Hogyan mozdítsuk el a hegyet?

„…mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel…” (Márk 11:23)

Hogyan mozdíthatod el a hegyet az életedben? A következőkkel: 1) Isten Igéjét használva. A pusztában a Sátán háromféle módon kísértette meg Jézust: a) helyezd az átmeneti szükségleteidet a lelki szükségletek elé: „Változtasd ezeket a köveket kenyerekké!” b) használd az erődet hibás indítékból: „Vesd le magad a templom párkányáról!” c) válaszd a könnyebb utat, ne a keresztet: „Az egész világ a tiéd, ha behódolsz nekem.” Jézus minden alkalommal legyőzte a Sátánt ezzel a mondattal: „Meg van írva” (Máté 4:1-11). A legerősebb fegyvered Isten Igéje – tanuld meg használni! 2) Állhatatossággal. Jeremiás azt mondta, hogy Isten Igéje olyan „mint a sziklazúzó pöröly” (Jeremiás 23:29). Rácsodálkoztál már arra, hogy lehet az, hogy a kalapács kilencvenkilencszer lesújt a sziklára, de a századik ütés az, ami darabokra zúzza? Ez azért van, mert az összes megelőző csapás gyengítette azt. Élj Isten Igéjében, ismételd azt minden helyzetben és működni fog. 3) Megbocsátással. Van egy történet, amelyben a lelkész ezt kérdezte a gyülekezetétől: „Hányan vagytok hajlandók arra, hogy megbocsássatok az ellenségeiteknek?” Mindenki jelentkezett, kivéve egy öregembert. „Miért nem?” – kérdezte a lelkész. „Azért” – felelte – „mert nekem nincs egy sem, túléltem mindet!” Miután a hegyeket mozgató hitről és a meghallgatást nyerő imáról beszélt, Jézus ezt mondta: „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). A hegyed nem fog elmozdulni, és az imáidra nem kapsz választ, ha meg nem bocsátást rejtegetsz. Tehát kérdezd meg magad: „Megéri?” Akár úgy gondolod, hogy a vétkes megérdemli a bocsánatot, akár nem, a saját érdekedben bocsásd meg és engedd el!

ISTEN FEL VAN KÉSZÜLVE A KATASZTRÓFÁKRA

„…a  veszedelem napján… az Úr az én támaszom.” (2Sámuel 22:19)



Egy éjszakai telefonhívás, egy rosszindulatú daganat, az ajtódon kopogtató rendőr, egy drogfüggő gyermek – ha elég sokáig élsz, te is találkozni fogsz a veszedelem napjával. Ilyenkor az fogja meghatározni a reakciódat, hogy milyen erős az Istennel való kapcsolatod. C.S. Lewis azt mondta, hogy vagy megtanuljuk, amire a próbának tanítani kellett, vagy újra és újra ismételjük, amíg fel nem fogjuk végre. Egy író rámutat, hogy: „Isten katasztrófákra felkészítő felszerelése a Zsoltárok 31:24-ben van: »Légy erős és bátor!« (NIV). Miért? Mert Isten harcol érted. Ismerned kell Istent, tisztában kell lenned meggyőződéseiddel, és tudnod kell, hogyan meríthetsz Isten korlátlan erejéből. Nem az vagy, akinek te tartod magad, vagy akinek mások tartanak… Isten azt mondja, hogy erős vagy. Higgy neki! Bátorodj fel! Ne zárkózz magadba a fájdalom miatt! Szedd össze az összetört darabkákat, és add oda Istennek… döntsd el, hogy szeretettel teli életet akarsz élni! Egy bezárt szívért nem érdemes küzdeni. Túl sokat dolgoztál azért, hogy idáig eljuss, tehát működj együtt Istennel a gyógyulás érdekében. Reménykedj az álmaidat az oltárra… Isten mindent újjá tesz , és nála minden lehetséges. Bármi más kudarcot vall…. Nem számít, mennyi ideig vagy Isten műhelyében, előrehaladásom csak a veszedelem idején fog kiderülni. Azért kell előre felkészülnünk, mert reakcióink akaratlanok… Nincs olyan helyzet, kísértés vagy kérdés, amire ne lehetne alkalmazni az Efezus 6:10-et: »Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében!« Ez a megoldás az olyan teszteknél, amikor több lehetséges válasz körül kell kiválasztani a jót… Isten nem azt mondja, hogy saját erődből legyél erős. Támaszkodj az ő erejére és engedd, hogy megtegye érted, amiről tudja, hogy számodra ez a legjobb!”

Milyen az imaéleted?

„Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.” (Zsoltárok 55:17 Károli)
1965-ben szakértők azt jósolták, hogy húsz éven belül mind csak 22 órás munkahétben fogunk dolgozni, és negyvenéves korunkra nyugdíjba megyünk, mert a számítógépek elvégzik a munka nagy részét. Vajon mit hagytak számításon kívül a szakértők? Az étvágyunkat! Minél többünk van, annál többet akarunk. Ebben az ördögi körben az első veszteség az Istennel töltött időnket éri. Tehát, milyen az imaéleted? Mielőtt válaszolnál, olvasd el Isten néhány nagyszerű szolgájának szavait! D. L. Moody: „Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni.” Jill Briscoe: „Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy időt tudsz tölteni Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged.” Helmut Thielicke: „Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, ha távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle.” A. W. Tozer: „Nos, mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt, és sűrű sötétségbe rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá való közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk találni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog.”

A boldogság feltétele az elengedés

Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Filippi 3:13-14

A boldogsághoz tudnod kell elengedni és meg kell tanulnod felejteni. Az aggódás nem változtat semmit a múlton, szóval felejtsd el, amin nem tudsz változtatni, és koncentrálj a jövőre.

A Filippi 3:13-14 azt mondja: Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.

Az erőd véges. Ezért fáradsz el. Ezért merülsz ki.

Mivel csak véges mennyiségű energiád van, nagyon ajánlom, hogy egy cseppjét se a múltra pazarold. Minden nap arra költsd az erődet, ami az előtted lévő úton vár.

Ez a szokás annyira fontos a boldogsághoz, hogy van három csapda, amiről tudnod kell:

A megbánás csapdája. El kell engedned azokat a dolgokat, amiket megbántál. Vannak dolgok, amikről azt kívánom, hogy bárcsak máshogy csináltam volna az életben? Természetesen. De nem rágódhatok rajtuk, mert nem tudom megváltoztatni őket. Ne vesztegess érzelmeket bánkódásra.

A neheztelés csapdája. A haragodhoz való ragaszkodás csak téged bánt. Engedd el! A saját érdekedben meg kell tanulnod megbocsátani. Megérdemlik? Nem. De te megérdemled a megbocsátást Istentől? Nem. Akik megbocsátanak, megbocsátatnak.

A szokás csapdája. Minden folyamatosan változik, és ezt nem tudod megállítani. Neked kell eldöntened, hogy ellenállsz és elutasítod a változásokat, vagy boldog leszel. A boldogság választás kérdése.

Az, hogy hogy kezeled a változásokat az életben felfedi a lelki érettségedet. Amikor az örökkévalósághoz vagy láncolva, és az vezet, körülötted minden változhat, és választhatod a boldogságot.

Beszéljetek róla:

• Mi az a dolog a múltadban, amit el kell engedned ahhoz, hogy a jövődre tudj koncentrálni?
• Mit gondolsz, miért olyan nehéz az embereknek megválni a szokásaiktól?
• Mit fed fel a változáshoz való hozzáállásod a lelki érettségedről?

Hangolódj rá Istenre!

"Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele." Jób 33,14



Isten úgy tervezett téged, hogy hallhasd a hangját. Ilyen módon, van benned egy "vevőkészülék", mely lehetővé teszi számodra, hogy vezetést kaphass Istentől.

Milyen csatornákat használ Isten? Isten elsődlegesen a Biblián keresztül beszél. Ezért szükséges naponta olvasnunk a Bibliát. Isten akarata az Ő Igéjében van elásva.

Isten ugyanakkor szól istenfélő bibliatanítókon keresztül is. Jártál-e már úgy, hogy egy gyülekezeti alkalmon vagy egy bibliatanulmányozáson azt érezted, egyenesen hozzád beszél a tanító? Abban a pillanatban, Isten az aki beszél hozzád.

Isten szól más keresztényeken keresztül is. Sőt, még rajtad keresztül is. Ha te ráhangolod magad és tanulmányozod az Igéjét, Isten néha felhasznál, hogy azokat a dolgokat mondd az embereknek, melyeket Ő akar mondani. Ez nem valami különleges dolog, ami csak pásztoroknak van fenntartva. Isten beszél minden hívőn keresztül, különböző időkben.

Isten szól a körülményeid és fájdalmaid által is.
Isten mindig szól. Azonban nekünk hallgatnunk kell rá. Hangolódj rá Istenre és Ő vezetni fog a helyes ösvényen.

Konfliktuskezelés:

Szembenézni valakivel szeretetben

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” (Efézus 4:26-27)

„Ha megharagszol, ne engedd, hogy a haragod bűnbe vigyen, és ne maradj haragos egész nap. Ne adj esélyt az ördögnek.” (Efézus 4:26-27 – GN fordítás)


A konfliktus megtörténik. Nem lehet elkerülni.

Mikor a konfliktus jön, azonnal, szemtől-szemben kezelni kell, nem szabad engedni, hogy elmérgesedjen. Óriási hiba, ha azt gondolod: „Figyelmen kívül hagyom, remélem, majd elmúlik.”

A konfliktus figyelmen kívül hagyása nem küszöböli ki magát a konfliktust. Pál apostol azt mondja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” (Efézus 4:26-27)

Ez a vers magában foglalja, hogy van harag, amely bűnre vezet, és van amelyik nem. Van helyes útja, hogy haragudj, és van helytelen útja is.

Hogyan tudod megkülönböztetni?

A harag rossz fajtája az, amelyik nem párolog el gyorsan. Az a harag, amit nem kezelnek, neheztelésbe, sértődésbe és keserűségbe fordul. A keserűség mindig bűn. A sértődés mindig bűn. Ezek az érzelmek mindig rosszak.

Hogyan kezelhetem a konfliktust gyorsan? A konfliktus megoldásának módja a szembesítés. Ha meg akarod oldani a konfliktust, akkor konfrontálódnod kell.
Mindazonáltal nem kell haraggal tennünk ezt. Tény, hogy nem szabadna konfrontálódni haraggal. Szeretettel menni a másik személyhez, és az „igazságot szólni szeretettel”, ez rögtön kezeli a problémát.

A Biblia három szabályt ad a konfrontációra: "legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jakab 1:19)

Ha az első kettőt megteszed, a harmadik jön magától. Ha gyors vagy a hallásra és lassú a szólásra, akkor lassú leszel a haragra is, nem fogsz könnyen megharagudni.

Beszéljünk róla:

* Milyen érzéseid vannak, mikor tudod, hogy valakivel szembe kell nézned, konfrontálódnod kell? Mit gondolsz, miért érzel így?
* Hiszed-e, hogy Isten tud vezetni téged a konfrontációban, még akkor is, ha félelmet vagy fenyegetettséget érzel?
* A Biblia azt mondja, hogy szeretettel kellene konfrontálódnunk. Mit gondolsz, hogy néz ez ki, hogyan történhet?

Koncentrálj a megbékélésre

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Máté 5:9.)


Ha konfliktusban vagy, inkább a kibékülésre koncentrálj, ne a megoldásra. Nagy a különbség: a kibékülés azt jelenti, hogy helyreállítod a kapcsolatot, de a megoldás azt jelenti, hogy úgy oldod meg a dolgokat, hogy egyességre juttok mindenben.

Ez egyszerűen nem fog megtörténni. Nem érdekel, hogy mind a ketten szeretitek Istent, vagy mélyen szerelmesek vagytok egymásba, vannak dolgok, amikben soha nem fogtok egyetérteni, mert Isten mindenkit különbözőnek teremtett.

Lehetsz más véleményen úgy is, hogy nem vagy ellenszenves - ezt hívják bölcsességnek. A Biblia azt mondja a Jakab 3-ban: "A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató."

A Biblia azt mondja, bölcs dolog a megegyezés. Lehet közöttetek egység egyformaság nélkül. Sétálhattok kéz a kézben, úgy hogy nem néztek szemtől szembe. Kibékülhettek, úgy hogy nem oldotok meg minden egyes vitás ügyet.

Ha a kapcsolatra fókuszálsz, a viták gyakran jelentéktelenné válnak. Ez az én kihívásom számodra: ebben a világban, ahol minden tele van konfliktussal, háborúval, előítéletekkel, erőszakkal, összetört kapcsolatokkal, legyél a megbékélés képviselője.

Nem véletlen, hogy a B.É.K.E (P.E.A.C.E) első betűje Isten azon célját jelképezi, hogy béketeremtők legyünk. Mindig sokkal jobban megéri megoldani a konfliktust, mint felbontani egy kapcsolatot.

Beszéljünk róla:

* Az életed melyik kapcsolatában, milyen helyzetében lehetsz béketeremtő?
* Égettél már fel hidakat, azért hogy megpróbálj kikerülni egy konfliktusból? Hogyan kellene megváltoznia a hozzáállásodnak, hogy megbékélést tudj hozni a kapcsolataidba?

Sosem késő vezetni másokat

"Én őértük teljesen odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (János 17:19)

Jézus nagyon jól tudta, hogy nem lesz mindig a tanítványokkal. Az utolsó vacsorakor már tudta, hogy néhány órával később már a kereszten függ majd. Ezért így imádkozott: "Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket ..." (János 17:11).

Te sem leszel mindig a gyermekeiddel. A szülői lét csak egy időszak. Nem tart örökké, de sosem késő elkezdeni másokat vezetni.

Lehet, hogy már nagyszülő vagy, de lelki vezető még mindig lehetsz a körülötted élők számára.

Visszahangozhatod Jézus imádságát azzal, hogy azt mondod: "Atyám, mielőtt elmegyek erről a földről, segíts, hogy közvetíthessem, átadhassam a Te isteni igazságodat a gyermekeimnek és az unokáimnak.S mielőtt hátrahagyom őket és hozzád költözöm, kérlek, vezess hogy jó vezetője legyek azoknak, akiket az én gondoskodásomra bíztál. Add, hogy aztán a te kezedbe helyezhessem őket, tudva azt, hogy te eddig is, ezután is megóvod őket."

Mit látnak a gyermekeid? Mire szánod oda magadat? Mit szeretnél, mit lássanak a gyermekeid, abban, hogy mire szánod oda az életed?

Biztonságért...

A mai nap imádsága:

Uram! Számtalan veszély leselkedik ránk e világban. Kérünk Téged, őrizz meg minket ezektől, s legnagyobb ellenségeinktől: a hitetlenségtől, a reménytelenségtől, s a szeretetlenségtől! Ámen

   

"..tágas térre állítottad lábamat."
Zsolt 31,9b

Az ember még soha nem tapasztalt meg olyan távlatokat, mint tudományos-technikai forradalmas világunkban. Jóllehet rutinszerűnek tűnik az űrsikló világűrbe röpködése, de még ma is érdekes ideidézni az Apolló-program egyik főigazgatójának mondását: "Űrhajózást csak az csináljon, aki bízik Istenben!". Hogy mennyire bonyolult "megállni" a "semmiben" odafönn, azt talán akkor tudjuk igazán megérteni, ha számba veszzük a repülés fejlődéstörténetének mártírjait. Ha csak a legnevesebb áldozatokat sorolnánk fel, az is hosszú sort tenne ki, de nem túlzás, ha azt állítom, hogy a névtelen áldozatok névsora vastag könyvet eredményezne.

"Állni a semmiben" - tényleg hit kérdése. Sokszor megtapasztaltuk talán mi magunk is, hogy vannak pillanatok, amikor úgy tűnik hiába a két láb kapaszkodása a valóságba, mégsem érezzük magunkat biztonságban. A tágas tér a szabadságot ígéri nekünk, de a szabadság Isten nélkül nagyon hamar a szabadosság fogságába csaphat át. Amikor gyerekként felfedezzük a világot - s gyermekeinkkel együtt újra -, akkor nagyon tudunk örülni, ha végre legyőzetett a néhány lépésnyi távolság a kiságy és a térdelő édesanya vagy édesapa között. Nagyobb ez a távolság, mint az összes többi, amit azután életünkben megteszünk. Világok olvadnak ilyenkor egybe, határok szűnnek meg.

Ahogyan az ölelésre hívó szülői karok bátorságot adnak a gyermeknek, ugyanúgy mennyei Atyánk hívása is határozottságot kelt bennünk. A csoda az, hogy ilyenkor merünk lépni - úgy tűnik -, a semmibe. AZ igazság az, hogy oda is lépünk, a valóság az, hogy szilárd támasztékot azért érzünk, mert Isten láthatatlan tenyerébe léptünk. Van-e nagyobb biztonság, megelégítőbb nyugalom, mint ez? Ilyenkor a végtelen is belátható, sőt a legyőzhetetlen akádály is megoldható problémává zsugorodik: "Ha Ő velünk, ki (vagy éppen) mi ellenünk?" - írja Luther gyönyörű, himnuszunkká vált énekünkben, az "Erős vár"-ban.

A zsoltár nem idézett első szakaszában megmenekülésről van szó. Az ellenség szorításából megszabadult lélek sóhajtása mai igénk. Az igazság az, hogy nagyon sokszor nem ellenségeink üldöznek, hanem mi magunk űzzük magunkat... Ha Isten az Ő határtalan szeretetének távlatába helyez minket, akkor megszabadít önmagunktól, hogy életünkkel(lábunkkal) tenyerében állva megtaláljuk Őbenne, önmagunkat.

Engedelmesség...

A mai nap imádsága:

Uram! Add meg a kiváltságot, hogy szeretetednek engedelmeskedjem akkor is, ha úgy érzem, hogy képtelen vagyok rá! Ámen



Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.
Fil 2,14-15

Feltétlen engedelmesség... a hadseregben alapszabály! Élve vagy halva, de a parancsot teljesíteni kell! Ez persze mindig a bunkerben ülő tábornokok igazsága, akik sivatagi hőségben ájuldoznak vagy félig belefagyva a sárba vacognak, azok másképpen látják a parancsokat. (Ha hazáját, családját védelmezi a katona, akkor emberfeletti megpróbáltatásokat is kibír, de ha az önkényes hatalom érdekében folyik el a vére, akkor az engedelmesség szónak van más vonatkozása is. Engedelmeskedem, mert... besoroztak vagy azért, mert pénzt kapok érte.)

De miféle engedelmességre buzdítja Pál apostol a fillippi gyülekezetet? Tényleg mindent vonakodás nélkül meg kell tenni? (Elvégre "minden hatalom Istentől van" - ahogyan a Mester mondja.) Ha megnézzük a szövegkörnyezetet, akkor rögtön kiderül, hogy mindent meg kell tennünk - az üdvösségünkért! A teljes élet nem abból fakad, hogy gondolkodás nélkül teljesítjük a felsőbbség akaratát, hanem abból, hogy a Legfelső Hatalomnak (Istennek) engedelmeskedünk. Ő pedig azt akarja, hogy minden ember Hozzá térjen, s hogy mindenki felismerje: sorsunk boldogsága csak attól függ - János után szabadon -, hogy Istenben vagyunk-e, s Ő mibennünk lakozik vagy sem?

Ha életünk istenes - ragyogunk. Ha nem, akkor belesötétülünk a világba, s úgy élünk, ahogyan tulajdonképpen sosem akartunk...

Igazság...

A mai nap imádsága:

Uram! Meddig engeded még, hogy fuldokoljunk önigazságunkban? Könyörülj meg vergődő gyermekeiden! Ámen


Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint URuk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket. Miután elválasztotta "Nincs irgalom" nevű leányát, újból teherbe esett, és fiút szült. Az ÚR pedig ezt mondta: Nevezd őt így: "Nem népem". Mert nem vagytok az én népem, én sem vagyok a tietek.
Hóseás 1,7-8

Isten igazságos... Talán éppen ezért nem bottal ver és nem arannyal jutalmaz. Azt bizonnyal állíthatjuk - erről tudósít minket a Biblia -, hogy Isten mindannyiunk életében talentumokat - adottságaink, körülményeink és az idő(!) - osztogat, de ezeket aztán számon is kéri tőlünk. Ha behatárolt létünkben nem lenne számonkérés, akkor nagy valószínűséggel nem is értékelnénk azt a kiváltságot, hogy vagyunk/lehetünk ezen a csodálatos gyöngyszemén a Naprendszernek.

Isten népéhez tartozni nem jog, hanem kötelesség. Aki kötelességét megszegve Istennek nem tetsző, azaz istentelen életet él, az ne csodálkozzon, ha a Gondviselő Isten megvonja tőle áldását, hiszen az áldás sem olyan valami, ami "jár". Ebben az életben semmi sem "jár"; csak úgy "ingyen" nem kapunk semmit. Valakinek mindig "fizetni" kell, de mivel a pénz az igazán értékes dolgok kifejezésére haszontalan eszköz - pénzzel nem lehet minősíteni a barátság nagyságát vagy a szerelem mélységét -, ezért jobban tesszük, ha azt mondjuk, minden értékért valakinek áldozatot kell hozni. Ha már senki nem akar áldozatot hozni azért, hogy megnyilvánuljon az érték, akkor legvégül az Isten hozza meg a mag áldozatát...

Mily csodálatos, hogy Isten belevont minket teremtői munkájába! Jóllehet Nélküle nem lenne élet, mégis teremtői akaratának megnyilvánulásához partnerül 'hívja meg' a saját képmására és hasonlatosságára formált teremtményét, az embert. Így az emberi élet ugyan az ÚRIstentől indul, de az édesanya áldozatot vállal, szíve alatt hordozza a leendő ember-életet. S ha a fogantatás pillanatától kezdődően, emberhez nem méltó körülmények közé is 'szorul' az Élet, e méltatlanság ellenére is az istenes élet mindig méltóságot teremt.

Elveszíteni a méltóságot könnyű, megtalálni annál nehezebb. Meggyőződéssel valljuk: Egyedül nem is vagyunk rá képesek, szükségünk van Isten kegyelmére. Az is a megtapasztalásunk, hogy Isten segítsége soha "nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal" (7. vers), hanem szeretet által közelít felénk. Ezért volt a Messiás eljövetele ekkora sokk-élmény a 'választott nép' számára. Ebben a 'más tudatállapotban' aztán nem is tudtak mást tenni, mint "Feszítsd meg!"-et kiáltani. Isten azonban azért Isten, mert a halálból is Életet hoz elő... Akit ez a minden emberi értelmet felülmúló kegyelem 'nem hat meg' - azzal az emberrel, ebben a földi életben még az Isten se tud sokat kezdeni...

Méltóság...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne felejtsem el, hogy egyedül a Te akaratodból létezem, s Általad vagyok, ami vagyok, s válhatok olyanná, amilyenné akarod! Ámen

Éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.

Ef 4,1b-3

Ha a méltóság szót halljuk, akkor manapság többnyire valamely "magas" hivatallal együtt járó kitüntetésre, titulusra gondolunk. A hétköznapokban ennek a jelentéstartalomnak inkább az ellenkezőjével találkozunk, amikor azt halljuk vagy mondjuk: méltatlan... Gyönyörű magyar nyelvünk szerint a méltóság jutalom, olyan valami, amire "rászolgált" valaki, de ez lehet éppen elmarasztaló is, pl. méltó a halálra. Fentiekből fakadóan a méltóság egyben következmény is. Mivel a JóIsten a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket, ennek a következménye - legalábbis az kellene, hogy legyen -, hogy mindannyiunk életében tükröződjék az istenképűség.

Sajnos a valóság egészen mást mutat! Az emberek többsége nem tükrözi Teremtőjét, nem gyakorolja a szeretetből fakadó önzetlenséget, hanem haszonlesően, s elvtelenül cselekszik - lásd a gazdasági élet minél nagyobb előnyökre törekvő magatartását - pedig hányszor bebizonyosodott már, hogy a rövid-távon szerzett extraprofit hosszútávon megbosszulják magukat. De nemcsak "nagyban" - kicsiben is az önzés diktál. Felbomló családok példája mutatja, hogy az önérdek általában megelőzi a kisközösség érdekeit is...

Már az ókori görög gondolkodók - Hésziodosz, Hérakleitosz, Protagórasz - is hangsúlyozták, hogy az ember már erkölcsi érzékénél fogva is magasabbrendű az állatoknál. Ezzel szemben azért jónéhány példát lehetne említeni az állatvilágból, amikor nemcsak a faj összetartása, de az egyedek egymáshoz való hűsége is messze felülmúlja az emberékét... Az apostoli intés tehát ma is időszerű! Ha megfogadnánk, talán még a világ is megváltoz(hat)na...

Örömeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Oly sok minden ad örömöt az életemben, de olyan gyorsan elmúlnak ezek a pillanatok... Jól tudom, hogy Te vagy minden öröm forrása, mégis gyakran elfelejtem ezt. Kérlek figyelmeztess, hogy ne a múlandókat kergessem, ha Benned keressem életem biztonságát! Ámen.
   

Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek.
Ézs 65,18a

Futball-lázban ég Európa. Sokan örülnek és persze szomorkodnak is, hiszen nemcsak győztesek vannak, vesztesek is. Egy-egy nyertes csata után érdekes megfigyelni a győztesek örömittas nyilatkozatait, sajtótájékozatatókon kifejtett gondolataikat. A banális kérdésre: "Miért tudtak győzni?" - az estek nagy részében a következő válasz hangzott el: "Most újra tudtunk hinni önmagunkban." Eltekintve attól a ténytől, hogy tényleg nagyon fontos az önbizalom, azért csak ez, a győzelemhez még kevés...

Ha Dávid csak önbizalmára hagyatkozott volna, akkor rettenetesen erős Góliát ott helyben eltaposta volna méltatlan ellenfelét! Dávid nem hazárdírozott: Parittyájával ugyan már oroszlánt is ölt - tehát elég jól tudta azt kezelni -, ennek ellenére nem egy, hanem öt(!) megfelelő kövecskét választ a közeli patakban... Ki tudja hány tízezer vagy százezer kőhajítás kell, hogy alkalmas fegyverré váljon a parittya, de aki "profi", aki mestere, aki "eggyé válik" vele, az tudja: nem elégséges csak a hit: kell a gyakorlás, de az eredményességhez szükséges az ötszörös biztonsági tartalék is...

Van-e ilyen ötszörös biztonsági tartaléka a ma emberének vagy sokkal inkább "egylapos" játékosok vagyunk? Ha megnézzük azt a szociális csődtömeget, amit produkáltunk a harmadikévezred elejére, akkor gyorsan megállapítjuk: nem éppen az észszerűség, a tudatosság, a biztonságra való törekvés a legemberibb tulajdonságunk...

Az ember szeret örülni, olykor határtalanul is. Örömkeresésében - s oly sok minden másban is - a "maga feje után megy", csökönyösen ragaszkodik saját elképzeléséhez, azaz magában hisz... Önmagunkan hinni a legnagyobb balgaság! Elfelejtjük: az ember leginkább magát csalja meg. Elhiteteti önmagával, "megmagyarázza, ideológiát gyárt", hogy neki van igaza. Pedig csak úgy tűnik, mintha igazunk lenne, pedig csak úgy tűnik, hogy most kezünkben tartjuk életünk gyeplőjét - valójában teljesen Isten kegyelmétől függ minden percünk... A hívő ember egyszerű igazsága, hogy életének eredményessége, annak fedezete, garanciája nem az ő okossága, ügyessége - csakis egyedül Jézus Krisztus öt sebe...

Három kérdés vezetőknek

„Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” (Jakab 3:1)

Ha vezető vagy Isten munkájában, rendszeresen fel kell tenned magadnak három kérdést: 1) Elszámoltatható vagyok bárki felé? Ha nem, akkor veszélyes talajon állsz. Csak Isten tud kezelni megkérdőjelezhetetlen hatalmat. Ki ismer eléggé ahhoz, hogy együtt imádkozzon veled, tanácsoljon, és erősítsen sebezhető területeiden? Folyamatosan tapasztaljuk, hogy a hatalom felelősségre vonhatóság nélkül katasztrófához vezet. 2) Rendben van az értékrended? A sorrend könnyen elcsúszik, ha nem figyelünk oda. Túl sokan csak összetört otthonok vagy megromló egészség árán lesznek sikeresek, mert az értékrendünk valahol eltolódott. 3) Naprakész az Istennel való kapcsolatom? Ha nem határozott és gyors igen a válasz, akkor túl közel vagy a szakadék széléhez. A legjobb védelmed az, ha naponta fegyelmezetten Istennel jársz. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). Ha nem töltesz időt Istennel, akkor bármivel is töltöd, az fontosabbá válik Istennél. Figyelj oda erre a kifejezésre „szívembe zártam” [az angolban: „kincsként őrzöm”]. Azt jelenti, hogy védelmezünk valamit, hogy semmi ne fenyegesse. Fegyelmezned kell magad, hogy időt tölts Isten Igéjével, és meg kell védened ezt az időt minden zavarástól. Add Istennek az elméd minden nap, amikor még friss! Lelkipásztor, az elsődleges elhivatásod nem az építkezési terv, a bizottsági ülés vagy a költségvetés, hanem ez: „Legeltesd az én juhaimat!” (János 21:17). Ha a szombat nyugtalanul talál, mert még semmivel sem készültél a vasárnapra, akkor változtass! Kezdd a feladatok átruházásával! „Válasszatok ki magatok közül…férfiakat… akiket beállíthatunk ebbe a munkába; de mi magunkat folyamatosan odaadjuk az imádkozás és az ige szolgálatára.” (Apostolok cselekedetei 6:3-4 NKJV).

ISTEN ELKÖTELEZTE MAGÁT MELLETTED

„Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jakab 1:18)



Légy óvatos azokkal az emberekkel, akik nem értékelik önmagukat, mert téged sem képesek értékelni. Keress olyan társaságot, akik serkentenek, nem pedig gátolnak, akik megtermékenyítik gondolataidat és megerősítik hitedet! Amikor körükben vagy, legjobb tulajdonságaidat látod tükröződni, és szavaikból táplálkozol. Ha olyan valakivel találkozol, aki szerint te semmit sem tudsz nyújtani, nevess rajta nagyot – udvariatlanság, ha nem nevetsz, amikor viccet mondanak! Amikor Isten teremtett, egy lépést hátra lépve megszemlélt, és ezt mondta: „Igen jó” (1Mózes 1:31). Ne foglalkozz hát ennek ellentmondó véleményekkel! Annyi lehetőség rejlik benned, hogy szinte magad vagy a lehetőségek mintapéldánya. Isten kegyelméből bármi lehetsz, aminek ő szeretne. Isten elhatározta, hogy életet ad nekünk az igazság igéje által, így mi lehetünk a legfontosabbak minden teremtménye között. „De én annyi mindent elrontottam” – mondod. Ha megbántad és tanultál belőle, akkor most már a jövőbe tekints! Isten szeretete nem a te teljesítményeden alapul. Nem az erényed miatt választott ki. „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róma 5:8). Isten a második, sőt harmadik esélyek Istene. Pál azt írja: „A legkisebb kétségem sincs afelől, hogy Isten, aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi azt” (Filippi 1:6 TM). Isten, aki idáig eljuttatott, tovább is fog vinni – mert ő elkötelezte magát melletted. A te dolgod, hogy te is elkötelezd magad mellette.

Isten országa legyen az első életedben!

„Keressétek először Istennek országát!” (Máté 6:33 Károli)

Mit jelent első helyre tenni életünkben Isten országát? Tizenkét dolgot. Olvasd el őket figyelmesen, és kérdezd meg magadtól: „Megfelelek a mércének?” a) Engedelmesség Istennek. „ha pedig valaki ezeket [Isten parancsolatait] megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában”(Máté 5:19). b) Szeretet. „Szeressétek ellenségeiteket… Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok?” (Máté 5:44,46). c) Igazságosság. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra…” (Máté 5:6). d) Békesség. „…Boldogok, akik békét teremtenek” (Máté 5:9). e) Szent élet. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16). f) Egyenesség. „…a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem…” (Máté 5:37). g) Nagylelkűség. „Amikor tehát adományt adsz… adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked”(Máté 6:2,4). h) lelki egészség. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”(Máté 16:26). i) Bibliaismeret. „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát”(Máté 22:29). j) Istenbe vetett hit. „…ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag… semmi sem volna nektek lehetetlen.” „…Istennél minden lehetséges.” (Máté 17: 20; Máté 19:26). k) Áldássá lenni mások számára. Jézus nem csupán tanította ezt, de folyamatosan gyógyított, biztatott, szolgált másoknak, megmutatva, hogyan kell áldássá lenni. e) Tanítványság. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…”(Máté 28:19). Jézus szerint ez az egyetlen napirend, amiért érdemes élni – és ha kell, meghalni is.



A következő kilenc tulajdonságot olvasva tedd fel magadnak a kérdést: „Nyilvánvalóak ezek a dolgok ma az életemben? Megtermem ezeket a gyümölcsöket, hogy nagyobb dolgokat is rám lehessen bízni Isten országának építésében? a) Könyörületesség és irgalmasság. „Boldogok az irgalmasok…” „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”(Máté 5:7; 7:1) b) Megbékélés. „Ha … atyádfiának valami panasza van ellened… menj el, békülj ki… atyádfiával…”(Máté 5:23-24) c) Taníthatóság. „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez…”(Máté 7:24) d) Bátorság. „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé… ne rettenjetek meg tőlük!”(Máté 10:16,26) e) Engedelmesség. „Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”(Máté 12:50) f) Olyan, aki megadja magát Istennek. „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.”(Máté 16:24) g) Bűnbánó. „…ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”(Máté 18:3) h) Alázatos. „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Máté 23:12) i) Szolgáló lelkületű. „De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok” (Máté 20:26). Ha szeretnéd, hogy Jézus legyen életed ura, akkor mindenben az Övé legyen az utolsó, és keresd Szentlelkének teljességét – akkor te is élhetsz így!

Tudnod kell különbséget tenni

„…mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsidók 5:14)
A Biblia azt mondja, hogy a szellemileg érett emberek „érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére”. Figyeld meg, nem azt mondja, hogy „használják a fejüket”, hanem azt, hogy gyakorolnak, arra edzik érzékszerveiket, hogy képesek legyenek a különbségtételre. Az a szó, amit itt az ige használ, azt jelenti, hogy edzenek, mint ahogy a sportolók fejlesztik izmaikat. A helyes különbségtételhez a következőket kell tenned: 1) időt kell töltened a Szentíráson való elmélkedéssel; 2) meg kell vizsgálnod, hogy amiről azt gondolod, hogy Isten mondja neked, összhangban van-e azzal, amit Ő az Igében mond; 3) tanulmányoznod kell azokat a feltételeket, melyeket Isten ígéreteihez köt, és engedelmeskedned kell nekik. Az ige, mely ezt mondja: „a folyamatos gyakorlás következtében már edzett arra…” (NIV), azt jelenti, hogy gyakorolnod kell, hajlandónak kell lenned arra, hogy tanulj a hibáidból, és növekedned kell ezen a területen.
A lelked belső iránytűként mutat helyes irányt abban, hogy mi jó és mi nem jó számodra, amikor a fejed nem tudja, hogy merre menj. Azokkal a sugallatokkal vagy megérzésekkel, melyeket figyelmen kívül hagytál, igazából Isten Lelke próbált rávezetni a válaszra. De te folyton elutasítottad, mert nem hangzott „ésszerűnek”. Hitre van szükség ahhoz, hogy ezen a területen működni tudj. Sosem leszel képes valódi különbségtételre, amíg mindenben az ésszerű érvelés irányít. Az érvelés az eszed terméke, a különbségtétel a lelkedé. Az elméd nem képes felfogni a lelki dolgokat. Ha tehát a lelked meglátja a különbséget, de az eszed elkezd vitatkozni vele, soha nem fogsz előrébb jutni. „…A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes…” (1Korinthus 2:14). Isten azt mondja: „…amit elterveztem, véghezviszem…” (Ézsaiás 46:11 NIV). Istennek van egy terve az életedre. Ahhoz, hogy ezt a tervet követni tudd, szükséged van a különbségtételre!