Adni és kapni

„…a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róma 12:10)
Mielőtt beszélnénk arról, hogy mi az egészséges kompromisszum, tisztázzuk, hogy mi nem az. Nem azt jelenti, hogy feladod, amiben hiszel, vagy azt, aki vagy, vagy megelégszel a második hellyel, mert türelmetlen vagy, vagy félsz a kritikától. Az egészséges kompromisszum azt jelenti, hogy megtanulsz úgy megegyezni, hogy abban mindkét fél nyerjen. Nagy a kísértése annak, hogy elutasítsunk valakit, azt gondolva, hogy téved, miközben csak a saját nézőpontunkat látjuk. Ilyenkor döntő fontosságú, hogy lemondjunk a büszkeségünkről, kilépjünk a saját szerepünkből, megpróbáljunk azonosulni a másik emberrel, és megkérdezzük magunktól: „Látom-e az ő nézőpontját? Fel tudom-e becsülni, hogy miért érez úgy, ahogy? Tudok-e neki segíteni abban, hogy jobban megértse az én hátteremet?” Minél erősebb a személyiségünk és minél határozottabbak a nézeteink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elidegenítjük magunktól éppen azokat az embereket, akikre szükségünk van, azzal, hogy rugalmatlanok vagyunk, és nem vagyunk hajlandók meghallgatni őket. Ez nagyon sokba kerülhet nekünk.
Dávid hallgatott Abigailra, amikor az kegyelemért esedezett, ezzel elkerülte, hogy saját haragjának csapdájába essen, és megölje Abigail férjét, Nábált, aki igazságtalanul bánt vele. Pál hajlíthatatlan volt az igazság kérdésében, de János Márk esetében meggondolta magát, és adott neki egy második esélyt a szolgálatban. Íme két ige, amit jó, ha észben tartunk, amikor túl konokok lennénk: 1) „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10); 2) „…Éljetek egymással békességben… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez… törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 5:13-15).
Csodálatos, nemde? Csak arra van szükség, hogy adj egy kicsit, és kapni fogsz.

KEGYELEM A NEHÉZSÉGEK LEKÜZDÉSÉHEZ

„…még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4:6)

Nancy és Ed Huizinga éppen a gyülekezetben próbáltak a karácsonyi műsorra, amikor a házuk leégett. Ez nem az első tragédia volt számukra abban az évben. Három hónappal korábban egy barátjuk, aki özvegyen nevelte két tizenéves gyermekét, rákban meghalt. Huizingáék magukhoz vették a két gyermeket, saját családjukba fogadva őket. Így amikor otthonuk elpusztult, nem csak ők vesztették el otthonukat, hanem az a két gyermek is, aki korábban már szüleit is elveszítette. A következő héten a romokat átvizsgálva a hamu között egy kis papírdarabot találtak, ami valahogy túlélte a tüzet. A papíron ez állt: „Megelégedés: annak felismerése, hogy Isten már mindent megadott nekünk, amire szükségünk van a jelen boldogsághoz.” Isten „még nagyobb kegyelmet ad”, amikor égető próbákon mégy keresztül. Egy bibliatanító mondja: „Látásmódunk megváltozik, amikor elkapunk egy villanást Krisztus céljából. Ha ezt elvesszük, nem marad más, csak egy szörnyű, keserű tapasztalat. A szenvedés sokféle formában érkezik, de Isten kegyelme mindig ott lesz, hogy átvigyen rajta minket. Már elég sok próbán átmentem ahhoz, hogy habozás nélkül mondhassam, egyedül a Krisztus szerinti látás tudja a haragot örömmel felváltani. A szenvedések kirakósának Jézus a központi darabja. Ha ez a rész a helyére kerül, az összes többi is értelmet nyer.” Donna VanLiere ezt írja: „Amikor az élet váratlanul valamilyen kellemetlen eseménnyel lep meg minket… amikor egy diagnózis, bántalmazás, elárverezés, egy tönkrement házasság, egy haláleset vagy pénzügyi összeomlás térdre kényszerít… a kegyelem azt mondja, van még szeretet a hűtlenség után, van még öröm a diagnózis után, van még élet az anyagi csőd után… a kegyelem valóság… határtalan ajándék, amelynek van ereje megváltoztatni az életedet. Van azonban egy feltétele – hasonlóan minden más ajándékhoz: neked kell érte nyúlnod és elfogadnod.”
Legyőzni a kísértést

„… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is…” (1Korinthus 10:13)
A kísértés a bűntudat érzését is magával hozza. Emiatt aztán elcsüggedünk, és azt gondoljuk: „Ha jobb keresztyén lennék, nem lennének ilyen gondolataim. Imádkoztam újra és újra. Miért nem vette el Isten?” A kísértés sohasem szűnik meg. Az imádság nem távolítja el, viszont közelebb visz Istenhez, ő pedig erőt ad a kísértés legyőzéséhez. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).
A Biblia azt mondja: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korinthus 10:13). Amikor kísértés ér, sosem kell azon gondolkoznod, mi lenne a helyes. Isten világosan megmondta akaratát a Szentírásban, és nekünk adta Szentlelkét, hogy megítéljen, irányítson és erőt adjon. Sőt, tudjuk, hogy bizalommal járulhatunk „a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Richard Blackaby írja: „Nagy hiba, ha nem vesszük komolyan a kísértést. Sokan vannak, akik azt gondolták, hogy elég erősek az ellenálláshoz, mégis alulmaradtak… Ha megkörnyékez a rossz, sose gondold, hogy immúnis vagy… térj ki a kísértés útjából… »takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!« (5Mózes 22:21). Tartsd távol a kísértés minden formáját otthonodtól, kapcsolataidtól, és gondolataidtól úgy, hogy gondosan ápolod Istennel való szeretetkapcsolatodat, és felismered, hogy saját erődből képtelen lennél ellenállni. Amikor Józsefet paráznaságra csábították, ő elmenekült (1Mózes 39:12). A sötétség és a világosság soha nincs jelen egyidejűleg. Menekülj el a sötétségből a fénybe!”

Ne veszítsd el az Isten iránti szenvedélyed!

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…” (5Mózes 6:5)

Egy érdekes eseménysor vezetett ahhoz, hogy Péter megtagadta Krisztust. Először Jézus figyelmeztette Pétert, hogy célpont: „…a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:31-32). Azután azt olvassuk, hogy amikor a templomőrség eljött, hogy letartóztassák Krisztust, Péter „…távolról követte” (Lukács 22:54). Figyeld meg, hogy nőtt a távolság Péter és Krisztus között. Azután az az ember, aki megesküdött, hogy meghalna Jézusért, letagadta, hogy egyáltalán ismeri. Ekkor kukorékolt a kakas, Péter visszaemlékezett Jézusnak tett ígéretére, és „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:55-62).

Figyeld meg, hogy is van ez: a) nem vagy felkészülve az ellenség támadására, amikor az jön; b) hagyod, hogy a munkahelyi vagy a családi problémák elfeledtessék veled, hogy elsősorban Isten iránt kell elkötelezettnek lenned; c) lelki vereség lesz a vége. Azt mondod: „Ez velem sohasem fog megtörténni.” Ezt mondta Péter is! Az ok, hogy „a Sátán kikért”, azért van, mert tudja, hogy ha szenvedéllyel töltenek el Isten céljai, akkor megállíthatatlan leszel. Valóban, pontosan az a vágy, amely most benned ég, az az üzemanyag, amely képessé tesz arra, hogy ellenállj a támadásainak.

Megvan az oka annak, hogy a keresztrefeszítést miért nevezik passiónak. A Biblia azt mondja Krisztusról: „aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Még amikor haldoklott, akkor is mások felé szolgált Jézus. Ez a szenvedély! Tehát a mai Ige számodra ez: „Ne veszítsd el az Isten iránti szenvedélyed!”

A szeretet elfedezi bűneidet

"A legfontosabb mindenek előtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt."
(1 Péter 4:8, NLT fordítás)
Az első és legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk igazán szeretni Istent és más embereket, mert a szeretet a legjobb, amire használhatjuk az életet. Van még két ok, hogy miért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen.
Először is, a szeretet kompenzálja a bűnöd. A Biblia azt mondja az 1Péter 4:8-ban, "A legfontosabb mindenek előtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt." (NLT ford.)
Jézus Krisztus szeretete elfedezi a bűneidet, és ahhoz is erőt ad, hogy más embereknek te is elengedj dolgokat. Neked is megbocsátott Isten, így te is megbocsáthatsz másoknak.
A bibliai Dávid király nem volt igazán tökéletes ember. Sőt, nagyon sokat hibázott. Hazudott. Csalt. Ellopta egy másik ember feleségét. Házasságtörést követett el. Sőt, megöletett egy embert, hogy elfedezze a bűnét!
Amikor azonban Dávid hibázott, gyorsan beismerte és megbánta. Nem mindig tette azt, ami helyes, de kereste Isten akaratát, és azt akarta tenni, ami helyes. Isten Dávidról azt mondta, hogy szíve szerint való ember.
Hogyan mondhatja ezt Isten egy olyan emberről, mint Dávid? Úgy, hogy sokkal fontosabb, hogy szeresd Istent teljes szívedből, mint az, hogy tökéletes legyél. Szereted Istent teljes szívedből? Úgy szereted embertársadat, mint magadat? Ha igen, az el fogja fedezni sok bűnödet.
Másodszor, azért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen, mert a szeretet óriási kihatással van az életünkre.
Meg kell tanulnod, hogy a mostani életünkben a kapcsolatok számítanak leginkább. A Biblia azt mondja, hogy szeretet nélkül az élet értéktelen és eltékozolt. "Nem számít, mit mondok, mit hiszek vagy mit csinálok, szeretet nélkül nincs semmim, ami értékes lenne." (1Kor 13:3, MSG ford.)
De miért van az, hogy mégis a kapcsolataink "húzzák a rövidebbet"? Ha tudjuk, hogy a szeretet mennyire fontos, miért nincs időnk azokra az emberekre, akiket szeretünk? Azért, mert elfoglaltak vagyunk. Mert a legfontosabbnak tartunk olyan dolgokat, amik csak másodlagosak vagy egyáltalán nem lényegesek az életben, és ennek a kapcsolataink isszák meg a levét.
A szeretetet azonban semmivel nem lehet pótolni. Az élet nem a teljesítményről, a jó időbeosztásról vagy az elismerésekről szól, hanem a szeretetről. Ne engedd, hogy az életedben lévő sürgés-forgás ezt elfeledtesse veled.
Beszéljünk róla:
-Mit gondolsz, mit jelent az, hogy szeretni Istent "teljes szívedből"?
-Milyen módon szenvedik meg a kapcsolataid azt, hogy nagyon elfoglalt vagy?
-Isten szeretete elfedezi a bűneidet, de mit kell teljes szívből megbánnod ahhoz, hogy igazán tudd Istent keresni és még közelebb tudj kerülni hozzá?

Két szó, hogy új ember lehess

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róma 12:2)

Ne igazodjatok gondolkodás nélkül ahhoz a kultúrához, mely körbevesz titeket. Ehelyett figyeljetek inkább Istenre. Teljesen meg fogtok változni. Készségesen figyeljétek, hogy mit kíván tőletek, és ne késlekedjetek a válasszal. A környezetetekkel ellentétben, amely mindig vissza fog húzni benneteket arra az éretlen színvonalra, amely rá jellemző, Isten a legjobbat hozza ki belőletek és éretté tesz benneteket.

Az e heti áhitatok szerzője Buddy Owens, a Saddleback gyülekezet tanító pásztora és a The Way of a Worshiper (Egy dicsőítő útja) c. könyv szerzője.

Két nagyon fontos szót kell megértenünk ahhoz, hogy új emberekké válhassunk: bűnvallás és bűnbánat.

Lehet, hogy azt gondolod, hogy ezek a szavak túlontúl vallásosnak hangzanak, vagy hogy a bűnvallás és a bűnbánat csak a saját romlottságodat hangsúlyozza ki. Valójában, ha megérted ezeket a szavakat, megérted, hogy mindkettő pozitív kicsengésű, felszabadító, felnyitják a szemedet és reménnyel töltenek meg. A bűnvallás és a bűnbánat valójában vidám szavak.

A bűneink megvallása azt jelenti, hogy azt mondjuk, amit Isten. A bűnvallás egyszerűen azt jelenti, hogy egyetértünk Istennel. Nem vitázunk vele a bűneink felől, ehelyett azt mondjuk a bűneinkről, amit Isten is mond róluk. Azt mondjuk, hogy "Igazad van, Istenem. Amit tettem, az rossz volt".

Az 51. zsoltárban találunk erre példát, ahol Dávid azt mondja: "Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted." (51. Zsoltár 6.)

A bűnvallás vezet el aztán a bűnbánatra. A bűnbánat azt jelenti, hogy megváltozik a gondolkodásmódod. Több, mint pusztán viselkedésbeli változás. Arra utal, hogy az értelmed is megváltozik.

Tehát, a bűnvallás (mikor azt mondod, amit Isten is) elvezet a bűnbánatra (mikor azt gondolod, amit Isten is). Ha azt mondod, amit Isten is, az lehetővé teszi, hogy azt is gondold, amit Ő. Ha megtanulsz másként gondolkodni, a viselkedésed is megváltozik: „A környezetetekkel ellentétben, amely mindig vissza fog húzni benneteket arra az éretlen színvonalra, amely rá jellemző, Isten a legjobbat hozza ki belőletek és éretté tesz benneteket."

Lelki önfegyelem:

A takarók harca

"A fegyelmezettség hiánya miatt meghalnak, saját bolondságuk félrevezeti őket." (Péld. 5:23)


Hogy haladsz a csendességeddel? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor azzal küzdesz, hogyan szakíts időt a csendességre. Ez normális. Amint elkezded felépíteni a csendesség megtartásának szokását az életedben, mindenféle akadállyal fogod szembetalálni magad. A Sátán küzdeni fog azért, hogy te ne találkozhass az Úrral naponta. Valójában 4 nagyon gyakori akadálya van annak, hogy következetesen csendességet tartsunk. A következő néhány áhítatban megosztok veletek naponta egy akadályt és néhány módszert arra vonatkozóan, hogyan tudjuk legyőzni ezeket az akadályokat.

Messze a leggyakoribb akadály, amit a Sátán az útunkra gördít az a fegyelmezettség hiánya. Én ezt a takarókkal való harcnak hívom! Ahhoz, hogy megnyerd a harcot a takarókkal, fel kell kelned reggel, még akkor is ha fáradt vagy. Ez nem könnyű! Az ördög felnagyítja a fáradságodat. Az önfegyelemnek eme hiányának végzetes következményei lehetnek. A Biblia ezt mondja a Példabeszédekben: "A fegyelmezettség hiánya miatt meghalnak, saját bolondságuk félrevezeti őket." (Péld. 5:23)

A takarók feletti győzelemhez:

* azonnal kelj fel! Az első néhány percben dől el, hogy nyersz vagy veszítesz;
* figyelj oda az időrablókra. Számodra lehet szörfölés a neten, tévénézés - bármi más, amit csinálsz ahelyett, hogy csendességet tartanál;
* a Szentírással a fejedben feküdj le. Olvass egy részt abból, amit reggel olvastál, hogy elmédben Isten Igéjével feküdhess le és kelhess fel.


Meg tudod csinálni! Holnap reggel megnyerheted a harcot a takarókkal!

Gondolatébresztőnek:

* Melyek azok az időrablók, amivel a Sátán eltereli figyelmedet a csendességedről? Mit fogsz ma átrendezni, hogy ezt az időt Istennel tölthesd?
* Gondold át, hogyan tudnád a Szentírást fejben tartani, például kártyákra kiírni az igeverseket és felrakni őket a fürdőszobába a tükörre?

Harcolj száraz időszakok ellen!

"URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el szükség idején?" (Zsoltárok 10:1)


Mindannyiunkkal megesik néha, hogy falba ütközünk az Istennel való kapcsolatunkban – ez egyszerűen a "csomag" része. Még Dávid is, akit a Biblia „az Úr szíve szerint való” embernek nevez, néha távolinak érezte Istent. Egyszer így imádkozott: "URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el szükség idején?" (Zsoltárok 10:1)

Tegnap arról a négy alapvető problémáról kezdtem beszélni, amelyek hajlamosak mellékvágányra terelni az Istennel töltött időnket. Az önfegyelemmel kezdtem. Ma a lelkileg száraz időszakok problémáját fogjuk megnézni. Én ezt "az üres beszéd harcának" hívom.

Nem szabad a csendességeinket érzelmi alapon megítélni. Hogy miért? Mert az érzelmek hazudnak: könnyen jönnek, könnyen mennek. Néhanapján úgy fogod érezni, mintha maga a menny nyílt volna meg előtted, és nagyszerű időt fogsz tölteni Istennel. Máskor viszont a csendességeid átlagosak és egysíkúak lesznek. Ne számíts minden reggel nagy és dicsőséges tapasztalatokra. A legfőbb dolog a rendszeresség.

Mégis, ha már régóta egy ilyen száraz időszakban vagy, érdemes végiggondolnod, hogy vajon nem az alábbi okok egyike igaz-e rád is:


* Meg nem vallott bűn: Isten nem fog neked újat mutatni addig, amíg meg nem teszed azt, amire már rámutatott.

* Fizikai felkészületlenség: Ha nagyon fáradt vagy stresszes vagy, Istennel is nehéz lesz minőségi időt töltened.

* "Túl nagy falat": Ha túl nagy igerészt választasz tanulmányozásra, felszínesen, rohanva fogod eltölteni az Istenre szánt idődet. Ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy siettetned kelljen Istent.

* Rutinfeladat: Ha mindig ugyanazt a módszert alkalmazod, a csendességed át fog váltani törvénykezésbe. Kísérletezz új módszerekkel, ötletekkel; rázd fel a csendességedet!

* Az alkalmazás elhagyása: Ha nem ülteted gyakorlatba azt, amit Isten aktuálisan tanít neked, a lelki életed megkötözött, lassan növekvő lesz.


A lelki szárazság elég gyakori, de nem kell, hogy gyógyíthatatlan legyen. Kérdezd meg Istent, honnan ered, és hagyd, hogy segítsen változtatni!


Beszéljünk róla:

1. Hogyan tudsz jobban felkészülni a csendességedre, hogy ne legyél fáradt vagy stresszes, amikor Istenre akarsz figyelni?

2. Mik azok az ötletek, módszerek, amelyekről az elmúlt hetek napiremény áhítataiban tanultál, és amelyek segíthetnek felrázni a csendességedet?

Küzdelem a figyelemelterelés ellen

"Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret." (Péld 2,2-5)




Eddig már szóltunk az önfegyelem problémájáról és a lelkileg száraz időszakok problémájáról. Ha ez a két probléma nem zavar a csendességre szánt idődben, akkor az ördög valószínűleg a figyelemelterelés erejét fogja alkalmazni veled szemben.

Ezt úgy is hívom, "az ész csatája". Próbálsz koncentrálni az imádkozásra, Isten szavának tanulmányozására, de elméd elkalandozik. Olyan ez, mint egy lelki értelemben vett figyelemzavar. Mikor ez történik, könnyen lehajtjuk fejünket, becsukjuk szemünket és hátradőlünk aludni.

Vagy, felveheted a harcot az "ész csatájában" a következőképpen:
Sétálj egyet. Észrevetted már, hogy Jézus gyakran tanított miközben sétált vagy evett? Nehéz elaludni séta és evés közben!
Tarts a közelben egy jegyzettömböt. Csak írd le, bármilyen zavaró gondolat eszedbe jut, mert így megfeledkezhetsz róla, mivel egy listára kerül, amivel majd később foglalkozhatsz. Nincs abban semmi rossz, ha elkalandozik a figyelmünk a csendességre szánt időnkben. Ez természetes. De szükség van egy tervre, ha ez bekövetkezik.

Beszéljetek róla:
Ne várj holnapig, mit tehetsz már most, hogy minimalizáld a figyelem elterelő momentumokat, amikkel szembekerülhetsz?
Vedd figyelembe, hogy a figyelemelterelés elleni küzdelem egyben a sátán elleni küzdelem is, aki kétségbeesetten próbál rávenni, hogy ne figyelj Istenre. Fogd ezt fel egy személyes csataként és határozd el, hogy nem hagyod, hogy a sátán vegye át az irányítást gondolataid felett.

Küzdelem a túlzott elfoglaltság ellen

Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. 1 Kor 15:58

Több mint 40 éve vagyok hívő. Biztosra mondhatom, hogy nincs olyan szokás, amit nehezebb betartani, mint a csendességet. Az elmúlt napokban megosztottam veletek azokat a fő dolgokat, amelyek a csendesség útjában állhatnak: önfegyelem problémája, szárazság és figyelemelterelődés problémája.

A kedvtelenség problémája messzemenőleg a legnagyobb harc. Harc, hogy kitarts az Úrral való csendességed mellett. Semmi más mellett nem nehezebb megmaradni, mint az Úrral töltött idő mellett. A világ harcol ellened, saját magad is akadály vagy és emellett még az ördög is ellened van. Mind együtt dolgoznak, hogy olyan elfoglaltá tegyenek, hogy ne legyen időd Istennel csendben lenni.

Ezért hívom én ezt a túlzott elfoglaltsággal való küzdelemnek. Akkor áll fenn ez a helyzet, amikor nyomás alatt vagy és úgy érzed túl sok mindent kell tenned. Valamit fel kell áldoznod. Sajnos az életed legfontosabb részével hagysz fel: az Istennel töltött idővel.

Minden egyes alkalommal, amikor kimarad a csendesség, kedvetlen leszel és újra kezdeni még nehezebb. Kedvtelenséget és kudarcot érzel. A legerősebb csendesség elleni támadás mindig a szorgalmasság vagy alaposság területén jelentkezik. A sátán nagyon jól tudja azt, hogy ha sikerül tőled az igét megvonnia, akkor már a csatából is eltávolított. Tulajdonképpen ezzel elvette tőled a kardodat. (Efezus 6:17)

Nagyon sok hívő mondta már nekem, hogy a csendesség felhagyása volt az első lépés a rossz irányba - ami nagyon sok fajta problémához vezetett.

Gondolat ébresztőnek:

* Nem úgy lettünk teremtve, hogy a hit küzdelmét egyedül harcoljuk meg. Kihez fordulsz az életedben ha bátorításra vagy számonkérésre van szükséged?

* Van bármi olyan napi tevékenység jelenleg az életedben, ami fontosabb, mint az Istennel töltött időd? Hogyan fogod a mai programod megváltoztatni, hogy megmutasd mi, vagy mi kellene, hogy a helyes sorrend legyen?

Ne csak higgy! Tartozz a családhoz!

"Isten családja az élő Istennek az egyháza, az igazság oszlopa és alapja." (1 Tim. 3:15, GW fordítás)


Arra lettél elhívva, hogy Isten családjába tartozz, ne csak higgy Istenben.

Még az Éden tökéletes, bűntelen környezetében is azt mondta Isten, hogy "nem jó az embernek egyedül" (1Móz. 2:18).

Isten arra teremtett bennünket, hogy közösséghez tartozzunk, hogy társas lények legyünk, és családban éljünk. Egyikünk sem tudja betölteni Isten célját egyedül. A Biblia egy szót sem ír magányos szentekről vagy szellemi remetékről.

Bár Krisztussal való kapcsolatunk személyes, Isten nem akarja, hogy másoktól elszigeteltek maradjunk. Isten családjában az összes többi hívővel kapcsolatban állunk. A Biblia azt írja, hogy "mi, akik sokan vagyunk, Krisztusban egy testet alkotunk, és minden tag az összes többihez tartozik." (Róma 12:5, NIV fordítás)

Krisztust követni nem csak azt jelenti, hogy hiszel, hanem hogy a családjába tartozol. C.S. Lewis vette észre, hogy a "tagság" szó keresztény eredetű, de világi használata már lekoptatta róla az eredeti jelentését. A boltok például csak "tagoknak" biztosítanak kedvezményt, és a hirdetők levelezőlistájára is csak tagként kerülhet fel az ember. A gyülekezetekben a tagság gyakran csak arra korlátozódik, hogy az ember felírja a nevét egy listára mindenféle igény vagy elvárás nélkül.

Pál számára egy gyülekezet tagjának lenni azt jelentette, hogy egy élő testnek rendkívül fontos részévé vált, Krisztus Testének nélkülözhetetlen, másokkal összekapcsolt részévé. Helyre kell állítanunk és gyakorolnunk kell a tagság bibliai jelentését. A gyülekezet egy test, nem egy épület; egy szerv, nem egy szervezet. (Róm 12:4-5; 1 Kor 6:15; 12:12-27.)

Beszéljünk róla:

* Hogy nézhet ki a gyakorlatban az, hogy minden tag "az összes többihez tartozik"?
* A te esetedben hogyan valósul meg a gyakorlatban a tagság bibliai jelentése?

Alázatért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Kérlek segitsd meg mindazokat, akik Hozzád igyekeznek! Ámen

   

Az ÚR az alázatosaknak kegyelmet ad.
Példabeszédek 3,34

Manapság nagyon elővigyázatosak vagyunk az alázat szavunkkal, ha lehet akkor kerüljük még a használatát is. Úgy gondolják sokan e sikerorientált világunkban, hogy aki a gyengeségét mutatja, azt nemcsak hátrébb teszik, de hamar kiszorítják az erősebbek és egyik pillanatról a másikra a perifériára szorul, vagyis elvész - ami a boldogságról való lemondással egyenlő. Márpedig ez nem így van. Pontosan ellenkezőjét mutatja az élet, s erősíti a Szentírás Igéje is.

Aki el tudja fogadni maga fölött az Istent, vagyis megalázza magát, az a legnagyobb Erőforrást, életének Erejét találja meg. Hasonlóképpen, ha egy párkapcsolatban nem restek a felek beismerni tökéletlenségüket, esendőségüket, akkor soha nem tapasztalják meg az egymás általi megújulást, s nem is lesz terhelhető közös életük. Ha mégis, akkor derűvel hordázzák el nemcsak egymást, de a rájuk bízottakat is. Aki ilyen családban él, az hálát ad naponta az ilyen közösség nyújtotta biztonságárt, elrejtettségért, az ebből fakadó naponkénti szavaknélküli biztatásokért: fontos vagy nekünk, szeretünk, áldozatra is képesek vagyunk érted. Ezt az üzenetet bizony fogja a lélek, s képes lesz olyanná válni, hogy maga küzdjön és vállaljon terheket másokért.

Sajnos mára elszaporodtak azok a materialisták, akik nem elsősorban a marxi-lenini ideológiának, hanem bírvágyuknak engedelmeskednek. Minél többet, csak nekem, bármilyen áron, ha pusztul a másik, ha egzisztenciális nyomorúságba, szociális zsákutcába kerül, az sem számít... hiszen ilyen az élet: "Hadd hulljon a férgese!" Az ilyen gondolkodás nem politikai beállítottságtól, nem is vallásos világnézetből - legyen az keresztény, muszlim, hindu vagy zsidó - fakad, hanem önszeretetből, magyarul önzésből. Aki az egóját teszi meg legfontosabbnak (istennek), az önmagát dicsőíti, s eközben nem veszi észre, hogy aki más mértéket is (Istent) ismer, az csak szánakozva nézi paprikajancsi-életének ripacsos ellentmondásait, s önáltató hazugságait, melyből hálót fon maga köré, s abban vergődik. Az ilyen ember még vergődésében is azt hiszi, hogy küzd a körülményekkel, valójában nem azok, hanem önmaga foglya.

Az alázat nem más, mint az Isten hatalmának elismerése az élet minden területén. Ennek egyetlen következménye van: az épülés, s az építés. Ami fölfelé törekszik, az Isten szilárd alapjára építve, az ékességé, széppé válik, nemcsak önmaga, hanem mindenki számára. Így válik igazsággá, hogy az alázatosoknak az Isten kegyelmet ad, hiszen, aki Istenre tekint, az megtalálta a harmóniát önmagával is, amit az Írás békének nevez.

Bálvány...

URam! Add, hogy semmi ne válhasson fontosabbá számomra, mint az, amit Te adni akarsz! Ámen



Mottó:
A vallásosságban a bálvány egy olyan ember alkotta tárgy, melyet az általa megjelenített istenség/démon miatt tisztelnek.

Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
1 Jn 5,21

Bálvány... régies csengésű, nehezen érhető szó. Mai generációnak különösen is. Ha valaki valamelyik pop-idolt bálványnak meri nevezni, megkap(hat)ja a magadét! Az ószövetség 'régletűnt' világában - amikor Jáhve-isten más istenségekkel hadakozott - még érvényessége volt ennek a fogalomnak, no de manapság? 2014-ben? A harmadik évezred elején, amikor idegen bolygókon keressük az ÉLETET? Amikor meg vagyunk győződve arról, hogy nincsenek istenek, hiszen csak EGY Teremtő ERŐ létezik, az Örökkévaló, Akitől jön a REND, s Akié a hatalom? Nos, most bálvány-istenekkel előhozakodni - nem népszerűtlen, hanem egyenesen megmosolyogtatónak tűnik. Aki pedig abban a félelemben él, hogy ő 'prédája' a démonoknak - azt csak őszintén sajnálni tudjuk... (A hátborzongató, hogy a szélsőségeseknek, a társadalmi keretekbe még illeszthető, de egyértelműen vallásos vakságban, olykor zavarodottságban szenvedőknek, amit hisznek, az nemegyszer megtapasztalt VALÓSÁG! Ha a kiváltó ok ugyan csak elképzelt, az okozat, az ÉLMÉNY teljesen valóságos!)

Kálvin János az Institutio c. művében azt írja: "A mi szívünk egy bálvány-gyár!" Az újkor hajnalán élő humanista tudósnak ebben tökéletesen igaza van. De mit kell/lehet értenünk a bálvány szó alatt? A bálvány tulajdonképpenanyag/dolog, amit az ember istenít. Isten és az ember "koprodukciójában" készült bálvány különösen is érdekes... Az anyagot Isten teremtette, a formát azonban én, az ember adom, annak a képességemnek következtében, amire a Teremtőm teremtett. Az alkotás ezért öröm, sőt vallásos tevékenység is, gyümölcse a szép tárgy, aminek szintén örülünk. Nincsen tehát tárgy ember nélkül és nincsen ember Isten nélkül. Az öröm - út a tárgytól Istenig. Ha keressünk valamilyen szép tárgyat, alkotást vagy természeti jelenséget, amiért hálásak tudunk lenni, akkor közelebb kerültünk Istenhez. Az örömtelenségünk egyik oka, hogy a jelenségek mögött nem látjuk meg se az embert sem a Teremtő Istent. Az ember-hiányos (magányos) ember hála-hiányos is egyben, hiszen örömét nincs kivel (még Istennel se) megosztania.

A bálvány tehát nem más, mint istenpótlék. Hasznosnak tűnik az ember életében, pedig nem az. Azt a hazugságot erősíti, hogy erőt ad, közben pedig elerőtlenít. Elhiteti, hogy amit időben, energiában belefektettem, az meg is térül, no meg azt is, hogy mennyiség mámora értékesebb, a minőség józanságánál... S ami a leglényegesebb: megfoghatóságában, birtokolhatóságában azt sugallja, hogy az anyagból származik az öröm... A bálvány az, ami Isten és az ember kapcsolatát szép lassan felmorzsolja. Észre sem lehet venni, mikor változik meg a viszony Istennel, de egyszer csak tudatosul: Nem én uralkodom a bálvány felett, hanem az ural engem... Amikor ez megtörténik, akkor már igen nagy a baj! A bálvány többé már nem eszköz, hanem cél. Csak a bálvány közelében lehessek, hogy újra enyém lehessen az ÉLMÉNY... A bálvány bármi lehet, ami fontosabb számunkra, mint Isten, bármi, ami lefoglalja a szívünket és képzeletünket jobban, mint Isten maga, bármi, amitől azt várjuk, hogy olyasmit adjon számunkra, amit csak Isten adhat. Olyan valami, amit ha elveszítünk, úgy érezzük, hogy nincs értelme tovább az életünknek...

Korunk két legnagyobb bálványa, amiért mindent, ami valódi érték képesek sokan feladni: a PÉNZ és a SIKER. Nem a pénzzel van a baj, sem az eredménnyel, hanem az azt istenítő emberrel! Aki hamis pénzt gyárt, kereskedik vele, azt a látszatot kelti, hogy a pénzzel valódi értéket teremt, az az ember maga is hamis. A pénz csak pénzt képes "teremteni", érték előállítására azonban egyedül csak az ember képes! Azok az emberek, akik a sikeristenség börze-oltárán áldoznak nap, mint nap, "áldás"-ként csak sikert könyvelhetnek el maguknak, de ebből semmit nem vihetnek át magukkal az "odaátba". Ja, hogy őket nem érdekli, hogy mi van a halál után, s utánuk jöhet akár a vízözön is?... Nos, ezek az emberek a legdrágábbakat veszítik el az élet minden területén: emberség, s bizalom... s legvégül a békességüket is.

Erő...

A mai nap imádsága:

URam! Sokszor érzem erőtlennek magam, ezért Hozzád fohászkodom. Kérlek adj nekem kitartást, türelmet, s mindenekelőtt munkáld életemben, hogy minél többször megfürödhessem kegyelmedben! Ámen


Isten ruház föl engem erővel.
Zsolt 18,33

Talán nincs is szülő, aki gyereknevelési pályafutása alatt legalább egyszer ne mondta volna gyermekének: "Tessék megenni ezt vagy azt, mert ettől leszel erős!" Öröm, jól eső érzés tölti el az édesanyákat, amikor látják, hogy főztjük sikert aratott, s a család minden tagja elemi megelégítettség-érzéssel áll fel az asztaltól. Ha nem eszünk, akkor idővel elerőtlenedünk - biológiánk alapszabálya ez. Szükségünk van vitaminokra, ásványi sókra, s ezért táplálkozásunk életünk alapvető, központi része. Ha nem kap elég figyelmet (megérdemelt helyet) az étkezésünk, akkor annak bizony következményei vannak! Rohanva, gyorsétkeken élve, az egészségünk szenved csorbát, mert nem ez az élet rendje. Ha erősek akarunk maradni, akkor el kell fogadnunk a teremtettség játékszabályait...

Testi erőnlétünket, egészségünket azonban nemcsak étkezési szokásaink befolyásolják. Mindennapokban bevethető erőnk nagysága, "hatásfoka" alapvetően függ lelki állapotunktól is. Nátha, kisebb-nagyobb testi diszharmónia/diszfunkcionalitás akkor gyötör meg minket, amikor legkevésbé kívánjuk azt, hiszen éppen elég gondunk-bajunk akad a munkahelyen, esetleg a családban is. Életünk persze nem képzelhető el stressz nélkül, de ha túl sok ér belőle minket, akkor nem segít, hanem rombol. A stressz "feldolgozását" alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunk, magyarul a lelki életünk. Ha Isten tenyerén érezzük magunkat, akkor másként látjuk a világot, a másik embert, önmagunkat!

Hogyan lehet ezt megélni? Tudatosítanunk kell naponta, hogy Isten szeretet. Ha hiszünk Jézus URunknak, aki a Tékozló fiú példázatában arról az Atyáról beszélt, Aki mindannyiunk Mennyei Atyja, s Ő elébeszalad a vagyont elherdáló gyermekéhez, akkor el kell fogadnunk annak az igazságát, hogy Isten minden mulasztásunk, vétkünk, bűnünk ellenére: re-habilitál minket, azaz visszahelyez oda, ahol nekünk a legjobb, vagyis Magához fogad... Isten szeretete tényleg ennyire "abnormális": nem rosszal fizeti meg a rosszat, hanem megbocsájt. Nem azért, hogy újra vétkezzünk, hanem azért, hogy végre megértsük: szeretetre teremtett mindannyiunkat....

Jóság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Nevelj, növelj a jóra! Ámen


A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?
Lk 6,45-46

Panaszkodó világunkban ritkán hallani ilyet: "jó ember"... Jó emberek márpedig vannak - Jézus URunk szerint is! Vannak, akik szívesen gabalyodnak bele önnön bűnösségük mindennapi harcába, s szerintük eredendő jóság nincs, csakis eredendő bűn létezik. A Mester számára - úgy tűnik - mégis létezik olyan kategória, hogy "jó ember", aki "szíve jó kincséből hozza elő a jót". Tehát szívünknek vannak kevésbé jó, sőt rossz dolgai is, amiket "kincsnek" tartunk, de tudatossággal, Istenre-figyeléssel, csak is a jót hozzuk elő. Aki nem figyel Istenre, az azt hozza elő, ami szívében a felszínen kavarog, azaz a könnyebbet, a kisebb fajsúlyút... nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a hitványat, a szemetet, ami egyébként is a felszínen úszik...

Ha értékkel (nehéz)dolgokkal van csordultig a szív, akkor az kiszorítja a többit, a "nem-oda-valót", a járulékos sallangokat... Aki persze soha nem gondolkodott el azon, hogy mi az érték, s miért is lenne érdemes az Isten RENDje szerint élni, aki soha nem törődött azzal, hogy mik cselekedetei rövid-, és hosszútávú következményei, annak szíve csak értéktelennel, sok-sok csillogó, múlandó gagyival telt. Ezért fontosak a felismerések, s a (cél)tudatosság, a következetesség. Krisztus példázatai nem véletlenül sarkallnak/inspirálnak döntésre, hiszen elhatározás, tudatos választás nélkül nincs élet(minőség)változás, se előbbre, sem pedig a lelki életben való feljebb-jutás.

Döntés és cselekedetek... egy érem két oldala, egyik nem létezhet a másik nélkül. Éppen ezért, ha valakinek a cselekedetei nyilvánvalóan nem istenesek, építőek, előbbrevivőek, akkor hiába "papol" arról, hogy mennyire jó volt az ő döntése! Sokan éppen azért halogatják a döntést - hogy Istenre igent mondjanak -, mert nagyon is jól érzik lelkük mélyén, hogy akkor bizony egész életüket meg kellene változtatni, el kellene hagyni azokat a bűnöket, amik édeskésen már életük részévé váltak. Éppen ezért hiába keresztény valaki szavakban, ha cselekedetekben nem Jézus-követő, akkor nem csak érvénytelen a krisztuskövetése, de ráadásul még a világ is kineveti - teljesen "jogosan"...

Józanság...

A mai nap imádsága:
Uram! Vibráló világunkban oly nehéz a megállás! Segíts, hogy ne tévesszenek meg az ígéretes hamis fények, és adj szívembe hívő bizodalmat, hogy Igéd szerint élhessem mindennapjaimat, s Veled együtt útmutató bölccsé válhassak az élet országútján! Ámen



1Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; 3ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. 6Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8beszéded legyen feddhetetlen és egészséges.
Tit 2,1-8a

"Édes fiam! Használd a józan eszed!"... Hány szülő ajkát hagyja el ez az aggódó mondat, amikor azt látják, hogy öntudatra ébredő gyermekük nem azt teszi, ami a javát szolgálná. Józanság és egészség szorosan összefüggenek egymással, hiszen hogyan is lehetne valaki egész-séges, ha valami elveszi a fél eszét?

Sokan gondolják, hogy a hívő élet az a gyengék és a hiszékenyek végső menedéke, pedig ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Az igazi hit az, ami mindennek utánakérdez, tusakodik, ahol használjuk az Istentől kapott józan eszünket, miközben szívünket igyekszünk tisztán tartani, hogy a nemes érzések határozzák meg felelős döntéseinket. Ahogyan a szerelmesek között bőven vannak, akik a szerelem rózsaszínű szemüvegét egy pillanatra sem képesek letenni, ugyanígy a hívő emberek között is akadnak szép számmal, akik rajongásuk emelkedettségéből még rövid időre sem képesek kiszakadni. Így szakadnak el teljesen a valóságtól, s látják olyannak a világot, amilyennek szeretnék, s nem olyannak, amilyen. Az ebből fakadó tragédiák minden vallásban megtalálhatóak.

De mi az apostoli intésben búvópatakként újra és újra felbukkanó fogalom: józanság? Az az állapot, ami: jó. Jó nekem, jó a környezetemnek, a szűkebbnek és tágabbnak egyaránt. Az Isten előtti felelős, józan élet mindig áldást hoz a családra, nemzetre egyaránt. A józanság nem más, mint elfogadása annak a teremtői akaratnak, hogy Isten engem nem az élvezkedő, mások helyzetét súlyosbító életre rendelt, hanem az önmagam és mások emelésének szolgálatára adott megbízást. Ennek az elhívásnak engedelmeskedve találhatjuk meg életünk ritmusát, legyünk annak bármelyik szakaszában. Ebben a mértéket - idősnek és fiatalnak egyaránt - az a szeretet munkálja, amit a Mester elénk is élt...

Szeretet...

A mai nap imádsága:

Uram! Szeretedet fényét hadd tapasztalhassam meg ma is, s engedd, hogy a békesség eszközévé válhassak ott, ahová helyeztél engem! Ámen

   

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
1 pt 3,9

Miért válik az ember agresszívvé? Okolhatjuk-e a géneket, a politikai-gazdasági környezetet vagy egyszerűen csak az önzésünk az, mely lassan, de szívósan gyűjtögeti az önérdek csillogó homokszemeit, melyek egyszercsak mozdíthatatlan, élet-nyomorító kupaccá állnak össze? Egy biztos: a világ nem mentes a gonoszságtól.

A butaság és a gonoszság egymásnak édestestvérei. Mindkettő hihetetlen találékony, ötletgazdagsága - vagy, ami annak tűnik - szinte határtalan! A jóérzés hiánya talán már az anyaméhben kezdődik, amikor a megfogant élet szentségét a leendő szülők "tehernek" érzik. Felelőtlen férfiak és könnyelmű nők ritkán válnak jó édesapává és édesanyává - de ha valakit az élet csodája nem hat meg, akkor azzal a JóIsten se tud mit kezdeni... Így reprodukálódik a szociális csődtömeg, pedig nyilvánvaló: Az anyagi-egzisztenciális szorítások fájdalmait az utódokon "levezetni" egyszerűen primitívség. Még az állatok is mindent igyekeznek megtenni az utódaikért - sajnos csak az ember képes arra, hogy gyerekein keresztül meglopja a saját jövőjét is...

Péter apostol a gonoszság és a gyalázkodás ellen emeli fel apostoli hangját, mert jól tudja - maga is hirtelen-szavú lévén -, hogy az első reakciónk minden minket ért szeretetlenségre a saját "válaszcsapó" erőnk fitogtatása. Pedig Jézus Urunk tanításából tudhatnánk: "aki kardot fog, az kard által vész el." Azaz: az erőszak nem lehet megoldás - legfeljebb a lélekben gyengék kereshetnek benne utolsó menedéket.

A keresztény ember jól tudja, önmagától képtelen a jóra, ezért ajánlja magát naponként Isten kegyelmébe, s érdekes módon, az áldás nem marad el! Nem mintha Istennek kötelessége lenne áldással válaszolni, hanem azért, mert, aki istenes távlatokba helyezi életét, az nemcsak ebben a világban, hanem más "dimenziókban" is valóságosan él. Ezt a Mester "mennyek országának" és "Isten királyságának" nevezi, s azt is tanítja róla, hogy "bennetek, közöttetek van"...

Ez a "lét-titok" nemcsak elrejtettséget, védelmet ad a gonoszság ártó nyilai ellen, de megtanít minket újra gyermekként élni, rácsodálkozni a világra, s észrevenni kis és nagy dolgokban az Isten szeretetét. Aki ennél többet vagy mást akar, az nem értette meg, miért született emberként erre a világra...

Vihar...

A mai nap imádsága:
URam! Te írányítsd életem hajóját, hogy eljuthassak Hozzád! Ámen
    

Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

Mk 4,39

Az evangéliumok egyik legmarkánsabb Jézus-bemutatása a "viharos tenger lecsendesítése". Igaz, ez a "tenger" csak a Tibériás-tava, no de akkor is... az elemeknek parancsolni valami abszolút különlegességet jelent. Jézus személyével kapcsolatban számtalan hitetlenkedő kérdés hangzott el az elmúlt kétezer esztendőben -, s ez így természetes! Nehéz az emberi észnek, születés és halál közé bepréselt materiális létünknek megérteni, hogy mekkora az Isten ereje... Isten URa, a nem láthatónak és a láthatónak egyaránt, jóllehet a hit világa nem a látható, hanem a nemlátható dolgokról szól! Sokan megérteni szeretnék az isteni dolgokat, valójában ezeket csak befogadni lehet, s megélni. A vallás az nem filozófia, nem alkalmazható lexikális tudás, hanem élet-érzés, melynek teremtő, életújító ereje megtapasztalható. Mindazonáltal az életérzés nem lehet parttalan, át kell hogy fogja a józanság, hiszen a hit csak így hozhat gyümölcsöt. A józan ész kizárása, a rajongás mindig rombol, csak a pusztító hatása többnyire később látszódik meg...

Jézus lecsendesíti a vihart, s ez túlmutat a tapasztalható világ normalitásán. Éppen ezért sokan azt mondják: "ezt azért már nem hiszem el!" De ezt nem kell elhinni, csak lehet. Ahány ember, annyiféle hit és meggyőződés, s hogy valaki csak a földi világ urának tudja elképzelni az Istent, s megint más az egész univerzum URának - ez tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Nem az számít ugyanis, hogy ki mit gondol, ki mit hisz - valójában egyedül Isten tudja, hogy mit is hiszünk -, hanem az, hogy ki hova jut el hitével, azaz mit cselekszik! A nemlátható dolgok felismerésének ugyanis csak akkor van értelme, ha a látható világban annak építő-szépítő, nevelő-emelő hozadéka van. A Jézus csodák nem azért kerültek be az evangéliumokba, hogy azokon ámuljanak az elkövetkezendő nemzedékek, hanem hogy jelként hangsúlyossá tegyék az üzenetet: az ember "dolga" itt a Földön: szeretni, szeretni, s újra csak szeretni... Ahogyan Isten nem szűnik meg fenntartani ezt a világot, ugyanúgy nekünk sem lenne szabad meglankadni annak cselekvésében, amire teremtettségbéli elhívásunk szól!

Van egy szép latin szólás: Navigare necesse est, vivere non est necesse. Ezt Pompeius mondta hajósainak akkor, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába. Magyarra így fordíthatnánk: hajózni szükséges, élni nem muszáj. Régi igazságot hangsúlyoz ez: a tengeri kereskedelem és szállítások nélkül nincs élet. Bizony az élet mozgás, kereskedés és mindenek előtt kooperáció - számos egzisztenciális viharral egyetemben! Az élet tengerének hullámai sokszor félelmet keltenek, s ha nincs mibe, ha nincs Kibe kapaszkodnunk, akkor nem tudjuk tartani a helyes irányt, s életünk hajója könnyen zátonyra futhat! Ezért nagyon fontos tudni, hogy hova, melyik kikötőbe igyekezünk, s hogy ki a Kapitány életünk hajóján...

Aggódsz a pénz miatt?

„Ne aggódjatok…!” (Máté 6:31)

A zsoltáríró azt mondta: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Cserben hagyott-e valaha is Isten? Nem, és most sem fog: „Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek…” (Jóel 2:26). Hagyj fel azzal, hogy mindent magad akarsz megoldani. Inkább bízd magad Istenre! „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Csak tedd továbbra is azt, amit Isten mondott, hogy tegyél: „… tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz… Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:7-9). Ne aggódj, Isten nem fog cserbenhagyni! „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? … a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:31-33). Nyugodj meg, Ő Jahve Jire, az Isten, aki gondoskodik rólad.

Tarts ki!

„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Miért nem látunk többet beteljesedni Isten ígéreteiből az életünkben? Mert elfeledkezünk arról, hogy ez egy folyamat. Az ígéretek elnyeréséhez egy folyamat vezet, de mi közben elcsüggedünk és feladjuk. Minden vállalkozás sikere azon múlik, hogy kitartunk akkor is, ha mások feladják. Mi inkább azonnali beteljesülést követelünk, és ha nem kapjuk meg, otthagyjuk az állásunkat, a gyülekezetünket vagy akár a családunkat is. Pedig van egy folyamat, amin végig kell mennünk, függetlenül attól, hogy mekkora hitünk van. Nincsenek rövidebb utak. Meg kell fizetnünk a teljes árat, ebben nincsenek akciók és leárazások. Az eredmény elérésének árcéduláján ez áll: kitartás. „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). William Wilberforce évekig küzdött az angol parlamentben, hogy eltörölje a rabszolga-kereskedelmet. Csüggedésében már éppen fel akarta adni, amikor idős barátja, John Wesley hallott kampányáról, és halálos ágyán tollat és papírt kért. Remegő kézzel ezt írta: „Hacsak nem Isten nevelt fel téged ezért a célért, az emberek és démonok ellenállása a végsőkig kimeríthet. De ha Isten veled van, ki lehet ellened? Együttes erővel talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradj bele a jó cselekvésébe! Folytasd tovább Isten nevében és az Ő hatalmának erejével, amíg még Amerikában is eltöröltetik a rabszolgaság!” Wesley hat nappal később meghalt. Wilberforce még 42 évig harcolt. Halála előtt három nappal törölték el a rabszolgaságot Britanniában. Végül pedig Amerikában is megszűntették.
Tarts ki – amit Isten tartogat számodra, az megér minden árat, amit meg kell fizetned érte!

VIGYÁZZ, MIT MONDASZ!

„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni..." (Példabeszédek 10:32)

Nyelved nagyszerű áldások forrása lehet, mert két olyan dolgot tud biztosítani az embereknek, amire szükségük van. Először: bölcsességet. „Az igaz ember szája bölcs tanácsot ad... Az igaz ember ajka segítő szavakat szól..." (Példabeszédek 10:31-32 NLT). Pál azt mondta Timóteusnak: „És amit tőlem hallottál..., azokat add át megbízható em­bereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek" (2Timóteus 2:2). Add tovább, amit Istentől tanultál azoknak, akiknek szükségük van útmutatásra, és szomjazzák a tudást! Ne akard ráerőltetni senkire, de ne légy félénk sem; oszd meg másokkal, amit Isten megosztott veled! Ha egy éhes embernek halat adsz, megél belőle egy napig, de ha megtanítod halászni, megél belőle egy életen át. Másodszor: nyelved helyreigazítást is tud adni. Senki sem örül annak, ha kiigazítják. De: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!" (Példabeszédek 15:31-33). Senki sem mondja ki szívesen az igazságot, hiszen ezzel együtt jár az elutasítás kockázata, de: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek..." (Példabeszédek 27:6), vagyis abban a barátban bízhatsz igazán, aki vállalja, hogy ha kell, helyreigazít. Három fontos alapelv érvényes itt. Először: az igazság kimondása a barátság alapján történjen! Ha még nem bizonyítottál ebben, hagyd az igazság kimondását másra, aki már barátnak bizonyult! Ki kell érdemelned a jogot! Másodszor: az igazság nem jogosít fel arra, hogy vadászat­ra indulj! Az igaz barát figyel a másik érzéseire, és szeretettel mondja ki az igazságot.

…az igazsághoz ragaszkodva... szeretetben" (Efezus 4:15). Harmadszor: el fog jönni az ideje, amikor értékelni fogják- de készülj fel arra, hogy talán csak sokára! „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg" (Példabeszédek 28:23).




Szavaid két dolgot hozhatnak. Először: biztatást. Ella Wheeler Wilcox ezt mondta: „A hátba veregetés csupán néhány csigolyát mozgat meg, a fenékbe rúgás hatékonyabb­nak tűnik, de az előbbi juttat mérföldekkel előbbre." Salamon azt mondta: „A kedves szavak segítenek és gyógyítanak; az éles szavak megsebeznek és megnyomorítanak" (Példabeszédek 15:4 TM). Amikor az élet nehéz, „...milyen jó az idején mondott szó!" (Példabeszédek 15:23). Ilyenkor a remény áthatol a kétségbeesésen, és az emberek elkezdik hinni, hogy tényleg van esélyük megtenni, elérni azt a dolgot. Sok megsebzett lélek jutott mártúl a legmélyebb völgyön a biztató szavak ereje által. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek" (Példabeszédek 16:24). Az embereket megsebzi az élet, a biztató szavak pedig gyógyítják őket. Egyetlen képeslap, e-mail, tele­fonhívás - a Biblia így nevezi őket: „mint az aranyalma ezüsttányéron" (Példabeszédek 25:11). Másodszor, szavaid megváltást hozhatnak. „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg" (Példabeszédek 11:30). Nyelved úgy tudódj legjobban használni, ha Jézusról beszélsz. Nem kell őt védened, csak bemutatnod. „Életnek for­rása az igaz ember szája..." (Példabeszédek 10:11). Életadó szavakat mondhatsz az elveszetteknek, és segíthetsz megváltoztatni múltjukat, jelenüket és jövőjüket. Szavaid abban is segíthetnek, hogy növekedjenek és érettebbé váljanak Istennel való kapcso­latukban. Igen: „Az igaznak az ajka sokakat vezet..." (Példabeszédek 10:21).




Egy második világháborús plakáton ez állt: „A meggondolatlan szavak emberek életébe kerülnek". Ha tehát valakiről valami rosszat hallasz, tégy fel magadnak egy pár kérdést! Először: Igaz ez? „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" (2Mózes 20:16). Ez egyike a Tízparancsolatnak - nem csupán javaslat! Amíg nem vagy biztos igaz voltáról, ne mondj semmit! Várj! Az idő mindig felfedi az igazságot. Másodszor: Bizalmas ügyről van szó? Lehet, hogy úgy jutott el hozzád, hogy valaki elárulta másvalaki bizalmát? Ha tovább­adod, te magad is bűntárssá válsz a bizalom megtörésében. Emlékezz: „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot" (Példabeszédek 11:13). Isten csak akkor tud használni, ha nem áldozod fel becsületedet azzal, hogy elárulod valaki bizal­mát. Harmadszor: Segít ez valamit? Lerombol másokat, vagy felépít? A Sátán annak él, hogy romboljon, elcsüggesszen, és vereséget okozzon - ne légy ebben bűntársa! „Sem­miféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" (Efezus 4:29). Hasznos és bátorító, ha mások meghallják? Végül: Feltétlenül szükséges ez? Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit nyernek abból mások, és mit nyer Krisztus ügye azzal, ha elmon­dom, és mit veszít azzal, ha nem mondom el?" Mindig tartsd ezt szem előtt: nagyobb valószínűséggel fogod bánni azt, amit kimondtál, mint azt, amit nem. „Az ő egész indu­latját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt" (Példabeszédek 29:11). Légy bölcs: vigyázz, mit mondasz!