ADJ NEKI MEG EGY LEHETŐSÉGET!

„Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki?" (Máté 18:21)
Amikor az emberek zaklatottak, olyankor rossz dolgokat mondanak és tesznek. Ilyen­kor könnyen ítélkezővé válunk irányukban, és helytelen következtetéseket vonunk le. Helyette jobb, ha lassítunk, Istentől kérünk türelmet és megértést. Ne kényszeríts másokat arra, hogy a múltjukban éljenek, míg te elvárod, hogy a te múltad el legyen felejtve. Bármiben is gyakorolsz kegyelmet, annak a százszorosát fogod aratni idővel. Mindenki hibázik, ezért adj még egy lehetőséget, hogy méltósággal térhessenek vissza a kapcsolatba. Neked milyen sok idődbe telt, míg helyrehoztad életed hibáit? Nem lehet, hogy némelyiken még most is dolgoznod kell? Ugye örülsz, hogy az em­berek nem tudják küszködéseid teljes történetét? Adj hát te is időt az embereknek, adj nekik lehetőséget arra, hogy megmagyarázzák tetteiket! Lehet, hogy először még nem találják a megfelelő szavakat, ezért légy kész tovább hallgatni. Jézus eltűrte Péter gyengeségeit, mert tudta, mi lesz Péterből egy napon. Érdekes módon, amikor valaki felzaklatta Pétert, ő Jézushoz fordult a kérdéssel: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így felelt neki: „...hetvenszer hétszer is" (Máté 18:21-22). Ha a reménynek csak egy kis szikrája is van bennük, szítsd fel azt a tüzet, ne oltsd ki! Nem bírálóra van szükségük, hanem buzdítóra. Amikor Nathaniel Hawthorne-t elbocsátották az állásából, teljesen kétség­beesett. Felesége azonban ezt mondta neki: „Most elkezdheted megírni azt a könyvet, amit mindig is akartál." így született meg A skarlát betű. James Whistler megbukott West Pointban [katonai akadémia az Egyesült Államokban], az üzleti életben is kudar­cot vallott. Egy barátja azonban a festésre biztatta. A többi pedig már történelem. Adj hát az embereknek még egy lehetőséget!

Mit tegyünk, amikor elmúlik a hév?

„Az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2:4 Károli)

Senki sem tervezi, egyszer csak megtörténik. A románc szembekerül a realitással; valami megadja magát, és ez általában pont a romantika. Először olyanok vagyunk, mint egy szerelmes gerlepár, és semmi sem fontosabb a földön, mint egymás boldogsága. Aztán jönnek a kis tipegő lábacskák, és jól szervezett világunk a feje tetejére áll. A gyerekek nem illenek bele szépen a naptárunkba és a napirendünkbe. Ugyanis ők nem tudnak, és nem akarnak várni. Három gyerekkel, két munkahellyel és egy jelzáloghitellel később a szerelem már csak távoli emléknek tűnik. Két túlhajtott ember azon tűnődik, hogy hol hagyták el azt a romantikus érzést, és hogy vajon vissza fog-e térni valaha. Néhányan megállapodnak egy csendes házasságban, és vannak olyanok is, akik csak addig maradnak, amíg a gyerekek nagyobbak nem lesznek, aztán zöldebb, romantikusabb legelőket keresnek. De Isten egy harmadik, sokkal izgalmasabb alternatívát kínál. Isten alternatívája: tégy meg mindent azért, hogy helyreállítsd az „első szereteted”! (Ez az igeszakasz az efézusi gyülekezetnek íródott, de az alapelv alkalmazható egy jó házasság építésére is.) Tehát: 1) Vizsgáld meg újra az érzéseidet! Azt hisszük, hogy a mostani bizsergésmentes állapot azt bizonyítja, hogy a romantikus szerelem meghalt, és az álom örökre elveszett. Ez azért van, mert a romantikát összetévesztjük a szerelemmel. A romantika hozza össze az embereket, de a szeretet tartja együtt. És azok az emberek, akik szeretik egymást, újra fel tudják éleszteni a romantikát – mindegy hogy milyen korban vagy milyen állapotban vannak. 2) Ismerd fel, hogy az a bizonyos „hév” nem elveszett, hanem te hagytad el. „Az első szeretetedet elhagytad”. Nem az hagyott el téged. Nem halt meg. Egy új partner nem megoldás. 3) Menj vissza! A szerelmet meg fogod találni ott, ahol elhagytad: alultápláltan, kirekesztetten, gondozatlanul és súlyos oxigénhiányban szenvedve, de nem holtan. A házasságot Isten teremtette. Beszélj Vele! Kövesd az Ő útmutatásait, és szerelmed újraéled!




Íme három dolog, ami az Istennel való járásban – és a házasságokban is – működik. Először: Emlékezz! „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki!” (Jelenések 2:5). Ne a mélységre, hanem a magasságra! Ne arra, hogy mennyire elromlott, hanem arra, hogy milyen nagyszerű volt egykor! Ne a legrosszabb, hanem a legjobb időkre! Emlékezz arra, amikor az volt a napod fénypontja, hogy együtt lehettetek! Mit tettél akkor, amit most nem teszel? Emlékszel arra, amikor felhívtad, csak azért, hogy halld a hangját? Az ajándékokat, amiket igazából nem engedhettél meg magadnak, mégis megvetted neki? A szerelmes üzeneteket, amiket az ebédjéhez csempésztél? Emlékszel, amikor kinyitottad neki az ajtót, kihúztad a széket, amikor a járda külső szélén mentél, amikor a kedvenc ételét főzted, pedig kimerült voltál attól, hogy későig dolgoztál, amikor az „1001 romantikus módszer”-t olvastad, és mindet kétszer is kipróbáltad? Emlékszel a csendes, gyertyafényes vacsorákra, amikor újra megborotválkoztál, és azt az illatot használtad, ami az ő kedvence, pedig te utálod? Amikor az intimitás nem csupán rólad szólt? A különleges helyekre, időkre, illatokra, pillantásokra, dalokra és versekre? A rózsára a tálcáján, amikor az ágyba vitted neki a reggelit, mert elsírta magát, amikor meghallotta azt a dalt, hogy: „Már nem hozol nekem rózsát többé”, te pedig megfogadtad, hogy sosem feledkezel meg a virágokról? Emlékezz! Emlékezz arra, mit tettél a szerelemért! Talán úgy tűnik, véletlenül bukkant fel a varázslat, de valójában a tettek éltették! Te voltál a varázslat. Amit tettél, az táplálta a szerelmet, aztán abbahagytad, és a láng kialudt. De az őrláng még ég, és ha visszaemlékszel a „magaslatokra”, az újra elindítja a pozitív, hitet ébresztő vonzalmat, ami olyan tettekre indíthat, melyek azt a kis lángot újra felszítják!




A második dolog, amire szükség van az első szeretet megújításához: a megtérés. Változtass a gondolkodásodon, az irányodon és a cselekedeteiden! Nem lehet megoldani egy problémát ugyanazzal a gondolkodásmóddal és viselkedéssel, ami előidézte; új gondolkodásmódra és új cselekedetekre van szükség. Ha a kapcsolatod valaha forró volt, akkor még mindig megvan mindened, ami ahhoz kell, hogy újra felforrósítsd. Már visszaemlékeztél arra, hogy miket tettél a kapcsolat „magaslatán”. Már elismerted, hogy azok a tettek éltették és töltötték meg kapcsolatodat, és hogy amikor mindezt abbahagytad, akkor „elhagytad az első szereteted”. Most készen állsz rá, hogy megtérj (ami azt jelenti: visszafordulni), és visszamenj oda, ahol akkor voltál, amikor a szeretet lángja fényesen lobogott. A helyreállás harmadik tényezője: a felelevenítés. „Tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet!” (Jelenések 2:5). Írd össze azokat a dolgokat, amelyeket akkor tettél, amikor a kapcsolat nagyszerű volt! Mindkettőtöknek személyesen kell imádságban elkötelezni magát arra, hogy megtesz néhányat a listán szereplő dolgok közül, anélkül, hogy elárulná társának, hogy melyiket választotta. Próbáld meg „rajtakapni” társadat azon, hogy feleleveníti „az előbbiekhez hasonló cselekedeteket”, és add tudtára, hogy milyen sokat jelent neked az, hogy törődik azzal, hogy megtegye. Amit hálával megerősítesz, abból még többet kapsz. Még egy bölcs intés: először talán furcsának fog tűnni, sőt valószerűtlennek, ha újra úgy viselkedsz, mint régen. Légy türelmes, ez majd megváltozik. Csak tedd továbbra is! És ne várj arra, hogy kedved legyen hozzá! Képes vagy arra, hogy új módon cselekedj, és az új érzéseket hozzon, még ha nem is érzel kedvet az új dolgok cselekvéséhez. Tedd, és majd érezni fogod, tedd, amíg az első szeretet öröme újra fellángol!

Munkamániás vagy?

„Tedd Istent az első helyre, és Ő… sikerrel koronázza erőfeszítéseidet.” (Példabeszédek 3:6 TLB)

Ha életed korai szakaszában elutasítást tapasztalsz, akkor úgy érzed, hogy folyamatosan bizonyítanod kell, és munkamániássá válsz azért, hogy az emberek elfogadjanak. Egy nő ezt írja: „Még mindig hallom, ahogy apám kiabál, és azt mondja nekem, hogy soha nem leszek jó semmire, soha nem fogok elérni semmit. Minél jobban kiabált, annál eltökéltebbé váltam abban, hogy bebizonyítom neki, hogy téved.” A te fejedben is vannak ilyen hangok? Az igaz, hogy úgy érhetsz el sikert, ha keményen dolgozol, de ahhoz, hogy tartós elégedettséget élj meg, tudnod kell, hogy Isten akaratát valósítod meg az életedben. Mindent egybevetve, az jelenti a legtöbbet, hogy tudod: Isten szeret és elfogad. Mi tudná felülmúlni ezt?

Isten másfajta mércével mér. Nem fogja azt kérdezni, hogy milyen autód volt, hanem azt, hogy hány embert vittél el vele. Nem fogja megkérdezni, hogy hány négyzetméteres lakásod volt, vagy hogy hány hálószoba volt a házadban, hanem azt, hogy hogy nevelted a gyermekeidet, és hogy bántál a családoddal. Nem fogja megkérdezni, hogy milyen márkájú ruhák voltak a szekrényedben, hanem azt, hogy hány embernek adtál belőlük. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi volt a fizetésed, hanem azt, hogy mennyit fektettél be belőle Isten Országának építésébe. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen beosztásban dolgoztál, hanem azt, hogy a munkádat megpróbáltad-e kiválóan és becsületesen végezni. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi barátod volt, hanem azt, hogy te hány embernek voltál a barátja. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen környéken éltél, hanem azt, hogy szeretted-e a szomszédaidat. Nem a politikai nézeteidre vagy a bőröd színére fog rákérdezni, hanem arra, hogy milyen a jellemed. Tehát ne csupán keményen dolgozz, hanem a megfelelő okból dolgozz keményen!

Felhatalmazva az életen át tartó szolgálatra

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."(Ef 2,10)



Három dolog van, amit tehetsz az életeddel: eltékozolhatod, eltöltheted vagy befektetheted. A legjobb módja életed kihasználásának, ha valami olyasmibe fekteted bele, ami a földön való életednél tovább tart.

A legrosszabb dolog, amit tehetsz, a mának élni és magadnak élni. Isten nem azért helyezett a földre, hogy magadnak élj. Ő azért alkotott, hogy Krisztushoz hasonló legyél.

A Márk 10,45 szerint tudjuk, hogy Jézus két dologért jött a földre:"Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

Amikor Jézust kezdjük követni, ő felhatalmaz az egy életen át tartó szolgálatra. Minél inkább Krisztushoz hasonlóvá válunk, annál inkább fogjuk szolgálni egymást.

Ma azt szeretném, ha elmélkednénk a következő igeverseken, melyek Isten szolgálatra való hívásai az életünkben. Imádkozd át őket és kérd Istent, tárjon fel új utakat, hogy miként tudod szolgálni a körülötted élőket.

"Adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. (Róm 6,13b - SZIT)

"De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról."(Apcsel 20,24)

"Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt."(Mk 8,35)

Isten gondoskodó Apa

"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1Pt. 5,7)

Biztos voltál már valamikor olyan helyzetben, hogy megkérdezted: "Isten nem törődik velem?". A tanítványok kérdezték ezt Márk evangéliumának 4. részében. Egy hajón voltak a tavon, amikor feltámadt a szél és nagy vihar lett. A víz időnként átcsapott a hajó felett, ami kezdett megtelni vízzel. Jézus aludt. A tanítványok felkeltették és feltették neki a lehető legfontosabb kérdést: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?". (Mk. 4,38)

Mi a helyzet veled? Vajon Istent érdekli a kifizetendő rezsid, az egészséged, hogy sikeres, vagy sikertelen vagy az életben? Érdeklik a gyerekeid és az oktatásuk, vagy hogy valaha is megházasodsz-e, vagy sem? Érdekli a vita a barátoddal, vagy, hogy hogy érzed magad ma reggel? Isten azt mondja: "Naná, hogy érdekel! Én gondoskodó Apa vagyok."

A Máté 6,31-32 írja: "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." A következő vers így folytatja: "De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."

Az Írás azt mondja, Istent érdekli az életed minden egyes kis részlete. Ez annyira hihetetlen, hogy fel sem bírom fogni. Isten gondoskodó Isten. Ő törődik az életed minden egyes részletével.

Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és azt mondta: "Én keresztény vagyok, de nem érzem, hogy bárhová is jutnék a keresztény életemben. Mintha üresjáratban ragadtam volna." Azt kérdeztem: "Mit gondolsz, mi lehet a probléma?" Azt mondta: "Szerintem az a baj, hogy nem szeretem Istent eléggé." Mire azt feleltem: "Nem ez a te problémád. Nem az a problémád, hogy nem szereted Istent eléggé. Az a problémád, hogy nem érted, Ő mennyire szeret téged."

A szeretet mindig válasz a szeretetre. A Biblia azt mondja: "Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket." (1 Jn. 4,19) Mikor így beszélsz: "Nem szeretem Istent", az azért van, mert nem fogtad fel, hogy ő valójában mennyire szeret téged. Ő az életed minden apró részletével törődik. Ő irgalmas és gondoskodó Apa.

Mi az, amit Isten elé kell vinned?

"Jézus ekkor így szólt hozzá: 'Menj el, a hited megtartott téged.' És azonnal újra látott..." (Mk 10,52)

Először, megragadod és felismered a pillanatot, amikor Isten lehetőséget ad. Másodszor, leküzdöd félelmeidet. Harmadszor, megvallod hitedet és azt, amit meg akarsz változtatni az életedben. Azután elnyered Isten kegyelmét.

Márk evangélista ezt írja: "Jézus ekkor így szólt hozzá: 'Menj el, a hited megtartott téged.' És azonnal újra látott..." (Mk 10,52) Bartimeus megragadta a lehetőséget, Jézushoz kiáltott mikor Isten fia az ő gyékénye mellett haladt el. Nyilvánosan megvallotta hitét arról, hogy kicsoda Jézus és mit tehet érte. Aztán elnyerte Isten kegyelmét és újra láthatott.

Vannak néhányan olyanok köztetek is, mint a vak koldus, Bartimeus - nagy konfliktusokat hordoztok vállaitokon, csalódást vagy szomorúságot. Magányosak vagytok és úgy érzitek, a boldogság elhagyott titeket. Fájdalmaitok vannak.

Jézus Krisztus friss, új kezdést kínál. Ez nem olyasmi, amiért megdolgozhatunk vagy amit kiérdemelhetünk. Semmiképpen nem jár nekünk. Nem vásároljuk meg. Nem végzünk el egy adag vallásos rituálét. Csupán kapjuk Isten kegyelmét, mint ingyen ajándékot és a képességet egy új kezdetre - függetlenül a múltunktól vagy attól, hogy mit tettünk korábban.

De néhányan így szóltok: "Szeretnék megváltozni. Szeretném újra kezdeni. Szeretnék más lenni, de egyszerűen nem tudok." És igazatok van. Nem tudtok megváltozni. Ha tudnátok, már megtettétek volna. Nagyobb erőre van szükségetek, mint ti magatok, hogy olyan változás történjen, ami tényleg átformálja az életeteket. Isten erejére van szükségetek. "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil 4,13)

Próbáltál már Istentől segítséget kérni? Próbáltad már elfogadni Isten kegyelmét és hagyni, hogy adjon erőt, ami nincs meg benned?

Bartimeus vak volt, de elég éleslátó ahhoz, hogy meglássa, Jézus Krisztus ki tudja segíteni. Volt elég látása ahhoz, hogy meglássa, szüksége van kegyelemre. És Te? Te felismered, hogy milyen nagy kegyelemre van szükséged az életben, vagy azt hiszed, végig élheted az életed egymagad?

A kegyelem nem csak a megváltáshoz szükséges, az élet mindennapos hibáihoz is szükség van rá. Ha nincs a kegyelem jelen az életedben, akkor telve leszel sajnálkozással. Ha tele vagy sajnálkozással, akkor a múltban ragadsz. És ha a múltban élsz, nem kezdhetsz újat.

Nem tudhatom, milyen sajnálkozást hordozol magadban, de tudom, hogy Isten kegyelme és bocsánata mindenki számára elérhető, és Te is frissen, újra kezdheted. Ha megragadod a pillanatot, ha leküzdöd félelmeidet, ha megvallod hitedet: "Szükségem van rád, Istenem", akkor Isten kegyelme számodra is elérhető lesz és olyan dolgokat tudsz véghezvinni, ami felülmúlja képzeletedet.

Beszéljünk róla:

Néha azt gondolhatod, hogy könnyebb valamit magad megtenned, mint segítséget kérni. Milyen hatással lehet ez fizikai és érzelmi szempontból az egészségedre?

Mi az, amit sajnálsz, és mik azok a hibák, amiket Isten elé kell vinned?

Aludj többet!

„Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127:2)

A betegség, a stressz, a családi problémák, a munkahelyi követelmények stb. megfosztanak minket az alvástól. Ha pedig folyamatosan alacsony töltöttséggel működünk, az megmutatkozik a viselkedésünkön, a kapcsolatainkon és a teljesítményünkön. A Biblia azt mondja: 1) „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” 2) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 3) „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol” (Példabeszédek 3:24). Az alvás a bizalom cselekedete: amikor aludni mész, a világ Isten kezében van, nem a tiédben. És elég jól működik akkor is, ha nem vagy ébren, hogy irányítsd a dolgokat. Amikor holnap reggel felébredsz, akkor Isten – éppúgy, ahogy Izráelnek friss mannát adott – megadja neked a kegyelmet, amire szükséged van. Jeremiás azt mondta: „Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!” (Jeremiás 31:26). Próbáltál már valaha imádkozni, amikor alváshiányban szenvedtél? Nehéz dolog. Mielőtt Illés képes lett volna hosszú időt imában tölteni, az Úr angyala nem egyszer, de kétszer is hagyta szundítani. Az apostolok viszont a Gecsemáné kertben nem tudtak imádkozni, mert folyton elaludtak. Tudod mit? Nehéz úgy gondolkodni, úgy érezni és úgy cselekedni, mint Jézus, ha nem alszol eleget. Ezért van az, hogy „akit az Úr szeret, annak elegendő alvást ad” (Zsoltárok 127:2 NKJV). Lehet, hogy a leglelkibb dolog, amit csak tehetsz az, hogy korábban lefekszel, és felfrissülve ébredsz, hogy kész légy teljesíteni mindazt, amit Isten eltervezett neked arra a napra.

Légy hálás!

„Dicsőítsük Istent szüntelenül… hálaadással!” (Zsidókhoz írt levél 13:15 NKJ)

Egy női konferenciára (Women of Faith) olyan sok résztvevő érkezett, hogy 150 embernek nem jutott ülőhely, így a szervezők keskenyebb székeket hoztak be. Mindenkinek jutott ülőhely, de csak igen szűkösen fértek el az előadóteremben, és ennek senki sem örült. A rendezvény szervezője megkérte a vendégelőadót, Joni Eareckson Tadát, hogy segítsen lecsendesíteni a tömeget. Fiatal korában Jonit fejesugrás közben baleset érte, amely mind a négy végtagjára kiható bénulást okozott, és emiatt tolószékbe kényszerült. Amikor a személyzet feltolta őt az emelvényre, ő így szólt a hallgatósághoz: „Úgy tudom, néhányuknak nem tetszik a szék, amiben ülnek. Nos, nekem sem! De van ezernyi fogyatékkal élő barátom, aki boldogan helyet cserélne önökkel.” A teremben azonnal csend lett, és megszűnt a panaszkodás.

Amikor Pál Timóteust tanította, ezt mondta: „Erősödj meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van!” (2Timóteus 2:1) – és a hála a kegyelem egyik sarja. A Biblia azt mondja: „Vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor [nem csak akkor, amikor kedvünk van hozzá], hálát adva az Ő nevének”. Amikor a bibliamagyarázó Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”

Ha nehezedre esik találni valamit, amiért ma hálás lehetsz, íme egy jó ok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 118:29).

TANÍTÓ, LELKES VAGY?

„... némelyeket... rendelt az Isten az egyházban... tanítókká... " (1Korinthus 12:28)
Howard Hendricks rámutat, hogy jó tanítónak lenni azt is jelenti, hogy másokra felelősséget és elszámoltathatóságot ruházunk. „Az a gond a gyülekezetekben, hogy nem így csináljuk. Az Egyesült Államok kormánya dollár milliárdokat költ egy repülőgépre, majd egy 19 éves kölyök kezébe adja; aztán amikor ugyanez a tizenkilenc éves bejön a gyülekezetbe, azt sem engedjük neki, hogy a perselypénzt szedje. Voltál már valaha olyan tárgyalóteremben, ahol valakinek a végrendeletét olvasták fel? Amíg a felolvasó dünnyögve átrágja magát a jogi szakzsargonon, mindenki más a teremben félig alszik - mindenki, kivéve azt az embert, aki kedvezményezettként van megjelölve... Amikor tanítasz, a tanulónak tudnia kell, hogy az ő neve van odaírva – amikor látja, hogy az ő neve gyakorlatilag bárhol felbukkan a könyvben - nos, ez sokat számít az ösztönzése tekin­tetében... Meg vagyok győződve arról, hogy mindenkit - kivétel nélkül mindenkit - lehet motiválni a tanulásra. Igaz, hogy nem mindenkit egyszerre; és van, akiket más tanároknak kell tanítaniuk, más módszerekkel. Az időzítés sorsdöntő. A tanítás olyan, mintha egy időzített bombát állítanánk össze... beállítva arra, hogy egy későbbi időpontban valahol máshol robbanjon. Ezért kell egy jó tanítónak hitben járnia, és ezért van szüksége sok-­sok türelemre. Ráadásul nem minden ember számára te vagy Isten válasza. Ez a lényege Krisztus testének... Sokszor megkérdezték tőlem: »Hogyan lehet ösztönözni valakit?« Ezt válaszoltam: »Ha valakit megrázatsz 20 000 volttal, nem fog odafordulni hozzád, hogy megkérdezze, mondtál-e valamit. Nem, hanem mozdulni fog!« Az igazi kérdés nem az, hogy ő tud-e lelkesedni, hanem az, hogy te, tanító, lelkes vagy-e?"

Fenntről kapott feladataink betöltéséért.

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk, a megfáradt lelkek gyámolítója! Tégy készségessé minket a Tőled kapott lehetőségek bölcs kihasználására, s növelj minket alázatban, szeretetben és reménységteljes derűvel ajándékozd meg mindennapjainkat! Ámen.


Így szól az ÚR: Oltalmazom, mert ismeri nevemet. Zsolt 91,14

"Senki sem próféta a maga hazájában!" Idézgetik hibásan Jézus szavait, hiszen Jézus ezt mondja: "Egy próféta sem kedves a maga hazájában." Azaz: mindenki lehet próféta "otthon" is, csak az nem lesz kedves sem a közvetlen környezetének, sem a prófétának. Jeremiás küldetése egyértelmű, de mennyire látja a ma átlag-keresztény embere Jézustól kapott feladatát, a mandatum Christi-t?

Ha Jézus tanítását vesszük kiindulópontnak - s miért ne tennénk ezt -, akkor azt kell mondani a kereszténység a mai világban erősen visszaesett hatékonyságában. Másképpen fogalmazva "rostálás" alatt van. A katolikus egyházban borzasztó mértékű a paphiány, az anglikán egyház tucatjával zárja be, adja el többszázéves gyönyörű templomait, a protestáns egyházak pedig olyannyira a szómagyarázat bűvöletébe kerültek, ami gyakorlatilag a ma átlag-keresztény embere számára követhetetlen. Követhetetlen, mert olyan szellemvilágot közvetít, ami többnyire csak az írástudók fejében létezik, s követhetetlen azért is, mert nem az egészséges lélek méltóságteljes(istenképű) kiteljesedését segíti, hanem olyan "kereszténységet" propagál, ami ellen leginkább Jézus tiltakozna. Mi az, ha nem farizeusság, amikor olyan "terheket" raknak emberek nyakába a Szentírás alapján, ami abban nem is szerepel? Jézus mondja: "legyetek olyanok mint e kisgyermek"... ebben benne van az is,. hogy Istentől kapott életünket, mint a gyermek, őszintén, mélységgel és magától értődően, "játszhatóan" kell(ene) élnünk... Ez csak akkor lehetséges, ha tudjuk, hogy az Isten nem öregembert akar látni a gyermekben, s nem infantilis lelkecskét az idős keresztényben. Nagyon sokszor hamis életmodellek vesznek minket körül. Ezért van a kereszttény családokban is sok-sok életvezetési hiba, tragédia. Istennek legyen hála, azért vannak kivételek, korra, nemre és felekezeti hovatartozásra való teklintet nélkül! Mi is az "élhető" kereszténység(azaz Krisztuskövetés)? Derű, életöröm, felelősség - Luther által is megerősített értékek.

Luther egyszerűen beszél, talán éppen ezért nem akarják őt sokan megérteni. Ezt is mondja: "A szülők, az Isten helytartói a családban" - súlyos szavak! Bárcsak megértenék sokan! Nem a "fentről kapott" tekintélyt kellene követelni a következő generáción, hanem az abszurditásig menő isteni áldozatkészséget kellene eléjük élni. Ha nem ez történik, akkor a jövő bukik el - már itt a mában! Jeremiás elindul és szól... teszi a dolgát, amire hivatása van. Nekünk is az a feladatunk, hogy megfeleljünk az elhívásnak, mert az Úr eklézsiájába (eklézisa=kihívottak, elhívottak gyülekezete) tartozunk. Mire van hívásunk? A szóra, a cselekedetre, a bátorításra vagy éppen a testvéri meghallgatásra? Akik keresik Őt, erre is választ kapnak...

Gondok...

    A mai nap imádsága:

    Uram! A kihívások között légy velem szereteteddel, hogy erős lehessek, s erősíts meg kegyelmeddel, hogy alázatos maradhassak! Ámen.

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
1Pt 5,7

Ahogyan fény nincs árnyék nélkül, ugyanúgy nem létezik ember sem gond nélkül. Születés és halál közé kifeszített életünk dinamikája ez: hullámhegyek, s völgyek - küzdelem a célbajutásig, majd újabb kihívások keresése. Aki gondtalanul él, az már szinte nem is él... mert visszahúzódva a maga világába, elveszítette teljesen a kapcsolatot a valósággal.

Korunk hihetelen szélsőségességei között egyre nagyobb probléma az elszigeteltség - annak ellenére, hogy számtalan vezetékes és vezeték-nélküli technológiával vagyunk összekötve egymással. Ezek mind kiváló segítséget nyújtanának abban, hogy problémáinkat megoldjuk, s mégis a problémák nem fogyatkoznak, inkább csak gyarapodnak. Társadalomtudósok, szociológusok évtizedek óta jelzik: a szociális csődtömeg bármikor összeroppanthatja a világot, de eleddig nem sokminden érdemi nem történt.

Mindenkinek megvan a maga gondja-baja. A gyermeknek, mert nincs elég ideje játszani, a fiatalnak, mert világra való tinédzseres eszmélődésében nemcsak a helyét keresi, de eközben próbál ellenállni számtalan kísértésnek: s ki ne ismerné a "Focizzak vagy írjam meg inkább a házi feladatot?" örök dillemmáját. Később a pályaválasztás és a párválasztás iszonyatos terhe nehezedik az emberre - alábecsülni a döntés fontosságát sem egyiknél, sem másiknál nem érdemes! Később az egzisztenciacsinálás középeurópai meghatározottságú financiális mókuskerékében őrlődik az ifjú pár, s teszi fel a kérdést Zorán énekével, Dusán kiváló dalszövege alapján: "Egy meg egyből hogy csináljak hármat, Ámításból hogy építsek házat?" S ha nem jól döntesz, az Élet tanár úr a pálcája után nyúl...

De nem gondtalan a középkorú ember sem. Hihetetlen terheket cipel, munkahelyen és családban, nemkülönben az ország adófizető polgáraként sem kímélik. S, aki megérheti az időskort, az sem gondtalan. Elmúlt életének emlékei, s romló egészségi állapotának naponkénti nyomorúságai kínozzák.

S akkor még nem beszéltünk a minden életkorban meglévő lelki gondokról és bajokról! Péter apostol ennyit mond röviden: "Minden gondotokat vessétek őreá!" Ő Gondviselő Isten. Providentia Dei - Isten gondviselése, mondták a régiek, mert maga a szó pro-videntia előrelátást jelent. Az ember nem láthat előre, bármennyire is szeretne, de egy valamit megláthat: nincs egyedül, Teremtő Istene vele van, s Neki gondja van reá.

Mindennapi kenyerünk...

A mai nap imádsága:

URam! Mindennapi kenyerünkre az áldást Tőled kapjuk, add meg hát azt, amire szükségünk van, áldj meg minket! Ámen

Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."

Mt 13,33

Ami még nem is olyan régen, nagyanyáink idejében minden háznál magától értődő "ünnepes" foglalatosság volt, az mára divattá vált... A kenyérsütésről van szó, pontosabban a kenyér készítéséről. S most ne arra(!) gondoljunk, hogy veszi valaki a tasakot, beleönti a digitális kenyérsütőbe - amin mellékesen internetezni is lehet -, ad hozzá egy pohár vizet, s aztán a piros gombbal elindítja a programot.

Azon kiváltságosak közé tartozik családom, ahol feleségem jóvoltából szinte naponta teljesőrlésű, kovásszal kelesztett, frissen sült kenyeret ehetünk. Az ilyen teljesértékű, egészséget tartó, jó kenyér sütése nem egyszerűen "pékművészet", több annál: imádság. Mivel a házi kenyér "ügye" nálunk nem divat, hanem tizenéves hagyomány kérdése, bátran merem leírni nem egyszerűen egy alapvető élelmiszerrrel, hanem az élet szimbólumával kapcsolatos saját megtapasztalásaimat is.

A kenyérnekvaló gabonát sok helyütt "életnek" nevezték, hiszen kenyér nélkül nincs élet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kenyér maga is élő. Nemcsak azért, mert növekszik a kovásztól, hanem azért mert - ma már tudjuk ezt is - számtalan olyan mikrorganizmust hordoz, melyek elengedhetetlenek a bélflóra számára. Azt is mondják, hogy a bennünk élő mintegy 1,5-2 kiló(!) baktérium immunrendszerünk alapvető biztosítéka. Ha "őket" tartósítószerekkel, fertőtlenítőszerekkel (pl. klóros víz) gyilkoljuk, nem tudnak megvédeni minket... mert a halott katona már hiába szorongatja kardját...

Jézus a kovászt, az Isten Országához hasonlítja. Találó kép. Hiszen a kovász nem is látszik, csak az eredménye, azaz kel, növekszik a kenyérnekvaló. Csoda ez, az élet csodája, ahogy az Isten is, nekünk embereknek, maga a csoda. Nem látjuk, de mégis megláthatjuk, hogy mindenekben ránk köszön és üzen - még a kenyér ízében is. Megérezni benne a "Fényt", amit hónapokon át gyűjtött a ringó kalász, nem más mint titkot kóstolgatni. Az evés, a gasztronómia nem a test, hanem a lélek kultúrája. Ha valaki lelketlen, akkor táplálkozása mohó kalóriafelvétel csupán...

A kenyér az életet jelképező búzából készül, mely nemcsak a testi, de a szellemi tápláléknak is a jele . A kenyér megtörése nemcsak Krisztus keresztáldozatára mutató jel, de a keresztény álhatatosság szimbólumává is vált. Amikor Jézus azt mondja a Kísértőnek, hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember..." akkor megerősíti, hogy a test szükségleténél is van fontosabb: a lélek, az Ige, a Szó kenyere.

A kenyér Isten egyik legnagyobb ajándéka. Az ember számára erőforrás (Zsolt 104,4), a létfenntartásának annyira lényeges eszköze, hogy aki híjával van a kenyérnek, az mindennek híjával van (Ámósz 4,6). Éppen ezért választja Jézus rámutató misztikus jelként a kenyeret.

"Isten országa bennetek/közöttek van!" - mondja Jézus. Ez azt jelenti, hogy nem a távoli jövőben, "majd odaát", hanem itt és most! Életünk mindennapjaiban. A kenyér ízében, a simogatásban, a szerelmes csókban, a bíztató, tanító szóban, egyszóval: az istenadta Életben...

Reménység...

A mai nap imádsága:

Uram! Szentlelkeddel erősíts, hogy reménységem forrása el ne apadjon! Ámen

...a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

Rm 5,5

Vannak reménytelen helyzetek... Ilyenkor vigasztaljuk magunkat, s egymást: "a reménység nem szégyenít meg" a nem vallásos ismerőseinknek pedig azt a banális igazságot replikázzuk, hogy a "reménység hal meg utoljára". A hívő ember Istenben bízik, ezért nem hiszékeny, s nem emberekben reménykedik, hanem csakis egyedül az Isten gondviselésében. Az igazi terhek, a betegség, a veszteség, a halál ugyanis könyörtelen nekünk szögezi a végső kérdést: S mi van az anyagvilágon túl? Tényleg csak véletlenek evolóciós eredménye lenne, hogy az univerzum csillagpora ember formát vett föl vagy tényleg van valaki, aki Ura és Teremtője ennek az anyagvilágnak is?

Minél többet tapasztalunk - s minél inkább kopik a testünk -, annál nyomasztóbb számunkra az elmúlásunk utáni világ. Ez is, ami ittmarad - S tényleg, hogyan lehetséges, hogy majd nélkülem is megy tovább? -, no meg az a világ is, ami felé haladunk, s minden egyes percünkkel közelebb jutunk hozzá. Az emberek csak egy kicsiny része fél a haláltól... Ha valóban félnénk a haláltól, akkor jobban vigyáznánk az életre, s kevesebb lenne a közlekedési baleset, meg talán a háború is... Mártírok, nemes célokért küzdő emberek milliói vállalták a halált szemrebbenés nélkül, de a vakmerő és a veszélyt kereső ember is megbékél azzal, hogy esetleg meg is halhat miközben teszi azt, amit tenni akar. Az igazi félelmet az emberekben valójában azt kelti, hogy fogalmuk sincs: mi van a halál után? Valahogyan nem nyugtatja meg az embert a hétköznapi ember "béke poraira" vagy a "nyugodjanak békében" együgyű vigasztalásai. Aki Isten "közelében", azaz benne, s általa él, annak reménysége, egész élete megtapasztalásai azt erősítik, hogy a JóIsten tenyerén él, élhet, s halála után is létezhet, egy bizonyára egészen más törvény szerint, de hite szerint azt is ugyanaz az Isten alkotta, Aki földi életében kísérte.

Nincs nyomorúságosabb, ha az ember úgy érzi, teljesen egyedül van. Egyedül kell megoldania minden gondját-baját az életben, s nincs senkije, akinek szeretetet adhatna, s akitől szeretet kaphatna. A hívő ember érzi a lelkében munkálkodó Lelket, s azt is, hogy ha alázatosan fogadja Isten gondviselő szeretetét, akkor egyre inkább "szentül", azaz egyre közelibbnek érzi magát Teremtőjéhez. Ez tulajdonképpen a keresztény élet, mely soha nem önmagáért való, mert mindig célja van, hogy megtaláljuk egymást, s egymásban felfedezzük az Isten titokzatosan munkálkodó Szentlelkét, mely elhív, s megtart a közösségben - kicsiben, s nagyban egyaránt.

Útjaink...

A mai nap imádsága:

URam! Ösvényem világossága Te legyél továbbra is, hordozz, hogy terheimet én is tudjam elhordozni! Ámen



A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet... Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk.
1 Krón 29,12b-13 és 15

Fenti vallomást Dávid király teszi. Létezett-e egyáltalán(?) vagy csak az indentitáserősítés ókori irodalmi terméke - ahogyan egyes izráeli archeológusok vélik -, gyakorlatilag teljesen mindegy. Hatása óriási, s a történetek, melyek Dávidhoz tapadnak, telve vannak szimbólikus üzenetekkel. Élete - tanulságként - magában foglalja az emberlét számos kihívását, a mindenkori sikeres ember életes örömeit és őszinte magányát. Életvezetése híven tükrözi mindannyiunk egzisztenciális küzdelmét Istennel és önmagunkkal, jóllehet mi, csak a magunk életének vagyunk a "királyai"...

Minden ember, élet(útjának)ének közepe táján számot vet önmagával. Természetes ez, no meg az is, hogy ilyenkor sokan megijednek, s olyan dolgokat tesznek, amit saját maguk sem értenek - lásd középideji válság(!): Úgy a negyvenes esztendők vonzáskörzetében - túl anyagi-egzisztenciális eredményeken - "megbolondulnak" férfiak és nők, s kilépnek addigi életük keretei közül, s elhitetik magukkal, hogy egy új kapcsolatban majd minden alapvetően másképpen lesz... Bár így lenne(!), mert ez azt jelentené, hogy ha elsőre nem is, de legalább másodszorra mindenki megtalálja élete párját. Tény, hogy a statisztika ugyan megmutatja a válások magas számát, de nincs olyan kalicka, amely híven visszadná a rövidebb-hosszabb ideig fennálló élettársi kapcsolatokból kilépők igen magas számát. Magyarul: próbálkoznak, keresnek... s inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Az idő pedig telik! "Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék" - mondja a király - azaz, elillannak, s egyszercsak azt vesszük észre, hogy vége van, s még nem is éltünk... Reggeli kávénkat/teánkat kortyolgatva nem tudtunk örülni egyszer sem a felkelő Nap sugarainak, valójában nem simogattuk meg társunk lelkét egyszer sem, megköszönve neki, hogy hűségesen kísér minket életútunkon, s nem tettük fel az élet nagy kérdéseit sem önmagunknak: "Hé vándor! Honnan, s hová?"; de nem voltak éjszakába nyúló nagy beszélgetéseink gyermekeinkkel sem, hogy őszintén megoszthattuk volna egymással, mi az, amit e rövidke, néhányévtizednyi szakaszon megtapsztal(hat)tunk az idő végtelen országútján vándorolva.

Nagy szomorúság ez, mert ezek nélkül nincs őszinte hálaadás az Életért, nincs megelégedettség és nincs lelki béke sem. Van helyette azonban állandó aggódás, a holnap mát szétfeszítő bizonytalansága, s a szomorúság, hogy nem lehet egy elhibázott életet újra kezdeni... Isten azonban azért Isten, mert töredékességünkben, megtépázott múltunkkal együtt is, képes eljuttatni a teljességre. Nevezik ezt megtérésnek, lelki megújulásnak, valójában a Teremtő és teremtmény egymásra-találásának szépséges csodája ez...