Élet...

A mai nap imádsága:

Uram! Minél inkább vizsgálom világodat, amit teremtettél, annál inkább elcsodálkozom. Tökéletessége lenyűgöz, szépsége hatalmába ejt... Istenem, add meg nekünk, hogy szebben tudjunk élni a holnapban, mint ahogyan az a mában sikerült, s ha elkalandoznánk, terelgess vissza minket szereteted útjára, hogy egyszer megérkezhessünk Hozzád! Ámen


...pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét.
1 Sám 1,5b

Amióta ember az ember, gyaníthatóan azóta vetődik rá a gyermektelenség kétségbeejtő árnyéka. Ahogyan régesrég, úgy ma is óriási teher ez... Csak Magyarországon, 100-150 ezer párt érint a meddoség! Meddoségrol akkor beszélhetünk, ha rendszeres és fogamzásgátlás nélküli házasélet mellett egy éven belül nem jön létre terhesség. A meddoségek oka 40 százalékban noi, 40 százalékban férfi, 20 százalékban pedig közös vagy ismeretlen eredetu. Magyarországon a 25 év alatti hölgyek 4 százaléka, a 25?5 évesek 13 százaléka, a 35 év fölöttiek 30 százaléka küzd meddoségi problémával. A szüléssel végzodo terhességek 1-2 százaléka fogan lombikban. A szervezeten kívüli megtermékenyítés összességében 30-35 százalékban eredményez terhességet, 25 százalékban szülést. Ez az arány az életkor elorehaladtával romlik. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalékos, 35-40 éves korban pedig 15 százalékos szülési arány várható, ez az arány 40 év fölött már a 10 százalékot sem éri el.

A tudomány előrehaladtával ma már olyasmit is meg tudunk tenni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Illusztrációnkon egy petesejt természetes megtermékenyülése látható, míg a pirosssal bekeretezett kisebb képen egy "mesterséges" (in vitro fertilizáció), amikor is egy ember által (nem a Bölcs Természet által!) kiválasztott egyetlen ivarsejtet a pipettával átszúrt petesejtbe "belepaszíroznak"... A szóválasztás talán visszadja: ha akarja a petesejt, ha nem, megtermékenyül - többnyire. Egyesek ezt steril körülmények között végrehajtott laboratóriumi megerőszakolásnak tartják. Az Élet azonban nem a formát nézi, hanem a célt: azaz az Élet élni akar, s még így is életképes utódok szület(het)nek. A hosszútávú hatásokat - egyelőre - még nem látják, nem tudják vizsgálni, majd az x. generációnál derülhet ki egyfajta 'genetikai inkompatibilitás'.

Mindenesetre elég furcsa, mondhatni ördögi helyzet állt elő... Míg az egyik részén a világnak a túlnépesedéssel kell megküzdeniük a kormányoknak, a másik (jóléti) felén pedig az elöregedéssel. A természetes körülmények között élők szeretnének mindenáron a civilizáció "áldásaiban" részesülni, a (nagy)városi ember pedig eszelősen keresi kitörési útjait a természetes(ebb) világ felé. Egy bizonyos: a génekkel való kísérletezés, azok manipulációja az emberi történelem egyik legvitatottabb próbálkozása... Pál apostol írja. "Mindent szabad nekem, de nem minden használ."

Talán érdemes lenne fenti kijelentés alapján átgondolni az életünket. Elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy etikusabbak, érzékenyebbek lennénk, s hamarabb megértenénk, hogy az élet értelme nem az "Én" hatalmának mindenekfelettisége, hanem a közösségben való kiteljesedés, melynek első állomása, hogy két ember Istentől rendelten, önfeláldozóan szereti egymást... S ha az Isten akarja, akkor még gyermeket is ád: "Bizony az ÚR ajándéka a gyermek, s az anyaméh gyümölcs jutalom." (Zsolt 127,3)

Életminőség...

A mai nap imádsága:

URam! Tőled kapok mindent, s mindent vissza is veszel, hiszen minden, ami létezik a Tied. Add, hogy amit számomra juttatsz, azzal hűségesen sáfárkodjam, s betöltsem velük akaratodat, mások javára, s a magam boldogulására is! Ámen

Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. .

Fil 4,12-13

Régi felismerés, hogy nem gazdagnak és szegénynek születünk, hanem embernek... Gyermekkorunk boldogságát sem az anyagi jólét határozza meg, hanem az, hogy szerettek-e minket vagy sem? A gazdagság és a szegénység is relatív, mindkettőben a szélsőségek jelentenek veszélyt: embertelenségre csábít a mértéktelen gazdagság és nincstelenség is! Saul-Pál gazdag szülők gyermekeként látta meg a napvilágot - Gamáliel "elit-iskolájába" járhatott, ezt nyilvánvalóan tehetős szüleinek köszönhette, akik nemcsak római polgárjogot vásároltak neki, de igen jó kapcsolatot is ápoltak a jeruzsálemi papi felső-vezetéssel, így kap majd felhatalmazást tőlük, hogy üldözze Jézus első követőit -, ismerhette tehát a bővölködést! Sokan azonban csak szűkölködést ismerik egész életükben, s legfeljebb álmodoznak a gazdagságról, s annak sok-sok "előnyéről".

A német nyelvben a gazdagra azt mondják "reich". Ez a többjelentésű szó azonban a birodalmat is jelenti, s igei alakban "reichen"-t úgy is fordíthatjuk: odanyújt. Ezekből következően hadd mondjam ma reggeli szerény felismerésemet - gazdag az, aki nyújt valamit a másiknak, s azzal, hogy megosztja, amije van, birodalmat épít (az Istenét, s a saját maga boldogság-birodalmát is), hiszen ahogyan a Mester tanítja: "Jobb adni, mint kapni." Jelen világunk Istentől való elfordulását mi sem mutatja jobban, mintsem az, hogy szinte mindenki csak kapni akar, adni senki... A gazdag még gazdagabb akar lenni - a bankok az "istenért se" mondanának le a kamatjaikról(!) - lásd euró-krízis, görögök nyomorúsága: az állam "tönkre spórolja" magát, s amikor már mindenki pénztelenné válik, akkor derül majd ki, hogy úgy nem működhet egy állam, hogy nincs pénz betegekre, öregekre, közbiztonságra, oktatásra... A szegénység nem aktuálisan a görögök vagy az afrikaiak "ügye" - nekünk persze mindig lokális problémaként számolnak be róla -, hanem az egész emberiség "ügye"... Amíg a Föld kincsei, melyek mindannyiunk életfenntartására adattak a JóIstentől, az "enyém-tied"-relációban, hatalmi alapon kerülnek felosztásra, eladdig békétlenség fog uralkodni a világban, s nemzet nemzetre fog rontani, újra és újra.

Megváltoztatni a világot csak akkor képes az ember, ha elsősorban maga változik meg. Ezért, aki lélekben gazdag, az nemcsak másokat gazdagít, de boldog is, hiszen tud a kevésen is hű lenni, s a sok sem veszi el a józan eszét... Erre ereje azonban az embernek, "csak úgy magától" erre nincs. Kell hozzá az Isten segítsége. Az apostol felismerése éppen ez: "mindenre van erőm a Krisztusban". Azaz, aki szeretetben él, az nem az anyagiakon tájékozódik, kapcsolatait nem az határozza meg, hogy "kinek mije van", hanem a lelki dolgok. Számára az Isten felkínálta lelki út a fontos, s így a lélek gazdagodásának rendeli alá életét, hiszen az Élet értelmét nem az anyagiakban, hanem a lelkiekben való gyarapodás adja...

Hála...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy mindenért hálás tudjak lenni, s hálás szívvel tegyem kötelességemet, amire rendeltél! Ámen

Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
Péld 3,24-26

Egy 2012-es, Magyarországon egyedülálló kutatás (Dr. Szabó Attila, a kutatás témavezetője, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika docense) rávilágított: A gyermekek harmadának van valamilyen alvászavara. Az alvászavaros gyermek nehezen ébreszthető, fáradékony, rendszeresen elálmosodik otthon, vagy az iskolában, nem tud koncentrálni, gyakran hiperaktivitásra utaló tüneteket mutat. Hosszútávon az alvászavar éhségérzetet okozhat, így a táplálkozás zavarához, elhízáshoz vezet. A kutatás kimutatta, hogy az alvászavar súlyossága, és a gyengébb iskolai teljesítmény között egyértelmű az összefüggés... Nahát? Ki gondolta volna? - replikálhazna valaki cinikusan, hiszen józan ésszel is belátható, hogy nem egészséges a fejlődő szervezetet serkentő italokkal terhelni. (Míg a kisebbek többségében kólát isznak, a 14-18 éves korosztály emellett kávézik, és energiaitalt fogyaszt.)

Jó lenne, ha a felnőttkorban mindenki édesen aludna, de sajnos nem ez az általános: A felnőttek mintegy egynegyede küszködik az elalvással vagy a felébredéssel és/vagy a kettő közötti éjszakai felébredésekkel! A pihentető alvás hiánya pedig az élet minden területére kihat, testi-lelki tüneteket okozva. Az ókori bölcsességirodalom egyik jelentős bibliai szelete (Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve) előtt sem ismeretlen az "alvászavar", melynek okait ők is nem csak kutatták, de rá is jöttek: "Ki hogyan él, úgy alszik"...

Modern életünkben valóban komoly gondot okoz a túl sok stressz, de az igazi probléma mégsem ez - hiszen stressz volt bőven a régi világban is (háborúk, járványok, éhínség, nemkülönben igazságtalanabb társadalmi rendszerek) -, hanem a pihenés hiánya! Ha valaki nem áll meg egy napra sem, mert a vasárnap is munkanap, pl. "otthon végzett céges munka", akkor ennek komoly negatív hatásai lesznek a családi életre, s kiderül, hogy a többlettpénz nem hozza meg azt a boldogság-többletet, amit vártak tőle!

A minőségi élet ugyanis a megállásban, a háladásban rejlik! Akinek szívében a hála érzése honol, az minden új reggel háladással ébred, s a nap végén háladással is tér nyugovóra. A hálatelt szívű embert nem gyötrik rémálmok, nem szenved alvászavarban, nem retten fel éjjel, hanem édesen alszik... hiszen az ÚR az őt szeretőknek álmában is ad eleget...

Imádságaink...

A mai nap imádsága:
Uram Légy velem! Ámen.

   

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.
1Jn 5,14

Aki a piacon hosszú távon meg akar maradni, az ezt csak úgy teheti meg, ha minőségi szolgáltatást nyújt... Manapság egyetemi szinten kell okítani az embereket gazdaság-etikára - Ne csalj! - régen egyszerűen elzavarták a csaló kalmárokat, s utánuk dobálták hitvány portékájukat is. Fogyasztói társadalmunk teljesítményorientáltság és élményhajhászat közé szorult embere számára az Isten is egy erő a sok közül. Ezért sokan gondolják, hogy üzletelni lehet a Jóistennel: adomány oda, teljesítést ide...

A világ Teremtője azért ennél egy kicsivel bonyolultabb "szerkezet". Kijelenthetjük: Ima-automatának látni a Mindenhatót több mint balgaság. Az egyházak hajlamosak egyfajta - számukra szimpatikus, dogmatikailag jól megokolható - istenképet közvetíteni, de az nem az Isten, csak egy elképzelés az Istenről. Éppen ezért emberi elképzelést megtenni életalakító fő-erőnek: merész vállalkozás! Sokan mégis kedvelik ezt. Mondja meg tehát a "közvetítő" mit kell hinni, s hogyan. Ezzel a hozzáállással tulajdonképpen a lényegét távolítják el hitnek. Ha valaki így "hisz", az csak vallás lesz, pontosabban: a kívülálló számára megmosolyogtató vallásoskodás. Istent nem lehet "rutinból" hinni, ahogyan ha valaki csak megszokásból szereti a feleségét, akkor az a házassági kapcsolat már rég halott. Egyik is, másik is, a folyamatos változás, a napi kihívásoknak megfelelés dinamikus összhangja: azaz maga az Élet.

Az imádság pedig az élet legőszintébb kommunikációja. Az imádságban nem lehet okoskodni, ötletelni, paktumot kötni, mértéket szabni, feltételeket szabni - Uram bocsá' - zsarolni, az imádságban csak egyet lehet és érdemes tenni: kinyítni a szívünket-lelkünket, hogy átjárjon minket a Titok, s hagyni, hogy megújítson. Mivel az imádság a legösszetettebb emberi tevékenység, hasonlatos a zenéléshez, mely agyunk minden területét-idegszálát is érintő tevékenység, ezért nincsenek benne klisék, jól bevált "üdvözítő" , tanítható módszerek. Gyermekeinket a finomságra, az élet tiszteletére nevelgetjük, hogy aztán egyszer ők maguk is átélhessék a szerelem és az istenes élet csodáját, de készen nem adhatunk nekik se hitet, s szerelmet, mindkettőt maguknak kell megharcolniuk. Ha ezeket elvetik, akkor mindent elvetnek, ha megélik, akkor nem éltek hiába... Mi is akkor a legfontosabb, amit kérnünk kell?

Szabadság...

A mai nap imádsága:

Uram! Szabadíts meg önző gondolataimtól, hogy embertársaim, legelőször is szeretteim javára élhessek! Ámen


Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet,
szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
Zsolt 6,5

Igazságos világ sosem volt, s talán sosem lesz... legalábbis itt a Földön. A 21. században is ezrével zárnak rács mögé embereket igaztalanul, többnyire politikai okok miatt. A börtönviszonyokról időnként tudósításokat hallhatunk-láthatunk, amikor is a fogvatartottak fellázadnak az embertelen körülmények miatt. Legutóbb Franciaországban volt egy tiltakozó-hullám, érdekes módon ezt nem a rabok, hanem őrzőik(!) szervezték. A börtönökből nem engedik ki az oda bezártakat, itt Franciaországban a börtönökbe nem engedték be az elítélteket... A börtönélet nyomorúságait azok ismerik igazán, akik azt naponta tapasztalják: fegyencek és foglárok. (A büntetésvégrehajtás pokolbéli bugyraiból "beszámolókat", aki akar, az bőven találhat a világhálón.)

Az ún. szabad élet sem mentes a rácsoktól. Hiába a mobilis szabadság, aki szabad, annak sem szabad mindenhová bemennie. Rácsos kapuk, őrző-védő szolgálat - nevezhetjük nyugodtan magánhadseregnek is - , beléptető kódos ajtók jelzik a szabadságunk határait. Ugyanakkor vannak láthatatlan rácsok is, amiken keresztül nézegetjük egymást. Ez lehet a szociális háttér különbözőségéből adódó, lehet az intellektuális szintek miatti, s lehet az előítéletekből fakadó is. MIndezeken túl - s talán ez a legelkeserítőbb -, olyan rácsok is vannak, melyeket mi magunk kovácsolunk életünk köré azáltal, hogy ragaszkodunk bűneinkhez, nem vagyunk hajlandóak megváltoztatni életünket. Mindannyiunkban ott van az önzés, a kényelem, olykor a lustaság készsége, ami ellen naponként küzdenünk kell.

A krisztuskövető ember naponként megvallja (mert felismerte!), hogy ezeket a láthatatlan rácsokat önerőből képtelen szétfeszíteni, kell hozzá a Legfelső Erő. Éppen ezért nem kínlódik/nyűglődik olyasmivel, aminek megoldásához a "fedezetet" nem az ő korlátozott teremtményi lehetőségei adják. Ezáltal viszont felszabadul, s időben, erőben olyan dolgokért tud áldozatot hozni, melyeknek eredményessége csakis rajta múlik. Az idő ugyanis Isten kegyelmi ajándéka...

Teljes életért...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Te látod milyen sokszor teljesületlen kívánságok között őrlődöm. Kérlek Télged, végy körül szereteteddel és békességeddel, hogy meglássam azt, ami a életemben a legfontosabb, s lelkem épülését szolgálja! Ámen

"...bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok."
Fil 1,18

Amikor Pál ezeket a sorokat papírra veti, fogságban van. Szorult helyzetét mégsem "dramatizálja", hanem arra koncentrál, ami a szabadnak és bezártnak egyformán fontos, az evangéliumra. Bilincseit nem büntetésnek, hanem lehetőségnek látja; Krisztusért viseli azokat. Természetesen a "vox humana", az emberi hang is megszólal levelében, melynek néhány foszlánya éppen reggeli alapigénk. Pál számára a legfontosabb, hogy a küldetés folytatódjék, hogy a misszióban ne legyen törés, ezért írja: " akár színből vagy szívből, csak hirdettessék az evangélium."

Első gondolatunk egy kérdésfeltevés lehetne: Lehet-e szívtelenül, színlelésből hirdetni a Krisztust? Ha a kérdést így fogalmazzuk, lehet-e szeretni szeretetlenül, akkor gyorsan érthetővé válik, miről is van szó. Ha valaki "professzionálisan", hozzáértően hirdeti, »propagálja« a Krisztus evangéliumát, akkor annak ellenére, hogy ő maga nem hiteles ember, mégis az elmondott igehirdetése megszólíthat embereket. Ha nem így lenne, akkor kihalt volna az egyház, hiszen sok érdemtelen pap, prédikátor volt az elmúlt kétezer esztendőben, akik nem igazán voltak méltók a tisztükre. Ma is vannak - sajnos egyre többen -, akik személyes életvezetésükben csődöt mondtak (pl. válás, alkohol) ugyanakkor mégis megmaradnak szolgálatukban. Ez püspöknek és gyülekezetnek, de az adott lelkésznek/lelkésznőnek is komoly teher... Nyilvánvaló, hogy az emberitől nagyon nehezen - lévén mi magunk is emberek - tudunk elvonatkoztatni, s ha igazán szeretjük a ránkbízottakat, akkor csöndben félreállunk... Szögre akasztani a reverendát, a palástot vagy éppen a luther-kabátot azonban nem olyan egyszerű dolog... (nem csoda, hivatás és házasság életkérdeseink két legfontosabbika). Egy bizonyos: katona a parancsnokaihoz, pap az Istenhez kell hogy hűséges legyen, maradjon. Lehet valaki jó ember "magában", de jó katona, jó pap csak közösségben. Meghatóan szép példákat láttam - s most hadd legyek konkrét - római katolikus és görög katolikus egyházközségekben, ahogyan a gyülekezetek (el)hordozták pásztoruk "gyengeségeit"... Sokszor a zsörtölődő család is jobb, mint a semmilyen... Kellő kitartás és áldozat meghozhatja gyümölcsét, s Isten kegyelme még a rosszból is jót hozhat elő.

Ugyanakkor a Krisztus hirdetése olyan, mint a szerelem. Lehet az emlékekből is élni, de az igazi az, ha naponként megújul. Sokszor elfelejtjük, hogy evidenciákat kell újra és újra elmondani, megvallani - hitben és életben. Ha nem így lenne, akkor nem éreznénk a hiányát a köszönömöknek, a kedves szavaknak. El kell mondani házastársnak, kedvesnek naponta többször is: "Szeretlek!" és ki kell mondani naponta többször is: "Hála neked Uram, mindenért!" A hatás (az áldás) nem marad el: örülünk, sőt még inkább örülni fogunk...

Növekedni veszteségek és változások által

„Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.” (Prédikátor 3:6 NKJV)
Semmi sem formálja úgy a jellemet, mint a veszteségek, és az azokkal járó változások kezelése. Ha elveszítünk egy házasságot, egy állást, egy gyermeket, a hírnevünket, az egészségünket, a vagyonunkat stb., akkor választhatunk: álljuk az ütéseket, vagy padlóra kerülünk; megfeszítjük az izmainkat, vagy kifekszünk. Ami volt, nincs többé. Hirtelen csapdába kerültünk a múlt között, amit ismerünk, és a jövő között, amit nem. Térkép nélkül egy idegen területen, könnyen úgy érezzük, hogy minden elborít. A hit azt mondja nekünk, hogy Isten végül minden véget új kezdetté tud formálni. De mihez kezdjünk addig, a fájdalomhoz és zavarodottsághoz szegezve, a régi vég és az új kezdet között?
Pontosan ilyen helyzetben volt Izráel is, amikor lelki vezetőjük, Mózes, elvétetett tőlük. A veszteség miatt az egész nép gyötrődött. „Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán…” (5Mózes 34:8). Figyeld meg: Isten nem így válaszolt gyászukra: „Nem kellene így éreznetek. Felejtsétek el Mózest, végül is itt vagyok nektek Én! Itt az ideje összeszedni magatokat! Csak több hitre van szükségetek!” Ha a tanács nagyon „vallásosnak” hangzik, és köze sincs a realitáshoz, akkor nem Istentől jön. Nem kívánja tőlünk, hogy szuper-spirituálisak legyünk, megtagadjuk a gyászunkat, és úgy tegyünk, mintha nem ért volna fájdalom. Ő időt ad a „sírásnak… gyásznak… veszteségnek”, amíg újra eljuthatunk a „nevetés… tánc… nyereség…” idejéhez (ld. Prédikátor 3:4,6). Isten megengedte, hogy egy egész nép harminc napig semmi egyebet ne csináljon, csak érezze át és tanulja meg kezelni a gyászát. Könnyeid Isten gondoskodásának részei ahhoz, hogy túljuss ezen a veszteségen, és elindulj gyógyulásod felé.


Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket?
Két dolog megértése segíthet: 1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az „eltemetett” gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is. 2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük „működni” a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: „Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…” (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges – attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd „a nevetés ideje” is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!



A lélekgyógyászok a gyász gyógyulási folyamatát a veszteség feldolgozásának öt fázisában határozták meg: 1) Sokk, melyet sokszor tagadásnak neveznek. Az első reakciónk ez: „Ez nem történhet meg! Ezt el sem hiszem!”. Ledermedünk, hitetlenkedünk, egyfajta bénultság, kábultság jellemző ránk. 2) Harag. Így kiáltunk: „Ez nem igazság! Mivel érdemeltem ezt? Hogy engedhette Isten, hogy ez történjen? Egész életemben keresztyén voltam!” 3) Egyezkedés. „Bármit megteszek, ha ezt megváltoztatod. Mentsd meg, akit szeretek, és egész hátralévő életemben szolgálni foglak!” 4) Depresszió. „Már semmi sem maradt, amiért érdemes lenne élni. Bárcsak elaludnék, és sohasem ébrednék fel!” 5) Elfogadás. „Az életnek mégiscsak tovább kell menni valahogy. Családom van, akikre gondolnom kell, ezért meg kell próbálnom újra.” Ezeknek a fázisoknak az intenzitása, időtartama és sorrendje személyenként változó. Lehet, hogy többször is újra átéled valamelyik szakaszt, amíg el nem végezte benned munkáját.
De ha befejezted a gyász Istentől rendelt munkáját, akkor készen állsz a „…gyógyulás…nevetés… tánc… ölelés… szeretet… és a megtalált békesség” időszakára (ld. Prédikátor 3:3-8). Készen állsz arra, hogy Isten újat kezdjen! Izráel harminc szívszaggató napon át siratta Mózest, „amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje” (5Mózes 34:8). A gyász elkerülhetetlen volt, és nem lehetett lerövidíteni. Át kellett menni rajta és végig kellett csinálni, így lettek aztán készen arra a jövőre, amit Isten tervezett számukra. „Mózes, az én szolgám meghalt…” ti pedig meggyászoltátok egészséges módon. Most készen álltok arra, hogy csatlakozzatok Józsuéhoz, tehát „…keljetek fel, keljetek át a Jordánon… arra a földre, amelyet nektek adok…” (Józsué 1:2 NKJV). Ha befejezted a gyászodat, folytasd tovább a növekedést!

VÁRJ, ÉS MEGLÁTOD, ISTEN JÓT TERVEZETT!

„A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem.” (Zsoltárok 57:3 Károli)
Ha azért imádkoztál Istenhez, hogy küldje el neked a hozzád illő társat, vagy adjon egy jobb munkahelyet, vagy változtassa meg lázadó gyermeked szívét, emlékezz: lehet, hogy Isten a helyzetet fogja megváltoztatni, de az is lehet, hogy téged. Isten be fogja teljesíteni kitűzött célját rajtad. Ő látja a teljes képet, és annyira szeret, hogy mindent javadra munkál (ld. Róma 8:28). Valaki ezt írta: „Nehéz értelmet találni az élet kihívásaiban, amikor épp bennük vagy… fáradt vagy, kilátásaid korlátozottak … nincs erőd és nincs látásod arra, hogy a magad erejéből végigcsináld… »Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!« (Példabeszédek 3:5), ez azt jelenti, hogy elengeded a kapálódzó késztetést arra, hogy megpróbáld manipulálni az embereket, a körülményeket vagy az időzítést… és visszaadod a gyeplőt Isten kezébe, aki tudja az utat. Gondold végig: ha tudtad volna, mit csinálsz, keveredtél volna ekkora zűrzavarba? Szoktunk beszélni arról, hogy várunk Istenre. De Ő is vár ránk… amíg készek leszünk fogadni… amíg értékelni tudjuk, amit kérünk… amíg megfelelő módon elkészítjük szívünket… amíg megszabadulunk minden nehezteléstől és elégedetlenségtől… amíg elég érettek leszünk, és gondolkodásunk emelkedett… Néha Isten egészen addig vár, amíg azt hisszük, el is felejtett minket, pedig csak hitünket vizsgálja és növeli… Emlékezz: »… az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő…« (2Péter 3:8). Az ő háttere az örökkévalóság… egy problémát megoldhat egy perc alatt vagy két nemzedék alatt.” Ézsaiás azt mondja: „… még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson… boldogok mindazok, akik benne reménykednek” (Ézsaiás 30:18). Várj! Ne akard leelőzni Istent, akkor megtapasztalhatod legnagyobb áldását.

A helyes haragkezelés

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek." (Efézus 4,26)

A haragkezelésnek vannak hasznos, és vannak káros módjai. Például néha inkább magunkban tartogatjuk a haragot, hogysem beismernénk azt. De a Biblia azt mondja, hogy haragosnak lenni és nem beismerni azt, hazugság. A hazugság pedig bűn.


Tartsuk szem előtt, hogy a harag nem feltétlenül rossz. Csak akkor rossz, ha nem megfelelő vagy romboló módon fejezzük ki. Lelkipásztorként azt tapasztaltam, hogy legtöbben 2-3 éves korunkban tanuljuk meg, hogyan fejezzük ki haragunkat, és felnőtt korunkban is ugyanúgy teszünk. Mondanom sem kell, hogy ez így nincs jól.


A legtöbb ember amikor kifejezi haragját, úgy fejezi azt ki, hogy ezáltal eredeti céljától még távolabbra kerül, mint azelőtt, hogy haragra gerjedt volna. Ha a haragot nem megfelelő módon fejezzük ki, az pontosan az ellenkezőjét fogja eredményezni annak, amit el akarunk érni.
Ha emberekre öntjük ki haragunkat, az soha nem fog maradandó változást hozni, sőt még több haragot és elidegenedést okoz. Annak ellenére, hogy ezt tudjuk, így reagálunk.


Soha nem a harag a probléma gyökere általában, sokkal inkább tünete valamelyiknek a következő három dolog közül: sérelem, félelem vagy frusztráció. Ezek azok az érzések, amelyek haragossá tesznek bennünket, és ezért kell megállnunk és lecsillapodnunk.


Beszéljünk róla:

Ha tudod, hogy miből ered a haragod, az segíteni fog abban, hogy megfelelő módon reagálj egy helyzetben, és a haragod miatt "ne vétkezz." (Ef 4,26)


Amikor vársz egy kicsit és lehiggadsz, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:


* Megbántottak?

* Félek?

* Megfélemlítve érzem magam, vagy attól félek, hogy valami értékes dolgot fogok elveszíteni?

* Frusztrált vagyok?

Ami közös bennünk

Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek… Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Máté 9:12-13)


Jézus cselekedetei azt tanítják nekünk, hogy a nem hívőknek szóló bizonyságtételünk a barátságunkkal kezdődik: Az evangélium megosztására azzal szerzünk jogot, hogy a kapcsolatépítésen keresztül megmutatjuk, törődünk az adott személlyel.

Pál apostol arra bátorít bennünket, hogy keressük a közös pontot a nem hívőkkel. A közös dolgok megtalálása pedig egy baráti tett és arra késztet minket, hogy a rossz helyet a jót keressük azokban, akik még nem részesei a hitnek.

Amikor Jézus találkozott a kútnál az asszonnyal, arra mutatott rá, ami közös volt kettejükben, ahelyett, amit jogosan elítélhetett volna (János 4). Ennek az lett a következménye, hogy az asszony nem csak Istennel barátkozott össze, hanem a saját barátait és családját is elhozta Jézus jelenlétébe.

Egy új látásmódért próbáld ki ezt a módszert!

"Engedd, hogy Krisztus üzenete minden gazdagságával az életedben lakozzon." (Kol 3,16a)

A Biblia olymódú tanulmányozásához, hogy az megváltoztassa az életedet, nincs szükség egy halom drága eszközre. Nincs szükséged kommentárokra, sem bibliatanulmányozó szoftverre. Ha egy lakatlan szigeten ragadnál és csak egy Biblia lenne nálad, akkor is egyszerűen használhatnád azt a módszert, amelyről ebben az áhitatban tanulunk.

Tegnap arról írtam, hogy mennyire fontos számodra, hogy Isten Igéjén meditálj. Isten azt mondja, hogy ha elmélkedünk az Ő Igéjén, sikeresek leszünk. Itt egy módszer, amelyet használhatsz az Isten Igéjén való meditációdhoz úgy, hogy azzal örömet szerzel Istennek.

A "hangsúlyozó" módszerrel egyszerűen tanulmányozhatod a Szentírást és segít a lelki táplálék kinyerésében. Egy verssel kezd el, amit olvass el újra és újra. Minden egyes alkalommal, amikor elolvasod a verset, egy másik szót hangsúlyozz. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy elkezd a Szentírás kódjait feltörni. Ezt a módszert akkor is használhatod, ha először veszel Bibliát a kezedbe. Ez egy egyszerű, de elképesztően hatásos módszer. Minden alkalommal, amikor egy másik szót hangsúlyozol, egy új perspektíva nyílik meg előtted.

Vegyük például a Kolossé 3,16-ot:

"Engedd, hogy Krisztus üzenete minden gazdagságával az életedben lakozzon."

Első alkalommal olvasva a verset figyelj erre a szóra: "engedd". Engedd Krisztus szavát, hogy tartósan benned lakozzon. Mit jelent az, hogy megengedni? Azt, hogy "engedélyt adni". Kinyitom az ajtót, ez az én döntésem. Kell, hogy azt válasszam, hogy engedem Isten Igéjét gazdagon lakozni bennem.

Aztán olvasd el újra a verset, és ízlelgesd az "üzenet" szót. Engedd Krisztus Igéjét, hogy benned lakozzon gazdagon. Ez azt jelenti, hogy szükségem van arra, hogy Isten Igéje az elmémben legyen.

Aztán hangsúlyozd magadnak a harmadik szót: "Krisztus". Ne engedj beleszólást mindenféle gurunak, filozófusnak, vagy talk shownak az életedbe. Maradj meg Krisztus Igéjében! Nem akarom, hogy a világ szava gyökerezzen meg bennem, mégis ezt engedem, ha TV nézéssel töltöm az időmet, Isten Igéjének tanulmányozása helyett.

Aztán figyelj a következő kifejezésre: "lakni, lakozni". "Engedd, hogy Krisztus Igéje lakozzon az életedben." A lakozni szó azt jelenti, hogy hosszabb ideig egy helyen tartózkodni. Vagyis ne rohanj át Isten Igéjén azért, hogy tudj haladni a napod további részében. Az, hogy megengeded, hogy Krisztus Igéje benned lakozzon, azzal jár, hogy megengeded, hogy éljen is benned.

Majd állj meg ennél a rövid kis ragnál, hogy: "-ben, tebenned". Olyan jó, hogy Krisztus Igéje körülvehet minket. Isten Igéjét felírhatod egy emléktáblára vagy a lökhárítóra, de ez nem fogja megváltoztatni az életed addig, amíg nem engeded azt be.

Most koncentrálj arra a szóra, hogy "te". Isten Igéje nem csak a lelkészednek, a professzorodnak, vagy a vasárnapi iskolai tanítódnak való, hanem neked is. A Szentírás útmutató minden egyes hívő ember számára.

Végül gondolkodj a "gazdagon" szón. Mit jelent ez? Ez a szegénység ellentéte. Más szóval a gazdagon jelentheti, hogy alaposan, tékozlóan. Isten nem akarja, hogy az Ő Igéje csak pótszer legyen az életedben. Csodát akar alkotni benned!

Látod, milyen nagyszerű kincseket fedeztünk fel ebben az Igében csak azzal, hogy egyszerre csak egy szóra koncentráltunk? Nincs szükséged egyetemi fokozatra, hatalmas könyvtárra vagy szuper eszközökre. Te is meg tudod ezt csinálni!


Beszéljünk róla:

* Hogyan fogod Isten Igéjét beköltöztetni az életedbe a hétköznapjaid során?
* Az életed válaszol Isten Igéjének gazdagságára és kegyelmére? Az emberekkel való kapcsolatodat miben változtatná meg, ha Isten Igéje hatna az életedre?

Emlékezz, a földi élet más, mint a mennyei

"...Vessétek le a „régi embert”. Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették. Megtanítottak benneteket arra is, hogy gondolkodásotokat teljesen meg kell újítanotok, és hogy fel kell öltözzétek az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy hozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen."
(Efezus 4:22-24)

Sok vallás és New Age-es tan terjeszti azt az ősrégi hazugságot, hogy nagyszerűek, „isteniek” vagyunk, és istenekké válhatunk. Hadd tisztázzak valamit: Sosem leszel Isten, sőt, még csak isten sem.

Ez a büszkeségre építő hazugság a Sátán legrégebbi kísértő eszköze. Megígérte Ádámnak és Évának, hogy az ő tanácsát követve „olyanok lesznek mint az Isten” (1Móz 3:5)

A vágy, hogy istenné legyünk, megmutatkozik minden egyes alkalommal, amikor megpróbáljuk mi irányítani a körülményeinket, a jövőnket, vagy a körülöttünk élő embereket. De mint teremtmények, sosem válhatunk a Teremtővé. Isten nem akar istenné tenni, Ő azt akarja, hogy ”istenes” (Isten szerinti) légy, hogy átvedd az Ő értékrendjét, viselkedésmódját és jellemét. Az a célja tehát, „hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Efezus 4:22-24)

Isten legfőbb terve a földi életeddel nem a kényelmed biztosítása, hanem a jellemfejlődésed. Ő azt akarja, hogy növekedj szellemiekben, és hogy Krisztushoz hasonlóvá légy. A Krisztushoz való hasonulás pedig nem egyenlő a személyiséged elvesztésével, sem azzal, hogy egy önálló gondolkodásra képtelen klónná válj.

Isten teremtett egyedi személyiséggé, így hát biztosan nem akar megfosztani ettől. A Krisztushoz való hasonulás így hát a jellemedet, nem pedig a személyiségedet érinti.

Isten azt akarja, hogy olyan jellemet fejlessz, alakíts ki amely Jézus „boldog-mondásain” alapulva megtermi a Lélek gyümölcseit, és valóra váltja Péter listáját azokról a jellemvonásokról, amelyek egy hatékony és gyümölcsöző élethez szükségesek. (Máté 5:1-12, Galata 5:22-23, 2 Péter 1:5-8)

Minden egyes alkalommal, mikor megfeledkezel arról, hogy a jellemformálás Isten terve az életedben, előbb-utóbb a körülményeid áldozata leszel. Azon fogsz csodálkozni, hogy „Miért is történik ez velem? Miért jönnek ezek a nehézségek?” Egy lehetséges válasz az, hogy az élet már csak ilyen bonyolult! Ez az, ami elősegíti a fejlődésünket, növekedésünket. Emlékezz csak, ez a föld, nem a mennyország!

Sok keresztény félreértelmezi Jézus ígéretét a „bővölködő életről” (János 10:10), mintegy az egészség, a kényelmes életstílus, az álmok tökéletes valóra válása és a problémáktól való azonnali szabadulás ígéretét látják benne, a hit és az ima által.

Egyszóval, a keresztény életet egyszerűnek képzelik. Mennyországot kívánnak a földre.

Ez az én-központú látásmód úgy tekint Istenre, mint egy jóságos dzsinnre, aki pusztán azért létezik, hogy a mi személyes céljaink beteljesülését segítse elő. De Isten nem egy szolga, és ha abba az illúzióba ringatod magad, hogy az életnek márpedig egyszerűnek kell lennie, akkor vagy mélyen kiábrándulsz belőle, vagy a valóságot tagadva fogsz élni.

Sose feledd, hogy az élet nem rólad szól! Te Isten terve miatt létezel, és nem fordítva! Miért készítene Isten mennyet a földre, ha azt „az igazit” örökkévalóságra tervezte el neked? Isten megadja az időt számunkra a földön, hogy felépítsük és megerősítsük a jellemünket, felkészítve magunkat az örökkévalóságra.

Mélyről jövő hálaadás: Adj hálát minden körülmények között

"Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!" (1Thessz 5,18 Egyszerű fordítás)

Az Egyesült Államokban évente egyszer megünnepeljük a hálaadás napját. De Isten azt akarja, hogy tudatosan fejezzük ki hálánkat minden egyes nap. Azt kívánja, hogy ezt lelki szokássá fejlesszük, olyanná, ami egy mélyen hívő mindennapi életében tükröződik. Az az igazság, hogy minél inkább megértjük Isten szeretetét, annál hálásabbak leszünk.

Mit is jelent hát a mélyről jövő hálaadás?

A Biblia elmondja a thesszalonikaiakhoz írt levélben: "Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!" (5,18) Ez a mélyről jövő hálaadás. Minden körülmények között adj hálát, mert ez Isten akarata.

Köszönetet mondhatsz Istennek minden körülmények között, mert Isten irányít. Jóra tudja fordítani a gonoszt. Fordítani tud buta hibáidon, amiket elkövettél. Nem számít mi történik, Isten nem szűnik meg szeretni téged. Van vagy száz dolog, amiért hálás lehetsz minden körülmények között, még ha a körülmények rémesek is.

Mélyről jövő hálaadás - hálásnak lenni minden körülmények között - Isten akarata, mert építi a kapcsolatokat.

Mit értek ezalatt? A hála mindig mélyíti a kapcsolatot közted és mások között, közted és Isten között.

Bárkihez is szeretnél közeledni, fejezd ki háládat iránta. Ha eltávolodtál a férjedtől vagy a feleségedtől, kezdd el azokat a dolgokat megtenni, amiket tettél, amikor randevúztatok: fejezd ki háládat. Írj apró üzeneteket, teli kedvességgel és bátorítással. Hívd fel, vagy írj sms-t napközben, csak hogy elmondd, mennyire hálás vagy. Tedd azokat a dolgokat, amiket eleinte tettél. Azért vesztetted el a szeretet érzését, mert már nem teszed meg, ami korábban létrehozta ezt a szerelmet és magától értetődőnek veszed a másik jelenlétét.

Erősíteni szeretnéd a kiscsoportodat? Ne csak eljárj a csoportba. Hétközben küldj üzeneteket, írj nekik, hívd fel őket. Mondd ki: "Hálás vagyok értetek, mégpedig ezért..." Rájössz, minél hálásabb vagy a csoportért, annál erősebb lesz a kötelék köztetek.

A Biblia azt mondja: "bátorítsátok egymást és építse egyik a másikat." (1Thessz 5,11 NIV fordítás) Míg erősíted a másikat, rájössz, hogy Isten is beépül életedbe miközben Vele és másokkal elmélyül kapcsolatod.

Beszéljetek róla:

• Kit kell bátorítanod és kivel kell kapcsolatba lépned a héten? Kinek kell kimutatnod a háládat?
• Milyen egyszerű módon mutathatod ki háládat házastársad, barátod vagy kiscsoportod iránt?
• Mit gondolsz, milyen változásokat fogsz tapasztalni önmagadban és kapcsolataidban, ha hálával viszonyulsz másokhoz?

Hivatásban állókért...

A mai nap imádsága:
Uram! Erődet add nekem, hogy élhessek, szolgálhassak általa! Ámen
   

Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!
1 Kor 9,16

Sokszor panaszkodnak a segítő szolgálatban dolgozók arról, hogy megfáradtak, elfásultak. Az, aki munkájából fakadóan bele kell, hogy tegye személyiségének bensőségességét is tudják miről van szó. Orvosok, tanárok, egészségügyi és szociális területen dolgozók, s persze a papok is... Burnoutnak, kiégésnek is nevezik ezt a szindrómát. Sokáig képes az ember hordozni a fájdalmait, mert az ember szereti azt, amit csinál. Amit pedig szeretünk csinálni, azt mindig nehéz bevégezni. Talán ebben is rejtőzik az igazság. Pál - aki meglehetősen sok lelki terhet hordozott -, mégsem égett ki... Mi volt a titka?

Mindenekelőtt a küldetéstudata. Nem volt önértékelési zavara, pedig ő sem volt tökéletes, sőt! Mégsem terhelte környezetét, mert Mást, Nagyobb Erőt kért gondjainak megoldásához. Ezt a Hatalmat érezte, amikor azt írta: kényszer nehezedik rám. Nem kényszeres gondolatokról van szó, hanem olyan teherről, amit az Isten rak a vállunkra. Olyan tűzről, amely belülről éget, olyan gondolatokról, ami nem hagyja nyugodni az embert, de mégsem jár vele együtt nyugtalanság, éppen ellenkezőleg, különös békesség kíséri. Ez az, ami hajnalonként engem is ébreszt, mert vágyakozom elmerülni az Isten hajnali szeretet-csöndjében...

Pál kiáltása: "Jaj nekem..." nem a félelemből fakad, hogy ti. Isten majd jól megbünteti, ha nem végzi az apostoli feladatát... sokkal inkább abból a felismerésből, ha nem olvad élete egybe a "mandatum Christi"-vel (Krisztus küldő parancsával), akkor olyan gazdaságról mond le, amely lelki gazdagság hiányát ma is láthatjuk sok embertársunk arcára kiülni... Bolond az, aki lemond az olyan ajándékról, amit szertetből ajánlanak fel... Mennyire tudunk örülni a szeretteinktől kapott (horizontális) ajándéknak, mennyivel inkább szebb, s teljesebb a fölülről jövő, a vertikális isteni? Hirdetni az evangéliumot nem testet lelket gyötrő munka, hanem kiváltság. Ajándék, amely belülről tölt, erősít. Élni vele csakúgy szabad és lehet, ahogyan Isten azt adja: misztikusan, mégis a valóságos világban; naponta el-elcsodálkozva rajta, s megélni olyan természetességgel, mintha nem is lenne más lehetőségünk...

Isten törvényei...

A mai nap imádsága:
Uram! Megtartó törvényeidet elfelejtettük, s a magunk útján jártunk. Istenem, látod hova jutottunk, pusztul körülöttünk teremtettséged... Újítsd meg lelkünket, hogy ne vesszünk el örökre, mert másban már nem reménykedhetünk csak Tebenned! Teremtő, Örökkévaló Isten! Légy velünk életünk minden dolgában, hogy élhessünk dicsőségedre! Ámen
   

Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!
Ámósz 5,22-24

Önmagában a kultusz nem ér semmit... Hiába a díszes liturgia, az évszázadokon keresztül kiforrott dogmák, a veretes prédikációk, de még a hagyománytisztelet sem elég! A hit lényege nem a hit maga, hanem az Isten, ahogyan a teremtettség sem fejeződik be a hatodik nappal; az Örökkévaló odaillesztette a hetediket, ami mindent eldönt: értelmet adva a létnek. Aki Istenre tekint, az életet él, aki liturgiát, jól működő hierarchiát favorizál az csak 'egyházat', esendő emberi közösséget tapasztal. Aki az Isten életvédő törvényeit nem a maga egyetemességében értelmezi, az bizony csőlátású...

II. János Pált igen sok bírálat érte - egyes szélsőségesek azt mondták, hogy a katolicizmus feje magát a keresztény hitet árulta el -, amikor 1986-ban Assisiben, Szent Ferenc városában a világvallások képviselőivel együtt imanapot kezdeményezett. Hiszen valamennyi értéket hordozó vallás legféltettebb kincsei közé tartozik a béke és a felebarát szeretete. Annak a kifejezésre juttatása volt a cél, hogy a világ sokszínuségében is van közös nevezo az emberiség különbözo hitet valló közösségei között. S ezeket a közösségeket egymás ellen kijátszani, a vallás nevében gyulöletet kelteni, ölni a legsúlyosabb bunök közé tartozik. Nekünk a Föld a Világunk... Lehet, hogy egyedül vagyunk a világmindenségben, de az is lehet, hogy az univerzum másik sarkában is vannak Istennek teremtményei. S ha vannak, akkor azokat vajon melyik hitre akarnók téríteni? Melyik az egyedül üdvözítő 'igazi'?

Összességében tehát elég elkeserítő a helyzet vallási téren a Földön. Minden egyház (szellemi csoport) a távoli múltban igyekszik gyökeret ereszteni és mereven elzárkózik a reformoktól, újításoktól, változásoktól. Régen holt prófétáknak régen holt tanait porolgatják és kínálják az élő embereknek lelki táplálék gyanánt. Aztán csodálkoznak az eredményen, hogy sokaknak nem ízlik mindez és inkább a materialista vallás anyagimádó tudományához menekülnek, ami bonyolult tanítások misztikus leple mögé rejti igazi arcát. Mert tévedés ne essék, az úgynevezett empírikus tudomány is csak egy vallás, minden vonásában (dogmák, rituálék, litániák, hierarchia), amit teljes egészében senki sem ért, de tanait kénytelen elhinni, hisz szinte minden iskolában manapság ezt oktatják.

Isten törvénye EGY. Az élet törvénye EGY. Ő nem azt akarja, hogy a hit hamuját őrizve, az egyháztörténelem romjaira büszkén kiállva, visszhangzó szépeket mondogassunk... Ő azt akarja, hogy ÉLETET éljünk: necsak testben, lélekben is! Azt akarja, hogy áradjon az Ő életvédő törvénye, mint a patak, s az emberek élete - mint virágok -, formájukkal, szivárvány színeikkel hirdessék Teremtőjüket...

Krisztusi indulat...

A mai nap imádsága:
Uram! Kérlek segíts meg engem küzdelmeim között! Add, hogy Jézus áldozata erőt adjon mindennapjaimban, s hogy pislákoló mécses-életem szeretet-lángja ki ne aludjék! Ámen



Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig..
Fil 2,5

Még mielőtt féreértenénk az apostol szavait, s spekulatív gondolatok támadnának bennünk, mit is kell értenünk e fogalom "krisztusi indulat" alatt olvassuk el mai napra kijelölt igemondatunk második részét...

Így mindjárt nyilvánvaló, hogy mi is az a krisztusi lelkület! Az ember, ha hatalmat kap - könnyen deformálódik, ha előnyhöz jut, azt kihasználja, s igyekszik megtartani. Az ember, ha "pozícióba jut", akkor hamar elhiszi, hogy azért került oda, "mert megérdemli" s mert egyelőre ő a legalkalmasabb arra. Sokan törik kezüket-lábukat, azaz áldozzák fel magánéletüket, tagadják meg barátaikat, szereznek ellenségeket, csakhogy miniszteri bársonyszékbe kerülhessenek, de mindeközben elfelejtik azt, hogy a latini "minister" szó szolgát jelent... S akkor a miniszterek minisztere, vagyis a miniszterelnök a szolgák szolgája! Ha nem így lenne, akkor pontosan az történik, amit az ige mond: zsákmánynak tekintette azt, amit azért kapott, hogy a közt, azaz az embert szolgálja. Sajnos ez a hamis látásmód nemcsak a minisztereket és miniszterelnököket kísérti, ez megtalálható mindazok lelkében, akik az önérvényesítést teszik meg életcéljuknak. Az ilyen értéklátású ember engedelmeskedik mindaddig, amíg érdeke fűződik hozzá, s abban a pillanatban köpönyeget forgat, amint felfedezni véli érdekeinek elvesztését.

Krisztus hatalma egészen más. Az ő hatalma önfeláldozó, sőt halálig menő. Vállalni a halált, a megsemmisülést a másikért a szeretet legnagyobb jele. Aki Isten szeretethatalmának erőterébe kerül, az nem tud másként tenni, minthogy engedelmeskedik ennek az isteni erőnek, mert jól tudja, hogy ennél magasztosabb, tartalmasabb, kiteljesítőbb nincs ezen a világon. Lehet, hogy valakinek a mártíromságot készítette el az Isten, a másiknak az élethossziglani szolgálatot, a harmadiknak az édesanyai hivatást. Áldozatot hozni, azt jelenti boldogságot munkálni: Magamban, s másokban. Világítani, elégni, mint a gyertya, embervoltunk kiteljesedésének életprogramja. Krisztus áldozata nemcsak az Isten szeretetének embervilágban kiteljesedett valósága, de egyben lehetőség is arra, hogy eljussunk oda, ahová egész földi életünkön át kívánkozunk...

Örömeink...

A mai nap imádsága:
URam! Tiszta örömöket adj nekünk, hogy felfedezhessük életünk minden dolgában a minket átölelő Szeretetedet! Ámen



Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.
Fil 4,4-5

Sok-sok mindennek örülhetünk az életben, az örömnek magának is, hiszen "várni örömöt maga is öröm"... Sokan vélekednek úgy, hogy az öröm "csak úgy nem hull az ember ölébe", azért keményen meg kell dolgozni, ki kell érdemelni az élettől. Jól hangzik ez, csak sajnos nem igaz! Az általános öröm, no meg az ÚRban való öröm is kegyelem-alapú. Régi tapasztalat: az öröm nem mindig ott bukkan elő, ahol különösen is nagy szükség lenne rá...

Akkor semmi értelme törekedni az örömre? Nos, eszelősen harcolni az örömért - kész esztelenség. Az öröm attól öröm, hogy váratlanul köszönt ránk, a meglepetés titokzatossága lengi körül... Az az öröm, amit mesterségesen generál magának az ember - drog, különféle személyiségtorzító szenvedélyek - hamar elmúlnak, s ezek a (pót)szerek ugyanazért az "örömért" mindig többet követelnek cserébe. Az ilyen örömöket hajszoló embernek először csak a pénztárcája apad, később az embersége, s az egészsége is foszlásnak indul.

Sok ún. "élmény-keresztény"-felekezet/szekta nagyon is jól megfogható eszközökkel "munkálja" az örömöt - érdekes módon a nagy-nagy csalódások nem maradnak el, hiszen a lelket ugyan hosszú ideig meg lehet téveszteni, de teljesen és végérvényesen becsapni nem lehet; egyszer eljön a kiábrándító igazság pillanata... Az el nem múló öröm a szelídségben rejtőzik. Az az öröm, ami újra és újra átjárja az ember lelkét, az a feltétel nélküli (isteni) szeretetből táplálkozik. Ez "fölülről száll alá, a Világosság Atyjától jön", egyértelmű, nincs benne fény és árnyék váltakozása, nem bódítóan sokszínű, egyszerűen csak tiszta...

Olyan tiszta, mint a szeretetben felnövekvő gyermek őszinte Isten-tudata. Ha ebből az első naivitásból megmarad valami a gyermekkor és ifjúkor határára, akkor nem elveszett próbálkozás a tinédzseres őszinteségű érték-keresése a következő generációnak! Megőrizni gyermekeinket erre a legnagyobb lehetőségre, hogy ti. maguk is emberré váljanak csak akkor tudjuk, ha mi magunk is emberek maradunk. A keresztény ember tudása, hogy erre "garanciát" egyedül csak az Isten biztosíthat, ezért törekszünk nap mint arra, hogy keressük Vele a kapcsolatot, hogy derűvel fogadhassuk feladatainkat és egymást, hogy örüljünk az ÚRban, azaz örüljünk annak, amit kaptunk, egy szóval: örüljünk az Életnek...

Szavaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne szóljak hiábavaló dolgokat, s engedd mindig meglátnom, hogy Vigasztaló Lelkedet azért küldted el nekünk, hogy erőnek, szeretetnek és józanságnak lelke vezérelje mindennapi cselekedeteinket! Ámen



Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha!
1 Kor 16,22

"Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged átkozókat?"... Aki egy kicsit is búvárkodott már a Szentírásban, az jól ismeri ezt az Ábrahámnak adott ígéretet, no meg azt is, hogy az ún. átokformulák, illetve átokzsoltárok gyakran előfordulnak a "választott nép" s a "többi" viszonyában. Míg az Ószövetségben életes kísérőjele az "ígéret népének" az áldás ill. átokmondás, az Újszövetségben ez utóbbi alig fordul elő, s így aztán nem ok nélküli a kérdésfelvetés: Mondhat-e átkot a keresztény ember? A válasz egyszerű és rövid: a valóban keresztény - tehát krisztusi, azaz krisztuskövető - bizonnyal: NEM! Akkor sem, ha az a másik megérdemli? Akkor sem... Azért pontosítsunk: átkot mindenki mondhat, de "egyedül az ÚRé a bosszúállás", s Ő az, Aki mindenkinek, mindenért, akkor, amikor akarja (ha akarja) - megfizet.

Mai igénk arról tanúskodik, hogy nem kisebb jelentőségű ember - ráadásul apostol, akit később az Egyházban Szent Pálként tisztelnek -, mond átkot... Akkor hát mégis csak szabad? Ha az ember sztressz-helyzetben van - s ha belegondolunk Pál hajótörésekkel, megkövezéssel, verésekkel járó missziós útjai eléggé "stresszesek" lehettek -, akkor talán egy-egy átokformula elmondása, verbális szelepként is működhet, s ez talán mégiscsak jobb, ha valaki szavakban mintsem tettlegesen "engedi ki a gőzt"?

Tény, hogy vannak dolgok, amiket ki kell mondani, melyeket nevükön kell nevezni még akkor is, ha azok nagyon fájnak. Az átkozódás, a szitkozódás azonban olyan, mint a tábortűznél az ég felé dobott parázs - nagyon látványos, de visszahull arra, aki feldobta, s így kihúnyófélben is még komoly "égési sérüléseket" okozhat... Magyarul: Igen vigyáznunk kell(ene) szavainkra, mert azok bizony "perzselnek", s ha visszaszállnak ránk - mert ne feledjük(!): a lélekvilágnak is van Istentől rendelt, megmásíthatatlan gravitációs törvénye -, akkor azt, amit másnak kívántunk, nagyon hamar rajtunk teljesedhet be... Ezért a keresztény ember mondhat "csúnyákat", gyűlölheti a bűnt, de semmiféleképpen nem jár jól, ha felindultságában a bűnöst támadja... Az erőszak ugyanis erőszakot szül - nemcsak a másik oldalon, de bennünk(!) is: még nagyobb ellenszenvet, mint amit korábban éreztünk -, és Jézus URunk tanítása is arra figyelmeztet: "Aki kardot fog, az kard által vész el".

Pálnak elég sok gondja volt a korinthusi gyülekezettel - s egy közösségben, a legkisebben (a családban) is, mindig akadnak problémák -, ezért érthető, hogy felszínre vetődött az apostolban a gyarló "emberi hang", s átkozódott. Pál ezzel is példát adott nekünk - negatív példát -, hogy ti.: így NE... Hiszen, aki krisztusi módon gondolkodik, azaz keresztényként hisz és remél, az krisztusi módon is kell hogy éljen: önfeláldozásra kész szeretetben...