MEGVÁLTOZOTT GONDOLATOK

  "Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok." (Fil 4:8)
 
  Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell. Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: "Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm." (Zsolt 19:15)
  Amikor Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együtt kell működnie vele. A gondolatoknak határt kell szabnia, korlátoznia kell azokat, vissza kell szorítania és tartania, hogy ne kalandozzanak el és időzzenek olyan dolgoknál, melyek csak gyengítik és megrontják a lelket. Gondolataidnak tisztának, szíved elmélkedésének makulátlannak kell lennie, ha azt szeretnéd, hogy az ajkadat elhagyó szavak elfogadhatóak legyenek a menny számára, és embertársaidnak hasznára váljanak. Krisztus így szólt: "Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak." (Mt 12:34-37)
  Krisztus a hegyi beszédben ismertette tanítványaival Isten törvényének messze ható követelményeit. Azt tanította hallgatóinak, hogy gondolatok által a törvényt már akkor megszegik, amikor a gonosz vágyat a valóságban még végre sem hajtották. Kötelességünk, hogy uralkodjunk gondolatainkon, és Isten törvényének befolyása alá tereljük őket. (Review and Herald, 1888. június 12.)

2011. február 13. vasárnap

 Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Kolossé 2:14-15,

 Szabadok vagyunk az Úr Krisztusnak köszönhetően, és meg vagyok győződve arról, hogy ő az Atya Isten jobbján ül, és ha eljön az időnk mi is ott leszünk vele. Győzedelmét Dávid is megénekelte.

Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső Király!
Ki az a dicső Király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr aki hatalmas a harcban.
Zsoltárok 24:7-8,

Tehát a három nap és három éjjel lefedi kivonulásának az időszakát, és betekintést ad számunkra, hogy mi történt a halála és feltámadása között, amíg a teste a sírboltban feküdt.
Sokan hisznek Krisztus halálában, de a feltámadásában sajnos kevesen.  Evvel elutasítva az üdvösséget is, hisz nem hisznek a további életben. Egy mesének tartják.

Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
ApCsel 26:8,

Jézus teste nem látott romlást, halhatatlanságban és romolhatatlanságban feltámadt a halálból.  Ő volt a jóvátétel pecsétje, és nekünk bizonyság, hogy van élet a halál után Isten dicsőségére.

Február 13.

Keresztyén házirend

"18Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. 19Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. 20Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. 21Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek." (Kolossé 3,18-21)

Szerető családot nem egyetlen ember hoz létre. Kevés dolog van az életben, amiből annyi boldogság fakadhat, mint a családi kapcsolatokból. És ez fordítva is igaz: kevés dolog okoz akkora fájdalmat, mint a megromlott családi viszony. Minden nemzedék szembe találja magát azzal a támadással, ami rombolni és pusztítani akarja a családi egységet. Ha az a célunk, hogy túléljük ezeket a támadásokat, akkor jól tesszük, ha megfigyeljük és alkalmazzuk is azt a keresztyén házirendet, amiről itt Pál ír. Ennek az alapja az, hogy a családi élet központjában az Úr Jézus Krisztus legyen. Még csak az sem elég, ha a család egy vagy két tagja él engedelmességben az Úr iránt - szükséges, hogy a család minden tagja életének a központjában Jézus Krisztus legyen. Egyetlen engedetlen, hűtlen tagja a családnak nagymértékben veszélyeztetheti az egész család egységét, és fájdalmat, gyötrelmet vonhat maga után, sőt az egész család pusztulását is okozhatja. A legtöbb közösségnek szüksége van egyetlen vezetőre, aki elöl jár, és hasítja az utat a világ vadonjában annak próbái és nehézségei közepette. Isten úgy rendelte el, hogy a családban a férj legyen ez a vezető, a családfő. Isten akarata a férjek felé, hogy feltétel nélkül szeressék feleségüket, ugyanazzal a szeretettel, amellyel az Úr is szeret minket. A feleségnek nem lesz soha probléma az engedelmesség, ha tapasztalja, hogy férje így szereti őt. A legfontosabb, amit egy férj tehet a saját gyermekeiért, hogy szereti gyermekei anyját. Feleségét segítőtársának tekinti, támasza akar lenni, de nem uralkodik fölötte. Ilyen férj és apa áll a jól működő család élén. A keresztyén házirendhez tartozik a szófogadás is a gyermekek részéről, mert ez is kedves az Úrnak. Ehhez viszont szükséges a gyermekek lelkiismeretes nevelése, fegyelmezése és irányítása a szülők részéről. Sok nemes család a családfáját kutatva meg tudja találni a háromszáz évvel ezelőtt élt rokonait, de azt már nem tudják, hogy a saját gyermekeik hol voltak a múlt este. A széteső család fájdalmát és gondjait mindenki jól ismeri, de csak kevesen tudják, hogy milyen egy jól működő család, ahol az Úr Jézus áll a központban. Adjon az Úr több ilyen családot nekünk! "Ó, boldog ház, hol befogadnak téged, / Úr Jézus Krisztus, igazi barát! / Ahol a főhely csupán téged illet, / S tisztelik benned a hajlék Urát." (HH-R 581) /PF/ Az áldott és áldó József "21Hit által áldotta meg a haldokló József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. 22Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől." (Zsidók 11,21-22) Ábrahám, Izsák, Jákób és József személyében négygenerációnyi hithős áll előttünk. Ezek az emberek nem voltak tökéletesek, de odaszánták az életüket Istennek, és bíztak az ő szavában, ígéreteiben. Izsák továbbadta az Istentől kapott ígéreteket és áldásokat Jákóbnak, Jákób pedig megosztotta ezeket tizenkét fiával. Jákób soha nem látta az Izraelnek ígért jó földet. Sőt az ellenkezőjét látta és tapasztalta. A családja Egyiptomba kényszerült az éhség miatt, mégis tovább imádta és tisztelte Istent, folyamatosan hitt benne, és továbbította az ígéreteit a többieknek - még akkor is, amikor a halálán volt. József hite minden bizonnyal figyelemreméltó. Azt gondolnánk, hogy miután a családja olyan rosszul bánt vele, elhagyja a hitet. Ám ehelyett a hite még erősebb lett. Sőt Egyiptom istentelensége és a világi befolyások sem gyengítették az Istenbe vetett bizalmát. Nem használta kifogásként a családját, a munkáját vagy a körülményeit, hogy hitetlenségben maradjon. Azt is tudta, hogy hová tartozik - Kánaánba, nem Egyiptomba. Ugyanakkor szilárdan hitte, hogy Isten egy napon elvezeti népét az ígéret földjére (22. v.). Ne felejtsük el, hogy József csak 17 éves volt, mikor elhagyta Kánaán földjét (1Móz 37,2), majd Egyiptomba került, ahol meg is halt 110 éves korában! Áldott ember volt, mert igazán elhitte, hogy Isten - még ha a halála után is, de - betartja a népének tett ígéretét. A patriarchák hite csodálatraméltó. Nekik nem volt teljes Bibliájuk, mégis megtanultak erősen hinni és bízni Istenben. Egyik generáció a másiknak adta át ezt a hitet. Mennyivel több és erősebb hittel kellene rendelkeznünk nekünk, akik olvashatjuk Isten teljes kinyilatkoztatását! A patriarchák odafigyeltek Isten szavára, és megértették a hit lényegét: először is azt, hogy Isten szava és ígérete mindig igaz, másodsorban pedig azt, hogy Isten szavának engedelmeskedni kell - bármilyen árat fizessen is érte az ember. A kérdés, amivel ma este maradunk: Odafigyelünk-e mi hűségesen és pontosan Isten szavára? Mert ez az egyedüli mércénk. Nem az, hogy mit mondanak az emberek, a vezetők, a csoportok vagy a szervezetek, hanem az, hogy mit mond Isten igéje! Igaz, hogy vannak nehezebben érthető részek a Bibliában, de az egészet mérlegre téve igenis érthető és egyszerű. Erre kell tehát odafigyelnünk! És ha ezt megtettük, jöhet a következő kérdés: Elhisszük-e? /PF/

Február 13.

Ha mindazt megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok: "Haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük."
Lukács 17,10

Uram! Az ember természeténél fogva nem szeret szolgálni. Uralkodásra vágyik. Nehezen ismer el maga fölött jogosult parancsoló akaratot. Még Isten hatalmával szemben is lázadozik. Ha pedig - sok kudarc után és fogcsikorgatva - kénytelen szolgálata helyét fölismerni, akkor minden szolgálatot tehernek érez. Egy-egy teljesített parancs után hamarosan megterem az ajkán a gőgös dicsekvő szó, kezét pedig mohó követeléssel kinyújtja a jutalom, az elismerés, a viszontszolgálat után. Még Isten felé is. Az önzetlen szolgálat végzéséhez újjászületett szívre van szükség. Amely akkor boldog, ha teremtő Ura hatalmát tudja maga fölött és amely szívet Isten teletöltött szolgálatra boldogan kész szeretettel.

Uram! Azt hiszem, ha akadna egyszer ember e földön, aki valóban minden kötelességét maradéktalanul teljesítené: az nagyon alázatos szívű ember volna. Szó szerint úgy beszélne, amint Te ma tanítod. És azt hiszem: föltűnően hasonlítana hozzád. Kezemet most nem jutalomért nyújtom ki, Szolgálatra adj ma nekem lehetőséget és erőt.