De a kígyó hibája volt…
„Az Isten erre azt kérdezte … : Talán arról a fáról ettél, amelyről
azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit
mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az Úristen ezt
kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó
szedett rá, azért ettem.”
1Mózes 3, 11-13
Amikor Isten rajtakapta Ádámot, hogy evett a tiltott gyümölcsből, Ádám azonnal Évára hárította az egészet. Éva javítani akarta a helyzetet és a kígyóra hárította. És a csavaros logika, ami a kígyóra volt jellemző, bizonyos értelemben Istent okolta a történtekért.
Bukott emberi természetünk része az ösztön, amellyel kibújunk a felelősség alól; s az egészet valaki, vagy valami másra hárítjuk. Dicsérd Jézust, amiért ő átszegezett kézzel és töviskoronával megfizette az árat, így abbahagyhatjuk mások okolását, megvallhatjuk bűneinket, és bűntelenül állhatunk majd meg a mennyben Atyánk előtt.
Egész nap ez jár az eszemben, mert tegnap egy hibát követtem el, amely az egész világot bejárta ezeken az áhítatokon keresztül. Megpróbáltuk elmondani, amit itt Saddlebackben tanítanak, tükrözve azt, amit Isten helyezett Rick pásztor szívére.
Az elmúlt héten Doug Fields – aki egyébként hosszú évek óta szolgál már Saddlebackben – volt a vendég igehirdető a szolgálatok alkalmával. Doug első osztályú szónok és a tegnapi üzenetnek – beszélgess a gyermekeiddel – az volt a célja, hogy a hétvégi tanítást összegezze. Sajnos hibát követtem el miközben szerkesztettem az anyagot, és megbántottam Dougot, mert úgy mutattam be, mintha nem tudná, hogyan kell kommunikálni.
Amikor reagáltam a hibára, azon kaptam magam, hogy hárítom az egészet. Bocsánatot kértem. Lehet, hogy ott is voltál. Talán hallottad a visszhangot a kertből: „Ő mondta, hogy ezt tegyem.” „Ő vitt bele engem.” „Isten tényleg azt mondta, hogy nem teheted? Talán pont így próbál visszatartani téged attól, ami a legjobb lenne neked.”
Jézus tényleg azt mondta, hogy megbocsáttattak a bűneink, vagy még mindig bocsánatkérések mögé kell rejtőznünk? Melyik a biztonságosabb hely – Jézus keresztje alatt, vagy a félelmeink árnyékában?
Adj hálát, mert Jézus megszabadított minket, így abbahagyhatjuk a rejtőzködést Isten elől. Megszabadított, hogy kegyelemben járjunk és kövessük őt egészen a mennyei Atya jelenlétébe.
1Mózes 3, 11-13
Amikor Isten rajtakapta Ádámot, hogy evett a tiltott gyümölcsből, Ádám azonnal Évára hárította az egészet. Éva javítani akarta a helyzetet és a kígyóra hárította. És a csavaros logika, ami a kígyóra volt jellemző, bizonyos értelemben Istent okolta a történtekért.
Bukott emberi természetünk része az ösztön, amellyel kibújunk a felelősség alól; s az egészet valaki, vagy valami másra hárítjuk. Dicsérd Jézust, amiért ő átszegezett kézzel és töviskoronával megfizette az árat, így abbahagyhatjuk mások okolását, megvallhatjuk bűneinket, és bűntelenül állhatunk majd meg a mennyben Atyánk előtt.
Egész nap ez jár az eszemben, mert tegnap egy hibát követtem el, amely az egész világot bejárta ezeken az áhítatokon keresztül. Megpróbáltuk elmondani, amit itt Saddlebackben tanítanak, tükrözve azt, amit Isten helyezett Rick pásztor szívére.
Az elmúlt héten Doug Fields – aki egyébként hosszú évek óta szolgál már Saddlebackben – volt a vendég igehirdető a szolgálatok alkalmával. Doug első osztályú szónok és a tegnapi üzenetnek – beszélgess a gyermekeiddel – az volt a célja, hogy a hétvégi tanítást összegezze. Sajnos hibát követtem el miközben szerkesztettem az anyagot, és megbántottam Dougot, mert úgy mutattam be, mintha nem tudná, hogyan kell kommunikálni.
Amikor reagáltam a hibára, azon kaptam magam, hogy hárítom az egészet. Bocsánatot kértem. Lehet, hogy ott is voltál. Talán hallottad a visszhangot a kertből: „Ő mondta, hogy ezt tegyem.” „Ő vitt bele engem.” „Isten tényleg azt mondta, hogy nem teheted? Talán pont így próbál visszatartani téged attól, ami a legjobb lenne neked.”
Jézus tényleg azt mondta, hogy megbocsáttattak a bűneink, vagy még mindig bocsánatkérések mögé kell rejtőznünk? Melyik a biztonságosabb hely – Jézus keresztje alatt, vagy a félelmeink árnyékában?
Adj hálát, mert Jézus megszabadított minket, így abbahagyhatjuk a rejtőzködést Isten elől. Megszabadított, hogy kegyelemben járjunk és kövessük őt egészen a mennyei Atya jelenlétébe.
Indulj el, hitben
"Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: ...három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul" (Józs 1,10-11)
Életünkben eljön az a pont, amikor abba kell hagynunk, hogy csak beszélünk életünk akadályairól vagy miattuk imádkozunk. Lépnünk kell érzéseink, félelmeink és kétségeink ellenére.
Józsuénak és az izraelieknek fejest kellett ugraniuk a vízbe - szó szerint. Amint áthaladtak a Jordán folyón, harcba szálltak, hogy legyőzzék a népeket.
A Jordán nem egy nagy folyó, kivéve az áradás időszakát, amikor óriásivá duzzad és rohanó, zubogó, nagyon veszélyes folyóvá válik. Az izraeliek pedig pont az áradások idején értek a folyóhoz.
Így szóltak: "Hogy fogunk itt átjutni?" Isten pedig ezt mondta: "Csodát fogok tenni! De azt akarom, hogy ti tegyétek meg az első lépést. Ez egy próbatétel." Így hát a lelki vezetők beléptek a folyóba, és Isten csodát tett. A vizek visszahúzódtak és az emberek átkeltek a folyón.
Mit teszel, mikor tudod, hogy valami Isten akarata szerinti, de téged halálra rémiszt, hogy megtedd? Akárhogy is, megteszed! S ha egyszer már elkezdted, a hit jönni fog. Nem Isten teszi először a csodát. Nem. Azt akarja, hogy te lépj először, hitben.
Nézz szembe a félelmeiddel. Ha vársz a tökéletes körülményekre, sosem fogsz elvégezni semmit. "Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet." (Préd 11,4)
Beszéljetek róla:
* Jelenlegi korlátaid mennyire hasonlítanak az izraeliekre, akik az áradó Jordán folyóval néztek szembe? Vajon Isten kevésbé törődik a te félelmeiddel és korlátaiddal, bármennyire kicsik is azok a szemedben?
* Beszélj az életedből egy olyan időszakról, amikor hitből tettél egy lépést? Hogyan gondoskodott Isten rólad? Hogyan nőtt a hited?
Le vagy sújtva? Állj meg erősen!
"Higgyetek Istenetekben, az ÚRban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!" (2 Krónikák 20:20b)
A legnagyobb hiba, amit az ember elkövet, hogy, ha levert, akkor a problémára fókuszál. Nem Istenre néz. A problémát fürkésszük Isten helyett.
Ha sok embert megkérdezel, "Hogy vagy?", azt mondják, "Jól vagyok - az adott körülmények között."(angolban: "alatt") Mit csinálsz te a körülmények között? Ki tett oda? A körülmények olyanok, mint a matrac az ágyadon. Ha a tetejére kerülsz, könnyen meg tudsz pihenni. Ha aláfekszel, megfojt.
Mire összpontosítasz most? Ha elbátortalanodtál, akkor nem Istenre. Nem lehetsz bátortalan, ha közben Istenre fókuszálsz. Ha először Istenhez fordulsz, beszélsz neki a problémádról és hiszed, hogy segíteni fog, akkor Isten válszol: "Ezt mondja nektek az ÚR: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. "(2 Krón. 20:15b)
Azért vagy folyton olyan fáradt, mert olyan csatákat próbálsz vívni, ami Istenre tartozik. Annyira erősen próbálkozunk és mindent beleadunk. Elkerülhetetlen, hogy elbukjunk és csalódjunk magunkban, aztán visszatérünk, fülünk-farkunk behúzva, "Istenem, úgy sajnálom. Cserbenhagytalak." Tudod mit? Nem tudsz csalódást okozni Istennek. Erről szól a kegyelem! Nem tudod kiérdemelni Isten megbecsülését és elfogadását. Ez egy ingyen ajándék, ha hiszel a Fiában, Jézusban.
Mit vár tőled Isten, ha nem azt, hogy a csatában harcolj? Mit kellene tenned, ha egy lesújtó helyzettel kell szembe nézned?
2 szó: "Állj erősen!" Mit jelent erősen állni? Ez egy hozzáállás. A csendes magabiztosság féle hozzáállás. Nem kerülsz Isten elé, de nem is fedezed. Szépen ülsz és nézed Isten munkáját. Erősen állsz.
Az egyik legfontosabb igazság, amit meg kell tanulnod, hogy az soha nem Isten akarata, hogy elfuss egy nehéz helyzet elől. Ha megteszed, Ő megint előhozza. Azt akarja, hogy tudd, Ő elég minden helyzetben és, ha ezt nem tanulod meg akkor, akkor biztosít egy másik helyzetet.
Mire állhatsz rá? "Higgyetek Istenetekben, az ÚRban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!" (2 Krónikák 20:20b)
Szeretnél sikeres lenni? Akkor hát állj rá 2 dologra: Isten jellemére és Isten munkájára. Higgy Isten jellemében és, hogy mit mondtak a prófétái.
Beszéljetek róla:
Mi volt leginkább mostanában nálad a fókuszban? Visszatartott ez attól, hogy Istenhez fordulj segítségért bármilyen nehéz helyzettel nézel is szembe?
Mit jelent magabiztosnak lenni Isten jellemében és Szavában?
A legnagyobb hiba, amit az ember elkövet, hogy, ha levert, akkor a problémára fókuszál. Nem Istenre néz. A problémát fürkésszük Isten helyett.
Ha sok embert megkérdezel, "Hogy vagy?", azt mondják, "Jól vagyok - az adott körülmények között."(angolban: "alatt") Mit csinálsz te a körülmények között? Ki tett oda? A körülmények olyanok, mint a matrac az ágyadon. Ha a tetejére kerülsz, könnyen meg tudsz pihenni. Ha aláfekszel, megfojt.
Mire összpontosítasz most? Ha elbátortalanodtál, akkor nem Istenre. Nem lehetsz bátortalan, ha közben Istenre fókuszálsz. Ha először Istenhez fordulsz, beszélsz neki a problémádról és hiszed, hogy segíteni fog, akkor Isten válszol: "Ezt mondja nektek az ÚR: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. "(2 Krón. 20:15b)
Azért vagy folyton olyan fáradt, mert olyan csatákat próbálsz vívni, ami Istenre tartozik. Annyira erősen próbálkozunk és mindent beleadunk. Elkerülhetetlen, hogy elbukjunk és csalódjunk magunkban, aztán visszatérünk, fülünk-farkunk behúzva, "Istenem, úgy sajnálom. Cserbenhagytalak." Tudod mit? Nem tudsz csalódást okozni Istennek. Erről szól a kegyelem! Nem tudod kiérdemelni Isten megbecsülését és elfogadását. Ez egy ingyen ajándék, ha hiszel a Fiában, Jézusban.
Mit vár tőled Isten, ha nem azt, hogy a csatában harcolj? Mit kellene tenned, ha egy lesújtó helyzettel kell szembe nézned?
2 szó: "Állj erősen!" Mit jelent erősen állni? Ez egy hozzáállás. A csendes magabiztosság féle hozzáállás. Nem kerülsz Isten elé, de nem is fedezed. Szépen ülsz és nézed Isten munkáját. Erősen állsz.
Az egyik legfontosabb igazság, amit meg kell tanulnod, hogy az soha nem Isten akarata, hogy elfuss egy nehéz helyzet elől. Ha megteszed, Ő megint előhozza. Azt akarja, hogy tudd, Ő elég minden helyzetben és, ha ezt nem tanulod meg akkor, akkor biztosít egy másik helyzetet.
Mire állhatsz rá? "Higgyetek Istenetekben, az ÚRban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!" (2 Krónikák 20:20b)
Szeretnél sikeres lenni? Akkor hát állj rá 2 dologra: Isten jellemére és Isten munkájára. Higgy Isten jellemében és, hogy mit mondtak a prófétái.
Beszéljetek róla:
Mi volt leginkább mostanában nálad a fókuszban? Visszatartott ez attól, hogy Istenhez fordulj segítségért bármilyen nehéz helyzettel nézel is szembe?
Mit jelent magabiztosnak lenni Isten jellemében és Szavában?
Végezd jól a munkádat és ne hasonlítgass!
"Végezd jól a saját munkádat, és aztán lesz valamid, amire büszke lehetsz. De ne hasonlítsd magad másokhoz." Galata 6:4
A sátán két módon próbálja ellopni a szolgálat örömét: azzal kísért
téged, hogy mások szolgálatához hasonlítsd a magadét, vagy azáltal, hogy
a szolgálatod alkalmazkodjon másokéhoz. Mindkettő halálos csapda és
eltérít attól, hogy Istennek tetsző módon szolgálj. A Biblia
figyelmeztet bennünket arra, hogy sose hasonlítsuk magunkat másokhoz:
"Végezd jól a saját munkádat, és aztán lesz valamid, amire büszke
lehetsz. De ne hasonlítsd magad másokhoz." (Galata 6:4)
Két oka van annak, hogy miért ne hasonlítsd az ALKAT-odat, a szolgálatodat és a szolgálati eredményeidet bárki máshoz:
- Először is, mert mindig fogsz találni valakit, aki úgy tűnik, hogy sokkal jobban végzi a szolgálatot nálad, és ez elcsüggeszthet.
- Másodszor pedig mindig találhatsz olyan személyt, akihez képest hatékonyabb munkát végzel, és ez büszkeséggel tölthet el.
Mindkét hozzáállás elvonhat téged a szolgálattól és elrabolhatja az örömödet.
Pál ostobaságnak tartja, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ezt
mondja: "Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani,
akik magukat ajánlják, mert azok nem járnak el okosan, hiszen önmagukat
magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják. " (2 Korinthus 10:12, Új Rev.
Károli) Az üzenet ez: ebben az egész összehasonlításban, minősítésben és
versengésben eléggé eltévesztik a lényeget.
Meglátod, hogy azok az emberek, akik nem értik az ALKAT-odat a
szolgálatra nézve, kritizálni fognak és megpróbálnak rávenni arra, hogy
összehasonlítsd a szolgálatodat azzal, amit szerintük tenni
kellene. Kerüld el őket!
Pálnak gyakran kellett olyan kritikákkal foglalkoznia, amelyek
szolgálatának félreértéséből vagy rágalmazásából eredtek. A válasza
mindig ugyanaz volt: kerüld az összehasonlítgatást, utasítsd el a
túlzásokat, és csak Isten dicséretét keresd. Az egyik oka annak, hogy
Isten olyan nagyszerűen használta Pált, az az volt, hogy
visszautasította, hogy eltérítse őt a kritika, szolgálatának másokéhoz
való hasonlítása vagy hogy hiábavaló vitákba keveredjen.
John Bunyan A zarándok útja című könyvében ezt mondja: "Ha
gyümölcstelen az életem, nem számít, hogy kitől kapok dicséretet, de
amikor gyümölcsöző az életem, akkor nem fontos, hogy ki kritizál."
Beszéljetek róla:
- Hogy látod, az emberek a gyülekezetben összehasonlítják az ajándékaikat egymással vagy versenyeznek is? Mi ennek a hatása?
- Mit gondolsz, Isten hogyan akarja, hogy a gyülekezeti tagok feloldják a különbségeket a szolgálatot illetően?
- Úgy érzed, hogy a szolgálatod lassan terem gyümölcsöt vagy ez sok időbe kerül? Kérj Istentől kitartást és bölcsességet, hogy azt tedd, amit Ő szeretne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése