Böjt...

A mai nap imádsága:
URam! Adj nekem Rád figyelő imádságos lelket, s nyugtasd meg világra kacsingató testem kívánságait Tebenned! Ámen



   

Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
Mt 6,17-18

Mától "böjtben vagyunk"... A protestáns keresztények közül, akik nem süllyedtek bele az individualista-fundamentalista-, vagy a liberális bibliaértelmezés mocsarába, hanem megtalálták a 21. században is a tradíció megélésének kereteit, mától "böjtölnek". Érdekes módon, a nagy keresztény egyházakban a 20. században ellaposodott a böjt általános gyakorlata és számos "engedmény" is napvilágot látott. A JóIsten "humora/figyelmeztetése?" is egyben, hogy az utóbbi egy-két évtizedben nemcsak a nyugati orvostudomány fedezte fel újra a böjtöt, de az egyre népszerűbb lett "gyakorlatként" a nem-vallásos-, vagy éppen a vallásos érzületeket kereső ezoterikus mozgalmakban is.

Ennek két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztották egymástól, ezáltal a böjtölés tisztán szellemi vagy testi beállítottsággá vált: a) elégséges, ha lelkem odafigyel, a testem megtarthatja szabadságát evésben, ivásban b) lényeges a teljesítmény, az élvezetekről való lemondás. A csak testi böjtöléssel együtt viszont eltűnt a böjt "szelleme", azaz a böjt iránti érzék is, s ha ez nincs meg a böjtölésben, akkor az puszta kalóriamegvonássá silányul...

Jóléti társadalmainkban egyre többen böjtölnek, mert jellemző ránk a túltápláltságból adódó elhízás. Egyesek erre szintén túlzott reakcióval reagálva agyonkoplalják magukat, és futnak az utolérhetetlen topmodellek még inkább utolérhetetlen darázsderék-ideálja után. A böjt azonban másról szól. A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban is, amelyben a cél a szív tisztasága. Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, mégis eléri célját, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad.

Régi óegyházi bölcsesség, hogy "aki nem böjtöl, az egyben annak a tanújelét is adja, hogy ő már valami mással töltekezett be, nem pedig Istennel". A böjt igazi célja, hogy felébredjen bennünk az Isten-szeretet és az ember-szeretet, hiszen csak így lehetséges, hogy jó irányba változzék a világ, benne saját életünk és másoké is. Böjtünk ugyanakkor imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent akarja szeretni, hogy Benne megújulva emberebb emberként élhessen.

A régiek böjti gyakorlatát érdemes átgondolni, bizonnyal találunk benne praktikus tanácsokat is. Így ha böjtölünk, akkor azt ne egyedül végezzük, hanem vezetővel, hogy leleplezhessük a böjt hamis és önző indítékait. Aki hosszabban akar böjtölni, annak szinte kötelező közösségben böjtölnie... Ezeket a böjti időszakokat ráadásul meg lehet, s kell is(!) tölteni közös imádsággal. Az egyház régóta ismerte a böjtnek ezt az igen hatékony formáját, ebből táplálkoztak a kolostori közösségek is. A böjtöt nem lehet rögtön perfektül végezni, azt is tanulni kell! Aki a tanulás idejét meg akarja spórolni, az bizonnyal nem oda jut el böjtölése során, ahová eljuthatna. Aki azonban mer alázatos lenni, az könnyebben maga mögé veti a böjt külsőséges, öncélú, teljesítmény-jellegéből fakadó kísértéseket... s beteljesedik rajta a csoda: a lemondás is ünnepé válik.

Fájdalmaink...

A mai nap imádsága:
URam! Veszteség ért, s fáj nagyon! Keserűségemet nem akarom senki máséval összehasonlítani, Te tudod jól, mit kívánok magamnak... Kegyelmeddel segélj meg, hogy magam is segítség lehessek másoknak! Ámen



Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől,
hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon,
és sokakat meg ne fertőzzön.
Zsid 12,15

Számos okunk van a keserűségre... Van, akinek mindene megvan, mégsem tud örülni az életnek, mert nem egészséges. Van, akinek mindene megvan, egészséges is, és mégsem boldog, mert nincs senki, akivel megoszthatná sikereit. S akadnak olyanok is, akik híjával vannak sok mindennek, mégis életvidámak, mert tudnak ürülni a kis dolgoknak, mert birtokolják a legnagyobbat: mások szeretetét. Amikor pedig veszteség ér minket, akkor mindent megkérdőjelezünk: az élet értelmét, önmagunkat, s persze a JóIstent is. Miért engedte meg, hogy ez a baj vagy az a tragédia megtörténjen? Hát csak eddig ér el teremtői gondviselése?

Isten személyesen senkinek sem ígérte meg, hogy diadalmenet lesz az élete, hogy övé lesz a Föld minden gazdagsága, s hogy élete szenvedésektől mentes lesz és sosem hal meg... Helyette ezt közölte ősszüleinkkel: "Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" Nos, legkevesebb azt mondhatjuk erre az Isten által felvázolt jövőképre: korrekt és realista... nem ígér többet, csak annyit, amennyi "kihozható" ebből a helyzetből! Az ÚRIsten ugyanis tudja, amit Ádám és Éva még nem, hogy hamarosan - mert a bűnt mindig követi a büntetés - el kell hagyniuk az édeni világot...

S amióta idekint küzdünk a bogáncsokkal - s leginkább a (gaz)emberek keserítik életünket -, azóta vágyakozunk vissza a paradicsomba! Próbáljuk rekonstruálni az elveszett jólétet, de itt semmi sem csak a mienk, osztoznunk kell mindenen a rozsdával és a mollyal. Joggal keseredünk el, hiszen nemcsak azt tapasztaljuk, hogy milyen rossz a rossz, de azt is tudjuk, hogy milyen jó a jó! Tudjuk, hogy egyedül az szolgálja az életet, ami őszinte, igaz és szép, s mégis teret adunk a hamisságnak, s ezzel együtt lehetőséget a rombolásnak.

Aki elhajol az Istentől, az lemond a megtartó kegyelemről, ami korrigál és éltet. Az istentelenség sötét verem-világában pedig, a fény után kutatva-hadonászva, sok-sok fájdalmat okoznak egymásnak az emberek, s az erőszakot erőszakkal igyekeznek legyőzni... Jóllehet a Mester arra tanít: "Aki kardot fog, kard által vész el."

Ügyelnünk, azaz vigyáznunk kell(ene) egymásra, nem elfelejtve, hogy mindannyian Isten közelségére vágyakozunk! Egy-egy bátorító szó, megerősítő mosoly, szenvedést enyhítő kéz mind jelévé válhat annak, hogy Isten itt van közöttünk, s Lelke munkálkodik bennünk. Aki keserűséget hordoz szívében, az csak a horizontig lát, de Isten perspektívája azon is túlmutat - ez az evangélium!

Kegyelemért.

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Közeledésünket törvényeidhez és Tehozzád áldd meg kegyelmesen, hogy kiteljesedhessünk a szolgáló életben! Ámen

   

Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.
Róm 3,28

Sola fidei, azaz "egyedül a hit". A lutheri reformáció sarkallatos alapigazságát sokszor félre-, magyarázták és értették, hogy ti. akkor a törvényt nem is kell betartani, hiszen egyedül a hit "számít" be igazságul az Istennek. A hit e félreértett szabadsága így sokak számára a szabados élet lehetőségévé vált. Ez persze az isteni "koncepció" - ha szabad egyáltalán a végesnek ilyet mondania a Végtelennel kapcsolatban - teljes félreértése. A törvényt (ok - okozat!) Isten nem azért teremtette, hogy következetesen kikerüljük azokat, hanem azért, hogy a parancsolatok tükrében meglássuk mennyire reménytelen a helyzetünk az áhított jóság és tisztaság tekintetében, s amennyire tőlünk telik megigazítsuk "lelki fizimiskánkat."

Tükörbe nézni nemcsak igény, hanem idő kérdése is - ráadásul ha a részleteket is látni akarjuk, akkor nemcsak nagyobb fényre van szükségünk, de közelebb is kell hajolnunk a "törvény tükréhez." Manapság igen kellemetlen együttálásban vannak az önvizsgálat eme feltételei. Terminusok ostorcsapásai fegyelmeznek minket, az idő pedig könyörtelen gyorsasággal telik, ráadásul, amikor több kellene belőle, akkor mintha még gyorsabban peregnének a homokszemek... Van-e szabadulás a felkorbácsolt vágyak és az elviselhetetlennek tűnő teljesítménykényszer egyre gyorsuló mókuskerekéből? Egyesek szerint nincs. Postán sorban állva hallom akaratlanul is: "Ha megállsz, elvesztél! Pörögni kell ezerrel" - okítja egyik ember a másikat. Tényleg ez az élet? Csak nem lemaradni egyetlen történésről sem?!

Az Istent nem lehet teljesítménnyel ámulatba ejteni, csak az embert. Az ember azonban nem csinálhat utat az Istenhez sem törvénnyel, sem jócselekedettel, mert a véges sosem irányíthatja a Végtelent, legfeljebb elfogadhatja a felajánlott kegyelmet. Megigazulni az Isten előtt nem lehet, csak megigazítottá válni, ami Isten "munkája" a lelékben. Aki a törvény adok-kapok mellérendeltségi jogviszonyában gondolkodik, azt szeretni fogják az emberek, mert kiszámítható, korrekt ember. Az Isten-kapcsolat azonban nem jogok-és kötelezettségek rendszere, hanem szövetség, melynek egyértelmű előnyeit az ember élvezi. Ez a hit titka, melyet ha valaki megsejt, átél - akár csak néhány pillanatra is - megváltozik az élete.

Kérés...

A mai nap imádsága:
URam! Add azt, ami valóban a javamat munkálja! Ámen

   

"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Lk 11,9

Életünk egyik legszebb oldala, hogy tervezhetünk, álmodozhatunk. Megvalósítani az álmokat az élet egyik legnagyobb ajándéka, ábrándozni és közben elszalasztani a lehetőségeket: a legnagyobb büntetés -, hiszen a sorsunk Istenét nem, csak magunkat hibáztathatjuk. Érdekes, hogy Jézus nem csak arra biztat minket, hogy a "belső szobánkban" imádkozzunk - egyedül -, hanem arra is, hogy másokkal egyetértésben is merjük felvállalni mindazt, ami szívünket, lelkünket nyomja. Ezért mondja: "Kérjetek!"

A kérést ugyan sokan megalázónak vélik, valójában nagyon fontos, hiszen az adott dolog értékét jelzi. Nehéz az ifjúnak feltenni kérdését a kedvesének: "Szeretsz-e?" -, s milyen boldogító számára az igenlő válasz! Megtalálni az "igazit", bizony: életfeladat.

Aki nem keres, az nem is talál, aki nem zörget, annak nem is nyílik meg egyetlen ajtó sem. A kor, amiben élünk, sajnos sok valótlanságot igazságként prezentál. Az egyik ilyen, hogy aki tehetséges, az így is úgy is a csúcsra jut... pedig a sztárok soha nem születnek, hanem csinálják őket! Ha valaki nem fektet be energiát a jövőjébe, akkor ne csodálkozzon, ha nem jut el "lendület" híján sehová sem(!) -, ha valaki "nem fut neki" az Életnek, akkor sem magasabbra, sem pedig előbbre nem jut!

Sokan gondolják azt, hogy az élmény elérhető anélkül is, hogy az ember megküzdene érte, pedig a hegycsúcson, a kilátásban csak akkor gyönyörködhetünk igazán, ha oda felküzdöttük magunkat. Bizony áldozatot kell hozni az eredményért! Ha valaki nem gyakorol a hangszerén, akkor hiába szeretne szép dallamokat kicsalni belőle, csak zavaró zaj sikeredik - mindenki bosszúságára! Áldozathozatal nélkül nincs érték, nincs eredmény, legfeljebb "mű-siker"... Milyen 'diploma' az, amelyiket az Ecseri-úti piacon vettek? Hát olyan is...

Álmodozni, tervezni csakis együtt érdemes(!)... ábrándozni pedig csak egyedül lehet, de az meg nem vezet sehová sem. Életünk értelmét a közösség adja, ezért aki az élet nagy játékában minden szerepet magának oszt ki, mert mindenben ő kar lenni a fő-szereplő, annak nem csak unalmas lesz az élete, de fájdalmas is, mert jutalma a magány lesz. Ezért buzdít a Mester 'többes számban': "Kérjetek!"

Léterőnk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Engedd, hogy életem alapja a Te szereteted legyen, s magam is a megbocsátás engedelmes eszközévé váljak! Ámen



"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!".
Mk 13,21-23

Közhely, hogy manapság már mindent hamisítanak. Étel, ital vagy műszaki cikk - a paletta igen széles, aki még soha nem találkozott az eredetivel, az talán nem is tudja, hamisítvánnyal volt/van dolga. Aki mindig csak az olcsó másolathoz jut, abban idővel az igény is kivész a minőségre. Szomorú, de így szoktatják rá fiataljainkat a meghamisított szerelemre - mintha az kizárólag csak az érzelmek játéka lenne -, s neveli belénk a média eszmélésünktől kezdődően, hogy az élet értelme csak a fogyasztás körén belül található. Ezért lesznek felületesek és terhelhetetlenek kapcsoltaink, s laposodnak el hamar szépreményű ötleteink. Ha az ember hamisít az anyagvilágban, miért tenne ugyanaz az ember másképpen a lélek világában. "A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt terem! Szednek-e bojtorjánról fügét?" Szép kívánság, hogy "Csakis a tiszta forrásból!" - de tudja-e az ember, mi is a tiszta, s hol fakad az a forrás?

Információs világunk különösen is élenjár a megtévesztésben. Ha csak a reklámokra gondolunk, s arra, hogy az adott tisztítószer valóban olyan csodásan tisztít-e, ahogyan azt ígérik, akkor hamar utolérjük a hazugságot... Egyik német közmondás szerint "Lügen haben kurze Beine" - azaz a hazugságoknak rövidek a lábai - azaz nem tud nagyokat lépni, ne jut messzire. S milyen igaz, sok apró hazugságból áll össze a nagy hazugság. Aki éjjel és nappal hazudik, aki hazugsággal kel és fekszik, ha akarja, ha nem, egyszer utoléri az Isten igazsága...

Mit értsünk azon, hogy "hamis krisztusok és próféták"? Mi az igazság a Mester kijelentésével kapcsolatban? Hát nem csak egy a Krisztus? Amit Krisztusban értünk és élünk, amit a Krisztus-hitünk magában foglal, az az Isten embernek szánt üzenetében a legfontosabb. A kereszt teológiája nem az Isten kiengeszteléséről szól, ha így lenne, akkor igaz lenne az egész ószövetségi alapállás, hogy véresáldozattal lehet és kell megelégíteni az Istent... Az, hogy templomban az áldozati állatok vérének folyamatosan kell folynia csakis a bűnben-rekedt ember logikája szerint lehet helyes. A kiskorú gyermek, amikor belátja, hogy rosszat tett, nem tesz semmi érdemit, amivel jóváteheti bűnét, egyszerűen csak bocsánatot kér. S így nem szüleit, hanem magát teszi késszé és képessé arra, hogy újra szeressék. Az igazság tehát az, hogy az Élő Víz, a Forrás, ami mindent éltet és táplál, az Isten Szeretetének elfogadása a megbocsájtásban, ami nem emberi produktum, hanem egyedül az Isten kegyelme.

Aki elhiszi azt, hogy magának, másoknak és a világnak is képes megbocsájtani - kizárólag egyedül - az semmit nem ismert meg a lélek világából, az hamis krisztusokra és hamis prófétákra hallgatott, s hallgat még most is. Egyedül, az Isten nélkül csak elhitetni vagyunk képesek a harmóniát, s a békét, de birtokolni azt nem tudjuk. Miért? Mert Istent nem lehet másolni, csak tükrözni...

Ráutaltság...

A mai nap imádsága:
Uram! Szükségem van Rád, nem tudok úgy élni, hogy ne szőnék át gondolataimat a Te igéid. Kérlek, tartsd meg velem együtt kegyelmedben mindazokat továbbra is, akik Hozzád menekülnek! Ámen


Az ÚR az én támaszom.
2 Sám 22,19

Egy biztos dolog van ebben a világban - mondják az örök szkeptikusok - a bizonytolanság... s valóban, minden változik. A mai nap már nem a tegnapi, s a holnap bizonyára kiscsivel másképpen alalkul, mint ahogyan ez a mostani. Fejlődünk - előre vagy vissza -, ez rajtunk is múlik. Akiknek meg minden nap egyforma, azokra az emberekre gyakran mondják, hogy ők már nem is élnek, lelkileg halottak. Rájuk gondolhatott a Mester, amikor azt mondta: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat!" Aki közömbös a világ, önmaga és Isten dolgai iránt, aki "langyos" - Jézus Urunk is mondja: "azt kiköpi a száj" is -, azzal már nem sokat lehet kezdeni... hasonlatosak az ilyen emberek azokhoz a növényekhez, melyek megálltak a növekedésben, mert hiányzik a víz, a napfény vagy éppen a talaj tápereje.

Olykor elhagyja még a mi ajkunkat is a panasz: "Mintha most kicsúszna alólam a talaj! ...Olyan bizonytalan vagyok! ...Vajon képes vagyok rá?" - s ehhez hasonlók. Ilyenkor különösen is szükségünk van a biztatásra, a támaszra. S ha megtapasztaltuk már, hogy reménységünket hiába vetettük emberekbe, akkor tudjuk, bizony jobb nekünk mindenkor Istenben bízunk, s nem mások ígéreteiben; hiszen gyakran a jószándékkal tett ígéreteket sem tudják teljesíteni az emberek.

Amennyire fontos barátunk, barátnőnk, társunk szüleink támogatása, olyannyira szükségünk van az ÚRIsten támogatására is, amikor egzisztenciális kérdésekre keressük a választ. Nem kelünk minden nap azzal az igénnyel, hogy birtokolni akarjuk a választ a "Honnan jöttem, miért vagyok, hová megyek?" - egzisztenciális kérdés-triászra, de életünkben legalább egyszer meg akarjuk tudni a választ. Ezek azok a pillanatok, melyekért érdemes élni, mert már maga a kérdés alapos körbejárása, tisztességes megfogalmazása is új látást adhat. De ha még a választ is megkapjuk az Isten kegyelme révén, akkor nemcsak nyugalmat nyerünk, de egyben megerősítést is, hogy nincs más, igazi hűséges támasz az életünkben - csakis egyedül Ő...

A Biblia egységessége bizonyítja, hogy Igaz

"És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt." (Lk 24,27)

Csak Isten rakhatta össze a Bibliát. Több mint 1600 éven keresztül írta a 66 könyvet 40 különböző szerző - és mégis mindnek egy témája van.

Ez az egyik ok, ami miatt tudjuk, hogy a Biblia Isten szava: egyetlen, egységes témája van. Mózes első könyvétől kezdve egészen a Jelenések könyvéig, a Biblia csak arról szól, hogy Isten megváltja az embert. Jézus a főszereplője!

A tény, hogy a Bibliának ennyire egy központi témája van, nem akármilyen csoda. Más eset lenne, ha egy írója lenne a Bibliának. A Koránt egy személy, Mohamed írta. Konfuciusz válogatott írásait Konfuciusz írta. Buddha írásait pedig Buddha írta. Elvárható, hogy egységesek legyenek.

A Biblia viszont 40 különböző szerzőtől ered, különböző korúak és különböző élethelyzetűek, három különböző kontinensről. Mindannyian ugyanazt a történetet írták - Jézus történetét. Próféták és költők, hercegek és királyok, hajósok és katonák, mindannyiuknak ugyanaz a története. Egy részét otthon írták, egy részét börtönökben, egy másik részét meg hajókon. Nem tudtál volna összerakni ennél változatosabb szerzői csoportot.

Mégis, a történet ugyanaz.

Képzeld el, hogy adok egy-egy papírlapot 50 embernek, és azt mondom nekik, hogy tépjék a papírlapokat különböző formájúra - de nem mondanám meg, hogy mire akarom használni a papírlapokat. Mekkora a valószínűsége annak, hogy ezekből a papírokból ki tudnám rakni az Egyesült Államok térképét? (Az Egyesült Államok 50 szomszédos tagállamból áll - megjegyzés a fordítótól) Ennek az esélye elképesztően alacsony lenne. Ha mégis meg tudnám tenni, az emberek azt hinnék, hogy csak egy trükk volt.

Ez a Biblia összeállításának csodája.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az Újszövetség Jézusról szól, az Ószövetség pedig Izráelről. De ez nem igaz. A Biblia ezt mondja a Lukács 24,27 -ben, "És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt." Az Újszövetség akkor még nem is volt leírva.

A képek, metafórák, hasonlatok és látomások - az elejétől a végéig - mind Isten tervéről szólnak, hogy megváltsa az embert és örök életre szóló családot építsen. Minden vele kezdődött. Őt láthatod minden könyvben.

Ez egy csoda!

Beszéljetek róla:

* A Biblia egységességének csodája megváltoztatta a hozzáállásodat ma reggel, miközben a Bibliát olvastad a csendességedben?
* Amikor a Bibliáról beszélsz, vagy idézel belőle, vajon tükröződik-e benned az ámulat és hódolat, ami abból ered, hogy megérted, a Biblia valóban mekkora csoda?

Egy új gondolkodásmód

”Ne utánozzátok ennek a világnak a viselkedési módjait és szokásait, hanem engedjétek, hogy Isten egy új személlyé változtasson azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat.” (Róma 12:2, NLT fordítás)

Az, ahogy a dühödet kifejezed, egy tanult válasz. Nem automatikusan választod ezt a reakciót, hanem valakitől ezt láttad és ezt tanultad. A haragra adott válaszunk egy tanult válasz.

A jó hír az, hogy meg lehet szabadulni a tanult reakciótól, és nem kell ezt az utat választanod. Új szokásokat és mintákat tanulhatsz. Nem kell továbbörökítened azt, amit a szüleid és az ő szüleik tettek. Minden alkalommal, amikor indokolatlanul dühbe gurulsz, mintává válsz gyermekeid számára. Pontosan azt tanítod meg nekik, hogyan nem helyes cselekedni, és ők a saját gyermekeiknek ugyanezt fogják megtanítani. Valakinek meg kell állítani ezt a körforgást!

A Biblia a Róma 12:2-ben ezt mondja: ”Ne utánozzátok ennek a világnak a viselkedési módjait és szokásait, hanem engedjétek, hogy Isten egy új személlyé változtasson azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat.” (NLT ford.)

Hogyan viselkedik ma a világ? Elnyom, elfojt, és mindenhol csak az önkifejezéssel találkozunk.

A televízió és a filmek tele vannak azzal, hogy durvaságot tapasztalnak másoktól olyan emberek, akik maguk is frusztráltak, sérültek vagy dühösek. A gyerekek olyan mintákat tanulnak meg, amiket látnak. Nem akarhatod, hogy a gyermeked rossz mintát tanuljon meg arra, hogy hogyan kezelje az indulatait és a haragját.

A kulcs ahhoz, hogy megtanuld kezelni az indulataidat, a Róma 12:2-ben van: a gondolkodásmódunknak meg kell változnia.
Ha meg akarod változtatni azt, ahogy viselkedsz vagy cselekszel, akkor nem a viselkedésedre kell fókuszálnod. És arra se figyelj, hogy hogyan érzel. Kezdd azzal, hogy megváltoztatod a gondolkodásmódodat. Amikor megváltozik az, ahogy bizonyos dolgokat értelmezel az elmédben, akkor meg fognak változni az érzelmeid is, majd ez azt fogja eredményezni, hogy megváltozik a viselkedésed és a cselekedeteid is. Egy új személlyé változol az elméd megújulása által.

Ezt Isten végzi el benned. Ő az, aki megváltoztatja az ártalmas és romboló gondolkodási mintákat az elmédben, és egy új emberré, egy új személlyé változtat téged.

Beszéljünk róla:

• Milyen mintákat látsz a családodban, amelyek hatással voltak rád a különböző élethelyzetekben való reakcióidban?

• Hogyan lehetnél még jobb példa a gyermekeidnek vagy másoknak abban, hogy hogyan reagáljunk szeretettel a különböző helyzetekben az emberek felé?

• Milyen más téren szeretnéd még, ha Isten egy „”új emberré” formálna át téged ?

Mások számíthatnak rád?

"Jól van, jó és hű szolgám. Hűségesen kezelted ezt a kis mennyiséget, szóval most sokkal több felelősséget bízom majd rád. Gyere, ünnepeljünk együtt!" (Mt 25:23, NLT fordítás)

Az igazi szolgálók hűségesen végzik a szolgálatukat. A szolgák befejezik a munkájukat, megteszik a kötelességeiket, megtartják a szavukat és ellátják a feladataikat. Nem hagyják félbe a munkájukat és nem mondanak fel csak azért mert már nincs kedvük ahhoz a munkához. Becsületesek és megbízhatóak.

A hűség mindig is ritka tulajdonság volt (Zsolt 12:1; Péld 20:6; Fil 2:19-22). A legtöbb ember nem is tudja, hogy mit jelent a kötelezettségvállalás. Fél vállról tesznek ígéreteken, aztán a legkisebb ok miatt már megszegik azokat, méghozzá szemrebbenés, lelkiismeretfurdalás és megbánás nélkül. A gyülekezeteknek és más szervezeteknek is minden héten improvizálniuk kell, mert az önkéntesek nem készültek, nem jöttek el vagy nem is szóltak, hogy nem mennek.

Számíthatnak rád az emberek? Vannak olyan ígéreteid amiket meg kell tarts, esküid, amik mellett ki kell állj vagy elkötelezettségeid, amiket tisztelned kell?

Betartod a szolgálatban a kötelezettségeidet? Engedelmeskedsz Isten hívásának, hogy az életedben mások áldására legyél a szolgálatodon keresztül? Isten egy egyedi szolgálatra alkotott meg téged.

"Isten a lelki ajándékainak a választékából mindegyikőtöknek adott egy ajándékot. Használjátok őket ügyesen egymás szolgálatára" (1Pt 4:10 NLT fordítás)

Ugye te is arra használod Isten ajándékait, hogy az életed áldás legyen másoknak?

Ez egy teszt. Isten leteszteli a hűségedet. Ha átmész rajta akkor jó társaságban leszel: Ábrahám, Mózes, Sámuel, Dávid, Dániel, Timótheus és Pál társaságában, akiket a Biblia Isten hűséges szolgáinak hív.
Sőt, még ennél is jobb, hogy Isten ígérete az, hogy a hűségedet örök élettel jutalmazza. Képzeld el, hogy milyen érzés lesz majd amikor Isten egy nap azt mondja neked, hogy

"Jól van, jó és hű szolgám. Hűségesen kezelted ezt a kis mennyiséget, szóval most sokkal több felelősséget bízom majd rád. Gyere, ünnepeljünk együtt!" (Mt 25:23, NLT fordítás)

Ja, és egyébként a hű szolgák sosem mennek nyugdíjba. Addig szolgálnak hűségesen amíg csak élnek. A karrieredből nyugdíjba lehet vonulni, de Isten szolgálatából sosem.

Beszéljünk róla:
Vajon mások hűséges és elkötelezett emberként tekintenek rád? Ha igen, akkor milyen területeken?
Hogyan használod a lelki ajándékaidat és képességeidet, hogy mások számára áldás legyél?

Remény valódi kapcsolatok megélésére a kétségbeesés idején

„Legyetek türelmesek egymással, viseljétek el egymást szeretettel.” Efézus 4:2


(Tom Holladay, a Saddleback Church egyik pásztora és a The Relationship Principles of Jesus szerzője)

Ha van olyan magasság és mélység, amely nagyobb, mint az összes többi, akkor az nem más, mint a kapcsolatokban megjelenő magasság és mélység. Olykor, akár néhány percen belül is megtapasztalhatjuk az öröm magaslatait és a kiábrándultság mélységeit kapcsolatainkban.


Amikor azt találod magadban, hogy küszködsz mások hibái, hiányosságai miatt, vidd Isten elé a csalódottságodat!


A kiábrándultság azért van jelen kapcsolatainkban, mert egyikünk sem tökéletes. Idealizált kép él bennünk a szeretetről, a kapcsolatokról, a házasságról, és amikor a valóságot nem tudjuk összeegyeztetni ezzel a képpel, csalódunk.
Soha nem lesz tökéletes az esküvőnk, tökéletes a házasságunk, vagy tökéletes a családunk, mert mi tökéletlen, bűnös emberek vagyunk. Az az elképzelés, hogy két tökéletlen, bűnös ember találkozik és tökéletes kapcsolat lesz köztük, nem reális. Át kell értékelnünk elvárásainkat!


Az egyik ok, ami miatt gyakran érezzük magunkat csalódottnak kapcsolatainkban, az, hogy egy másik emberi lénytől várjuk el, töltse be azon szükségleteinket, amelyeket csak Isten képes betölteni. Egy ember nem tehet olyan ígéretet, hogy mindig velünk lesz, vagy hogy soha nem hagy el, soha nem hagy cserben. Ezt az ígéretet csak Isten töltheti be. Ő azt mondja az Igében:

„Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1:5).


Amikor megérkezünk a Mennybe, nem lesz részünk többé csalódásban vagy fájdalomban. Addig pedig, választhatjuk azt, hogy szeretjük egymást, ahogy az 1 Korinthus 13:7-8a is mondja: A szeretet „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”

A valódi kapcsolatok a különbözőségből adódnak

"Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róma 15,7.)


Tom Holladay a Saddleback gyülekezet pásztora és a Jézus kapcsolati alapelvei című könyv szerzője.

Könnyű a kapcsolatokról beszélni akkor, amikor minden rendben van velük. De mit teszel akkor, amikor a dolgok rosszra fordulnak? Hogyan fordítasz vissza egy kapcsolatot?

A szeretetet a kapcsolatokban Isten teremtette, és minket is egymással való kapcsolatra teremtett. Éppen ezért az ő tanácsai azok, amelyek valódi útmutatásul szolgálhatnak ebben. Ezen a héten 5 dolgot fogunk megnézni Isten Igéjéből, amik segíthetnek abban, hogy jóra fordítsd a kapcsolataidat.

Az egyik legzavaróbb dolog az, amikor mi nem úgy látunk dolgokat, ahogy a másik. A különbségek néha gyönyörködtetnek, de néha nagy fájdalmat is tudnak okozni.

Fontos, hogy észrevedd: Isten másoktól különbözőnek, egyedinek teremtett, és ezért hálás lehetsz neki.

Egészen a Biblia kezdete óta igaz az, hogy Isten mindenkit különbözőnek teremt: "Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket." (1Mózes 1,27.) A férfiak és a nők nem csak fizikailag különböznek, hanem abban is, ahogy dolgoznak, gondolkodnak, vásárolnak, vagy ahogy tévét néznek. Mindent máshogy csinálunk. Ezeknek a különbségeknek örülnünk kell.

Ha két ember mindig mindenben egyetért, akkor valamelyikük abban a kapcsolatban felesleges. Isten olyan kapcsolatba helyezett bele – legyen az házasság vagy egy mély barátság –, ahol valószínűleg másképpen látod a dolgokat, mint a másik fél, és a hátteretek is eltérő. Ezért mindketten olyan dolgokat visztek bele a kapcsolatba, amelyek egyébként nem lennének ott.

Isten azért teremtett minket különbözőnek, hogy kiegészítsük, teljessé tegyük, megerősítsük egymást.

Ahogy a mai igevers is mondja: "Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róma 15,7.) Amikor elfogadod a másikat a különbségeitekkel együtt, akkor nem csak a kapcsolattal teszel jót, hanem Istennek is dicsőséget szerzel. Hogy miért? Mert elfogadod, hogy Ő azért teremtett különbözőnek titeket, hogy tanuljatok egymástól, és növekedjetek a kapcsolatban.

Ez a kiinduló pontja annak, hogy jóra fordítsd a kapcsolataidat – köszönd meg Istennek a különbözőségedet.

Bibliai próféciák: milyenek az esélyeik?

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2 Péter 1:21)


A Biblia a legtöbbet olvasott könyv a történelemben. A legnagyobb példányszámban eladott, és a legtöbb nyelvre lefordított könyv.


Van mégis valami, ami ennél is több: a Biblia Isten szava, Isten lehellete. 2 Timóteus 3:16 azt mondja: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.”


Ez azt jelenti, hogy a Biblia nem csupán egy jó gondolat. Isten szava a számunkra. Az egyik ok, amiért tudhatom, hogy a Biblia igaz és megbízható az, hogy ezer és ezer próféciája igaznak bizonyult és igaznak fog bizonyulni a történelemben. A Biblia minden egyes próféciája vagy már beteljesedett, pontosan úgy, ahogy Isten előre megmondta, vagy be fog teljesülni valamikor a jövőben.


A Biblia egyedül Jézusról több mint 300 próféciát tartalmaz, mindegyiket mintegy 1000 évvel a születése előtt leírták. A Biblia előre megjövendölte, mikor fog megszületni, hol fog megszületni, hogyan fog megszületni. Ő nem manipulálhatta a születését, hogy betöltse a próféciákat.


Azt is megjövendölték, hogyan fog meghalni. Ezer évvel Jézus halála előtt, Dávid leírja az egyik zsoltárában Jézus halálát a kereszten. Nem a keresztrefeszítés kifejezést használta, mert azt akkor senki sem ismerte. Sokkal korábban, mint a rómaiak egyáltalán kitalálták volna az emberek megfeszítését, Dávid már leírta.


Csak Isten tudhatta ezt.


Mekkora az esélye annak, ha készítenék 300 jövendölést rólad, és mindegyik igaznak bizonyulna? Ez egy olyan elképzelhetetlen szám lenne, hogy le sem tudnád írni. Nagyobb hit kell azt elhinni, hogy a bibliai próféciák véletlenül egybeesnek az eseményekkel, mint azt elhinni, hogy mindezt Isten tervezte.


A Biblia azt mondja: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2 Péter 1:21)


A bibliai időkben senki sem akart próféta lenni. Izraelben az volt a törvény, hogy Isten prófétájának mindig igazat kell mondania. Ha csak egyszer is tévedtél, úgy tekintettek rád, mint hamis prófétára, és kivégeztek, meg kellett halnod. A prófétának tehát jobb, ha igazat mondott!


A Biblia próféciái igazak voltak – kivétel nélkül mindegyik. Megbízhatsz a Bibliában, mert amit a Biblia jövendöl, az be fog teljesedni.


Gondolkodj rajta:
Hiszed, hogy a Biblia igaz? Vagy a kétkedésed megakadályoz abban, hogy meghalld, mit akar Isten mondani neked?
Mennyire hasznos számodra a Biblia? Csak bátorításért olvasod, vagy arra is eszköz számodra, hogy, megfeddjen, helyreigazítson, tanítson, neveljen?

Gondolkodj, mielőtt cselekszel!

„A bolond ember egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs türelmes és lecsillapítja a dühét.” (Péld 29,11 GNT fordítás)

Észrevetted, hogy nem tudod a szádba venni a lábad, ha csukva van a szád?

A Péld 29,11 ezt mondja: „A bolond ember egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs türelmes és lecsillapítja a dühét” (GNT fordítás). Az egyik legjobb mód a harag kezelésére a késleltetés. Állj meg egy percre! Ne válaszolj rögtön arra az e-mailre, amelyik felháborított! Ha valaki valami rosszat mond neked, ha szükséges, menj el onnan.

Ez az igevers alapjában a Nyugi! bibliai megfogalmazása. Amikor kezdesz mérges lenni, adj magadnak egy kis időt lenyugodni. Szánj időt arra, hogy megállj és elgondolkodj. A késleltetés a düh legjobb gyógyszere.

Mit tegyél a késleltetéskor? Gondold végig a dolgokat mielőtt reagálnál, és három kérdésre keress választ:

„Miért vagyok mérges?” A probléma nem az, hogy mérges vagy, ugyanis a harag csak egy tünet, egy figyelmeztető lámpa.

„Mit is akarok valójában?” Mi az, amit épp nem kaptál meg? Milyen szükség maradt beteljesületlen?

„Hogyan szerezhetem meg, amire szükségem van?” Abban biztos lehetsz, hogy ha kirobbansz és elveszted a nyugalmadat, az nem a legjobb mód arra, hogy megszerezd, amire vágysz.

Amikor valami felbosszant vagy dühbe jössz, a Biblia azt mondja, hogy először határozd el, hogy megpróbálsz uralkodni rajta, aztán gondold meg, hogy milyen ára lenne, ha kitörne a haragod, és végül pedig gondolkodj, mielőtt cselekednél.

Beszéljünk róla

* Milyen jellembeli tulajdonságokat látsz azokban az emberekben, akik gyorsan mérgesek lesznek?
* Mit gondolsz, ha tudod, mi a helyes válasz arra a kérdésre, hogy "Hogyan szerezhetem meg, amit igazán akarok?", akkor mit kellene tenned?
* Hogyan segít elgondolkodni mielőtt reagálnál az a tudat, hogy a haragodnak ára van?

Isten a saját tervére ad áldást, nem a tiédre

„Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dogokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön." Lukács 1,48b-50

Mária, Jézus anyja tudta, hogy Isten áldásainak kulcsa a hit és az engedelmesség, ezért ő az Isten által készített tervet választotta az életére nézve.

Pásztorként szeretném, hogy Isten megáldja az életedet. Szeretném, ha megáldana téged szellemileg. Szeretném, ha megáldana téged anyagilag. Szeretném, ha megáldaná a karrieredet, a családodat, a kapcsolataidat és az egészségedet. De ha van egy terved az életedre – meg kell, hogy mondjam – magadra vagy utalva.

Isten nem áldja meg a te tervedet. Isten nem azért helyezett a Földre, hogy magadért élj. Egy sokkal nagyobb dologért helyezett téged ide. És mikor az Ő tervét követed az életedben, Ő megáldja azokat.

Mária énekelni tudott Isten tervéről az életében, mert izgatott volt miatta. Még akkor is, ha ez problémákat okozott, az emberek nem értették meg őt, rossz cselekedetekkel vádolták. Mária bízott Istenben. Tudta, hogy Isten megáldja őt, és a jövő nemzedékei emlékezni fognak arra, hogy Isten mit tett rajta keresztül.

Tudod mit? Ugyanez igaz a te életedre is. Amit az életeddel kezdesz, arra nem csak a Földön, de az örökkévalóságban is mindig emlékezni fognak. Az, hogy hogyan szolgálsz és szeretsz másokat Istennek az életedre szabott akaratának megfelelően, egy hagyaték lesz a Földön és az örökkévalóságban. „Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” János 12,26

Mondhatta volna Mária, hogy „nem” Isten tervére az életében? Igen. Isten sohasem kényszerít téged arra, hogy az Ő terve szerint élj, mert Ő azt szeretné, ha azt választanád, hogy szereted Őt. Ezért adott neked szabad akaratot, ahelyett, hogy egy bábot csinált volna belőled. Ezért van az, hogy az emberek nagy többségének életéből hiányzik Isten terve. Ők azt választották, hogy a saját útjukon menjenek ahelyett, hogy azt mondták volna, amit Mária „Tégy, amit szeretnél velem, a szolgád vagyok. Elfogadom a Te tervedet az életemre.”

Beszéljünk róla:

* Hogyan tudod felismerni, hogy mi Isten akarata az életedben? Hogyan tudod megkülönböztetni Isten tervét a tiédtől?

* Milyen hagyatékot szeretnél a Földön magad után hagyni?

GONDOLKOZZ EL AZON, HOGY MIT GONDOLSZ!

„Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám... " (Jób 3:25)

Nick kemény fickó volt, de negatív beállítottságú. A vasútnál dolgozott. Egyik éjszaka, mikor a munkatársai már mind elmentek haza, véletlenül bezárta magát egy hűtőkocsiba. A fagypont alatti hőmérséklet miatt aggódva segítségért kiáltott, de hasztalan. Minél többet gondolt szerencsétlen helyzetére, annál jobban fázott, míg végül reszketni kez­dett. Meg volt győződve arról, hogy meg fog halni, ezért levelet írt a családjának, felvá­zolva a történteket. Másnap reggel megtalálták Nick holttestét. A boncolás feltárta, hogy csakugyan halálra fagyott. Azonban volt valami, amit a nyomozók rejtélyesnek találtak. A hűtőkocsi, melyben Nick csapdába esett, elromlott, ezért kikapcsolták. Azon az éjszakán, amikor a férfi halálra fagyott, a vagonban a hőmérséklet 16,1 fok volt, alig alacsonyabb a szobahőmérsékletnél. Am mivel ő a halált várta, gondolataiban már elvesztette a csatát.

Amit te gondolsz az életedről, sokkal fontosabb, mint amit bárki más tart róla. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem". Vigyázz, mire számítasz, a negatív várakozások önbeteljesítő próféciákká válnak. Isten megígérte, hogy segíteni fog neked, de tiéd a döntő szavazat. Ha a negatív dolgokra összpontosítasz, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a Sátán legyőzzön. Jézus azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!" (Máté 9:29). Tehát fogadd el Isten Igéjét, és az Ő ígéreteire összpontosíts, ne a problémáidra! Ha ezt teszed, hited a győzelem új szint­jeire juttat. De rajtad áll, hogy megtedd az első lépést!



„... mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk..."

(Efezus 3:20)

Azt beszélik, hogy egyszer Szaúd-Arábia királya meghívott egy híres golfozót egy versenyre. Mielőtt a férfi hazatért volna, a király így szólt hozzá: „Szeretnék önnek vala­milyen ajándékot adni. Bármit kíván, csak nevezze meg!" A golfjátékos udvariasan meg­köszönte, de azt mondta, hogy nincs szüksége semmire. A király azonban hajthatatlan volt, így végül a férfi megadóan mondta: „Nos, felség, golfütőket gyűjtök." Arra gondolt, hogy esetleg kap egy aranyozott vagy gyémánt berakásos ütőt. Képzelhetjük, mennyire megdöbbent, amikor néhány héttel később egy levelet kapott, amelyben egy 2000 hold területű golfklub birtoklevele volt!* Pál azt mondja, hogy „Isten bármit megtehet... sokkal többet, mint amit valaha is el tudnál képzelni... akár legmerészebb álmaidban..." A királyok nem úgy gondolkodnak, mint mi, és ha a Királyok Királyát szolgálod, akkor ez kétszeresen is igaz. Isten rád vonatkozó terve messze felülmúlja mindazt, amit va­laha is el tudnál képzelni magadnak. A zsoltáríró azt mondja: „Éneklek az Úrnak, mert bőkezűen bánt velem" (Zsoltárok 13:6 NKJV). Isten értékeli a legkisebb erőfeszítést is - a kicsinyességet és szűklátókörűséget azonban ellenzi! Ha valóban hiszed, hogy Ő irányítja lépteidet, és hogy jósága és szeretete kísér életed minden napján, akkor nagy dolgokra számíthatsz Istentől. León Nacson mondja: „Mindig számíts a lehető legjobb végkimenetelre magad és mások számára, mert ha csak kicsivel többre számítasz a szokásosnál, akkor csak annyit fogsz kapni!" Emlékezz: „A hit... a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (Zsidók 11:1). Tehát ha nem „látod" is, bízz abban, hogy Isten érted dolgozik, elrendezi, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen légy, azt is, hogy mások elinduljanak neked segíteni - és figyeld, hogy cselekszik Isten!

* angolul a golfütő neve is golf club [a ford.]

Használd, amit Isten neked adott!

„… az Istentől kapott erővel…” (1Péter 4:11)

Péter azt mondja: „ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi”. Ha Isten egy megbízatást ad neked, akkor megad mindent, ami szükséges ahhoz, hogy teljesíteni tudd. Tulajdonképpen, ha megfigyeled a saját alapvető képességeidet, akkor felfedezheted az elhívásodat. Winston Churchill azt mondta: „Mindenkinek az életében eljön egy különleges pillanat, amikor vállon kocogtatják, és valami különleges dolog elvégzésének a páratlan lehetőségét ajánlják fel, ami az ő tehetségükre van szabva. Mekkora tragédia, ha az a pillanat, amely életük legjobb pillanata lehetett volna, felkészületlenül találja őket.”

Nem mindig lehetsz az, ami szeretnél lenni, de minden lehetsz, aminek Isten akar látni. Ez azért van, mert Ő nevez ki és irányít bennünket „…kinek-kinek képessége szerint…” (Máté 25:15). Mit szeretsz csinálni, és mi az, amit általában jól csinálsz? A zene az erősséged? Vagy a számok világában vagy otthon? Szeretsz gyerekekkel foglalkozni? Pál azt mondja: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.” (1Korinthus 12:4-5). Ez azt jelenti, hogy olyan dolgok, amelyeket mások unalmasnak találnak, téged éppenséggel felvillanyoznak és gazdagítanak.

A Biblia azt mondja, hogy Isten „lelki házat” épít (1Péter 2:5). És abban mindannyiunknak van helye. Ha ezt tudod, az eloszlatja azt a téveszmét, hogy nem vagy értékes, ha nincs ugyanolyan tálentumod, mint másoknak. Ez egyben meg is határozza a tényleges felelősségedet, és leszámol azzal a mítosszal, hogy mindent neked kell csinálnod. Nem, az kell, hogy legyen a célod, hogy Isten rád vonatkozó tervének határain belül maradj. Tehát ahelyett, hogy mentegetőznél amiatt, hogy nincsenek bizonyos készségeid, fedezd fel azokat az ajándékokat, amelyeket Isten neked adott, és állítsd őket munkába Isten országáért!

Ne hagyd, hogy mások visszatartsanak!

„…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)
Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra. Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”

Ő megért

„…hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben…” (Zsidók 4:15)
Az Úr megérti, min mégy most keresztül, mert neki is volt már része benne. A Biblia azt mondja: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:15-16).
Ez azt jelenti, hogy 1) Jézus megérti a családi gondokat. Neki is volt családja. Egy alkalommal épp ők mondták rá, hogy megzavarodott (ld. Márk 3:21). 2) Jézus megérti, mikor úgy érzed, hogy túl sok minden zúdult rád. Volt, hogy azt mondta tanítványainak: „»Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.« Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.” (Márk 6:31). Jézus nem csak a munkahelyi nyomást tudta kezelni, megszervezte, tanította és helyreigazította követőit, akik között egy csapat halász, egy túlbuzgó forradalmár és egy megvetett adószedő is volt. 3) Jézus megérti, milyen, amikor elutasítanak. A falu, ahol felnőtt, nem sok jót hozott neki. „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:11). Mikor Fülöp azt mondta róla Nátánaélnek: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” Nátánaél ezt mondta rá: „Származhat-e valami jó Názáretből?” (János 1:45-46). A családfája sem dicsekedhetett a felmenőivel. Ráháb prostituált volt, Jákób csaló, Dávid házasságtörő – hogy csak néhányat említsünk. Igen, Jézus megért. Tudja, milyen helyzetben vagy, és képes segíteni. Beszélj hát vele!



Csalódtál az emberekben? Jézus megérti, mert őt is cserbenhagyták azok, akiket szeretett, és akikre számított. Júdás, a pénztárosa, eladta, és csókkal pecsételte meg az ügyletet. Legnehezebb órájában a Gecsemáné kertben, hozzá legközelebb álló tanítványai, Péter, Jakab és János, nem tudtak ébren maradni és imádkozni vele (ld. Máté 26:40). Belefáradtál a sokféle igény és követelés teljesítésébe? Jézus megérti. „Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket” (Máté 15:30).
Azt kérdezed, ha Jézus Isten volt, hogyan fáradhatott el? Mert egyszerre volt teljesen Isten és teljesen ember is. Istennek kellett lennie, hogy megmenthessen minket, és embernek, hogy meghalhasson értünk. „Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt” (János 4:6). Hamisan vádoltak valamivel? Jézus megérti. Őt is megvádolták azzal, hogy „…falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja” (Máté 11:19). Egészen haláláig „igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy megölhessék” (Máté 26:59 NCV). Jézus pedig ezt mondta: „Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak…” (János 15:20). Ha úgy döntesz, hogy követed Jézust, akkor növekedő életre jelentkezel – de viszontagságokkal teli életre is! Miért ment keresztül Jézus mindezeken? „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18). Ő már járt ott, ahol te most tartasz, azért, hogy hozzá fordulhass, tudva, hogy ő megért, és képes segíteni.

TUDD, HOGY MI A JÓ SZÁMODRA!

„…Nem helyes az…” (ApCsel 6:2)
Az újszövetségi gyülekezet olyan gyorsan növekedett, hogy az apostolok nem győztek lépést tartani vele. Ezért azt mondták: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesztek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6:2-4). Az eredmény az lett, hogy Isten Igéje terjedt, a gyülekezet tovább növekedett, és Jeruzsálem városának vezető rétegéhez tartozó embereket is meg tudtak nyerni Krisztusnak. Életbevágóan fontos, hogy felismerd, melyik terület az, amelyhez a legtöbb értéket tudod hozzátenni – és abban kell helytállnod. Miért nem tesszük ezt? 1) A „hazai pálya” őrzése. Azt gondoljuk: „Ez az én dolgom, senki sem teszi, csak én.” Csak azért, mert mindig elvégeztél egy bizonyos munkát, még nem jelenti azt, hogy továbbra is végezned kell. Mi van akkor, Ha Isten új fejezetet akar írni az életedbe? 2) Túlterheltség. Akinek túl sok mindennel kell megbirkózniuk, hajlamosak éppen azt elutasítani, ami segíthetne rajtuk, mert azt hiszik, hogy ezzel csak újabb terhet kellene magukra venniük. 3) A mártír-komplexus. Amikor azzal hívod fel magadra mások figyelmét, hogy panaszkodsz, ez könnyen életstílussá válhat – azonban nem működik. Az emberek kerülni kezdenek, mert nem látják, hogy bármit is tennél a helyzet megváltoztatására. 4) Nem tudjuk, hogy mi a jó számunkra. A dolgok csak akkor kezdtek jól működni, amikor az apostolok kiosztották a gyülekezet adminisztratív feladatait másoknak, maguk pedig visszatértek ahhoz szolgálathoz, amire elhívásukat kapták. Gondolkodj el ezen!