A boldogság kulcsai

„Ha tudjátok ezeket…” (János 13:17)

Ha azt akarod tenni, ami Isten szerint a legjobb, akkor ne csak azon gondolkodj, hogy hogyan fektetheted be a pénzed, hanem azon is, hogy hogyan fektetheted be az életed! Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” Így élni azt jelenti, hogy:

1) Időt szánsz a barátaidra és a szeretteidre. „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét” (1Korinthus 10:24). George Eliot azt írja: „Ó milyen leírhatatlan vigaszt jelent biztonságban érezni magamat valaki mellett; nem kell latolgatni a gondolatokat vagy mérlegelni a szavakat, egyszerűen kiönthetem mindet úgy, ahogy van, a magot és az ocsút együtt, tudva, hogy egy hűséges kéz meg fogja rostálni, megtartja, amit érdemes megtartani, és aztán a jóság leheletével elfújja a többit.”

2) Hálát adsz. Ha nem tudsz hálás lenni azért, amit Isten adott neked, akkor nézz körül, és légy hálás azért, amitől megvédett! Az ellenségnek semmit sem kell ellopnia tőled, csak arra kell rávennie, hogy magától értetődőnek vedd a dolgokat. „Az ő kegyelme teljességéből mindannyian egyik áldást a másik után kapjuk” (János 1:16 NIV) Az új autó vagy a fizetésemelés miatti lelkesedés hamar elmúlik, de valahányszor megállsz számba venni a kapott áldásokat, jobban kezded érezni magad.

3) Gyakorlod az elégedettséget. Egy kertész, aki sehogy sem tudta kiirtani a pitypangokat, a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult tanácsért: „Mit tehetnék még?” „Próbáljon meg hozzászokni!” – jött a válasz. Az életben azt kapod, amire összpontosítasz. Ezért írja Pál: „… ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8).



„De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lukács 11:28)

Jézus azt mondta: „… ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15), hanem az, hogy hogyan él. Éppen ezért mindig bölcs dolog:

1) Kihívás elé állítani magadat. Vizsgáld meg, hogy töltöd el a szabadidődet! Egy hosszú nap után könnyű választás a tévé előtt tespedni, de boldogabb leszel, ha fizikailag és mentálisan is aktív maradsz. Menj el sétálni, játssz a gyerekeiddel, szakíts időt Isten Igéje olvasására és imádkozásra, még ha nincs is különösebben kedved hozzá! Jézus azt mondta, hogy ha követni akarjuk, meg kell tagadnunk magunkat (Lukács 9:23).

2) Másokon segíteni. A legkisebb jótett is többet ér, mint a legnagyvonalúbb szándék, tehát ha segíteni akarsz magadon, segíts másoknak! Ettől nemcsak jobban fogod érezni magad; de ha olyan emberek vesznek körül, akik önmagukból adnak, akkor egy nagyobb ügyet szolgálsz. Az ellenséget egészen addig nem zavarja, ha a hitedről beszélsz, amíg nem gyakorlod azt; ugyanakkor Isten soha nem tanít nekünk semmit anélkül, hogy lehetőséget ne adna arra, hogy használjuk is. Ezért mondta Jézus: „Boldogok azok, akik hallgatják az Igét és engedelmeskednek”.

3) Türelmesebbnek lenni. Egy férfi, aki komppal járt a munkahelyére, büszke volt a pontosságára. De egy napon elaludt. Attól félve, hogy a főnökével meggyűlhet a baja, lerohant a dokkhoz, ahol azt kellett látnia, hogy a komp 180 centire van a beszállóhelytől. Ugrott egyet, és a fedélzeten landolt. A kapitány mosolyogva mondta: „Nagyszerű ugrás! De ha várt volna még egy percet, akkor kikötünk, és egyszerűen felsétálhatott volna.” Ne siess ennyire, hagyj időt a dolgoknak! A türelem bármilyen akadályt le tud győzni (Példabeszédek 25:15).

A VÉR ÁLDÁSAI

„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából…” (Kolossé 1:13)
A történelem legnagyobb pillanata volt, amikor „Krisztus meghalt az istentelenekért” (Róma 5:6 NKJV). Nem csupán a barátaiért és támogatóiért halt meg; meghalt azokért az emberekért is, akik megvetették őt. Nem „valamit valamiért” volt ez, mintha Jézus azt mondta volna: „Elfogadlak téged, ha te is elfogadsz engem.” Nem, ez önzetlen, egyoldalú szeretet volt. Feltételek nélkül, semmit sem várva viszonzásul. Isten emiatt „szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és vitt át minket szeretett Fiának országába”.Szela? Állj meg és gondolkodj el az előnyökön, melyet Jézus vére szerzett neked! 1) Megszabadultál. Az a görög szó, amit itt Pál használ, szó szerint azt jelenti: megment úgy, hogy magához húz. Szabadításod Jézus számára egészen személyes tett volt. Kiontott vérével vonzott magához. A távolság, amely a bűn miatt volt Isten és közted, eltűnt, Isten most már szeret és elfogad. 2) Megszabadultál a sötétség hatalmából. Attól a hatalomtól, amely a Sátán zsarnoksága azok felett, akik uralma alatt élnek. Krisztus vére megszabadított a sötétségből, tudatlanságból és vakságból, amit a Sátán arra használt, hogy félrevezessen és manipuláljon téged. 3) Átkerültél Isten Fiának országába. „…átvitt minket szeretett Fiának országába”, ez azt jelenti, hogy egyik helyről egy másik helyre kerültél. Pál apostol idejében az olyan szuperhatalom, mint Róma, bekebelezett más népeket, és a Római Birodalomhoz csatolta őket. A meghódított népe gyakran jobban éltek Róma uralma alatt, mert élvezték annak kiváltságait: a biztonságot, az élelmezést, a postaszolgálatot, az utazás biztonságát, stb. Krisztus vére átvisz minket a Ő országába, ahol mindezeket a kiváltságokat élvezhetjük: garantált védelem, bőséges ellátmány minden szükségletünkre, a fiúság teljes joga, és korlátlan belépés trónja elé.



„…megbékéltetett önmagával Krisztus halála által…” (Kolossé 1:13 NLT)
Figyeld meg: 1) Isten megbékélt veled. Ő töretlen, bensőséges barátságot szeretne velünk, olyat, mint Ádámmal volt az Édenkertben. A bűn azonban Isten ellenségeivé tett. „…egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt” (Kolossé 1:22). Mivel Isten sohasem mondott le erről a kapcsolatról, ezért küldte el Jézust, hogy helyreállítsa. „…megbékéltetett önmagával… Krisztus keresztfán kiontott vére által” (Kolossé 1:20). A görög szövegben itt a helyreállításra utaló szó van, ami azt jelenti: „hogy újra barátok legyünk, mint régen voltunk”. Most már úgy járhatsz Istennel, és beszélhetsz vele, mint ahogy Ádám tette. Most már Isten úgy lát, mint „szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket” (Kolossé 1:22). 2) Az Úr megváltottja vagy. Amikor János meglátta Jézust a Jordánnál, ezt mondta: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1:29). Jézus az, „akiben van megváltásunk és bűneik bocsánata” (Kolossé 1:14). A megváltás szó azt jelenti: „kiszabadítás a rabságból váltságdíj megfizetésével”. Nem csupán megvásároltak Jézus élete árán, de vére által örökbe fogadtak Isten családjába. 3) Minden bűnöd meg van bocsátva. „…akiben [jézusban] van… bűneink bocsánata.” Hogyan érte el, hogy minden bűnünket eltörölte? „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kolossé 2:14). Vérével írta rá a minket terhelő hatalmas adósságszámlára, hogy minden Isten felé való tartozásunk: „FIZETVE”, és az adósság eltörlésével szóló értesítést odaszögezte a keresztre. Bocsánatot kaptál. Nem tartozol semmivel!

Egyedül Istennel

„…az Úr… féltőn szerető Isten.” (2Mózes 34:14)
Isten féltékeny mindenre, ami elfoglalja az ő helyét az életedben, különösen igaz ez a „kapcsolat bálványra”. Azt kérdezed, mi az? Az a hazugság, amely meggyőz arról, hogy boldogságod egy másik személytől függ. Ha Istenen kívül bárki másban keresel biztonságot, célt, értékességet és elégedettséget – mindazt, amit Ő szívesen biztosít – Isten féltékeny. Tehát döntsd le ezt a bálványt! Igaz, hogy nehéz, ha senkivel sem oszthatod meg az életed, és senki sem vár otthon. De ha Isten azt akarja, hogy halld az Ő hangját, akkor előfordul, hogy minden más hangot elnémít körülötted. Felmerült már benned, hogy nem azért vagy egyedül, mert senki sem szeret, hanem azért, mert Isten egy mélyebb és bensőségesebb közösségbe vonz önmagához? „Honnan tudhatnám?” – kérdezed. Józsué egyedül volt, amikor Isten megmutatta neki Jerikó elfoglalásának haditervét. János egyedül volt Patmosz szigetén, amikor megnyílt előtte a Menny, és ő megírta a Jelenések könyvét. A Bibliában azt olvassuk: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:24). Ekkor adott neki Isten új nevet, Jákóbból, a csalóból, Izráel, Isten harcosa lett. Ha nem tudod, hogy ki vagy, engeded, hogy valaki más élete elnyeljen, azért, hogy így értékesnek érezd magad, és beteljesülésre találj. Így aztán azt hiszed majd, hogy szükséged van másokra ahhoz, hogy élvezhesd azt, aki vagy. Ne tedd! Engedd, hogy Isten mondja meg neked, ki vagy! Végtére is ki ismer nála jobban? Az egyetlen módja annak, hogy felfedezd igazi identitásodat az, ha egyedül maradsz Istennel!

Józan gondolkodás

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)
A Biblia azt mondja: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). Ahhoz, hogy az életed javuljon, két dolgon változtatnod kell. 1) A gondolkodásmódodon. Gordon MacDonald mondja: „Azok az emberek, akiknek gondolkodása nincs jó formában, könnyen áldozatául esnek olyan eszméknek és rendszereknek, melyek az emberi lelket rombolják. Nem tanították meg őket gondolkodni, nem tűzték ki maguknak életcélul, hogy elméjüket fejlesszék, ezért megszokták, hogy mások gondolataitól és véleményétől függjenek. Nem akarnak eszmékkel vagy nagy kérdésekkel foglalkozni, inkább telerakják életüket szabályokkal, előírásokkal és programokkal.” Abban a pillanatban, amikor azt gondolod, hogy te már mindent tudsz, valójában felhagytál a gondolkodással.
2) A várakozásaidon. Egyszer egy ember elment egy jövendőmondóhoz. A jósnő azt mondta neki: „Szegény és nyomorúságos élete lesz ötven éves koráig.” „És aztán?” – kérdezte az ember. „Aztán megszokja” – vont vállat a jósnő. Valld be őszintén: hány olyan sikeres embert ismersz, aki egykedvű, unott és negatív beállítottságú? Egyet sem, igaz? A hit lelkesedést, elkötelezettséget, energiát szül – olyan dolgokat, amik segítenek eljutni a sikerhez. Ha szeretnél ilyen tulajdonságokat, magasabb szintre kell emelned várakozásaidat, összhangba hozva őket Isten ígéreteivel. „…higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Szeretnél sikert elérni azon a területen, ahol korábban kudarcot vallottál? Akarsz olyan emberré válni, aki mindig is szerettél volna lenni? Ne a tetteiden kezdj változtatni, hanem a gondolkodásodon! Újítsd meg naponta Isten Igéjével! Semminek nincs ennél nagyobb hatása!

PROGRAMOZD ÁT A GONDOLKODÁSODAT!

„... változzatok meg értelmetek megújulásával..." (Róma 12:2)

Minden cselekedetünk mögött egy gondolat van. Ha tehát komolyan gondolod, hogy változtatni akarsz életeden, először a gondolkodásodon kell változtatnod. Ez nem könnyű, és nem történik meg egyik pillanatról a másikra. Képzeld el, hogy egy hajón vagy, amelyet robotpilóta irányít egy bizonyos irányba, de te hirtelen más irány mellett döntesz. Első lehetőség: akaraterő. Megragadod a kormányt, és abba az irányba kény­szeríted, amerre te akarod; nyers erővel felülkerekedsz a robotpilótán. De folyamatosan érzed az ellenállást. Karod elfárad, és amikor elengeded a kormányt, vajon mi történik?
A hajó újból az előre beprogramozott irányba fog haladni. Érted a lényeget? Ez történik akkor, amikor az életedet az akaraterőddel akarod megváltoztatni: „Arra kényszerítem magam, hogy abbahagyjam az ivást/ne csaljam többé a házastársamat/ hagyjak fel a mértéktelen evéssel" és ehhez hasonlók. Akaraterőd csak rövid távú változást tud eredményezni, miközben állandó stresszt okoz, mert nem kezelted a dolog gyökerét a gondolataid átprogramozásával. A változás nem tűnik természetesnek, ezért végül feladod, visszatérsz a régi viselkedésmintákhoz, és ezt mondod: „Azt hiszem, én már csak ilyen vagyok. Sosem fogok megváltozni." Második lehetőség: Isten ereje. Ez a jobb módszer! A Biblia azt mondja: engedjétek, hogy Isten újjáformáljon titeket gondolkodásmódotok megváltoztatásával!" (Róma 12:2 NLT). A változás mindig az elmédben kezdődik! Gondolkodásmódod meghatározza érzéseidet, érzéseid pedig meghatározzák csele­kedeteidet. Azt kérded, hogyan tudod megváltoztatni gondolkodásmódodat? Azzal, ha elmédet minden nap Isten Igéjével programozod be. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ember? Úgy, hogy megtartja igédet" (Zsoltárok 119:9 NKJV).

Békesség...

A mai nap imádsága:

Uram! Békíts ki önmagaddal, hogy megelégedettséggel szolgáljalak Téged! Ámen


Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.
Róm 5,10

Kinőve az osztatlanidejű gyerekkor csodákkalteli nyugalmából, tinédzseres éleslátással fedezzük fel egyre inkább: más ez a világ, mint amilyennek korábban gondoltuk. S bár a világ alig változik - benne mi magunk annál többet -, mégis a megváltozottnak hitt immáron felnőtt-szagú (élet)játékszabályok között szüntelenül keressük a magunk boldogságát... Ez bizony nem kis feladat, sőt, embertpróbáló vállalkozás! Füstöt, szerelmet hazudni nem lehet - mondták a régiek -, ahogyan boldogságot se. Boldogságunk, melynek alapja a harmónia - önmagunkkal és a világgal -, a hívő ember számára nem képzelhető el Isten nélkül. De miért is? Az ok igen egyszerű: a valódi megbékélést egyedül az Isten képes munkálni.

Akarjuk vagy sem, ádámi ősbűnös habitusunk eleve meghatározza viszonyunkat a világhoz. Tagadunk és önzőek vagyunk, s bizony keveset vagyunk készek adni, ellenben sokat várunk. Könnyedén kicsúszik szánkon a "Nem!", s hosszan kínlódunk az "igenek" megfogalmazásával. Alig nőttünk bele a felnőtt életbe, s már úgy érezzük, bőven van okunk tagadni az Istent, akinek elfogadó szeretetét valószerűtlennek tartjuk, mert napi érdekeink elhomályosítják látásunkat. Kudarcainkért, álmaink szertefoszlásáért aztán Istent vádoljuk, sőt őszintén haragszunk is Rá - s, akárcsak Jónás nem akarunk engedni az igazunkból....

Mi gyűlölködünk - Ő meg szeret. Isten csöndben figyeli életünket, mi pedig kiengesztelésért kiáltunk. Őt kiengesztelni, kibékíteni mégsem kell, hiszen Ő Isten, Neki nincs szüksége erre, mi azonban emberek vagyunk, s nekünk óriási igényünk van rá. Ha nem békít meg minket az Isten, azaz nem békülünk meg önmagunk sorsával, ezzel a világgal, akkor elveszünk nemcsak az élet forgatagában, de jó eséllyel munkáljuk azt is, hogy kitöröltessünk az Élet Könyvéből...

Fenti ige hitvallásos megfogalmazása annak, mit is jelent "Istenben lenni". Nem egyszerűen békességre jutni, hanem üdvösséget nyerni. Az üdvösség legnagyobb hozadéka mégsem az, hogy egyszer, majd valamikor, milyen jó is lesz nekünk majd "odaát" - hiszen azt sem tudjuk, hogy hol van az 'odaát', s hogy milyen is az tulajdonképpen -, hanem az, hogy halálunk előtt krisztusivá válhatunk. Megtapasztalhatjuk egyre többször, s egyre jobban milyen jó jót tenni, s milyen gyönyörűséges az önként vállalt "jézusi iga", az elhivatottsággal betöltött, másokért végzett szolgálat...

Bizonyosság...

A mai nap imádsága:

URam! Taníts, hogy közelebb kerüljek Hozzád! Ámen

De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál.

2 Tim 3,14

A tarzuszi Saul sosem volt Jézus tanítványa és nem töltött el a Mesterrel egyetlen órácskát sem, pedig az elhívott tizenkettő a hagyomány szerint egy vagy három esztendeig hallgatta, figyelte, tanulta: mit jelent az Isten országának részeseként élni ebben a világban. Saul tehát nem látta, nem halotta Jézust úgy, mint a tizenkettő, mégis a damaszkuszi úti-élménye után belőle is küldött - aposztello=elküldeni -, azaz apostol lett. Különös ez, hiszen pont az az ember, aki klasszikus értelemben nem volt Jézus tanítványa, mégis az Újszövetség 27 könyvéből 13-at tudhat magáénak... Nos, ennek az embernek a tanítványa az ifjú Timóteus, akihez két levelet is intéz Pál, mert a gyülekezetépítési munkában meglankadt fiatal munkatársa igencsak igényli a buzdítást.

Mit tanult Timóteus Páltól, s mit tanultak Jézus tanítványainak tanítványai? - ezen érdemes elgondolkodni egy kicsit. Újszövetség még nincs, apostoli levelek még csak itt-ott hevernek az első jézus-gyülekezetek értelmezés-kereső írástudóinak asztalán, polcain. Hol vagyunk még a kanonizációtól, amikor is számbaveszik, melyik írás kerüljön bele az új hit szent iratai közé? Egyelőre Jézusról, s tevékenységének hatásairól tudósító levelek vannak csak, s egyre több személyes, szóban elhangzó bizonyság. Van is vita bőven, mit és hogyan értsenek, higgyenek! Mit vegyenek át a zsidó Isten-hitből, s milyen régi szimbólumok/képek segítik az új Isten-elképzelést, ezt az alapjaiban mást képviselő Jézus-mozgalmat? Innen indul el a kereszténység... mostmár tudjuk: világhódító útjára.

Bizonyosság. Sokszor előkerült fogalom a keresztények szóhasználatában. Megbizonyosodni valamiről azt jelenti: megtapasztalni az igazságát valaminek. Amiről megbizonyosodunk, arról tudjuk, hogy az a valóság. Nem másnak - nekünk. A bizonyosság ugyanis nem egyenlő a bizonyítékkal. A soha-nem-látott Isten létéről meg lehet bizonyosodni, de bebizonyítani nem lehet. Ha mégis lehetséges lenne észokokkal Isten létét bizonyítani, akkor ez egyrészt azt jelentené, hogy a véges teremtménynek van felépítménye/megismerési útja a Végtelen Istenhez, másrészt a hitet is feleslegessé tenné, hiszen a bizonyíték egyértelmű, a hit pedig nem. Sok keresztény mégis keveri a kettőt. Ilyenkor írnak olyan könyvecskéket, amiknek a címei pl. ilyenek: "Aki gondolkodik, az hisz" -, ami persze arogánsan azt deklarálja, hogy aki nem hisz, az nem is gondolkodik. A helyzet persze inkább az, hogy, aki ilyen szerencsétlen címet ad egy keresztény könyvnek, az nem gondolkodik... vagy legalábbis a missziót nem jól-, illetve félre-értelmezi.

Ismeret és hit az érem, a valóság két oldala. A harmadik, az éle ami átöleli, összefogja a kettőt: az Isten kegyelme. Enélkül nem sok értelme van a sok-sok tudásnak, s értelmetlen a hegyeket mozgató hit is: Minek mozgatni a hegyeket? Minek megparancsolni a fának, hogy szakadjon ki tövestől, s menjen a tengerbe? Mit érnénk el az ilyen szenzációs bizonyítékokkal? Közelebb nem kerülnénk egymáshoz, s talán az Istenhez sem, mert Istent ott tudjuk "megélni", ahol közelében vagyunk az embertársainknak...

Fájdalmaink...

A mai nap imádsága:

URam! Szívemet tedd nyitottá, hogy szabadulhassak terheimtől, s kegyelmedből élve derűvel telhessenek napjaim! Ámen

Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel... Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!
Jób 7, 11 és 16

Valamikor - a kilencvenes évek elején-közepén - mondta egyszer egyik német ismerősünk: "Ti magyarok szerettek panaszkodni!" - , mire azt találtam válaszolni: "Tudod, ha nincs más lehetőséged az igazságodat érvényesíteni, akkor legalább panaszkodsz!" Tény, hogy történelmünk bővelkedik igazságtalanságokban, de méltánytalanságokat nemcsak nemzetünk sorsában, a sajátunkban is talál(hat)unk eleget, nagyon még keresnünk sem kell... Ha persze őszintén a lelkünkbe nézünk, akkor olykor kiderül, hogy sérelmünk csupán vélt, súlyos bánatunk oka nem "az igazság hiánya", hanem önsajnálatunk. Vannak persze olyan élethelyzeteink, amikor hiába minden önvizsgálat, mégsem jövünk rá, hogy miért szenvedünk, s aztán kiderül, hogy nyomorúságunk oka nem bennünk van, rajtunk kívül álló tényezők keserítenek meg minket...

A "Miért velem - miért most - miért így?" klasszikus triász ismételgetése ugyan nem vezet sehová, de legalább jelzi a külvilág számára: fáj az, amiben vagyunk, ami éppen történik velünk. Régi bölcsesség, hogy a megosztott öröm duplázódik, a megosztott fájdalom pedig feleződik - ezért beszélünk keserű érzéseinkről, ha arra "alkalmas embert" találunk családban, barátok, barátnők között, s olykor egy hittestvéri közösségben; sőt, talán még egy lelkipásztor is megfelelhet ennek az elvárásnak...

Hordozni a fájdalmat - a szenvedés maga, nem beszélni róla maga a kín, soha el nem mondani pedig egyenesen: bűn! Ha nyitott szemmel járunk, akkor hamar észrevesszük, hogy környezetünkben is vannak jónéhányan, akik nem beszélnek fájdalmaikról. Talán mert "nincs emberük", mert szégyellik, mert úgy hiszik, hogy ez gyengeségük jele lenne. Pedig pontosan ennek az ellenkezője az igaz! Aki ki meri mondani végre, aki meg meri vallani, ami a "lelkét nyomja, ami szívét szúrja" - az nemcsak könnyíti terhét, de elkezdi megérteni önmagát, közelebb kerül szeretteihez, közelebb kerül az Istenhez, sőt "ráadásként" még gyógyul is...

Kegyelem...

A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts kegyelemben élni napjaimat, hogy ne veszítsem el azt, ami legfontosabb! Ámen

Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
Zsolt 90,14

Minden egyes nap új lehetőség számunkra, hogy felfedezzük a világot... Többnyire mégsem ezzel a felismeréssel kelünk. Aktuális teendőink terhe, elvégzendő feladatok, adott ígéretünk beváltásának szorongató határideje határozzák meg elindulásunkat. Mint a pilóták - csak ők lista alapján, mi pedig anélkül - reggelenként ellenőrző kérdések sokaságára válaszolunk, hogy aztán egy egész nap viszonylag zavartalanul "röpködhessünk".

A régi kor embere számára magától értődő volt a reggeli fohász: "Akkor kezdjük a Jóisten nevében!" Mára kikopott az emberek nagy részéből a készség, hogy önmagukat az Isten koordináta-rendszerébe állítsák. Az Isten-felebarát tengelyek elhomályosodtak, helyüket az érdek-karrier tengelyek vették át. Milyen érdekes, az ember hiába határozta meg önmaga boldogulásának Isten-nélküli útját, mégsem tud boldog lenni úgy, ahogyan szeretné.

A harmóniához nemcsak az egyensúlyra való törekvés szükséges, kell hozzá egy olyan erő, egy olyan tényező is, ami mindig korrigál minket: ez pedig az Isten kegyelme. Ezért fohászkodik a zsoltáríró. Tudja, hogy ez mindennek a kiindulási pontja. Enélkül nincs derű, nincs tartós öröm, ha viszont beárad az életünkbe, akkor kiteljesedik az életünk, s felszabadulunk önmagunk elfogadására, s másokat is képesek vagyunk szeretni, hiszen Isten szeretete folyamatosan megújít minket.

Szeretteinkért...

A mai nap imádsága:

Uram! Közösségbe teremtettél. Erőt, s lehetőségeket is adtál, hogy küzdjek mindazokért, akik körülvesznek engem. Gyakran erőmön felülinek érzem a gondjaimat... Ezért kérlek, kegyelmesen segíts meg mindennap, hogy a bűn ereje erőt ne vehessen rajtam! Ámen
   

Vajon lakhat-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!
1 Kir 8,27a

Salamon király templomszentelő imádságának felvezető gondolatai között olvasható ez a kérdés, mely egyáltalán nem teoretikus problémafelvetés. Sokkal inkább himnikus megállapítása annak, hogy Isten dicsősége szétfeszít minden teret - de hát ettől Mindenható. Az Isten-probléma a szentséghez való viszonyunkat állítja homloktérbe. Jóllehet egyházi liturgiákban a "sákramnetum" szavunk még hellyel-közzel jelen van, de mára a köznyelvből teljesen kikopott. A szentség - egyes erre érzékeny-lelkűeknek - még esztétikai kategória, de nem az ideál elérhetetlen magasságát jelenti.

Krízisben lévő világunkban a "szentnek" más jelentése lett: érinthetetlen. (Akinek persze pénze, vagyona, hatalma van - mindegy hogyan szerezte, szentségtelenül vagy sem - annak minden megvehető, elérhető, érinthető még a "tabu" is.) A szent mindig a létezés ízét adta. Nélküle nincsenek magasabbrendű (értsd anyagvilág fölötti) célok, melyekért érdemes, s szép küzdeni. A szentség minden korban példát ad, irányt mutat, míg az ideál »különösen mai értelmében« megvásárolható - "mert megérdemlem"...

Ahogyan egy egyszerű vírus, akármilyen bonyolult rendszerről is van szó - legyen az számítástechnikai vagy biológiai - képes átvenni az uralmat az egész felett vagy képes megbínítani az "egészet", ugyanígy van ez a bűnnel is. A bűn kicsinyke férge életünk hajszálgyökereit rágcsálja, s egyszercsak azt vesszük észre, hogy kiszáradunk, nincs erőnk, nincs kapcsolatunk Teremtőnkkel, Aki az élet forrása.

A szentség nem más, mind a védekzőrendszer (immunológia!) folyamatos karbantartója. Ha a szentség apró, láthatatlan (védekezést segítő) elemei ott pezsegnek életünkben (szívünkben, elménkben), akkor nem történhet "totális rendszer-öszeomlás", akkor "működünk" teljes funkcióképességgel. Ez tulajdonképpen az istenes, az istenképű élet, amelyre mindenki vágyakozik, kimondatlanul is..

IDŐ

„…most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27)
Íme, egy ősi Ige modern üzenettel: „És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak… most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27) Manapság az emberek úgy gondolkodnak, hogy ahhoz, hogy sikert érjenek el, teljes sebességgel kell rohanniuk, amíg be nem esnek este az ágyba. Mi ennek a hátulütője? Kevesebbet, vagy egyáltalán nem foglalkozunk az Úrral. Az állandó elfoglaltság lelki kiszáradáshoz vezet. Lehet, hogy a hajszában való részvétel izgalmas vagy jutalmat ígérő, de nem hagy időt az Úrra, vagy csak nagyon keveset. Nem kell ehhez elfoglalt üzletembernek lenni. Nézd csak meg a kisgyermekes anyákat: minden percüket lekötik a cseppnyi teremtmények, akik húzgálják őket, összefirkálják a falat, sáros cipővel jönnek be, és még arra is képesek, hogy felébresszenek az éjszaka közepén. Ha veled is ez történik, neked is időt kell kérned, mint egy edzőnek a meccsen. Mondd ki: „Nem hagyom, hogy robotpilótára kapcsoljon a lelki életem, nem fogok semmitmondó imákat mormolni, és nem fogom csak úgy lapozgatni a Bibliámat anélkül, hogy valóban tanulmányoznám, vagy szerinte élnék. Kész vagyok megfizetni bármilyen árat azért, hogy Istennel tudjak járni.” Nem lesz könnyű. Azzal kell kezdened, hogy nemet mondasz bizonyos dolgokra, és vállalod annak kockázatát, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, amit teszel. De ez az egyetlen mód arra, hogy békességben élj Istennel, és lehetőséged legyen meghallani, ha szól hozzád. Soha senki nem mondta, hogy a keresztyén élet könnyű, de van-e bármi a világon, ami hosszútávon fontosabb vagy kifizetődőbb?

ISTEN IGÉJÉBEN BÍZZ, NE A SAJÁT ÉRZÉSEIDBEN!

„…megerősödött a hitben…” (Róma 4:20)
Olvastad már azt a történetet, amikor Izsák idősen, majdnem teljesen vakon és a halálhoz közel megáldotta fiait? (ld. 1Mózes 27) Amikor Jákób, a fiatalabb fiú, meg akarta szerezni a bátyjának, Ézsaunak járó kétszeres részt az örökségből, anya Rebeka segített neki, hogy ellophassa. Így intézte: Ézsau szőrös volt, Jákób bőre pedig finom volt, ezért Rebeka Jákób karjára és nyakára kecskeszőrt tett, és odaadta Jákóbnak Ézsau ruháit, hogy azokat viselje. Amikor Jákób bement idős apjához, és Ézsaunak adta ki magát, az apja azt kérte, hogy jöjjön hozzá közelebb, hogy megérinthesse. Izsák azt mondta, hogy a hangja olyan, mint a Jákóbé, de a tapintása olyan, mint az Ézsaué, ezért úgy döntött, hogy inkább abban bízik, amit érez, és nem abban, amit hall. Így aztán az elsőszülöttségi jogot, ami Ézsaunak járt, a másodszülött Jákóbra adta. Tanulság: félrevezette őt az, amit érzett. Most azonban a lényeg ez: nem mindig bízhatsz meg érzéseidben, mert azok nem mindig vannak összhangban Isten Igéjével, és így félrevezethetnek. Azt mondod: „Úgy megbántották az érzéseimet, hogy már egy éve nem beszéltem a családommal.” Tedd túl magad rajta! Tanulj meg megbocsátani! Ne maradj sértődött! Gyakorolj szeretet! Ha hagyod, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor tönkre fogják azt tenni. Az érzelmek olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek: minél inkább kedvezek nekik, annál inkább uralkodnak rajtad. Nem kell elnyomnod az érzéseidet, vagy letagadnod őket, de nem engedheted, hogy irányítsanak.

Küzdj a családodért!

„…elnevezte a gyermeket Íkábódnak…” (1Sámuel 4:21)
Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?

„Tapadás-mentes” kapcsolatok

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)

Isten azt mondta: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté”. Isten ezt Ádámnak és Évának mondta, az első két embernek a földön, akiknek sem apjuk, sem anyjuk nem volt, akit elhagyhattak volna, és még nem voltak gyermekeik sem, akik elhagyták volna őket.

Elköltöztek már a gyermekeid otthonról? Ha igen, akkor már rájöttél, hogy nem tudsz egyik napról a másikra alkalmazkodni a veszteség érzéséhez. Végtére is odaszántad magadat, az idődet, a munkádat, a szeretetedet, a hitedet és a velük kapcsolatos reményeidet. Ők voltak a legértékesebb tulajdonaid, a büszkeséged és örömed; de elmentek, és magukkal vittek egy nagy darabot belőled. Az üres fészek megdöbbentő és nyomasztó lehet. De az Éden óta van egy Felhasználói Kézikönyv az élethez. Ezért fektette le Isten olyan hamar Ádám és Éva számára a szülők játékszabályait. Tudva, hogy az egyik legnehezebb része a szülői létnek az elengedés, Isten azt mondta: „Az elengedéshez idő kell. Kezdj rákészülni most, még mielőtt gyermekeid lesznek!”

A gyerekeink már úgy születnek, hogy távolodnak. Az első lépéseiktől fogva egyre távolodó pályát futnak be úgy, hogy időnként visszatérnek egy kis megnyugtatást (vagy pénzt) begyűjteni, aztán megint elmennek, hogy „önmagukká”, házaspárrá vagy családdá váljanak, ahogyan Isten tervezte. Tehát kezdd el korán „lazára engedni a kötelet”, fokozatosan növelve a szabadságukat, a szerint, ahogy a felelősséggel bánni tudnak. Isten két alapelvet adott az egészséges házassághoz az 1Mózes 2:24-ben: elhagyást és ragaszkodást. A gyermekednek el kell hagynia téged, hogy ragaszkodni tudjon társához, akit Isten ad neki. Fektess hát be a boldogságukba azáltal, hogy a saját életedet éled, és hagyod, hogy ők is éljék a sajátjukat. Ha könnyebbé teszed számukra, akkor saját magad számára is könnyebbé teszed!

Az átadott életnek ereje van

„Hagyd abba az Istennel valót vitatkozást! Juss vele egyetértésre és örökre békességed lesz! Jókedve körülvesz, ha belátod, hogy tévedtél” (Jób 22:21, LB fordítás)

A Biblia nagyon világosan leírja, hogy milyen jó az nekünk, ha Istent úgy dicsőítjük, hogy átadjuk neki magunkat: Juss vele egyetértésre és örökre békességed lesz! Jókedve körülvesz, ha belátod, hogy tévedtél” (Jób 22:21, LB fordítás).

Ha lemondasz önmagadról, elkezdődik az az élet, amelyet Isten valójában neked szánt: „Csak azok fogják megtudni, mit jelent igazán élni, akik eldobják az életüket értem és az evangéliumért.” (Mk 8:35, LB fordítás)

Szabad vagy, felszabadítva minden én-központúságodból: „Ajánljátok fel magatokat Isten útjára és szabadságotok soha nem ér véget. Eddigi életetekben a bűn mondta meg, hogy mit tegyetek. De hála Istennek, elkezdtetek hallgatni egy új mesterre, akinek a parancsai szabaddá tesznek, hogy az ő szabadságában éljetek!" (Róma 6,16-18).

Isten csodálatos módon képes felhasználni egy átadott életet.

Az összes asszony közül, miért pont Máriát választotta az Isten, hogy Jézus anyja legyen? Azért, mert Mária mindenét átadta az Úrnak. Amikor az angyal elmagyarázta neki Isten hihetetlen tervét, ő alázatosan így válaszolt: „Az Úr szolgája vagyok! Történjen minden úgy, ahogy mondtad!” (Lk 1,38, CEV fordítást)

Semmiben nincs nagyobb hatalom, mint egy Isten kezébe helyezett, átadott életben!

Beszéljünk róla:

– Milyen területeken lenne gazdagabb az életed, ha teljesen átadnád magad Istennek?

– Ne várj még egy napot! Még ma imádkozz, hogy át tudd adni az életed Istennek, hagyj fel az önzéssel és az irányítással.

Hogyan kaphatok kegyelmet?

“Háromszor is kértem az Urat, hogy vegye el tőlem. De Ő azt felelte, hogy ‘Az én kegyelmem elég neked, hisz az én erőm a gyengeségben tökéletesedik ki.’” (2Kor 12:8-9a NIV fordítás)

Mit csinálsz ha nem tudsz megoldani egy megoldhatatlan problémát? Mit csinálsz ha nem tudsz megfejteni egy megfejthetetlen talányt? Mit csinálsz ha nem tudod megváltoztatni a körülményeket? Mit csinálsz ha nem tudsz valami olyat irányítani ami fájdalmat okoz az életedben?

Isten megtartó kegyelmére bízod magadat.

De hogyan lehet részed olyan kegyelemben ami segít átjutni a kísértések, a próbák, a feszültség, a fáradtság és a gondok hadán? Négy dolgot kell tenned érte:

1. Hívd segítségül. Kiálts Isten segítségéért. Amíg úgy csinálsz mintha önellátó lennél akkor addig rövidrezárod az Istentől jövő energiát. Be kell vallanod, hogy nem vagy képes rá és mond azt, hogy “Istenem, nem bírok ezzel!” A Biblia így szól: “Isten a büszkéknek ellenszegül de kegyelmet ad az alázatosoknak. Adjátok hát át magatokat teljesen Istennek… Gyertek közel Istenhez és Isten is közelíteni fog hozzátok!” (Jakab 4:6-8a NCV fordítás).

2. Töltsd meg az elmédet Isten Igéjével. Hagyd, hogy Isten Igéje bátorítson, erősítsen, töltsön be, nyugtasson meg és adjon erőt, hogy tovább menj. Ásd magad bele az életed minden napján. Dávid így imádkozott: “Porban fekszem, újítsd meg erőmet igéd által” (Zsoltár 119:25 NLT fordítás). Ha a választ magadban találnád akkor már rég megváltozhattál volna. Istenben kell keresd a választ! Ő az egyedüli aki fenn tudja tartan az erődet.

3. Fogadd el a segítséget Isten embereitől. A Biblia azt mondja, hogy amikor másokat kisegítünk a problémáikban akkor Krisztus törvényének engedelmeskedünk, ami az, hogy “Szeresd felebarátodat mint magadat.” Isten sosem akarta azt, hogy egyedül menj végig az életen. Azért ad gyengeségeket az életünkbe, hogy rájöjjünk, hogy mennyire szükségünk van egymásra. Fogadd el a támogatást amit Isten embereitől kapsz!

4. Kapaszkodj bele Isten igéreteibe. Több mint 7000 igéret van a Bibliában és csak arra várnak, hogy igényeld őket. Íme egy: “ Erőt ad a megfáradtaknak és a gyengeség erejét megnöveli. Még a fiatalok is elfáradnak… de azok akik az ÚRban reménykednek, azoknak megújul az erejük. Sasszárnyra kelnek, futnak és nem fáradnak el, sétálnak és nem gyengülnek el” (Ézsaiás 40:29-31 NIV fordítás). Reménykedj az Úrban és koncentrálj a Mennyre és ne csak a jelenlegi helyzetedre.
A Biblia azt mondja: “Háromszor is kértem az Urat, hogy vegye el tőlem. De Ő azt felelte, hogy ‘Az én kegyelmem elég neked, hisz az én erőm a gyengeségben tökéletesedik ki.’” (2Kor 12:8-9a NIV fordítás)
Amikor olyan nehézséggel küzdesz, amit nem tudsz megoldani, akkor ne add fel, hanem nézz fel!

Beszéljetek róla:

* Milyen helyzetekben van szükséged Isten kegyelmére?
* Isten melyik igéretére van szükséged abban a helyzetben?
* Kik azok az Istenfélő emberek akiknek a támogatására számíthatsz az életedben?

Isten miért nem utasítja el a bűnösöket?

"Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk....Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz." (Zsolt 103,9-10.13)



A Biblia szerint nincs kárhoztatásunk a bűneink miatt, de azt nem mondja, hogy nincsenek következményei. Minden alkalommal, amikor engedetlen vagy Istennel szemben, fájdalmat okozol a saját magad és mások számára. Továbbá elveszíted a közösséget Jézussal. Megtörik a hatékonyságod és az örömöd a Földön, és végül elveszíted a mennybéli jutalmadat.

De nem veszíted el az üdvösséged. Miért? Miért nem rúg ki bennünket Isten, amikor elszúrjuk? Miért nem utasítja el a hívő embert, amikor vétkezik?

Mert feltétel nélkül szeret.

Isten nem azt mondja nekünk: "Szeretlek, ha..." vagy "Szeretlek, mert..." - csak azt mondja: "Szeretlek...továbbra is." Isten soha nem fog felhagyni azzal, hogy szeressen, mert te elfogadtad az Ő kegyelmét. Jeremiás Siralmaiban az áll: "Isten irgalma soha nem ér véget. Csak az Isten könyörülete óv meg minket a teljes pusztulástól." (LB ford.)

Az üdvösséged nem a teljesítményeden múlik.

A Biblia így ír erről: "(Megmentett minket), de nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített," (NLT ford.) Nem veheted meg a mennybe vivő útra a jegyet, de nem is dolgozhatsz meg érte, vagy blöffölhetsz róla. Az egyetlen lehetőség a mennybe jutásnak a reménye: Isten kegyelme.

Jézus már elvette a büntetésed.

A kettős veszély törvénye szerint nem fizethetsz ugyanazért a bűnért kétszer. Ez Isten törvényére is igaz. Nem bünteti meg az embereket kétszer ugyanazért a vétekért. Kétezer éve Jézus kinyújtotta karjait a kereszten és elvette a bűneidért járó büntetést, neked szolgálva ezzel. Az ár már ki van fizetve.

Jézus megérti a te emberi gyengeséged.

Isten megértő és együttérző. Ismeri a gyengeségeid, a hibáid és azt, hogy mennyire esendő is vagy. Ő türelmes veled.

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsid 4,15). Jézus emberi testben élt 33 éven át, tehát ismeri a gyengeségeidet.

És végül: Isten nem haragtartó.

A Szentírás így szól erről: "Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk....Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz." (Zsolt 103, 9-10.13). Ha hiszel Istenben, Isten nem tartja meg haragját rajtad. Miért? Mert minden büntetést elszenvedett Jézus a kereszten.

Talán ezen gondolkodsz: "Nem is tudod, milyen mélyre süllyedtem. Nem tudod mit tettem." Nem, valóban nem tudom. De Isten tudja. Ha azt gondolod, hogy túl távol kerültél Istentől, ez az, amit Ő most el akar mondani neked: "Gyere vissza hozzám, Te hűtlen gyermek, és megbocsátom hűtlenségedet." (Jer 3,22a NCV ford.)

Beszéljetek róla:

* Mit tanulhatsz abból a szeretetből, ahogyan Isten szereti az embereket?
* Miért gondolod, hogy elrejtheted a bűneidet Isten elől, aki amúgy is mindent lát és mindenről tud?
* Mit jelent az istenfélelem?

Isten veled van a küzdelmedben

"Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük." Lukács 24:31

Érezted valaha, hogy Isten millió mérföldnyire van tőled? Az az igazság, hogy ez nem igy van. Bármilyen küzdelmen mész keresztül, biztos lehetsz abban, hogy nem vagy egyedül. Isten ott van veled.

Nem te vagy az egyetlen, aki valaha is azon gondolkodott, hogy hol volt Isten a harcai közepette. A legelső húsvéti reggelen, közvetlenül Jézus keresztre feszitése után, a tanitványok ugyanezt tették. Lukács 24. fejezetében két tanitványról tanulunk, akik az emmausi úton sétáltak és az elmúlt napok történéseiről beszélgettek - Jézus letartóztatásáról, bántalmazásáról és megfesztéséről - és megpróbálták megtalálni mindennek az értelmét. Azt gondolták, hogy Jézus volt a Messiás; az álmuk szertefoszlott. Hireket hallottak arról, hogy Jézus sirja üres. Teljesen összezavarodtak.

Hirtelen maga Jézus szegődött a tanitványok mellé és velük tartott az úton. Még annyira szomorúak voltak, hogy nem vették észre őt. Jézus megkérdezte, hogy miről beszélgetnek, igy a tanitványok bevonták a beszélgetésbe. Jézus megosztotta velük az Ószövetség azon részeit, amelyek megmagyarázzák az elmúlt néhány nap történéseit.

Azon az estén, amint Jézussal vacsoráztak, az Biblia ezt irja "Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban elűnt előlük." Lukács 24:31

Képzeld el, micsoda tapasztalat lehetett ez a tanitványoknak! A férfit, akiről azt hitték, hogy Isten, megfeszitették és meghalt. Aztán azt hallották róla, hogy feltámadt, de nem hitték el. Majd egy idegen csatlakozik hozzájuk az úton, együtt vacsoráznak és hirtelen megértik, hogy Ő maga az Isten. És ezután eltűnik.

A tanitványok a szomorúság miatt nem voltak képesek meglátni Jézust. Szükségük volt arra, hogy Isten megmutassa önmagát nekik.

Te is igy vagy ezzel. Nem tudom milyen veszteség ért ebben az évben - talán egy számodra fontos emberrel történt valami, az egészségeddel, a munkáddal - de ha ez a helyzet, lehet, hogy nem vetted észre a tényt, hogy Isten veled tartott az egész küzdelem alatt. Sohasem hagyott egyedül ez idő alatt. Nem láthattad Őt, de Ő ott volt.

Kérd meg Istent, hogy mutassa meg neked magát. Ő azt akarja, hogy meglásd Őt. Azt akarja, hogy tudd sohasem vagy egyedül.

Beszéljünk róla:

* Hogyan mutatja meg Isten neked magát?
* Mit gondolsz hogyan vakit meg bennünket a szomorúság attól, hogy lássuk Isten gondoskodását?

Jézus az Igazság

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Ján.14,6

Az ellenség legnagyobb hazugsága, hogy maradjunk távol az Atyától. A Sátán a bűn tudat hamis képével akar minket becsapni és elhitetni velünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy Isten gyermekei legyünk, vagy épp meg akar győzni minket arról, hogy Istentől függetlenül cselekedjünk.

Az ő megtévesztése elválaszt minket a Jézushoz való tartozás valóságától, arra akar minket rávezetni, hogy úgy gondolkozzunk és döntsünk, mintha valójában el lennénk választva az Úrtól és egymástól is.

Jézus képes megszabadítani minket az ellenség hazugságaitól, de ez azt jelenti, hogy hinnünk kell az Úr Igéjében, Jézusban, magában az Igazságban. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az Igazság egy személy, tehát az igazsággal való kapcsolatunk az maga a kapcsolat az Úr Igazságával, az egyszülött Fiúval, a hitünk szerzőjével és tökéletesítőjével.

Igy imádkozz: "Jézus, elfogadom, hogy az igazság nem azon múlik, hogy képes vagyok-e megérteni a Te terveidet, vagy mindazt, ami Te vagy; az igazság nem az én gondolataimtól és nem az én véleményemtől függ. Amit Te mondasz, az az igazság; amit Te gondolsz, az az igazság és amit Te teszel, az az igazság.

Te vagy az Igazság és arra hívsz engem, hogy úgy éljek, hogy kapcsolatban legyek Veled, az Igazsággal és hogy e szerint cselekedjek és gondolkodjak. Segíts, hogy bízzak Benned, az Igazságban, és hogy megszabaduljak azoktól a hazugságoktól, amelyek elválasztanak Tőled, hogy követni tudjalak Téged az elkövetkező években. Tied minden dicsőség és magasztalás, mindörökké, Ámen."