A végső garancia

„…miután hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével…” (Efézus 1:13)

Jézus azt mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28). Akik szülők vagyunk, megértjük ezt. Ha gyermekünk elesik, mi felemeljük. Helyreigazítjuk, de nem tagadjuk ki őket. A mi DNS-ünket hordozva születtek, és így is fognak meghalni. Isten ugyanilyen kapcsolatban van velünk. Ha hit által Isten gyermekeivé lettünk, akkor Ő megváltoztatja a származásunkat, újraértelmezi a szülő fogalmát, teszi ezt mindazért, hogy üdvösségünket biztosítsa. És hogy mindezt véghezvigye, elpecsétel minket Szentlelkével. „…miután… hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel” (Efézus 1:13). Max Lucado írja: „Főiskolás koromban egy ideig egy porszívógyárban dolgoztam. Mi állítottuk össze a készülékeket a porszívócsőtől a konnektor csatlakozóig. Az összeállítás utolsó lépése a »csomagolás és rakodás« volt. Ezen a ponton a gyár rengeteg órát és dollárt fektetett a gépekbe, nagy gondot fordítva a védelmükre. Buborékfóliába csomagolták őket, mint egy múmiát, azután hungarocell közé rögzítették, beletették egy dobozba, amit körbetekertek ragasztószalaggal, a dobozra rápecsételték a rendeltetési helyet, majd hevederekkel rögzítették a konténer belsejében. A porszívó biztonságban volt. De ha mindezt ahhoz hasonlítjuk, amilyen mérhetetlen gondossággal bánik Isten az ő szentjeivel, akkor ahhoz képest mindez [a gondos csomagolás és óvatos kezelés] csak olyan, mintha a porszívót behajították volna egy kisteherautó rakodóterébe. Isten vákuumcsomagolását a legnagyobb erő, Szentlelkének ólomzárja pecsételi le. Gyermekeit a lelki fegyverzet páncélzatába öltözteti, körülvesz angyalaival, és Ő maga belénk költözik. Anglia királynője is örülne ilyen biztonságnak.” Jó hír: Isten „…sajátjaként tart számon, garantálva, hogy a megváltás napján te is megváltott leszel” (ld. Efézus 4:30).

„HÁTHA”

„…Hátha tesz valamit értünk az Úr…” (1Sámuel 14:6)

Jónátán, Saul fia, egy filiszteus csapatot üldözött. Nem hangzott el prófétai szó. Nem kapott Istentől igét, amely megerősítette volna abban, hogy győzni fog. Egyszerűen ennyit mondott fegyverhordozójának: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetélteknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr.” Nos, ez nem jogosít fel arra, hogy elindulj a saját fejed után, aztán arra kérd Istent, hogy fedezzen és küldjön erősítést. Nyilvánvaló, hogy Jónátán Isten népének oldalán harcolt, ezért tudta, hogy Isten vele van . Ám pontos, részletes útmutatás nélkül indult el, mindössze ebben bízva: „hátha”. Működött a dolog? Igen. Amikor Jónátán és fegyverhordozója megöltek húsz filiszteust, az ellenség csapatában akkora zavar támadt, hogy egymást kezdték gyilkolni, Izráel pedig győzött. Salamon ezt mondta: „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket kergeti, nem arat” (Prédikátor 11:4). Másként fogalmazva, ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmivel próbálkozni, és semmit sem fogsz soha véghezvinni. Igen, csodálatos volna, ha Isten mindig pontos útmutatást adna. Gyakran azonban egy ötlet vagy egy benyomás által vezet, amely növekedni kezd benned, nem múlik el, hanem egyre erősödik, és te gondolkodni kezdesz: „Hátha pont ezt akarja tőlem Isten.” Szeretjük a garantált végkimenetelt (és a garantált bevételt). Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha ügyeinkben nem kockáztatjuk a bukást vagy a veszteséget. De sokkal többször kell „hátha”esetekkel szembenéznünk, mint ahányszor biztos garanciát kapunk. Az ilyen bizonytalan idők azok,amik erősítik a hitünket, az elszántságunkat és a bátorságunkat.

Isten határozott igennel válaszolt Jónatán „háthátjára”. Azért, mert igaz ügyet szolgált, erős hite volt, és szíve szerint akarta cselekedni Isten akaratát, megdicsőíteni Isten nevét, és áldást hozni Isten népére. Ahhoz, hogy egy „hátha” alapján lépni merj, tudnod kell, hogy indíttatásod helyes, hogy imádkoztál és kutattad a Szentírást, és hogy hajlandó vagy hallgatni az isteni útmutatásra. A”hátha” nem jogosít fel elbizakodottságra, vagy arra, hogy azt kérd Istentől, hagyja jóvá a te elképzeléseidet. Néha előfordul, hogy amikor szeretnénk valamit, azt feltételezzük, hogy azt Isten akarja. Addig a napig Izráel mindig Istentől kapott haditervre, egy próféciára vagy egy jól átgondolt stratégiára alapozva indult csatába. Ám időnként előfordul, hogy az Istentől kapott lehetőségek útközben érkeznek, ilyenkor hitre és bölcsességre van szükség ahhoz, hogy megfelelő módon válaszoljunk rájuk. Az ilyen „hátha” pillanatokban nem várhatsz biztos garanciára, nem ülhetsz tétlenül, csal azért, mert a cselekvés kockázatos lehet. Ne félj a természetes körülményektől, akadályoktól vagy ijesztő helyzetektől! Meg kell ragadnod a „háthát”, amit kaptál, és kezdened kell vele valamit, mert ilyenkor láthatod meg, hogy Isten a „háthát” csodává alakítja. Ha tudod, hogy a szíved Isten előtt igaz, akkor szembe kell nézned félelmeiddel, és meg kell ragadnod a pillanat kínálta lehetőséget. Amikor olyan pillanatban vagy, ami megváltoztathatja jövődet, bízz Istenben, indulj el hittel, menj előre! Ne hagyd, hogy meghaljon az álmod azért, mert kockázatot hordoz magában. Istennel a kockázat az a híd, ami eljuttat oda, ahol Ő akar látni.

Próbáld ki Isten módszerét!

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5)

Láttál már olyan embert, aki mankóval járni tanult? Micsoda küzdelem! Néha azt veszed észre, hogy megpróbálnak egy lábon egyensúlyozni, vagy harminc méterrel odébb az utcán fekszenek, és a kezük csupa horzsolás. Mankóra támaszkodni kimerítő lehet, éppúgy, mint a saját értelmedre támaszkodni.

Ha azt akarod, hogy a dolgaid rosszul menjenek, zárd ki Istent! Próbáld pusztán a saját józan eszed segítségével megoldani a dolgaidat! Ha falnak ütközöl, próbálj ki valami mást! Ha az sem vezet sehová, folyamodj a logikához, majd ess pánikba! Az igazság az, hogy néhányan úgy viselkedünk, mintha aggodalom-függők lennénk. Olyan régóta élünk így, hogy nem is vagyunk képesek meglátni és elismerni. Ha az egyik aggodalom megszűnik, egy másikat teszünk a helyébe. Egész sor áll az ajtónk előtt belőlük, mert az a felirat található rajta, hogy „szeretettel üdvözlünk mindenkit!”. Úgy tűnik, mintha szívesen látnánk vendégül őket, de Jézus azt mondta, hogy ez az élet és az energia pazarlása. Az aggodalmak miatt folyton arra koncentrálsz, hogy mire van szükséged vagy minek az elvesztésétől félsz, így nem marad időd élvezni azt, amid van (ld. Máté 6:25). Így nem lehet élni!

Aggodalom helyett kezdj el az alábbi igeversek szerint élni: a) „Semmiért se aggódjatok… b) mindent, amire szükségetek van, kérjétek imádságban Istentől… c) … mindig hálát adva… d) és Isten békessége… meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7 NCV). Rajta, próbáld ki Isten módszerét!