2011. február 28. hétfő

JÉZUS VÉRE.

Ez a vér szerez engesztelést a lélekért. Jézus teste és vére nem semmisült meg, Jeruzsálemben, és nem látott romlást.
Most mindkettő-értünk-a mennyben van, és az Atya elfogadta azokat.
Jézus vére a legdrágább dolog, és az egyetlen bűntől megtisztító erő a világegyetemben.Jézus vére Isten vére.

A vér által

    megtisztulunk, (1 János 1:7)
    megigazulunk, ( Róma 5:9)
    megváltatunk,  ( Efezus 1:7)
    van megbékélésünk, (Róma 3:25)
    tudunk hozzá menni, ( (Efezus 2:13,)
    tisztul meg a lelkiismeretünk, (Zsidó 9:13)
    szentelődünk meg ( Zsidó 13:12)
    van közösségünk, ( 1 kor 10:16)
    szövetségi kapcsolatban vagyunk (Zsidó 13:20)
    Isten királyi és papi nemzete vagyunk, ( Jel 1:5)
    győzzük le a Sátánt, ( Jel 12:11)
    van örök életünk, (János 6:53-57)


Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
1 János 1:7,

Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is: kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.
Efezus 1:7,

Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett.
Zsidók 13:12

Minden igaz hívő hisz Jézus vérében, tudja, hogy Jézus vére az oltalmazó akire bízhatjuk magunkat, családunkat, az erő és az energia hordozó. Bármit amit minden hívő kap Istentől Krisztuson keresztül, azt Jézus hatékony vérén keresztül kapja, amellyel a trón meg van hintve, és a mennyei Atya előtt van.

Február 28.

Jézus könyörgése övéiért

"22Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:" (János 17,22)

Jézus utolsó, Gecsemáné előtti imádságában tanítványaiért könyörög. Amikor magáért emel szót, még annak is az ő életükre nézve van jelentősége. Amikor Jézus tudta, hogy már mindent megtett értük, és tudta, hogy mint ember többé már nem segítheti őket, rábízta őket az Atyára. Tehet mást egy ember? Pálék első missziós útján sok gyülekezet alapult. A visszafelé úton szeretetből, féltésből meglátogatták, erősítették őket. Aztán "böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek" (ApCsel 14,23). Azután magukra hagyták őket. Hasonlóan búcsúzott Pál az efézusi vénektől: "és most tudom, hogy közületek, akik között jártam az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki" (ApCsel 20,25). Három évig éjjel és nappal, szüntelenül, könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között (ApCsel 20,32). Pál tanítást és életpéldát hagyhatott rájuk, de örökké nem maradhatott velük. Viszont rábízhatta őket az Örökkévalóra, ahogy Jézus is tette. /KoB/

Jókebed hite "1Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. 2Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. 3De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 4A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. 5A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. 6Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? 8A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 9Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 10Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki." (2Mózes 2,1-10) Mózes egész életén látható volt, hogy Istennek terve volt vele, a sátán pedig le akarta rontani az ő tervét. A fáraó már akkor elhatározta, hogy Mózesnek nem lehet élnie, amikor még meg sem fogant. Amikor megszületett, be kellett volna dobni a Nílusba. A szülők azonban nem féltek a királytól (Zsid 11,23). Hit által rejtegették, azután hit által tették vízre. Amikor már úgy látták, hogy nem titkolhatják tovább, hitték, hogy mostantól nélkülük is tudja védelmezni őt Isten. És jól látták. A fáraó leánya éppen akkor ment fürdeni, éppen oda. Amikor meglátta a síró kisfiút, megszánta. Nem változott meg az érzése, amikor megállapította, hogy egy héber fiúról van szó. Mózes nővére nem azt figyelte, hogy mi baj lesz a gyermekkel, hanem hogy miként intézi Isten a sorsát. Hitte, hogy életben maradhat a testvére, sőt szemtelenül hitte, hogy saját édesanyja szoptathatja és nevelheti még egy darabig. Vajon pontosan választotta meg Isten Mózes születésének idejét és körülményeit? És ha igen, akkor miért így döntött? Hogy még inkább megmutassa hatalmát, valamint a hívő család hitének az erejét. /KoB/ Kotán Béla

Február 28.

Ő, ami tőle telt, azt tevé: Előre megkente az én testemet a temetésre.
Márk 14,8

Uram! Hányszor hangzik el a dicsekvő ember ajkáról ez a mondat: "Én minden tőlem telhetőt megtettem!" Ez legtöbbször nem egyéb üres szólamnál.Nem Mária mondta ezt magáról. Te mondtad ezt róla: "Ő, ami tőle telt, azt tevé." Ugyan mit tett ez az erőtlen asszonyka? Sokat nem tehetett. Nem tudta felőled elhárítani a zsidó vezetők gyűlöletét. Nem tudta megakadályozni elítéltetésedet. Nem tudta levenni rólad a kereszt terhét, sem átvenni rólad a rád váró fájdalmat. De "ami tőle telt" - azt tette. Meg tudta mutatni hálás, ragaszkodó szeretetét.

Uram! Erőtlen tehetetlenségem sokszor kínzó érzésként telepszik rám, amikor evangéliumod, egyházad szorongatott helyzetét látom. Kötelességem teljesítésében megakaszt a bajok hihetetlen aránya, amelyhez mérten az én erőm - semmi. És ezért legtöbbször tétlen maradok. Érzem: rászorulok ennek az egyszerű asszonynak a tanító példájára. Megkérdeztem most csöndesen magamban: hogyan tanulhatnám meg mindazt valóban megtenni, ami tőlem mégis csak telik? Mária példája ezt mondja nekem: a Te lábadhoz telepedve, Igéd hallgatása és csöndes imádság közben megtanulhatom.

2011. február 27. A év, évközi idő, 8. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Iz 49,14-15

Azt mondta Sion: ,,Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.' Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!
1Kor 4,1-5

Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.
Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: "Mit együnk?'', vagy: "Mit igyunk?'', vagy: "Mibe öltözködjünk?'' Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.