Ahogy másoknak segítesz növekedni, te is növekedsz
"És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható
embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek" (2 Tim. 2:2)
"Ne félemlítsen meg a "mentorálni" szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, "Hogy vagy?"."
Ha Isten különleges áldásait szeretnéd megtapasztalni az életedben, akkor tanulnod kell más hívőktől, akik érettebbek, mint te és mentorálnod kell olyan hívőket, akik fiatalabbak, mint te.
Minden kereszténynek szüksége van egy Pálra és egy Timóteusra. Egy Pál, az olyasvalaki, aki régebb óta keresztény, mint te, segít gyakorolni a hitedet és bátorít. Ez az ember lehet akár csak egy hónappal is idősebb, de legalább egy kicsivel többet kell tudjon nálad és már tud mentorálni.
A Timóteusod pedig egy olyan valakit jelent az életedben, aki kevesebb ideje keresztény, mint te és segítesz neki építeni a hitét. A Timóteusodat bátorítod, tanítványozod míg növekszik a hitben.
Tehát van egy Pálod és egy Timóteusod. De te ugyanúgy valakinek a Pálja és valakinek a Timóteusa kell legyél.
A 2 Timóteusban Pál azt írja Timóteusnak: "És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek" (2 Tim. 2:2)
Ebben a versben 4 generáció jelenik meg. Pál azt mondja Timóteusnak, hogy ő mentorálta, és most Timóteusnak kell találnia valakit, akit mentorálhat, és annak az embernek is kell majd találnia valakit, akit ő mentorálhat.
Ne félemlítsen meg a "mentorálni" szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, "Hogy vagy?". Csak barátnak kell lenned. Figyelni, bátorítani és imádkozni a másik emberért. Nem kell tökéletes kereszténynek lenned, hogy ezt tehesd. Csupán hajlandónak kell lenned rá.
Mikor ezt teszed, olyan áldásokat fogsz megélni, amiket el sem tudnál képzelni.
"Ne félemlítsen meg a "mentorálni" szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, "Hogy vagy?"."
Ha Isten különleges áldásait szeretnéd megtapasztalni az életedben, akkor tanulnod kell más hívőktől, akik érettebbek, mint te és mentorálnod kell olyan hívőket, akik fiatalabbak, mint te.
Minden kereszténynek szüksége van egy Pálra és egy Timóteusra. Egy Pál, az olyasvalaki, aki régebb óta keresztény, mint te, segít gyakorolni a hitedet és bátorít. Ez az ember lehet akár csak egy hónappal is idősebb, de legalább egy kicsivel többet kell tudjon nálad és már tud mentorálni.
A Timóteusod pedig egy olyan valakit jelent az életedben, aki kevesebb ideje keresztény, mint te és segítesz neki építeni a hitét. A Timóteusodat bátorítod, tanítványozod míg növekszik a hitben.
Tehát van egy Pálod és egy Timóteusod. De te ugyanúgy valakinek a Pálja és valakinek a Timóteusa kell legyél.
A 2 Timóteusban Pál azt írja Timóteusnak: "És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek" (2 Tim. 2:2)
Ebben a versben 4 generáció jelenik meg. Pál azt mondja Timóteusnak, hogy ő mentorálta, és most Timóteusnak kell találnia valakit, akit mentorálhat, és annak az embernek is kell majd találnia valakit, akit ő mentorálhat.
Ne félemlítsen meg a "mentorálni" szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, "Hogy vagy?". Csak barátnak kell lenned. Figyelni, bátorítani és imádkozni a másik emberért. Nem kell tökéletes kereszténynek lenned, hogy ezt tehesd. Csupán hajlandónak kell lenned rá.
Mikor ezt teszed, olyan áldásokat fogsz megélni, amiket el sem tudnál képzelni.
Az értelmeden keresztül vagy a legkönnyebben sebezhető
„Töltsétek meg az elméteket azokkal a dolgokkal, amelyek jók,
dicséretesek, azokkal a dolgokkal, amelyek igazak, nemesek, igazságosak,
szeretetre és tiszteletre méltóak!” (Filippi 4:8 – TEV fordítás)
Minél többet gondolkodsz valamiről, az annál erősebben tart fogva téged. Ezért tanítja a Biblia, hogy „fuss el mindattól, ami gonosz gondolatokat ébreszt … de maradj közel mindahhoz, ami arra ösztönöz, hogy a helyes dolgokat cselekedd.” (2 Timótheus 2:22 – LB fordítás)
A kísértés azzal kezdődik, hogy hatalmába keríti a figyelmedet. Ami megragadja a figyelmedet, az felkelti az érzelmeidet. Aztán az érzelmeid meghatározzák a viselkedésed, és az érzelmeid szerint cselekszel. Minél erősebben figyelsz arra, hogy „nem akarom ezt megtenni”, annál erősebben vonz a hálójába.
Eleve elutasítani a kísértést, messze hatásosabb, mint küzdeni, harcolni vele. Ha a gondolataidat valami más tölti be, akkor a kísértés elveszti az erejét. Ha a kísértés felhív telefonon, ne vitatkozz vele, azonnal tedd le a kagylót!
Néha ez azt jelenti, hogy fizikailag elhagyod a kísértő helyzetet. Ez az, amikor itt az ideje, hogy elfuss. Kelj fel, és kapcsold ki a TV-t. Hagyd ott a pletykálkodó csoportot. Menj ki a mozi teremből a film közepén. Ahhoz, hogy elkerüld a csípést, maradj távol a méhektől.
Szellemileg az értelmeden keresztül vagy a legsebezhetőbb. Ha az értelmed állandóan Isten Igéjével, és más jó gondolatokkal töltöd meg, akkor kevesebb lehetőséget adsz a kísértésnek. A rossz gondolatokat azzal védheted ki, hogy valami jobbról gondolkozol. Ez a helyettesítés elve. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12:21)
Beszéljetek róla
* Mikor körülvesz a kísértés, mi lehet az az igaz, nemes, igazságos, szeretetre és tiszteletre méltó dolgok, amiken gondolkozhatsz a kísértés helyett?
* Ha komolyan elhatározod, hogy védekezel a kísértés ellen, „menedzselned kell” a gondolataidat, figyelemmel kell kísérned a „média beviteledet”. Milyen változtatásokat kell megtenned, ha a kísértés a televízión, filmeken, közösségi médián keresztül érkezik?
Minél többet gondolkodsz valamiről, az annál erősebben tart fogva téged. Ezért tanítja a Biblia, hogy „fuss el mindattól, ami gonosz gondolatokat ébreszt … de maradj közel mindahhoz, ami arra ösztönöz, hogy a helyes dolgokat cselekedd.” (2 Timótheus 2:22 – LB fordítás)
A kísértés azzal kezdődik, hogy hatalmába keríti a figyelmedet. Ami megragadja a figyelmedet, az felkelti az érzelmeidet. Aztán az érzelmeid meghatározzák a viselkedésed, és az érzelmeid szerint cselekszel. Minél erősebben figyelsz arra, hogy „nem akarom ezt megtenni”, annál erősebben vonz a hálójába.
Eleve elutasítani a kísértést, messze hatásosabb, mint küzdeni, harcolni vele. Ha a gondolataidat valami más tölti be, akkor a kísértés elveszti az erejét. Ha a kísértés felhív telefonon, ne vitatkozz vele, azonnal tedd le a kagylót!
Néha ez azt jelenti, hogy fizikailag elhagyod a kísértő helyzetet. Ez az, amikor itt az ideje, hogy elfuss. Kelj fel, és kapcsold ki a TV-t. Hagyd ott a pletykálkodó csoportot. Menj ki a mozi teremből a film közepén. Ahhoz, hogy elkerüld a csípést, maradj távol a méhektől.
Szellemileg az értelmeden keresztül vagy a legsebezhetőbb. Ha az értelmed állandóan Isten Igéjével, és más jó gondolatokkal töltöd meg, akkor kevesebb lehetőséget adsz a kísértésnek. A rossz gondolatokat azzal védheted ki, hogy valami jobbról gondolkozol. Ez a helyettesítés elve. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12:21)
Beszéljetek róla
* Mikor körülvesz a kísértés, mi lehet az az igaz, nemes, igazságos, szeretetre és tiszteletre méltó dolgok, amiken gondolkozhatsz a kísértés helyett?
* Ha komolyan elhatározod, hogy védekezel a kísértés ellen, „menedzselned kell” a gondolataidat, figyelemmel kell kísérned a „média beviteledet”. Milyen változtatásokat kell megtenned, ha a kísértés a televízión, filmeken, közösségi médián keresztül érkezik?
Az önreklámozás nem illik a szolgasághoz
"...egymás
iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a
gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." (1Pét.5:5)
Az igazi szolgák kerülik a feltűnést. A szolgák nem reklámozzák magukat és nem hívják fel magukra a figyelmet. Ahelyett, hogy sikerért és elismerésért cselekednének, szem előtt tartják, hogy "egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak".
Ha elismerik őket szolgálatukért, ezt szerényen tudomásul veszik, de nem engedik, hogy az ismertség elvonja figyelmüket a feladatukról.
Pál rámutat egy szolgálatra, ami szelleminek tűnik, de valójában ez csak látszat és egy színjáték, hogy a figyelmet magunkra vonjuk. "Látszatszolgálatnak" nevezte ezt, mely azt takarja, hogy azért szolgálunk, hogy azt a benyomást keltsük az emberekben, hogy mi nagyon szellemiek vagyunk. (Ef.6:6, Kol.3:22)
Ez a farizeusok egy bűne volt. Másoknak szóló előadássá változtatták azt, mikor segítettek másnak, adakoztak vagy imádkoztak. Jézus gyűlölte ezt a hozzáállást és így figyelmeztetett: "Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól." (Mt.6:1)
Az önreklámozás nem illik a szolgasághoz. Az igazi szolgálók nem mások elismeréséért vagy tapsért szolgálnak. Ők az egyszemélyes közönségnek élnek. Ahogy Pál fogalmaz: " Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Gal.1:10)
Nem találsz sok szolgát a rivaldafényben, tulajdonképpen amikor csak tehetik, kerülik azt. Ők elégedettek azzal, hogy csendben szolgálhatnak a háttérben.
József jó példa. Nem hívta fel magára a figyelmet, hanem csendesen szolgálta Potifárt, majd a börtönparancsnokát, a fáraó fősütőmesterét és főpohárnokát, és Isten megáldotta ezt a hozzáállást. Amikor a fáraó előléptette felügyelővé, József megőrízte szolgai szívét, még testvéreivel szemben is, akik elárulták.
Sajnos manapság sok vezető indul el szolgaként és végzi hírességként. A figyelemtől függővé válnak, nem tudva, hogy az állandó reflektorfény megvakít.
Lehet, hogy sötétben szolgálsz valami kis helyen, miközben ismeretlennek és nem méltányoltnak érzed magad. Hallgass ide: Isten szándékosan helyezett oda, ahol vagy! Számon tartja minden egyes hajszáladat, és ismeri a viselkedésedet.
Az igazi szolgák kerülik a feltűnést. A szolgák nem reklámozzák magukat és nem hívják fel magukra a figyelmet. Ahelyett, hogy sikerért és elismerésért cselekednének, szem előtt tartják, hogy "egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak".
Ha elismerik őket szolgálatukért, ezt szerényen tudomásul veszik, de nem engedik, hogy az ismertség elvonja figyelmüket a feladatukról.
Pál rámutat egy szolgálatra, ami szelleminek tűnik, de valójában ez csak látszat és egy színjáték, hogy a figyelmet magunkra vonjuk. "Látszatszolgálatnak" nevezte ezt, mely azt takarja, hogy azért szolgálunk, hogy azt a benyomást keltsük az emberekben, hogy mi nagyon szellemiek vagyunk. (Ef.6:6, Kol.3:22)
Ez a farizeusok egy bűne volt. Másoknak szóló előadássá változtatták azt, mikor segítettek másnak, adakoztak vagy imádkoztak. Jézus gyűlölte ezt a hozzáállást és így figyelmeztetett: "Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól." (Mt.6:1)
Az önreklámozás nem illik a szolgasághoz. Az igazi szolgálók nem mások elismeréséért vagy tapsért szolgálnak. Ők az egyszemélyes közönségnek élnek. Ahogy Pál fogalmaz: " Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Gal.1:10)
Nem találsz sok szolgát a rivaldafényben, tulajdonképpen amikor csak tehetik, kerülik azt. Ők elégedettek azzal, hogy csendben szolgálhatnak a háttérben.
József jó példa. Nem hívta fel magára a figyelmet, hanem csendesen szolgálta Potifárt, majd a börtönparancsnokát, a fáraó fősütőmesterét és főpohárnokát, és Isten megáldotta ezt a hozzáállást. Amikor a fáraó előléptette felügyelővé, József megőrízte szolgai szívét, még testvéreivel szemben is, akik elárulták.
Sajnos manapság sok vezető indul el szolgaként és végzi hírességként. A figyelemtől függővé válnak, nem tudva, hogy az állandó reflektorfény megvakít.
Lehet, hogy sötétben szolgálsz valami kis helyen, miközben ismeretlennek és nem méltányoltnak érzed magad. Hallgass ide: Isten szándékosan helyezett oda, ahol vagy! Számon tartja minden egyes hajszáladat, és ismeri a viselkedésedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése