Kockáztass, és szerezz meg többet, mint amiről álmodhatnál

"Akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van" Lukács 19:26
("Tedd kockára az életed és így többet kapsz a végén, mint amiről valaha is álmodtál. Élj biztonságosan, és a kevés kincsed szorongatva fogod végezni" - MSG Bible - fordítás)

Jézus elmond egy történetet egy gazdáról, aki megbízta három szolgáját, hogy kezeljék a pénzét, míg ő távol van. Mindegyiknek adott egy-egy meghatározott összeget. Mire visszatért az első szolga megduplázta a rábízott pénzt, a második 50 % hasznot szerzett.

A harmadik viszont lényegében azt mondta, hogy félt, hogy megbünteti a gazda, ha hibát követ el, így elásta a pénzt, míg gazdája visszatért. A gazda megjutalmazta az első két szolgát, mondván, hogy aki jól bánik a kevéssel, arra nagyobb felelősséget bíznak. A harmadik szolgát azonban megszidta: "akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van" (Lk. 19:26)

Hitben járunk, amikor kockázatokat vállalunk, de nem akármiféle kockázatokat, hanem olyanokat, amik kifejezetten Isten irányítása alatt állnak. Ezek a biztatások, finom noszogtatások, amiket Isten ad, arra késztetnek, hogy hitben járjunk, ne látásban.

Mikor nem hit által élünk, akkor hitetlenek vagyunk. Minden Istentől független döntés hitetlen döntés. Jézus kifejezte a hitét, mikor azt mondta: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon." (János 5:19)

Ragaszkodj a krisztusi személyazonosságodhoz!

„Ő az övéiként azonosított minket azáltal, hogy Szent Lelkét a szívünkbe helyezte.” (2 Korinthus 1:22 – NLT fordítás)

A hited megerősödik, ha a krisztusi személyazonosságodra összpontosítsz. (Galata 2)

Ez azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagysz minden más képet magadról, ami nem Istentől jön. Nem fogadod el, amit mások mondanak rólad, ahogyan megbélyegeznek vagy meghatároznak téged.

Elkezdesz hinni abban, amit Isten mond rólad, hogy Ő örül neked, hogy elégedett azzal amilyennek teremtett, és abban, hogy Ő határoz meg téged.

Nem az érzéseid határoznak meg. Nem mások véleménye, és nem a körülményeid. Nem is a sikereid vagy a bukásaid. Nem az autó, amit vezetsz, nem a pénz, amit megkeresel, vagy a ház, amit a magadénak mondasz, pedig valójában a banké.

Téged Isten határoz meg, egyedül Isten. Ő pedig úgy határoz meg, úgy azonosít téged, mint a saját tulajdonát. (2 Korinthus 1:22)

Ha nem tudod, ki vagy, akkor sebezhetővé válsz, és ki leszel téve annak, hogy mások mondják meg, ki vagy. Azonban a kőkemény, szilárd, evangéliumi igazság az, hogy az vagy, akinek Isten mond téged, és ebbe nincs senki másnak beleszólása.

Az önazonosság-tudat nagyon fontos része a bővölködő életnek. Jézus azért volt képes szembenézni küldetésének hihetetlen kihívásaival, mert pontosan tudta, hogy ki Ő. Tudta, hogy Isten számára fontos, és ez adott neki magabiztosságot, hogy céltudatosan járjon hitben.

A te személyazonosságod Krisztusban van meghatározva, és a Szent Lélek ereje benned van. Isten drága, értékes gyermeke vagy, és Ő örömét leli abban, amilyennek teremtett téged.

Beszéljünk róla

* Mit jelent az, hogy „céltudatosan, hitben” menni előre?
* Milyen bizonyítéka van annak, hogy a Szent Lélek munkálkodik az életedben?

Szeress másokat azáltal, hogy megőrzöd testi egészségedet

"[a szeretet] Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik." (1Kor.13:7)

A szeretet fárasztó. Igazán szeretni, munka. Érezted már úgy, hogy "már nem tudok több szeretetet adni"? A legtöbb ember nem érti, hogy a fizikai állapotuk nagy hatással van a kapcsolataikra és a képességükre, hogy szeressenek.

Fizikai energiába kerül, hogy meghallgassunk másokat, hogy az ő szükségletüket helyezzük előtérbe. Próbáltad már valaha, hogy érdeklődőnek tűnj, miközben hullafáradt voltál? Azért nem tudsz figyelni, mert ez energiába kerül.

Mi történik a kapcsoltaiddal, amikor kimerült vagy? A kis apró gondok nagy problémává válnak, amikor fáradt vagy. Nyűgösebb, védekezőbb és kritikusabb vagy, ha testileg ki vagy merülve.

Melyek azok a Bibliában szereplő szokások, amelyek testileg felfrissítenek?

Pihenés- "Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsolt 127:2)

Néhányótoknak ezt rá kell írniuk az aktatáskájukra. A pihenés olyan fontos, hogy Isten a Tízparancsolatba is bevette. A hetedik napon pihensz. Ha nem veszel ki minden héten egy szabadnapot, akkor megsérted Isten egyik parancsolatát.

Néha a legszellemibb dolog, amit tehetsz, az, hogy pihensz. Elképesztő, mennyivel jobbnak látszanak a dolgok egy kiadós alvás után. Sokan közületek túl fáradtak, hogy szeressék gyermekeiket; túl fáradtak, hogy szeressék férjüket; túl fáradtak, hogy szeressék feleségüket.

Kiegyensúlyozott étrend- "Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!" (Zsolt.119:73)

Nem igényel nagy fejtörést: Chips és sütemények helyett gyümölcsök és zöldségek fogyasztása nagyobb mértékben biztosítja számunkra a tartós energiát. Tudjuk mit kell tennünk, már csak meg kell tennünk.

Rendszeres testmozgás- "dicsőítsétek tehát Istent testetekben." (1Kor.6:20b) A testünk mozgásra lett teremtve. A bibliai időkben nem volt szükség edzésre, hiszen az emberek mindenhova gyalog közlekedtek és fizikai munkát végeztek. De legtöbben közülünk ülő életmódot folytatnak és mindenhova autóval mennek.

Mégis igazából két lehetőség közül választhatsz az életben: fáradtság vagy állóképesség. Az állóképesség magába foglalja a rendszeres testmozgást.

A Biblia közepe

„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsoltárok 118:8 Károli)

A 117. zsoltár a Biblia legrövidebb fejezete. A 119. a leghosszabb. A 118. zsoltár pedig éppen a Biblia közepén van. Előtte 594 fejezet van, és utána is 594 fejezetet találhatunk, ez összesen 1188 fejezet. Ezt a számot felbonthatjuk így is: 118-8, vagy Zsoltárok 118:8. Nos, bár tudjuk, hogy a fejezetek felosztása eredetileg nem volt benne a Szentírásban, mégis, nem érdekes, hogy jött ki ez a kis igei számtanfeladat? Vagy már eleve Isten volt a háttérben? És ha így van, akkor nem kellene a Biblia középső versének a Biblia központi mondanivalóját tartalmaznia? Hiszen éppen ezt teszi: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni”. A 118. zsoltárban a szerző hét indokot sorol fel, hogy miért méltó Isten a bizalmunkra: a) „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.” (5. vers); b) „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (6. vers); c) „Velem van az Úr, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.” (7. vers); d) „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (17. vers); e) „Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (18. vers); f) „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (24. vers); g) „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (29. vers).

A LEGJOBBAT KIHOZNI MÁSOKBÓL

„Legyetek erősek és bátrak..." (^Mózes 31:6)

A Szentírásban Isten újra meg újra így szól: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Ur, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled" (5Mózes 31:6). Miért? Hogy a legjobbat hozza ki belőlünk! A történelemkönyvek tele vannak olyan tehetséges emberek történeteivel, akikben sokáig senki nem látta mega rátermettséget, amíg valaki el nem kezdett hinni bennük. Einstein négyéves koráig nem tudott beszélni. Isaac Newton nagyon gyengén teljesített kisiskolás korában. Egy újság szerkesztője kirúgta Walt Disney-t, mert szerinte nem voltak jó ötletei. Tolsztoj abbahagyta az egyetemet. íme, a tanulság: az emberek nem egyforma ütemben fejlődnek. Ahhoz, hogy ösztönözni tudd őket, mindig a rejtett lehetőségeket kell keresned bennük. Szavaid olyan légkört teremtenek, amelyben az emberek nem csupán felismerik talentumaikat, de fejlesztik is őket, sőt jeleskednek bennük. John Erskine, a Columbia Egyetem angol nyelv és irodalom professzora tanár volt, zongoraművész, 60 könyv szerzője, a Juilliard School of Music igazgatója, népszerű és szellemes előadó. Rendkívüli pályáját felesége, Helen így jellemezte: „makacs op­timizmus". „Jó tanár volt - mondja róla a feleség - mert ő maga is izgalmas dolognak tartotta a tanulást, és bízott a jövőben." Többször is mondta feleségének: „Azt kell mondanunk a fiataloknak, hogy a legjobb könyvek még megírásra várnak; a legszebb festményeket ezután fogják megfesteni; a legjobb kormányok még ez után fognak meg­alakulni; a legjobb dolgokat majd ők fogják véghezvinni." Minden emberben ott van egy Istentől kapott hajtóerő arra, hogy elérjenek valamit. Ha meríteni tudsz ebből az erőből, és meg tudod nekik mutatni, hogy hiszel a jövőjükben, akkor szinte bármit képesek lesznek megtenni azért, hogy megfeleljenek ennek az elvárásnak.

A My Fair Lady című musicalben Eliza Doolittle, egy közönséges virágáruslány, elegáns úri hölggyé válik, aki Anglia legjobb köreiben forog. Hogyan történhetett ez meg? Mert Henry Higgins, a jeles nyelvészprofesszor úgy bánt vele, ahogy egy hölggyel illik - a lány pedig felnőtt az elvárásokhoz. Alán Loy McGinnis írja: „Egyszer egy értékesítési konfe­rencián kellett előadnom, ahol az éves jutalmakat osztották ki. Egy nő, aki hihetetlen teljesítményt nyújtott, és rendkívüli összeget keresett az eladásokból, minden érdemet az értékesítési igazgatójának tulajdonított. Ott állt a 3000 fős tömeg előtt, kezében szo­rongatva az év legjobb értékesítőjének járó díjat, és közben visszaemlékezett arra, mi­lyen nehéz időszakot élt át két évvel azelőtt. A jövője annyira sötétnek tűnt, hogy már ki akart lépni, többször is felhívta közvetlen főnökét azzal, hogy felmondjon. Az értékesíté­si igazgató azonban egyre győzködte őt, hogy még nem próbálkozott elég ideig, és hogy nem vették volna fel, ha nem látnának benne szokatlanul nagy lehetőségeket. A hangja elcsuklott, ahogy a történetet mesélte. Aztán ezt a bölcs megjegyzést tette: »Azokban a hónapokban, amikor ki akartam lépni, és nem gondoltam, hogy itt bármilyen jövőm is lenne, Joan sokkal inkább hitt bennem, mint én magamban. Ó sokkal inkább akarta a sikeremet, mint én magam«." Az igazi keresztyén jellem egyik sajátossága, hogy kész mások bátorítására és felemelésére: „...én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb keze­det, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" (Ézsaiás 41:13). Amikor más em­berekkel van dolgod, a problémákra vagy a lehetőségekre összpontosítasz?

Anne Suliivan, Helen Keller* tanára, újra meg újra megpróbálta megértetni tanítványával a sza­vak fogalmát. A tehetséges oktató fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy előhozza azt a kincset, amely mélyen eltemetve ott volt Helenben. Szó szerint rávette Helent, hogy „akarjon akarni". A The Miracle Worker [A csodatévő] című darabban láthatjuk, hogyan virágzik ki Helen, hogyan fejleszti tehetségét, amely inspirálóan hat az egész világra generációkon át. Értsd meg ezt: Isten a bátorító szavakat, tetteket és viselkedésmódot használja arra, hogy erősítse bennünk az elszántságot a si­kerre. Ahhoz, hogy mindez valóban eredményes legyen, a dicséretnek azonnalinak, konkrétnak és őszintének kell lennie. Dr. William Mayo, a híres Mayo Klinika társalapítója, gyakran dicsérte fiatal orvosait, hogy ezzel bátorítsa őket. Egyikük ezt mondta: „Mondjuk felolvastad valami kis írásodat egy munkaértekezleten, aztán később találkoztál vele a liftben vagy a hallban, ő kezet nyújtott, a válladra tette a kezét, és csendesen ezt mondta: »Szép munka«, majd egyenesen és melegen a szemedbe nézett, és ebből tudtad, hogy tényleg így gondolja. Vagy lehet, hogy néhány nap múlva egy kis üzenetet kaptál tőle, és a cetlin ilyesmi állt: »Kedves... Tegnap este újra elolvastam a tanul­mányát, és sokkal többet tanultam belőle a ...-ról, mint amit eddig tudtam. Jó munka.« Higgye el, nagyra becsültük az ilyen kis üzeneteket." Dicséret, gyakorlati segítség, bátorítás - mindezek ter­mészetesen fognak áradni belőlünk, ha felismerjük, amit Anne Suliivan meglátott: a lehetőséget, ami minden emberben ott rejlik, csak még senki nem „nyitotta meg a csapot". Ezért mondja a Biblia: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" (Efezus 4:29).

Szavaidnak és viselkedésednek nagy hatása van más emberekre. A házasságtörésen rajtakapott asszony jó példa erre. Figyeld meg, hogyan kezelik őt a farizeusok: „Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket" (János 8:5). Milyen más volt Jézus hozzáállása! Irgalommal nézett rá, és ezt mondta: „En sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János 8:11). Felemelte őt, megváltotta és megerősítette - az ember nem tud másra gondolni, mint hogy ez a nő megpróbálta életének hátralévő részét úgy élni, hogy felnőjön ahhoz, amilyennek Krisztus látta őt. A „bátorítsátok egymást" és „építsétek egymást" parancsa végigvonul az egész Újszövetségen. Mindannyiunknak megerősítésre és elismerésre van szükségünk. Akkor miért tesszük zsebre a dicséreteket, amiket továbbadhatnánk másoknak, vagy miért térünk ki, amikor gyakorlati segítséget nyújthatnánk valakinek, és megnyithatnánk az utat sikeréhez? Néha egyszerűen azért, mert lusták vagyunk, önzők, vagy szokásunkká vált, hogy magától értetődőnek és természetesnek veszünk bizonyos embereket. Néha egyszerűen csak könnyebb hibát keresni. Alábecsüljük szavaink és viselkedésünk másokra gyakorolt hatását, vagy feltételezzük, hogy tet­szésünk, helyeslésünk nyilvánvaló. Attól tartunk talán, hogy dicséretünk buktató lesz számukra, és csak büszkeséget idéz elő bennük? Jézus nem félt ettől, amikor Nátánaelről ezt mondta: „íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság" (János 1:47) Micsoda dicséret! Az igazság az, hogy több ember hal bele összetört szívbe, mint pöffeszkedő énbe. Ezért kérj ma lehetőséget Istentől arra, hogy őszinte dicséretet mondhass valakinek! Kérd Istent, hogy használjon téged arra, hogy mel­léjük állj, és bátorítsd őket céljuk elérésére!

Maradj alakzatban!

„Ne mondjunk le az összejövetelekről!” (Zsidókhoz írt levél 10:25 NIV)

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy ősszel a vadludak miért V alakban repülnek, és nem csak találomra össze-vissza? A United Airlines-nak [Egyesült Légitársaság] egy régi reklámszlogenje így szólt: „Repülj az Egyesült barátságos egein!” A vadludak tudják, hogy ahhoz, hogy megtehessék hosszú útjukat délre, egyesülve kell repülniük. A tudósok kiszámították, hogy V alakban szállva a csapat 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, az így kialakuló léghullámok felhajtóerőt biztosítanak az alakzatban őt követő madár számára, ezzel segítve őt, csökkentve a terhelését és kímélve az energiafelhasználását. Egyedül sohasem lennének képesek megtenni az utat, de alakzatban repülve a legfiatalabb, a legidősebb, és még a leggyengébb is képes eljutni a célba. Más szavakkal: együttes erővel elérhetik, amire egyedül sohasem lennének képesek.

Amikor Isten azt mondta: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást!” ezzel azt mondta: „Maradjatok alakzatban, gyermekeim! Élvezzétek a felhajtóerőt!” Nem számít, hogy mi a rangod, az elhívásod, az ajándékod vagy milyen érettségi szinten vagy – nem arra lettél tervezve, hogy egyedül repülj! Te Krisztus testének tagja vagy, arra teremtve, hogy feladatodat az összes többi taggal való kölcsönös együttműködés harmóniájában végezd. „Nem mondhatja a szem a kéznek: ’Nincs rád szükségem’, vagy a fej a lábaknak: ’Nincs rátok szükségem’!” (1Korinthus 12:21). Előfordulhat, hogy egy megzavarodott vagy túl magabiztos vadlúd robotpilótára kapcsol, és elsodródik. Csakhogy hamar elnehezülnek a szárnyai a kimerültségtől, és veszít a magasságából. Érezni kezdi a növekvő légellenállás erejét, és visszahúzza legyengült testét az alakzatba, tollas zarándoktársai közé. Jézus azt mondta: „Nézzétek meg az égi madarakat!” (Máté 6:26). Térj hát vissza az alakzatba (és a közösségbe), és maradj is ott!

Olvasd a Bibliád!

„De az Úr beszéde megmarad örökké…” (1Péter 1:25)

Jana Jones mondja: „Napközben szakítani szoktam néhány percet arra, hogy egy kicsit lazítsak, ilyenkor olvasok a Bibliából. Miután több hónapon át megfigyelt a négyéves lányom bibliaolvasás közben, érdeklődni kezdett: »Sosem fogod kiolvasni azt a könyvet?«” Egész életeden át olvashatod a Bibliát, és mégis épp csak a felszínt érintetted. Nincs más ehhez fogható könyv. Például: 1) Egyetlen ember sem írt volna ilyen magas színvonalú művet. Gondolj csak a legjobb emberre, akit csak ismersz! El kell ismerned, hogy még ő is kihagyott volna egy-két dolgot, nem igaz? 2) A Biblia olyan légkört teremt, amilyet semmilyen más könyv nem tud. Luther Márton mondta: „A Biblia él, beszél hozzám; lába van, és utánam fut; karja van, és megragad”. Próbáld csak ki, hogy egy újságot kezdesz el olvasni egy étteremben, senki sem fog második pillantást vetni rád. De nyisd csak ki a Bibliád, és mindenki téged fog bámulni, nézik, ahogy eszel, és az is lehet, hogy még a rendszámodat is feljegyzik, amikor beszállsz az autódba. Mindezt azért, mert a Biblia közelében az emberek Isten jelenlétét érzik, és ez az emberek szívét válaszra készteti. 3) A Biblia olvasása megváltoztat minket. Legbensőbb értékeink átformálódnak, békesség tölti el a lelkünket, öröm fakad fel a szívünkből. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12). A Bibliádban találod a válaszokat, melyekre szükséged van, legyen hát a bibliaolvasás mindennapi életed része!

UGORJ!

„…az okos vigyáz a lépésre.” (Példabeszédek 14:15)

Miután imádkoztál, elterveztél mindent, és gondosan felkészültél, elérkezel ahhoz a ponthoz, ahol vállalnod kell, hogy fejest ugrasz a dologba. Félelmetes? Igen, az. Kétfajta ember van: azok, akik ugranak, mielőtt körülnéznének, ők ösztönösen, ötletszerűen cselekszenek. Aztán vannak azok, akik néznek, nézelődnek, és nézelődnek, de sosem ugranak, őket a félelem irányítja. Te melyik vagy?

Ahhoz, hogy eljussanak az Ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Jordán folyón, méghozzá áradás idején. Ettől még a legbátrabb szív dobogása is kihagy egy pillanatra. Isten megígérte, hogy amikor a frigyládát vivő papok lába a vízbe ér, a folyó vissza fog fordulni. El tudod képzelni, mi járhatott a fejükben? „Nem várhatnánk, míg levonul az ár? Miért épp nekem kell lennem az elsőnek? Mi van, ha a víz nem fordul vissza, és én megfulladok?” Az óvatosság és a paranoia között csak egy lépésnyi különbség van. Az óvatosság becsatolja a biztonsági övet, a paranoia nem is ül soha autóba. Az óvatosság kezet mos szappannal, a paranoia minden emberi érintkezést kerül. Az óvatosság félretesz idősebb korára, a paranoia minden fillért a fogához ver. Az óvatosság felkészül és tervez, a paranoia pánikba esik. Az óvatosság mérlegeli a kockázatot, és vállalja az ugrást, a paranoia a kisujját se teszi a vízbe. Ahhoz, hogy elérhesd Istentől rendelt célodat, nem szabad meghátrálnod, engedelmeskedj Istennek, és lépj bele a vízbe! Abban a pillanatban, hogy ezt megteszed, ajtók fognak nyílni, és források válnak hozzáférhetővé, ott, ahol eddig úgy tűnt, csak hiány van. Isten meg fogja adni az eszközöket, a módszert, és a munkaerőt. Állj hát rá ígéretére: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyette, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43: 2,4-5)
„örökkévaló karjai tartanak.” (5Mózes 33:27)

Képzeld magad elé a következő jelenetet: egy apa és két kisgyermeke játszanak. Az apa a medencében van, és hívja a gyerekeket, hogy ugorjanak be, majd ő elkapja őket. Az egyik gyerek beugrik, a másik nem. Amelyik nem ugrott, ujjongva nézi a másikat, meg is tapsolja, sőt, fel-le ugrál örömében. Ám amikor az apukája szólítja, hogy ugorjon ő is, akkor a kislány megrázza a fejét, és meghátrál. Te is a második gyerek vagy? Ott élsz a medence szélén, de soha nem vállalva az ugrást, megelégszel azzal, hogy mások életének külső szemlélője légy? Jobban szereted, ha semmilyen kockázatot nem kell vállalnod? Folyton a legrosszabbtól tartasz, ezért sosem élvezed a legjobbat. „De nem vagyok biztos benne, hogy mibe ugrom!” – mondod. Olvasd el ezt: „alant vannak örökkévaló karjai” (5Mózes 33:27 Károli). Az ostobaság becsukja szemét, és ugrik, mielőtt meggyőződött volna arról, hogy van-e egyáltalán víz a medencében, vagy arról, hogy apja valóban mondta-e: „Gyere, elkaplak!” A hit tudja, hogy a víztől való félelmet egyetlen módon lehet legyőzni, ha vállaljuk az ugrást, mert Isten, aki hív, már ott van attól a perctől kezdve, hogy gyermekévé lettél. Semmi sem fontosabb számára, mint biztonságod, hitbeli fejlődésed és sikered az életben. Isten azt mondta Józsuénak: „…indulj, kelj át itt a Jordánon… arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak… Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:2,7). Figyeld meg ezeket a szavakat: „indulj, kelj át, légy erős”; másként fogalmazva: vállald az ugrást!  

Amikor nem kapsz választ

„Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg…” (Jakab 4:3)

Jerry Sittser lelkész írja: „Mi történne, ha Isten minden imánkat meghallgatná? Eszembe jutottak fiatal éveim, amikor kész voltam meghódítani az egész világot, Krisztussal vagy Krisztus nélkül. A csoport, melyet vezettem, növekedett, és én meglovagoltam a siker hullámait, amihez csak hozzáértem, arannyá változott. Végül a szolgálat alábbhagyott, és elvesztette lendületét. Hála Istennek, hogy így történt… elviselhetetlenül beképzeltté váltam, egy önjelölt szakértővé. Mi történt volna, ha imáim meghallgatásra találnak, ha a csoport tovább növekszik, és a programunk egyre több elismerést szerez?” Jakab azt mondja: „Kértek, de nem kapjátok meg, mert rossz a motivációtok”. Vannak bizonyos imádságok, amelyekre Isten a te érdekedben nem fog válaszolni. Sittser így folytatja: „Lehet, hogy jó ügyet szolgálsz, de te magad még mindig rossz vagy; beképzelten viselkedsz, kárörvendő vagy, túlzott szigorral bünteted a vétkeseket, és mentegeted a bűnöket. A keresztes hadjáratot folytatók számára a legnagyobb kockázat az… hogy vakká válnak saját hibáikra. Harcolnak a polgárjogokért, de a portásokat másodrendű állampolgárként kezelik. Védik a szexualitásra vonatkozó bibliai alapelveket, de kevés megbecsülést tanúsítanak házastársuk iránt. A megválaszolatlan imádságok Isten ajándékai… megvédenek minket önmagunktól. Ha minden imánk meghallgatásra találna, visszaélnénk a hatalommal… arra használnánk az imádságot, hogy a világot a saját tetszésünkre formáljuk, és az maga lenne a földi pokol. Mint az elkényeztetett gyerekek, akiknek túl sok játékuk és túl sok pénzük van, még többet markolnánk. Győzelemért imádkoznánk mások kárára… megrészegülnénk a hatalomtól… megbántanánk embereket és felmagasztalnánk önmagunkat. Ézsaiás azt mondta: »De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson« (Ézsaiás 30:18). A megválaszolatlan imák védenek… megtörnek… elmélyítenek… és átformálnak. A múlt megválaszolatlan imái, melyek fájdalmat okoztak és kiábrándítottak, olyanok, mint a finomító kohók, felkészítenek minket a jövő válaszaira.”

HOGYAN KERÜLHETED EL A KIÉGÉST?

„...a bokor égett... de nem égett el." (1Mózes 3:2 AMP)
Emlékszel az égő csipkebokor történetére? Égett, de nem égett el. Vannak emberek, akik valaha égtek az Úrért, de mostanra kiégtek. Évekig hűséges munkásai voltak a gyülekezetnek, majd hirtelen eltűntek. Herbert J. Freudenberger pszichológus úgy írja le a kiégést, mint „kimerültség, melyet az okozott, hogy valaki odaszánta magát egy ügyre, ami nem hozta meg az elvárt eredményt". Nos, hogyan kerülheted el a kiégést? Először is: keresd, amit Isten kíván adni neked! „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek..." (Jakab 1:5). Isten szakértő, hozzá kell fordulnod! Másodszor: ren­dezd át a fontossági sorrendet! Ha túl sok vasat tartasz a tűzben, egyikre sem tudsz elegendő figyelmet fordítani. Tanulj meg nemet mondani! Családod értékelni fogja, ha más emberek nem is. Harmadszor: gyakorold a hálaadás művészetét! Freudenberger mondja: „Tedd szokásoddá, hogy észreveszed - és táplálod - a nem látványos jókat, amik érnek!" A következő: tanuld meg a fizikai pihenés művészetét! Fordíts minden napod végén tíz-húsz percet arra, hogy elüldögélsz egy kényelmes karosszékben, és élvezel egy jóízű, nagy nyújtózkodást. Kedveskedj testednek és elmédnek pihenéssel! Képzeld el, hogy napozol a parton! És mit szólnál egy kis tornához? Ez az egyik legjobb „antibiotikum" a kiégés ellen. Válassz bármit, ami működik nálad, ne olyat, ami még feszültebbé tesz! Kifejlesztheted a saját kikapcsolódási formáidat; sétálj egy nagyot, olvass egy jó könyvet, próbálkozz valami kreatív tevékenységgel! Ahogy James Thurber találóan megjegyezte: „Jobb, ha séta közben eltévedsz, mint ha el sem indultál volna". Végül: keress valakit, akivel együtt töltheted idődet! Ha elvágod magad az emberektől, az csak növeli a problémát, ahelyett, hogy megoldaná. Keress valakit, akiben megbízol, és akivel szívesen beszélgetsz!

A megtapasztalt hiányok ellenére is: a teljesség naponkénti vonzásáért.

A mai nap imádsága:

Urunk, Istenünk! Áldunk Téged jóságodért! Köszönjük, hogy naponként sok jót teszel velünk - kérésünk nélkül is. Oltalmazz minket ezután is! Ámen.

Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halódóban vannak...". Jelenések 3,1b-2

Szépen mondja ősi magyar nyelvünk: ami lélektelen, az élettelen... Ez nemcsak tárgyakra vonatkozik, állati, sőt emberi életet is minősíthet. Vegatív lény - mondjuk néha. Eszik, iszik, nemzőképes utódokat hoz létre, de az élete: lélektelen. Jézus szavai "lélek és élet" egyet jelölnek: a szentséget. (Protestáns felfogás szerint: Szent az, ami Istené.) Ha egy élet Istené, akkor az szentséggel telített.

Ha megnézzük korunkat, s benne nemzetünk valóságát, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy egyre többen vannak azok, akiket nem elégítenek meg az élet rutin-dolgai, többre teljesebbre vágynak: az Életre. De mi is az élet? Egészség? Nemcsak az... Jólét, biztonság? Nemcsak az... Meglátni gyermekeinkben és unokáinkban az élet folytonosságát, a jövő reménységét? Az élet ennél sokkal több! Az élet:szentség! A Szentség vonzásába került emberek életük hiányosságát (szenvedésit) naponként elhordozva is tudják és érzik: életük teljes. Mert Isten "tenyerén" érzik magukat. Aki nem érezte meg még egyszer sem, mit jelent ez, az azt sem érti, amit Jób így mond: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk". Mert Isten világa ilyen "irracionális", ami rossz, az is jó, mert Ő a rosszból is jót tud előhozni.

Amit Jézus mond: az a teljesség ígéretét adja. Nem csak földi jutalmat ígér - "Bizony mondom néktek, hogy gonoszok és jók már itt a földön megkapták jutalmukat" -, hanem az élet utáni lét istenes örömét is. Sokan vannak, akik eszelős igyekezettel próbálják életük rövidségét az élvezetek halmozásával meghosszabbítani. Hasztalan próbálkozás ez, hiszen az idő (is) Istené... ha akarja, megáll, ha akarja felgyorsul... ez nemcsak szubjektve igaz: lásd kvantumfizika, relativitás-elmélet! Ami azonban mindennél fontosabb: az élet dolgai a szeretet megélésében nyerik el súlyukat, jelentőségüket. Itt, ebben a dimenzióban (Isten világa) formálódik az, amiért megmaradt Egyház, s mindig születnek új bizonyságtevők, s ezt a csodálatos szót így formáljuk ajkunkon nemzedékről nemzedékre: áldás.

Aggódás...

A mai nap imádsága:

Uram! Vedd el a lelkemet terhelő gondolatokat, s engedd éreznem, hogy a tenyereden hordozol, s gondot viselsz rólam, s szeretteimről! Ámen


Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
Fil 4,6

A hétköznapokban a szorongás nagyon gyakran valamilyen stresszállapot tüneteként jelenik meg. Szívdobogásunk erősödése, verítékezésünk, testünket átjáró hideg-meleg hullámok vagy valamilyen tartós izomfeszülésből adódó tüneteink (pl. tarkótáji fejfájás) mind-mind aláhúzza, hogy valami nincs rendjén körülöttünk... Aztán egyszer kontrasztosan megnyilvánul, hogy hol a baj: munkahelyen és/vagy családban, esetleg párkapcsolatban.

Korunk népbetegsége a szorongás, s a különböző, ezekhez tapadó, s innen kiinduló mindenféle fóbiák (félelmek), legújabban az ún. pánik-betegség. A WHO 1950 óta összesen 47 országban követett morbiditási adatai alapján ("Global Burden of Disease" vizsgálat) készített előrejelzése szerint a szorongás, a depresszió 2020-ra a második leggyakoribb (a szív-érrendszeri betegségek után, melyeknek egyik komoly oka szintén a "stresszes életmód") munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés lesz.

Lám-lám, az évezredekkel korábban élő emberek is nagyon jól tudták, hogy a rendezetlen élet, a lelki kiegyensúlyozatlanság az testi tüneteket, sőt betegségeket is okoz. Modern orvostudományunk a lélekgyógyászat területén újabban bevezette a transzperszonális (tkp. személyek közöttit jelent) jelzőt; valójában ez a szó a spritualitást, mint betegségekkel összefüggő, azokat létrehozó és megszüntetni képes lelki okokat jelöli.

A hívő ember azt tudja - hiszen hitének evilági mozaikjait reménységes képpé illesztette össze, s ez tudásának alapja - , hogy életének megoldása Istene kezében van. Onnan akarja azt megkapni életének minden napján, ezért imádkozik, ezért küzd. Bízik Teremtője gondviselésében, és szabadításában, de ha nehézségek szorongatják, akkor sem tagadja meg Őt, hiszen számtalanszor megtapasztalta, hogy Isten végül mindent az ő javára fordít. Az Istenben hívő ember is ugyanígy felkiált, ha fájdalmat érez, ugyanúgy elesik, mint a többi esendő embertársa, mégis más mint a többi, mert mindeközben nem lefele, hanem fölfelé néz...

Persze a hívő ember is aggódik időnként - hiszen a hívő ember is ember -, de ezek az érzések nem vesznek lakozást szívében, mert azokat "kiimádkozza" onnan. S mivel szinte minden nap hozhat új aggodalomra okot adó új helyzeteket, ezért igyekszünk rendszeres imaéletét élni, hogy lelkünket átjárhassa a békességet adó Szabadító Lélek...

Aratás...

A mai nap imádsága:

URam! Küldj munkásokat, mert sok az elvégzendő feladat ebben a világban! Ámen

Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

Lk 10,2

Ha Jézus URunk most buzdítaná övéit, akkor nagy valószínűséggel azt mondaná: "Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásnőket az aratásába..." Tény, hogy a MEE lelkészi karának majd egyharmada nő, s az is hogy tőlünk nyugatabbra az arány még nagyobb. Rendjén is van ez, a férfi-dominancia nem sokkal vitte előbbre a világot... lásd politika!

Épp ideje lenne, hogy a nők vegyék át az uralmat ezen a Földön, hiszen a tudományos számítások - a projektben gyakorlatilag majd minden egyetem a világon benne volt - szerint, a földi élet irreális. Ez azt jelenti, hogy ha a környezetszennyezést, a Föld kizsákmányolását, a biodiverzitás beszűkülését nézzük, akkor az életnek már rég össze kellett volna omlania ezen a bolygón! Szóval: kész csoda, hogy még élünk... Persze mit várunk az olyan "kultúráktól", ahol ártatlan civiliket mészárolnak le, ahol hazugságokkal nemezeteket háborúba kergetnek?! Csak Amerikában - a korlátlan lehetőségek országában(!) - mintegy 40 millió indiánt mészárolt le a fehér ember. (A kulturális veszteséget most ne is említsük!)

Az élet ugyanis nem arról szól, hogy el kell pusztítani a másikat, hanem arról, hogy együtt kell élni a másikkal. Ami az állat és növényvilágban a szimbiózis, az az embervilágban a kooperáció. Sajnos a kisközösségekben (párkapcsolat, család, gyülekezet) is nagyon sokszor sérülnek az együttműködés alapelvei. Így aztán nem csoda, hogy csak egyre szaporítjuk a szociális-, s egyéb problémáinkat!

Az aratnivaló sok - valóban. Soha ennyire nem kívántuk a lelki nyugalmat, mint ebben a mostani negatív információkkal felzaklatott világban... Hiába a hétköznapokat egyszerűsíteni kívánó egyre áttekinthetetlenebb csúcstechnológia, az emberek egyre inkább kiábrándulnak a modernitás-adta "áldásokból", s szívesen élnének egy egyszerűbb, de egészségesebb, lelki békét jobban munkáló világot. Ebben a helyzetben különösen is szükség lenne arra, hogy hangozzék az evangélium, azaz az Isten jó rendjét közvetítő tanítás, mely nem az egyébként is érthetetlen kultuszt bonyolítja még jobban, hanem segíti az embereket abban, hogy istenesebben, kiteljesedve éljenek a világban...

Béke...

A mai nap imádsága:

Uram! Munkáld a békességet bennem, hogy magam is a békesség eszköze legyen. Ámen.

   

Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.
Ézs 11,2



Amióta az ember "civilizáltan" él, azóta háborúzik... A harmadik évezred elején is - huszadikszázadi borzalmak ide vagy oda - most ebben a pillanatban mintegy kétszáz fegyveres konfliktust, háborút jegyeznek! Így azt mondhatjuk, a világ létével egyidős a harc, a testvér-konfliktustól (Káin és Ábel) kezdődően egészen a népek és nemzetek és kultúrák között: lásd az egyik legnagyobbat: az iraki háborút. Mindeközben az ember természetes igénye - akármelyik oldalon is áll - a béke után, nem lankad. De van-e, lehet-e igazságos béke egy igazságtalan háború után?

Ézsaiás messiás-próféciái a békét hirdetik. Azt a békét, amire mindenki vágyik, ami mindennek az alapja, amiben nem vért verejtékezve, hanem felszabadultan alkotva lehet értéket teremteni. Nem politikai béke, nem gazdasági biztonság, de nem is izmusok hamis ígéretein alapuló "csakazértis-reménység". Ez a béke nem részleges, nem csak a kiválasztottaknak szól, ez a béke egyetemes, mindent és mindenkit átfogó. Ez a béke nem is emberi, ez onnan felülröl száll alá, ez a béke Isten maga. Az evangélium nem más, mint annak az örömüzenete, hogy ez béke "megfogható", tapasztalható valóság. Tulajdonképpen a krisztuskövető életforma adja azt a keretet, amiben mindez megnyilvánul és megvalósul.

Sokan vannak, akiknek sajátos elképzeléseik vannak az Istenről, s az Ő békéjéről. Az ilyen emberek számára magától értődő, hogy életük minden dolga így kézdődjék: Én és a... másik, én és... a Jóisten, az én dolgaim, az én igényeim először... s minden többi csak ezután jöhet. Hamis kiválasztottság-tudat ez, hiszen Isten számára mindenki egyformán fontos. Aki megértett már valami lényegest a JóIstenből, annak számára az "ego", az én fontossága nem a kiváltságok keresésében, az önző célok megvalósításában domborodik ki, hanem a "szolgálatban".

Krisztus, az ÚR szolgája nemcsak mindenben példakép a keresztény ember számára, de istenfiúságának titka a "garancia", hogy megmaradjunk elhivatásunk kiváltságában.

Együttműködés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy az emberek felfedezzék saját életükben a Neked-való szolgálat kiváltságos örömét! Ámen

Jézus így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” 8Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.”
Mt 19,4-10

Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza... Ezzel elméletben mindenki egyetért, amikor az oltárhoz vezetik, de ahogy a zsidó mondás tartja: "A házasságból már maga is ki tud menekülni." Jóllehet e szólásnak van nem elhanyagolható szarkasztikus felhangja is, annak igazságát, azonban nem lehet elvitatni, hogy ha végképp nem megy, ha már "nem működik" a házasság, akkor az egyetlen emberi kiút mégiscsak a válás...

Van, aki erre a felismerésre csak évtizedek múlva döbben rá, van, aki viszonylag hamar, s okul belőle, de bőven akadnak olyanok is, akik a többedik próbálkozásra sem jönnek rá az elválasztó okokra, s az újabb párkapcsolatban is elkövetik a régi hibákat. Tény, hogy a válás fáj, s általában az egyik félnek azért mindig jobban fáj... Amíg hivatalosan is kimondják az elválasztó ítéletet, eladdig a felek - nemkülönben a gyermekek(!) - nemegyszer megjárják a poklot..., de ahogyan Churchill mondta a válásról: "Akinek pokolra kell mennie a válás miatt, az menjen tovább!", mely bölcsesség jól mutatja, hogy mindig van tovább is, csak kilépni egy rossz kapcsolat "poklából" nagyon nehéz, egyedül, külső segítség nélkül talán nem is lehet...

A farizeusi bölcselkedés szülte végkövetkeztetést: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni!” - manapság sokan teszik meg életük vezérelvévé, s választják a "szingli"-létet. Jóllehet a szingli-lét közép-európai specifikus nyomorúsága egészen más szintű, mint a tőlünk nyugatabbra egyedül élőké, de ha mérlegeli egy fiatal a közös élet lehetőségeit, akkor hamar rájön, hogy a közös életben több az üröm, mint az öröm...

Miért van ez így? Nem pontos a mérlegük, kormos a szemüvegük, amin keresztül szemlélik ezt a világot? Vagy egyszerűen csak azt látják, hogy az előttük járó relatíve-jóléti generációk is a lehetőségeikkel inkább visszaéltek, mintsem hogy éltek volna velük! Ennek az lett eredménye, hogy leszámítva egy-két üdítő kivételt, a közösségi élet, az élet minden területén(!) - s ne áltassuk magunkat így van ez még az Egyházon belül is - válságba sodródott... Bizony a 'fiatalok' már nem akarják sem "megváltani" a világot, sem másoknak jobbítani - csak maguk módján élvezni... Az idióta öreg tábornokok pedig realitásérzéküket veszejtve még mindig háborúsdit játszanak! Ennek az egyik következménye, hogy 5-10 Eurókat igyekeznek méregdrága hirdetésekkel kicsalni a tévénézők zsebéből, hogy szegény afrikaiaknak végre legyen már egy 2-3 négyzetméteres műanyag hálójuk, amivel védhetik magukat a moszkítók ellen, de mindeközben ezermilliárdokat pocsékolnak el rakétákra, drónokra, s egy velejéig romlott rendszer fenntartására...

Ahogyan az élet megítéli két ember kapcsolatát, ugyanígy az élet megítéli a birodalmakét is... Semmi sem örökös, s ha valami minél inkább igazságtalan, annál rövidebb ideig tart! A kérdés megmarad azonban kérdésnek: válhat-e, váljon-e a keresztény (keresztény=krisztusi) ember vagy sem? Jézus URunk azt mondja "paráznaság esetét kivéve", de azt tudjuk, hogy a paráznaság elsődleges jelentése: szövetség-törés... ez pedig újabb megválaszolandó kérdéseket vet fel: Kivel is kötöttem szövetséget? Kivel, mivel akarok (újra) szövetséget kötni?...