KITARTÓ IMÁDSÁG

„Ti tehát így imádkozzatok…” (Máté 6:9)

Ha az imádság olyan természetesen jönne, akkor Istennek nem kellene olyan gyakran emlékeztetnie arra, hogy imádkozzunk. Az állhatatos imaélethez keresztre kell feszítenünk önző természetünket. Amikor azonban úgy tűnik, imáinkra nem érkezik válasz, hajlamosak vagyunk feladni. Hogyan lehet eredményesen imádkozni? 1) Imádságod imádat legyen, mielőtt kérni kezdenél! A kéréssel kezdődő imák énközpontúak és sekélyek. „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4). Ha Isten szeretete, jósága és hűsége a kezdőpont, akkor felülemelkedhetsz magadon, lelked felkészül az Istenhez való kapcsolódásra, ilyenkor az ima tartalma összhangba kerül a Szentírással, és válaszokat fogsz kapni. Az Úrtól tanult imádságban Jézus először Isten nevére, majd Isten országára és Isten akaratára irányítja figyelmünket. Ezután kérjük „mindennapi kenyerünket”. A hálaadás nem ahhoz kell, hogy Isten megáldjon, hanem ahhoz, hogy el tudjuk fogadni az áldást. 2) Az imádkozásban légy kitartó! Isten nem egy automata, amibe bedobsz egy érmét és rögtön válaszol. Folyamatosan kapcsolatban kell lenned vele, amíg úgy nem dönt, hogy válaszol. Ehhez hit, kitartás és türelem kell. Jézus egyik példázatában egy asszonyról beszélt, aki újra meg újra könyörgött egy keményszívű bírónak, hogy szolgáltasson neki igazságot. Végül a bíró belefáradt, és megadta az asszonynak, amit kért. Jézus arra akart rámutatni ezzel a példázattal, „hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk” (Lukács 18:1). Ez nem azt jelenti, hogy kierőszakoljuk Isten együttműködését, hanem hogy Isten azt kéri tőlünk, hogy imádkozzunk, és ne adjuk fel. Ha kitartóan imádkozol, Isten válaszolni fog, méghozzá hamarosan (ld. Lukács 18:8).

Légy nyitott a változásra – és keresd!

„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet!” (Jakab 1:4)

Egy levelet visszaküldtek a postahivatalnak. A borítékon kézzel írva ez állt: „Meghalt”. Figyelmetlenségből a levelet újból kiküldték ugyanarra a címre. Azt ismét visszaküldték a postának, most egy újabb üzenettel: „Még mindig halott!”. Legyünk őszinték, a legtöbbünk ellenáll a változásnak. Vágyunk a fejlődésre, de nem akarjuk megfizetni az árát. Ez pedig baj, mert soha nem válunk azzá, aminek Isten szánt, ha azok maradunk, akik vagyunk. Nem elég, ha nyitottak vagyunk a változásra, keresnünk is kell. Ha komolyan meg akarod változtatni az életed, Dr. John Maxwell ezt tanácsolja: „Ne csak annyira változz meg, hogy megszabadulj a problémáidtól – változz meg annyira, hogy meg tudd oldani őket! Ne változtasd meg a körülményeidet azért, hogy ezáltal javuljon az életed – változz meg te magad, hogy javítani tudj a körülményeiden! Ne várd, hogy más eredményeket kapsz, ha mindig ugyanazt teszed, mint eddig – ha más eredményt akarsz, kezdj valami újat! Ne úgy tekintsd a változást, mint valami fájdalmas, de szükséges rosszat – nézz rá úgy, mint ami segíteni fog és végrehajtható. Ne vonakodj megfizetni a változás azonnali árát – ha nem teszed, meg kell fizetned a végleges árát annak, hogy sosem fogsz fejlődni.” Jakab azt írja: „Amikor hitetek próbára van téve, állhatatosságotoknak esélye van a növekedésre. Tehát hagyjátok növekedni, mert ha állhatatosságotok teljesen kifejlődik, teljesek és tökéletesek lesztek, akiknek már nincs másra szüksége” (Jakab 1:3-4 NLT). A jellemépítés lassú folyamat, napról-napra történik. Ha megpróbálunk megszökni az élet nehézségei elől, rövidzárlatot okozunk a folyamatban, késleltetjük növekedésünket, és végül a legrosszabb fajta fájdalmat érezzük: az értéktelenséget, amely együtt jár a tagadással és az elszigetelődéssel. Tehát légy nyitott a változásra, és keresd azt!

Növekedni a kegyelemben

„Mi nem… hasonlítjuk magunkat.” (2Korinthus 10:12 NIV)

Chuck Swindoll írja: „Amikor mások nem osztják a nézeteidet, megtalálod a módját, hogy jelezd a rosszallásodat? Mi van akkor, ha valakinek újabb autója van, szebb házban lakik, egy bizonyos fajta frizurát hord, vagy olyan ruhákat vesz, amilyeneket te sohasem viselnél? Mi van akkor, ha elvált, vagy egyedülálló szülő, vagy (Isten őrizz!) olyan kapcsolatban él, amilyet te nem helyeselsz? Tudsz „összhangban élni” vele, vagy előrántod az „összehasonlítási szabályok könyvét”? A Biblia azt mondja, hogy nem kellene hasonlítgatni magunkat… mindegyikünk önálló személyiség. Az összehasonlítgatás nem helyes, mert kritizáláshoz, versengéshez, leuraláshoz és irigységhez vezet. Ez azt jelzi, hogy bizonytalan vagy, és a kegyelem ismeretlen fogalom számodra. A kegyelem azt jelenti, hogy felszabadítod a többieket, hogy önmaguk legyenek, és elhagyod azt a törvényeskedő hozzáállást, amely elvárja tőlük, hogy a te mércédhez igazodjanak.” Pál így fogalmaz: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” (Róma 14:4). Jegyezd meg ezeket a szavakat: „Ki vagy te, hogy… ítélkezel?” Fogd vissza magad! Ne próbáld Isten munkáját végezni!

Gladys Hunt írja: „Az elfogadás azt jelenti, hogy értékes vagy úgy, ahogy vagy… Nincs rád kényszerítve másvalaki elképzelése… Nyugodtan beszélhetsz arról, hogyan érzel… és miért… és valaki tényleg törődik veled… kipróbálhatsz ötleteket, és nem lőnek rögtön főbe érte… akár még eretnek gondolatokat is kifejthetsz, és megvitathatod őket értelmes beszélgetésben. Biztonságban érzed magad. Senki sem ítélkezik feletted… még ha nem is értenek egyet veled. Ez nem azt jelenti, hogy sosem fognak helyreigazítani… csak annyit jelent, hogy nyugodtan lehetsz az, aki vagy.” Ha ezt el tudod mondani, és tényleg így is gondolod, akkor növekszel a kegyelemben!





„Ne ítélkezzünk!” (Róma 14:13)

Az összehasonlítgatás után csaknem rögtön a leuralás következik. A leuralók gyakran „vallásossággal” vannak átitatva. Az ő munkamódszerük a manipuláció, a célozgatás és a burkolt fenyegetőzés. Ők nem nagyok a kegyelemben, mert úgy gondolják, hogy „ők már mindent tudnak” (lásd: Róma 12:16). Felismered ezek közül valamelyik jellemvonást magadban? Gondolj bele, mennyivel boldogabb lennél, ha nem próbálnád folyton irányítani az embereket és a fejleményeket. Dennis Leonard írja: „Add meg szeretteidnek azt a méltóságot, hogy elkövethessék saját hibáikat, és tanuljanak belőlük! Ha mindig beleavatkozol mások dolgába, akkor nemcsak hogy ki fogsz égni, de Istent is akadályozod, hogy munkálkodhasson az életükben… Ők Hozzá tartoznak, nem hozzád!”

A zsidó étkezési törvények kapcsán támadt vitára nézve Pál ezt írja: „Azok, akik szabadnak érzik magukat arra, hogy egyenek, ne nézzék le azokat, akik nem esznek. Akik pedig nem esznek… ne ítéljék el azokat, akik esznek, mert Isten elfogadta őket” (Róma 14:3 NLT). Ha te nem érzel szabadságot valamire, azért még ne ítéld el azt, akinek szabadsága van rá. Attól még, hogy határozott véleményed van, nem fogadható el az, hogy másokra erőlteted. Még a jó dolgokat is lehet rosszra használni. William Barclay beszél arról, hogy „a Sabbátot zsarnokivá teszik azáltal, hogy szabályok, rendelkezések és tiltások dzsungelével veszik körül”. Kérdezd meg magadtól, hogy a hozzáállásod békét vagy viszályt munkál inkább. A kegyelemben növekedni azt jelenti, hogy egymást építjük (Róma 14:19), és nem azt, hogy a szabadságoddal kérkedsz olyanok előtt, akik nem osztják meggyőződésedet. Pál azt mondja, „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Vannak olyan idők, amikor arra van szükség, hogy alázatosan és imádságosan menj tovább, mindentől függetlenül.

URAM, SEGÍTS, HOGY LÁSSUNK!

„Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők." (lKorinthus 1:26)
Jézus az embereket nem veszteseknek látta, hanem lehetséges győzteseknek, akik eltévedtek. Ő „...megszánta őket..." (Márk 6:34). Isten szemén keresztül nézve nem gyo­moknak látta őket, hanem lehetséges rózsáknak. Azzal, ahogy Ő tekintett rájuk - ami gyakran annyira különbözik attól, ahogy mi látjuk őket - kihozta belőlük a legjobbat. Ahol mások egy olyan asszonyt láttak, aki már öt kudarcot vallott házasságon volt túl, Ő egy megtért bűnöst látott, aki el tud érni másokat is Samáriában. Az emberek egy vakot lát­tak, Jézus meglátta azt az embert, aki képes látni. Mások egy nyomorékot láttak, Jézus látta, ahogy felveszi az ágyát, és újra jár. Mátét egy megvetett adószedőnek látták, Jézus egy jövendő tanítványnak. Az emberek megvetették Zákeust, és gazembernek tartották, Jézus felismerte a kereső szívet. Amikor a tanítványok a drága kenetet szükségtelen pénz­kidobásnak látták, Jézus felismerte benne a hálás szív áldozatát. Az emberek csak egy indulatos természetű halászt láttak; Jézus meglátta azt a vezetőt, aki felépítheti egyházát. A bámészkodók gúnyolódó római katonákat láttak, akik szögeket vertek az emberi testbe, Jé­zus vakokat látott, akik nem tudják, mit cselekszenek. „Uram, segíts, hogy lássunk!" Pál azt mondja: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők" (lKorinthus 1:26). Nézz szembe vele, te sem voltál olyan csodálatos, mielőtt Isten megváltoztatott! Hagyd abba, hogy megítélsz másokat, hiszen a te látásod korlátozott! Nézd őket Isten szemével, úgy, ahogy Ő tekintett rád! Dolgozz azon, hogy a legjobbat hozd ki belőlük! Ismertesd meg őket Vele, aki azért jött, hogy örömet hozzon minden embernek (Id. Lukács 2:10) - kivétel nélkül!

Éljetek békességben - amennyire tőletek telik

"Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek mindenkivel békességben” (Róma 12:18)

Van olyan az életedben, aki mindig piszkál, amikor találkoztok? A Biblia nem mondja, hogy ezt hagynod kéne továbbra is így menni. Sőt azt mondja, hogy vannak „fertőző” emberek: "Az ő mérgük olyan, mint a kígyó mérge" (Zsolt 58:4)

Ha van valaki ilyesvalaki az életedben, akkor az lehet, hogy tönkreteszi az emberek felé való hozzáállásodat. Sőt talán a barátságaidat is, vagy akár a házasságodat.

Ezek a „fertőző" emberek az életük problémáiért mindenkit okolnak - beleértve téged is - csak saját magukat nem. Lehet, hogy szívesen vádolnak téged a fájdalmaikért, de tudnod kell, hogy ez nem rólad szól, hanem róluk.

Amikor ezek a kaotikus emberek a közeledbe férkőznek, kezd letisztulni a dolog és lehet, hogy azt gondolod: ”Megőrültem? Tudom, hogy ők őrültek, de én is az vagyok?”

Nem, Te nem vagy őrült. Emlékezz: nem rólad szól.

A Biblia azt mondja: ”Ha lehetséges,amennyire tőletek telik, éljetek mindenkivel békességben” (Róma 12:18) Vegyük észre a két határozószót ebben a versben. Először is, azt mondja, hogy „ha” lehetséges, nem pedig kijelenti, hogy lehetséges. Másodszor azt mondja: ”annyira, amennyire tőletek telik”.

Nem tudom, hogy észrevetted-e, de nem mindig lehetséges békében élni. Vannak emberek, akik bármit is csinálsz, akkor is piszkálni fognak. Az egésznek semmi köze hozzád. Az ő fájdalmaikhoz van köze csupán.

Tudod, hogy mit szeretek a Bibliával kapcsolatban? Mindig az igazságot mondja Istenről, az életről és az emberi viselkedésről. A Biblia rámutat arra, hogy nem mindig lehetséges mindenkivel békességben élni. Vannak emberek, akikkel egyszerűen nem tudsz majd kijönni. Vannak emberek, akik tök mindegy, hogy milyen kedves vagy hozzájuk, mégis bunkók lesznek hozzád.

Isten azt mondja,hogy tudatosítanod kell magadban,hogy ez nem rólad szól. Aztán tovább kell lépned.

Beszéljünk róla:

Mit jelent az, hogy „amennyire tőletek telik”? Hogyan tudod alkalmazni ezt a határozót életed egyik kiemelt konfliktusára?

Ha azzal küzdesz,hogy azt gondolod, hogy muszáj mindenkivel békében élned, még azokkal is, akik megmérgezik az életed, lehet, hogy kéne egy hitbeli lépést tenned afelé, hogy elhidd a Róma 12:18-at. Kérd Isten segítségét.

Mielőtt bosszút állnál, vedd számításba az árát

"Az értelmes ember kordában tartja a haragját; a heves vérmérséklet nagy bolondságra vall" (Példabeszédek 14:29 - Angolból szabadon fordítva).

 Sokkal kevésbé leszel mérges, mikor valaki az idegeiddel játszik, ha felismered, hogy mindig ára van annak, ha haragra haraggal válaszolsz.

A Biblia nagyon konkrét a fékezhetetlen haraggal kapcsolatban:

• Példabeszédek 29:22: "A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el."
• Példabeszédek 15:18: "Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart."
• Példabeszédek 14:29: "Az értelmes ember kordában tartja a haragját; a heves vérmérséklet nagy bolondságra vall."

Ha mérges leszel, annak ára lesz: Bajba fogsz kerülni. Vétkezni fogsz. Vitákat, veszekedéseket fogsz okozni. Hibákat fogsz véteni.

Ha kijössz a sodrodból, mindig veszítesz, akár tisztelet legyen az, a családod szeretete, az egészséged vagy talán még a munkád is.

Talán arra használod a haragod, hogy az embereket jó cselekedetekre motiváld. Ne tedd! Rövid távon talán úgy tűnik, megéri. De hosszú távon a harag mindig több haragot szül, több érzéketlenséget és több elhidegülést.

Hány gyerek hidegült el a szüleitől a szabadjára engedett indulatok miatt? Hány ember hidegült el a barátjától, a barátnőjétől, a férjétől, a feleségétől vagy egy barátjától, mert elveszítette a hidegvérét? A harag minden másnál gyorsabban rombol szét kapcsolatokat.

Tehát ha valaki játszik az idegeiddel, mielőtt megtorolnád azt, csak kérdezzd meg magadtól: "Tényleg ezt szeretném csinálni? Hibákat akarok véteni? Több bűnt akarok elkövetni? Veszekedést akarok okozni? Bolond módon akarok viselkedni?"

Példabeszédek 14:29 azt mondja: "Az értelmes ember kordában tartja a haragját; a heves vérmérséklet nagy bolondságra vall."

Mindig van ára a haragnak. Mielőtt megtorolnál valamit, vedd számításba azt, hogy mibe fog ez kerülni.

Beszéljünk róla:

• Milyen lenne, ha elengednéd a haragod, és Istennek adnád?
• Milyen módszereket használsz, hogy lenyugtasd magad, ha valaki mérges lesz rád, vagy támad téged?
• Milyen ára van a haragnak a kapcsolataidban?

Tedd egyszerűbbé az életed!

„Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak." Préd. 3,5

Az ember azt hinné, Dél-Kaliforniában élni azt jelenti, hogy körül vagy véve semmittevő emberekkel. Az igazság azonban éppen az ellentéte: a legtöbb ismerősöm megpróbál minél többet belezsúfolni mindennapjaiba.

Néhány évvel ezelőtt pár barátommal hosszú autóútra indultunk. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy mindannyian el vagyunk foglalva valamivel ahelyett, hogy egymással beszélgetnénk. Ketten a mobiltelefonjukkal, egyik a BlackBerry-jén dolgozott, a negyedik pedig a laptopjára koncentrált.

A játék kedvéért kijelentettem, mellőzve érzem magam. Felhívtam telefonon a közvetlen mellettem ülő vezetőt és beszélgettünk pár percet! Utazásunk célja az volt a furgonban, hogy időt szakítsunk az egymással való szemtől-szembeni beszélgetésre. Sőt mi több, sürgősen meg is akartuk ezt valósítani.

Ekkor jöttem rá az igazságra – nem tudunk mindent megtenni. Isten soha nem tervezett egy listát számunkra, melyen a „meg kell tenni” dolgok szerepelnek, mint életünk céljai.

A tény az, hogy rengeteg olyan dologról gondoljuk, hogy meg kellene tennünk, melyeket igazából nem érdemes megtenni. Az én álláspontom a következő: nem fogod leegyszerűsíteni az életed azzal, ha veszel egy elektronikus naptárat. Azzal sem sikerül, ha meggyőzöd a szomszédodat – aki mindig kifogástalanul öltözködik, gyöngysort visel, és a sikeres üzletasszonyt lustaként tünteti fel, - hogy tippeket adjon tevékenységeid koordinálására vonatkozóan.

Az egyszerűbbé tétel a döntésekről szól – a fontosabb dolgoknak elsőbbséget adunk – valamint a hozzájuk való ragaszkodásról, bármennyire is megkísért hozzáadni valamit a „meg kell tenni” listánkhoz. Inkább fogd ezeket a kísértő tevékenységeket és add hozzá egy „nem kell megtenni” listához.

Te vagy az egyetlen, aki felelősséget vállalhatsz az idődért és tisztázhatod, mi az ami igazán fontos számodra.

Most talán azt gondolod, „ de gondoskodnom kell a gyerekekről”, vagy „le kell adjam ezt a jelentést péntekre”. Tisztában vagyok a nyomással mely az emberekre nehezedik manapság, de lehet, hogy éppen ezek a dolgok – a gyerekeid, a munkád – élveznek elsőbbséget a „meg kell tenni” listádon, és fontosabb dolgokat helyezel a „nem kell megtenni” listára.

Gyümölcsök...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy egyszerűségben és szépségben, tisztaságban és örömben tudjam élni életemet! Add, hogy szavaim és cselekedeteim Rólad tegyenek bizonyságot, hogy közösen élhessük át a növekedés csodáját! Ámen


Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti... Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."
Mk 4,13 és 20

Egyre több "fronton", s egyre nagyobb - sajnos nem egyszer agresszív - reklámmal találkozunk. Soha ennyi reklám nem zúdult még az emberre, mint manapság, ugyanakkor soha ennyire nem volt az ember ennyire közömbös a hatásvadász trükkökre, mint mostanság. Ennek többek között az is az oka, hogy a reklámok jelentős része nem nekünk (nem a mi pénztárcánknak) szól, másrészt ami jó, az jó, s annak meg nem nagyon kell hírverés. Mégis megveszünk sok fölösleges kacatot, mert a propagandagépezet eredményesen működik - elhisszük, hogy szükségünk van az adott dologra, sőt még vágyakozunk is rá...

Az egyházon belül olykor elhangzik: "Jézus URunknak nem, de nekünk szükségünk lenne egy kis reklámra." Próbálkozások vannak, de a reklámnak nem az a lényege, hogy befelé demonstráljon, hanem hogy kifelé "hódítson"... Tény, hogy soha a történelemben ennyi technikai lehetőség - TV, rádió, újság, internet, plakátok, szórólapok stb. - nem adatott az egyház számára, s a templompadjaink - ne vigasztaljon senkit, hogy ez a testvéregyházakban is így van - mégis konganak az ürességtől.

Mi lehet ennek az oka? A papok, lelkészek, prédikátorok életidegen tanításai vagy egyszerűen ilyen ez a korszak, hogy valamilyen okból a Lélek visszafogottabban munkálkodik? Ha a számok alapján tájékozódunk, akkor nincs sok remény a mosolyra... Vannak ugyan fesztiválok, táborok - s milyen jó hogy vannak(!) -, de valahogyan mégsem hozzák a várt eredményt. Nincsenek tömeges megtérések, bármennyire is jól szerveznek/szerveztek a rendezők. A kitartó imádság is csak szerény eredményt produkál, a reménylett siker rendre elmarad...

A Mester előre megmondja a tanítványainak - akik gyakorlatilag semmit nem értenek meg a példázatokból -, hogy Isten országának dolgait csak kevesek - az egynegyed(!) - fogják fel. Befogadják ugyan, de nem értik meg, s ezért gyümölcsöt sem terem az életük; termés csak ott van, akik forgatják szívükben Jézus tanítását, s a szerint is élnek. A legnagyobb misszió mindig a cselekedet, mert azok hitelesítik a szavainkat.

A hatvanszoros szászszoros termés még a mai gépesített, modern mezőgazdaságban is csak álom, a harmincszoros gabonatermés pedig már igen jónak mondható. Ha arra gondolunk, hogy életünk folyamán "csak" 30 ember elé tudnánk odaélni az evangéliumot, akkor templomaink karzatain fürtökben lógnának az emberek... de amikor a családapáknak és családanyáknak saját gyermekeik elé sem sikerül "odaélni" azt az Istent, akit hisznek, akkor nincs más hátra, mint az alapos önvizsgálat...

Hit...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm Neked a védelmet, amiben részesülök életem minden napján. Add, hogy gondviselő jóságod tapasztalása közben ne váljak elbizakodottá, s alázattal tudjam fogadni megtartó kegyelmedet! Ámen

   

Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
1 Thessz 5,8

"Könnyű neked, mert hiszel!" - gyakran elhangzó megállapítás a "nemhívők" részéről... aztán kiderül, hogy a nemhívő is hisz, csak egészen másképpen. Kinek van igaza? Aki gondolkodás nélkül elfogadja egyháza dogmáit vagy aki a szabad, egyéni bibliaértelmezés kanyargós ösvényén sötét erdőbe téved?

Isten az erő, a józanság és a szeretet lelkét adta nekünk (1Tim 2,7), s aki híjával van akármelyik lélek(rész)nek is, annak a kereszténysége bizonnyal nem lesz vonzó!

Szabad-e a hitet ilyen militarista hasonlatokkal hirdetni, ahogyan Pál apostol is tette? Minden kép, hasonlat, szimbólum helyénvaló lehet! Hiszen soha nem a kép, a hasonlat a hibás, hanem az azt értelmező ember... A félre-értelmezések/magyarázások oka mindig a prioritás hiánya, azaz ha nem Isten az első. Augustinus olyan szépen mondja: "Szeress, s tégy amit akarsz!" Ha Isten van az első helyen, akkor az megadja értékét és helyét mindennek, ha Isten a legelső, akkor rend lesz az életünkben. Akkor nemcsak hiszünk, hanem érzelmi érettséggel gondolkodunk is, s nem teszünk olyan irritáló kijelentéseket, hogy "Aki gondolkodik az hisz" - ahogyan azt egy keresztény könyvecske címe is hordozza...

Az Istenes életnek védelemre van szüksége, mert valami rendkívül finom, zsenge kibontakozásáról van szó az Isten felé törekvő emberléleknek. Ha nincs védelem, akkor veszélyben a növekedés. A "páncélt" azonban az Isten adja, s nem azért, hogy csatába induljunk, s keressük a bajt... Az Isten ugyanis mindent elvégzett az ember üdvösségére, s a győzelem sikere nem rajtunk múlik, hanem az Isten kegyelmén.

Hogy szavainkban is megnyilvánuljon Isten ereje...

A mai nap imádsága:
Urunk! Te látod mivé váltunk Nélküled... kérünk, add nekünk igéd erejét, hogy megtapasztalva kegyelmed gazdagságát, bölcsen szólni tudjuk evangéliumodat Ámen."...de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé" Fil 3,14

Egyszerű a "gondunk": Hallgatunk, amikor szólni kellene, s beszélünk, amikor hallgatni kellene. Jézus a Fény-fia-krisztus (Én vagyok a világ világossága) azt élte elénk, amin keresztül szentekké válhatunk... azaz Istené lesz életünk. A Krisztus-rejtélyt évezredek óta kutatják, vizsgálják, de egzakt, tudományos választ eddig nem találtak rá. (A hit igen, de az nem tudomány, csak a tudomány tárgya: hit-tudomány.) Jól is van ez így. Attól, hogy valaki nem ismeri a fény kvantumfizikai tulajdonságait, még boldog lehet az élete, s teljességgel élvezheti a napfény melegét...

Mi az, amit Krisztus tud, s mi is tudhatnánk? Sokan szeretnének gyógyítani, mint Ő... mások meg parancsolni az elmeknek, mint Ő... megint mások szeretnék ismerni a lelkeket, mint Ő... Nagy dolgok, melyekhez nagy hit kell(ene), de mustármagnyi sincs ebben a nemzedékben... A hit, a lélek, az Isten világa - egy más világ! Isten világában nem az ész kapja a legfontosabb szerepet! Az Isten "királyságában" másképpen működnek a dolgok... A keresztények nagy zavarodottságát (étrd: szekták) az okozza, hogy Isten világában az anyagvilág törvényeit alkalmazzák mindenáron, az embervilágban pedig szeretnék látni az Isten országa törvényeit érvényesülni. (Jézus mondja: "Az én világom nem e világból való.") Mégis, mi az, amit mi is megtehetnénk - jézusi módon?

Mindenekelőtt a szavainkat, kommunikációnkat kell(ene) olyan méltósságal használni/megélni, amiben tükröződne a szó ereje. Hiába kiabál, ordít valaki, a szó ereje nem ebben van. A szó teremtő erő! Vannak, akik építésre használják, s vannak, akik a rombolásra, s vannak, akik hatalmuk megtartására. "Minden hatalom felülről való", ha nincs szavad, nem tudod érvényesíteni akaratodat... Jézus, amikor szólhatna a megkövezők szexuális bűneiről, nem hangoskodik, hanem lehajol, s egyenként a porba írja azokat... végül mindenki (kettősmércéjűek!) elódalog. Nos, valljuk be: lenne mit csiszolnunk kommunikációs "kultúránkon".

Aki meri felvállalni a szó tisztaságát, az megtapasztalja a lélek tisztaságát is. Aki szavaiban mocskolódik, élete is piszokkal teli.

Időnk...

A mai nap imádsága:
URam! Te tudod, mennyire szeretném, ha több időm lenne! Sok mindenre nincs időm, hiába igyekezem olykor görcsösen is, a múlandóság szele kisodorja kezemből legcsodálatosabb ajándékodat, az időt... Kérlek, légy velem, hogy időmet a Te kezedből tudjam venni, s elfogadva létem időbe zárt korlátait, Veled együtt kiteljesedhessek itt a földön, s egykor ott, az örökkévalóságban! Ámen.


   
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Ef 5,15-16

Megállítani az időt!... Talán nincs ember a földön, akinek életében legalább egyszer ne támadt volna ez a magától értődően egyszerű, de gyakorlatilag kivitelezhetetlen ötlet. Pedig milyen nagyszerű lenne: örökké fiatalok maradhatnánk! - gondolták már ezt az ókorban is, de a középkor embere is eszelősen kereste az örök ifjúság kútját. Még mielőtt teljesen elvetnénk ezeket a badarkodó gondolatokat, s átbillennénk a kívánságok-fűtötte hamis reménységek világába - ez egyébként különösen is jellemzi összeesküvés-elméletes korunkat: ami hihetetlen és nincs, annak bizonyára lennie kell - játszunk el kicsit a gondolattal, milyen jó és hasznos is lenne, ha legalább csak egy rövidke időre is, de meg tudnánk állítani az időt...

Egyszerűen: jobb lenne a világ! Az örömök ideje megnyúlna, a rácsodálkozások szépséges pillanatai percekké vagy órákká duzzadnának, s az emberek elfelejtenék életük sok-sok hiábavalóságát. Nemkülönben a katasztrófák előtti utolsó pillanatokban megálljt parancsolva emberek millióit lehetne megmenteni! Sőt, hány és hány személyes életvezetés okozta tragédia lenne megelőzhető! A családon belüli pofonok sem csattannának el, hiszen a meglendült erőszakos kezet kimerevítve még mindig lenne idő a helyzet józan átgondolásra... Mindenki tudna hollywoodi forgatókönyvbe illő, ehhez hasonló történeteket kitalálni, csak körül kell néznie a környezetében vagy éppen a maga életében. S tényleg, de szép is lenne, ha mindenre lenne még idő, amire egyébként nincs! Lenne még plusz idő a szorongató vizsga előtt "úgy egy-két nap", de lenne elégséges időnk elmagyarázni felnövekvő gyermekeinknek, hogy szerintünk mi az élet értelme, s feladatözönös nyomasztó terminusaink között lenne idő még többször elmondani, hogy mennyire szeretjük szeretteinket...

Ezzel szemben az embernek az idő lassítására nincs, de az idő gyorsítására, mintha lenne hatalma! Ami nem sikerül az elmúlás irányába - görcsös próbálkozásaink ellenére sem - az a másik irányban szinte játszi könnyedséggel megvalósítható: Pazarlóan és rendkívül gyorsan képes az ember szétszórni kimért idejének homokszemeit az elmúlás szelébe - vagy más képpel kifejezve - az élet vizének agyagkorsó-életünkbe töltött néhány literkéjét esztelenül gyorsan elpancsikoljuk...

Lehet-e másképpen? Tesszük fel a kérdést többnyire akkor, amikor saját életünkben ütközünk a visszafordíthatatlannal, s a veszteség folyamatosan mardosó fájdalmával. A keresztény ember bármennyire is különös, afféle "csodapók", csodákra ő sem képes, ő is "csak" ember. Az Isten szeretetének megtapasztalhatósága okán azért mégis van alternatívája, s meg tudja tenni azt, amit más csak akkor, ha megállíthatná az időt. A természet rendjét, az örök törvényeket a krisztuskövető ember sem tudja kiiktatni, de a megváltás világ számára érthetetlen abszurditásának naponkénti, hit általi elfogadása által megváltoztatja saját életének időhöz való viszonyát, s lehetőséget talál konfliktusainak kezelésére akkor és ott is, ahol embertársai időhiányra hivatkozva, kétségbeesetten, ökölbe szorított kézzel a romboló gondolatok dimenziójába ragadtak bele...

Könnyen ítélkezőkért...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor irányítanak előítéleteim. Kérlek tégy szabaddá a sablonos gondolkodástól, gyógyíts meg csőlátásomból, hogy a Te szereteted irányítsa minden gondolatomat s cselekedetemet! Ámen


   

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!"
Mt 7,1

Sok pénzt áldoznak az emberek a saját egészségükért, de még többet fizetnek az "igazságuk" - esetleg vélt - érvényre jutásáért. Sőt, nem egyszer - erről szól a történelem - barikádokra is mentek és meghaltak... Hiszen a szabadság nem csak egy jogi állapotot jelöl. Az igazság, s az ítélet szorosan összetartozó fogalmak. Helyes ítéletet hozni komoly kihívást jelent nemcsak a bíró számára, de mindannyiunknak. Miért is?

Mert az igazság forrása az Isten. A hit, hogy Ő igazságosan ítél, olyan hit, amit soha nem vontak kétségbe. (Más vallásokban - egyiptomi, görög - is szerepelt a halottak megítélése.) Isten az, aki "vizsgálja a veséket és a szíveket" (Jer 11,20;17,10). A próféták lényeges témái közé tartozik, hogy a fenyegető isteni ítéletre emlékeztetnek. Nemcsak a "rövidtávú", földi büntetésre, hanem a végsőre, az idők végezetén bekövetkezőre is.

Jézus Hegyi beszédben elmondott tanításainak mindig vannak földi és mennyei vonatkozásai. Ne ítéljetek, azt is jelenti, ne ítéljetek el engem, mert, ha engem megtagadtok, akkor a szeretet Istenét is megtagadjátok. (Nos, Jézus szenvedéstörténete jól megmutatta mi lakozik az ember szívében...) Ne ítéljetek ugyanakkor azt is jelenti, mit ítélkezel, hogyan ítélkezhetsz, amikor te magad is ítélet alatt állsz? Lásd meg ember, hogy Isten mindenért megítél téged! S ha Isten könyörületes - Jézus Isten irgalmát hirdeti! -, akkor neked is "kötelességed" gyakorolni a megbocsátás erényét.

Aki ítélkezik, az "skatulyáz", azt előítéletei irányítják. Így mérgesednek el kapcsolatok nem csak szűkebb, családi-, rokoni-, közösségben hanem népek között is. Így feszül azután végzetes tragédiákat hozó ellentét török és kurd, zsidó és arab, afrikai és fehér, mexikói és amerikai, roma és magyar vagy magyar és román között... A gyűlölködés pedig - mivel a gonoszság ikertestvére - nem ismer határokat. Mindennek végső oka tehát a tudatlanság: nem tudjuk kik vagyunk. Ha tudnánk, hogy Isten teremtményei, akiket "nem sokkal tett az ÚR kisebbé az angyaloknál", akkor megváltozna az egész világ...

Öröm...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felfedezzem az élet apró örömeiben, simogató, kegyelmes szeretetedet! Ámen

Igéd vidámságot szerzett nekem, s szívbéli örömöt,
Jer 15,16a

Gyakran éri vád a kereszténységet, hogy ez vallás a szomorkodók és hurráoptimisták vallása... Tény, hogy az élet értelme nem lehet az, hogy örökké a saját bűneivel foglalkozzon az ember, és az sem, hogy a világot ignorálva egy nem létező elképzelt világban éljen. Isten a VALÓSÁGOS világba teremtett bele minket, nem angyaloknak, nem is ördögöknek, hanem embereknek, VALÓSÁGOS vágyakkal, örömökkel, s persze valódi vétkekkel, bűnökkel is. Ezért sírunk és nevetünk, futunk és elesünk, küzdünk önmagunkkal, birkózunk sorsunkkal, hogy életünk legvégén békességgel tudjunk belegörbülni Isten kezébe...

Az élet elején többnyire nem az életvégi eseményekkel foglalkozunk, hiszen még előttünk az élet, amiben élni(!) szeretnénk. Jónéhány fiatallal beszélgetve, újra és újra megfogalmazódik egy szomorú kérdés az ajkukon: "De minek örüljek?"... Nos előhozakodni Pál apostol 'megigazulástanával', amikor "se munka, se barát/barátnő, se pénz, se perspektíva" - alapvető lelkipásztori hiba lenne. Az élet normalitásához ugyanis nem csilingelő ideológiára, hanem működőképes technológiára van szükség! A "technológia" ilyen esetben nem más, mint személyes példaadás - életvezetésből. Ezt kikerülni, lehet csak akkor a lényeg vész el: a hitelesség!

Manapság igen elterjedt a "coaching"-olás. A szó maga edzést jelent, s a "kócsingolás" tulajdonképpen strukturált beszélgetések és gyakorlatok (önismereti, kommunikációs, stb.) keresztüli támogatás, egyfajta "személyi edzőként", hogy a kliens megoldjon egy adott problémát az életében. A coaching lényege, hogy mindig csak egy adott problémán dolgoznak: társkeresésben, munkahelyváltásnál, fogyókúrában, karriertervezésben és rengeteg egyéb probléma esetén. Nagyon fontos: a coach nem tanácsadó, a "kliens" mindig maga találja meg a saját legjobb megoldását az adott helyzetre, aminek szorításában van...

Ami persze működik egy-egy probléma megoldásában, az nem mindig működik az egész életre kiterjedően. Hiába ér el valaki sikereket - átgázolva törvényen és embereken -, a siker önmagában még nem garantálja a kiegyensúlyozottságot. A szakmai siker bizony nem sokat ér, ha azt nincs kivel megosztani. A munkahelyi siker soha nem garantálja a magánéleti boldogságot, ugyanakkor a magánélet kiegyensúlyozottsága igen erősen befolyásolja a munkahelyi eredményeket!

A sportolónak nem csak edzésre van szükségre, hanem jó szóra is. A jó szót nem váltja ki a kemény szó-pálca, de nem pótolhatja a dopping sem! (Sajnos az élsport mára nem a nemes küzdelemről, hanem a mindenáron elérendő, pénzthozó sikerről szól...) Az ember szeret nyerni/teljesíteni, de nem arra teremtetett, hogy állandó teljesítménykényszerben éljen! Az élet ugyanakkor nem mindig sikertörténet - lásd tragédiák -, s ha valaki nem a sikeresek élbolyában van, ennek ellenére még lehet megelégedett életű.

A modern ember azért tévedt meg ennyire, mert elhitte, hogy egy-egy módszer ismerte, valamilyen "izmus" elvezeti őt a teljes életre. Hát nem... az élet attól élet, hogy a vesztesek oldalán is állhatsz - akár egy életen át! Háborúk, diktatúrák, járványok és természeti katasztrófák, velünkszületett fogyatékaink, betegségek eleve meghatározzák az ember "mozgásterét", de az ember fizikai létén mindig túlmutat a lelkisége. Ezért lehet valaki bilincsekbe verve is szabad, s tud szeretni akkor is, ha körülötte a világ elembertelenedik!

A hívő ember azt tudja, amit más nem mer sejteni se: egyedül ez nem megy, kell hozzá a JóIsten... Ezt a tudást elsajátítani csak úgy lehetséges, ha az Isten igéjében is megnyilvánuló örök igazságokat a szívünkbe zárjuk... A Biblia történetei személyes példákat mutat be arra vonatkozóan, hogyan élje, s hogyan ne élje az ember az életét! A döntés mindig a mi kezünkben van.

Hitben járni

„Hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)

Miután Sadrak, Mésak és Abédnegó megtagadták, hogy a bálványszobrot imádják, bedobták őket egy tüzes kemencébe. Eléggé reménytelenül hangzik, nem? De nem Isten számára, aki arra szakosodott, hogy véghezvigye a lehetetlent; Őt nem „a szokásos” jellemzi. Amikor az emberek valami látványos dolgot tesznek, tetten érhetjük az emberi logikát mögötte. De, ahogy az egyik író fogalmaz: „Isten nem épít felhőkarcolókat; az emberek viszont igen… és magukon viselik az emberi zsenialitás nyomát. De nem találsz olyan embert, aki csillagot tudna alkotni. Amikor Isten cselekszik, az olyan, mint a felhőkarcoló és a csillag közti különbség.” Isten megjutalmazta a héber ifjak hitét azzal, hogy biztonságban kihozta őket a tűzből. A király maga jelentette ki: „Áldott legyen… Isten, aki kiszabadította szolgáit, akik benne bíznak… nincs más isten, aki így meg tud szabadítani!” (Dániel 3:28-29 NASB)

Sok embernek, aki gondtalannak tűnik, olyan aggodalmai vannak, melyeket egyedül Isten ért meg: pénzügyi, munkahelyi, egészségügyi vagy házassági problémák. Isten azt mondja: „Adjátok át nekem minden gondotokat!” (1Péter 5:7) Ha hitben jársz, olyan válaszokat kapsz imádságaidra, amelyek próbára teszik az emberi logikádat. Visszatekintve azonban rájössz, hogy magad sem tudtál volna jobb megoldással előállni. Patrick Overton, a költő mondta: „Ha az összes fényednek a határára érsz, és ott tartasz, hogy lezuhansz az ismeretlen sötétségbe, a hit azt jelenti, hogy tudod, a kettő közül valamelyik be fog következni: vagy lesz ott valami szilárd, amin megállhatsz, vagy megtanulsz repülni.” Emlékezz: „Hitben járunk, nem látásban”! És amikor már úgy gondolod, hogy megtanultad, hogyan kell ezt csinálni, pontosan akkor kerülsz olyan helyzetbe, ami megköveteli, hogy elölről kezdd az egészet!

Isten átvisz rajta

„…minden vigasztalás Istene.” (2Korinthus 1:3)

Isten át tud vinni olyan helyzeteken, melyekről azt gondolod, hogy nem éled túl, vagy amelyekről úgy érzed, örökre ott ragadsz. Ő el tudja érni, hogy jól érezd magad a legbarátságtalanabb helyeken is, és nyugalmat ad a bajok között is. Mielőtt életed véget ér, élni és szeretni fogsz, de megtapasztalod a veszteséget is. Egyes dolgok elvesztése valójában segíthet abban, hogy értékelni tudd azokat a dolgokat, amikkel még mindig rendelkezel. A kudarc íze teszi édessé a sikert. Minden napodat úgy fogod élni, hogy nem tudod, mit tartogat a holnap, de bízva abban, hogy Isten már minden holnapodat eltervezte. A holnapod nem a főnököd, a bankárod, a házastársad vagy bárki más kezében van. És ők sincsenek a te kezedben, hogy manipuláld vagy irányítsd őket. Nem, minden holnapod Isten kezében van. Az, hogy te nem ismered fel az ösvényt, amin haladsz, nem jelenti azt, hogy Isten nem vezet téged. Ő azt ígéri: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el” (Ézsaiás 42:16). Tehát ismerkedj meg Istennel – szükséged lesz Rá! És Ő mindig ott lesz számodra. Ott lesz, amikor mindenki és minden cserbenhagy téged. Ott lesz számodra a sötét helyeken. „…Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Bármilyen hosszú az éjszaka, a reggel mindig eljön, és vele eljön az Istentől való öröm is. Visszanézve felismered, hogy az Ő kegyelme védett, gondoskodott rólad, óvott, megnyugtatott, vigasztalt és átvitt mindenen. Az idők változnak, de Isten nem változik. Ő mindig a „minden vigasztalás Istene”.

ISTEN GONDOSKODIK RÓLAD

„…az Úr… nyugalmat adott népének…” (1Királyok 8:56)

Élj ma, és tedd a holnapot Isten kezébe! Töröld ki a szótáradból a „Mi lesz ha…?” mondatokat. Isten mindig egy lépéssel előtted jár. „Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31:8). Isten azért nevezi a Szentírást úgy, hogy „Alfa és Ómega”, mert ő nem csupán elindít a lelki életben, hanem az utad minden lépését előre elrendezte akaratának megfelelően. Ő azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem – így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden népem közül és minden helyről, ahová szétszórtalak – így szól az Úr -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.” (Jeremiás 29:11-14). Ha félsz a jövőtől, nézd csak meg a múltat! „Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének… egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért” (1Királyok 8:56). Soha nem fogod tudni teljesen legyőzni az aggodalmat, mert az aggodalmaid, csakúgy, mint gyengeségeid és jellemhibáid közelebb visznek Istenhez, hogy életed továbbra is tőle függjön. Az izraeliták a pusztában negyven éven át mindvégig elegendő élelmet kaptak, egyszer sem maradt ki egyetlen étkezésük sem. Isten minden nap elküldte az ajtajuk elé. Ő rólad is gondoskodni fog. „Ne kapkodj, hát, ne aggódj, szívem! Bízzál Istenben, és várj rá; ha várakoztat is, soha nem késik el.”*

*A Not so in haste, my heart kezdetű éneket Bradford Torrey (1843-1912) írta. Magyar műfordítása nem ismert.  

Naámán

„…tekintélyes ember volt… de leprás…” (2Királyok 5:1 NKJV)
Naámán történetének vizsgálatát a betegségével kezdjük. „Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes… de bélpoklos lett” (2Királyok 5:1). Korábbi győzelmei és jelenlegi tiszteletreméltó helyzete ellenére volt egy rejtett problémája, melyet már nem sokáig rejtegethetett. Egy olyan probléma, amit ha nem kezelnek, végül a halálát okozza. Át tudod ezt érezni? Lehet, hogy ma úgy tűnik, minden neked kedvez: a legjobb egyetemen végeztél, jó családod van, felépítettél egy gyülekezetet vagy egy céget, vagy elértél a karriered csúcsára. Mégis, mielőtt alkalmasnak bizonyulnál arra, hogy Isten nagyobb áldásokkal árasszon el, kénytelen leszel a páncélzatod alatt rejtőző állapotoddal foglalkozni. A kiváló emberek, bármi legyen is a foglalkozásuk, de főleg azok, akik a lelki életben munkálkodnak, mind átmennek ezen. Ez az, ami megkülönbözteti őket. Ez vezeti át őket azon a hídon, ami elválasztja a középszerűt a kivételestől. Akadályok nélkül mindig átlagosak maradnánk! Itt most nem apró kis gondokról beszélünk. Olyan problémákról van szó, amelyek annyira elborítanak, hogy aludni sem tudsz; olyan idegőrlő dolgokról, amelyek miatt a szívverésed is kihagy, és attól kezdesz félni: „most aztán biztosan végem!”. Ez az, amiről titokban mondott imáid szólnak. Az, amit nem akarsz, hogy az emberek meglássanak. Tehát Naámánhoz hasonlóan te is viseled a páncélt, és hazatérve gyötrődsz az állapotod miatt. Értsd meg ezt: Isten a legnagyobb leckéket az élet mélypontjain tanítja. Itt tanulod meg, hogy porba sújtottan Előtte feküdj, sírva és összetörten. Itt imádkozol így: „Isten, ne hagyd, hogy ez a dolog elpusztítson engem! Bánj el vele Lelked erejével!” És íme a jó hír: az ilyen ima szabadulást hoz!



Naámánnak egy különleges problémája volt, amiről Jézus így beszél: „Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán” (Lukács 4:27). Könnyebb hinni Istenben, ha korábban már megtapasztaltad keze munkáját. De Naámán nem csak hogy leprás volt, nem is ismert senkit, aki ebből valaha is meggyógyult volna. Ma talán egy teljesen egyedi helyzet teszi próbára az életedet, a házasságodat, vagy a karrieredet? Félsz beszélni róla, mert nem ismersz senkit, akire valaha is ugyanez a probléma sújtott volna? Ha ez így van, akkor ne a problémára koncentrálj, figyelj inkább Istenre! Neki nincs szüksége semmilyen előzményre ahhoz, hogy meg tudja oldani a problémádat. Ne feledd, a teremtéskor a semmibe függesztette fel a Földet, amely még azóta is ott kering és forog minden áldott nap! A Biblia azt mondja, hogy Naámán „nagy ember” (NKJV) volt, de Isten azt akarta, hogy még nagyszerűbb legyen. Valahányszor erre készül, engedi, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amire nincs emberi megoldás. Ha azt akarja, hogy az életünk nagy hatással legyen másokra, gyakran megengedi, hogy nagy kihívásokkal kerüljünk szembe. Így mozdít el bennünket onnan, hogy ne csak nagy befolyásunk legyen, hanem valóban kivételesek legyünk. De vigyázz, amikor Isten így cselekszik! Az emberek először ezt fogják kérdezni: „Hogy csináltad?”. Elkezdik csodálni a rangodat és a fegyvereidet, miközben éppen a megpróbáltatásod volt az, ami térdre kényszerített, és lehetővé tette, hogy Isten azzá az emberré formáljon, aki most vagy. Mielőtt kiválóvá válhatnál, ki kell fejlesztened magadban a hitet, amely hiszi, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, és bízik mindabban, amit Isten mond, bármik is a kilátások.


Amikor Isten választ ad, ne kezdj el vitatkozni vagy észérveket keresni. Csak tedd, amit Ő mond – és megtisztulsz. Naámán büszkesége majdnem az életébe került. Amikor eltávozott Elizeus házától, haragos volt, mert Elizeus nem jött ki, hogy személyesen beszéljen vele. Ehelyett csak egy követet küldött hozzá azzal az üzenettel, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán folyó zavaros, iszapos vizében. „De hisz vannak tisztább folyók is!” – vitatkozott Naámán sértetten. Ekkor Naámán szolgái ezt mondták: „Ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Nem érné meg tehát engedelmeskedni neki azért, hogy élj?” (2Királyok 5:13 NKJV). Isten ma ugyanezt a kérdés teszi fel neked is. Nem érné meg megalázni magad azért, hogy megtisztulj? Megbánni a bűnöd, elmondani, mi történt veled, és segítséget kérni? Nem érné meg kockáztatni azok nemtetszését, akik úgysem számítanak, mert egyébként sem részesei Isten rád vonatkozó tervének? Ne engedd, hogy a hírneved a megoldás útjába álljon! Ne engedd, hogy a Sátán más folyókhoz csalogasson, melyeknek nincs megmentő erejük! Csak hitre van szükséged, olyan hitre, amellyel néha együtt jár az, hogy egy ideig bolondnak néznek; olyan hitre, amely az Istentől való függésben tart, akkor is, amikor úgy tűnik, mindenki másnak jobban megy minden, mint neked. Rajta, merülj bele Isten kegyelmének folyójába, merülj bele újra és újra! Lehet, hogy megsértettek; lehet, hogy fájdalmas érzések kínoznak; lehet, hogy úgy tűnik, ennek az egésznek semmi értelme; lehet, hogy már a tűrőképességed végére értél, és szeretnéd feladni, mégis merülj bele újra! Cselekedj az Istentől kapott Ige szerint! Csodák az engedelmesekkel történnek meg, nem azokkal, akik csupán áhítoznak rá.



Mielőtt elbúcsúznánk Naámán történetétől, figyeljünk meg még két dolgot: 1) Mindenkinek szüksége van segítségre. Nemcsak azoknak, akiket lesújtott az élet, hanem azoknak is, akik magas beosztásban vannak. Nem jelent semmit az, hogy valaki tábornok, és öt csillag van a vállapján, ha közben leprától haldoklik. „De az emberek nem hallgatnának olyan valakire, mint én” – mondod. Lehet, hogy ma még nem, de amikor a dolgok eléggé rosszra fordulnak majd, meg fogsz lepődni, hogy nagyon is oda fognak figyelni. Csak végezd jól a szolgálatodat, törekedj kiváló munkára, és állj készen, hogy választ tudj adni, amikor eljön az ideje. 2) Isten keze segíteni fog téged ott, ahová Ő helyezett. Naámán számára a gyógyulást olyan valaki bátorítása hozta el, aki elég közel kerülhetett hozzá, hogy lássa valódi problémáját, és megismertesse őt Istennel. Amikor Isten közel helyez valakihez, és megadja neked a lehetőséget, hogy megtudj bizonyos információkat, ezt azért teszi, hogy így tudd „erősíteni a megfáradtat beszéddel” (Ézsaiás 50:4 Károli). Isten egy kis takarító rabszolgalányt használt fel arra, hogy elérje Naámánt. Mi lett volna, ha a lány fellázad, és nem hajlandó bevetni az ágyat vagy elmosogatni az edényt? Vagy akkor, ha segítségnyújtás helyett elmegy, és mindenkinek elpletykálja Naámán betegségét? Ma neked is szereped van Isten tervében. Azt a szolgát sem nevezi néven a Szentírás, aki rávette Naámánt, hogy megalázza magát, és merítkezzen meg hétszer a Jordánban, de ő is nélkülözhetetlen volt a folyamatban. Te is az vagy. Kevés sportolónak van több rajongója, mint a híres kosaras Michael Jordannek. Mégis, amikor egy riporter megkérdezte tőle, hogy miért szereti, ha édesapja ott van a meccsein, ő így felelt: „Ha ott van, tudom, hogy van legalább egy szurkolóm!” Mindenkinek szüksége van a bátorításra. Egyetlen szavad megváltoztathatja valakinek az életét.

SZÜKSÉGED VAN ISTEN IRÁNYMUTATÁSÁRA?

„… ismeri az Úr az igazak útját..." (Zsoltárok 1:6)
Isten szólni fog hozzád kapcsolataidon keresztül. Néha közvetlen kijelentést ad, de gyakrabban szól az emberi kapcsolatokon keresztül. Igéje ezt mondja: „Ne feledkez­zetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek..." (Zsidók 13:7). Kinek van beleszólása az életedbe? Kinek vagy alávetve? Megfelelő bemenő információk nélkül az életedből hiányozni fog a védelem és az útmutatás. Isten szól hozzád az ajándékaid által is. „Az ajándék tág teret nyit az ember előtt..." (Példabeszédek 18:16). Amikor Isten irányítja lépteidet, nem kell betörnöd az ajtókat, nem lesz szükséged erőszakra, hogy bejuss valahová. Ajándékod megoldást nyújt, betölti a szükségeket, éppen ezért öröm­mel fognak fogadni, értékelnek és jutalmaznak. Isten szólni fog hozzád gondolataidon keresztül is. „Bennünk pedig Krisztus értelme van" (lKorinthus 2:16). Amikor értelmün­ket megújítja Isten Igéje, gondolataink összhangba kerülnek az Ó akaratával, igazából Isten gondolkodik rajtunk keresztül. Gondold csak végig, mekkora előny ez! Isten szólni fog nyitott ajtók által. Pál azt írta: „mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok" (lKorinthus 16:9). Isten ajtókat fog nyitni neked, de ne feledd, hogy min­den általa kínált lehetőség egyben kihívás is. Ez az, ami építi hitedet, és megerősít téged a jövőre. Szólni fog hozzád megerősítő igéken keresztül is. „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok..." (Ézsaiás 30:21). Figyeld meg, azt írja: „mögötted hangzó szó". Ez a szó akkor érkezik, miután engedelmeskedtél Istennek, ez­zel adja tudtodra, hogyjól döntöttél, jó úton vagy. Igen, valóban lehetséges Isten vezetése szerint járni. Igéje azt mondja: „Mert tudja az Ur az igazak útját" (Zsoltárok 1:6 Károli).