A Mester kezének érintése
Isten kegyelmével képes leszel rá!
„Jézus… megérintette…” (Márk 1:41)
Viharvert volt, karcolásokkal tele. Az árverés kikiáltója azt gondolta, nem érdemes sok időt pazarolni erre az öreg hegedűre, ezért kissé szánakozó mosollyal emelte fel. „Mennyit ajánlanak ezért az öreg hegedűért? Ki kezdi? Egy font? Egy font, ki adna érte kettőt? Két font, esetleg három? Három font először, három font másodszor, valaki háromért?” Egy ősz hajú ember felállt a terem végében… Talán ő elviszi háromért? Előreballagott, felvette a vonót, leporolta az öreg hegedűt, behangolta a húrokat, és elkezdett játszani egy gyönyörű, tiszta dallamot, olyan édes csengésűt, amilyen az angyalok éneke. Amikor a zene elhallgatott, a kikiáltó halkan megkérdezte: „Mennyit ajánlanak az öreg hegedűért?” Felemelte a vonóval együtt, és így folytatta: „Ezer font, ki ad érte kétezret? Kétezer font, ajánl valaki háromezret? Háromezer először, háromezer másodszor…” és így tovább, és így tovább. Az emberek éljeneztek, de nem mindenki értette, mi történt. „Mi változtatott az értékén?” – kérdezte valaki. A válasz így hangzott: „A mester kezének érintése.” Sok olyan ember van, akinek az élete lehangolt, viharvertek, karcolásokkal teli, és a nemtörődöm tömeg haszontalan ócska vacaknak tartja őket, csakúgy, mint az öreg hegedűt. Eladják magukat fillérekért, egy tál lencséért, egy pohár borért, egy újabb körért… és így tovább, és így tovább, míg vége nem lesz. De ha a Mester jön, és megérinti őt, megtörténik a változás, mert előbukkan, amit a figyelmetlen tömeg sosem értett meg igazán: hogy milyen értékes egy ember lelke; de most a Mester keze érintése nyomán láthatóvá lesz finom művű kidolgozottsága.
Viharvert volt, karcolásokkal tele. Az árverés kikiáltója azt gondolta, nem érdemes sok időt pazarolni erre az öreg hegedűre, ezért kissé szánakozó mosollyal emelte fel. „Mennyit ajánlanak ezért az öreg hegedűért? Ki kezdi? Egy font? Egy font, ki adna érte kettőt? Két font, esetleg három? Három font először, három font másodszor, valaki háromért?” Egy ősz hajú ember felállt a terem végében… Talán ő elviszi háromért? Előreballagott, felvette a vonót, leporolta az öreg hegedűt, behangolta a húrokat, és elkezdett játszani egy gyönyörű, tiszta dallamot, olyan édes csengésűt, amilyen az angyalok éneke. Amikor a zene elhallgatott, a kikiáltó halkan megkérdezte: „Mennyit ajánlanak az öreg hegedűért?” Felemelte a vonóval együtt, és így folytatta: „Ezer font, ki ad érte kétezret? Kétezer font, ajánl valaki háromezret? Háromezer először, háromezer másodszor…” és így tovább, és így tovább. Az emberek éljeneztek, de nem mindenki értette, mi történt. „Mi változtatott az értékén?” – kérdezte valaki. A válasz így hangzott: „A mester kezének érintése.” Sok olyan ember van, akinek az élete lehangolt, viharvertek, karcolásokkal teli, és a nemtörődöm tömeg haszontalan ócska vacaknak tartja őket, csakúgy, mint az öreg hegedűt. Eladják magukat fillérekért, egy tál lencséért, egy pohár borért, egy újabb körért… és így tovább, és így tovább, míg vége nem lesz. De ha a Mester jön, és megérinti őt, megtörténik a változás, mert előbukkan, amit a figyelmetlen tömeg sosem értett meg igazán: hogy milyen értékes egy ember lelke; de most a Mester keze érintése nyomán láthatóvá lesz finom művű kidolgozottsága.
Isten kegyelmével képes leszel rá!
„…felerősödtek…” (Zsidók 11:34 Károli)
A Biblia beszél „…Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről… akik hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, gyengeségeikből felerősödtek…” (Zsidók 11:32-34 NKJV). Kik voltak ezek az emberek? Jefte a társadalom kivetettje volt, leányanya szülötte. Sámuel nagy próféta volt, de nem túl nagyszerű szülő. Dávid írta a Zsoltárokat, de házasságtörést követett el. „…gyengeségeikből felerősödtek…” Figyeld meg, nem erősen kezdték, erőssé váltak. Márpedig, ha nekik sikerült, neked is fog! Isten nem magyarázza meg, miért, de úgy döntött, hogy munkáját rajtunk, embereken keresztül végzi el. Nehéz helyzetekbe enged minket, majd „beindítja” hitünket, együttérzésünket és kreativitásunkat. Amikor nem tudjuk, merre tovább, összehoz minket olyanokkal, akik meg tudják nyitni a megfelelő ajtót a megfelelő pillanatban. Azt jelenti ez, hogy nem fogunk félelmet érezni? Nem, a fejlődést mindig olyan emberek hozták el, akik szembenéztek félelmeikkel, és felülemelkedtek rajtuk. Tudták, hogy a kínálkozó lehetőség és a biztonságérzet egymás ellentétei. Valójában, ha a kihívás, amivel szembenézel, nem kívánja meg a hitedet, akkor abban nincs benne Isten, és az a dolog nincs is a tetszésére. Phillips Brooks mondta: „Ne imádkozz könnyű életért; imádkozz azért, hogy erősebb legyél!
Ne kérd, hogy a feladataid az erődnek megfelelők legyenek, kérj olyan erőt, amely elegendő feladataidhoz! Akkor nem az lesz a csoda, ahogy a munkádat végzed, hanem te magad leszel a csoda. Minden nap eltűnődhetsz magadon és az életnek csodálatos gazdagságán, amit Isten kegyelméből kaptál.”
A Biblia beszél „…Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről… akik hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, gyengeségeikből felerősödtek…” (Zsidók 11:32-34 NKJV). Kik voltak ezek az emberek? Jefte a társadalom kivetettje volt, leányanya szülötte. Sámuel nagy próféta volt, de nem túl nagyszerű szülő. Dávid írta a Zsoltárokat, de házasságtörést követett el. „…gyengeségeikből felerősödtek…” Figyeld meg, nem erősen kezdték, erőssé váltak. Márpedig, ha nekik sikerült, neked is fog! Isten nem magyarázza meg, miért, de úgy döntött, hogy munkáját rajtunk, embereken keresztül végzi el. Nehéz helyzetekbe enged minket, majd „beindítja” hitünket, együttérzésünket és kreativitásunkat. Amikor nem tudjuk, merre tovább, összehoz minket olyanokkal, akik meg tudják nyitni a megfelelő ajtót a megfelelő pillanatban. Azt jelenti ez, hogy nem fogunk félelmet érezni? Nem, a fejlődést mindig olyan emberek hozták el, akik szembenéztek félelmeikkel, és felülemelkedtek rajtuk. Tudták, hogy a kínálkozó lehetőség és a biztonságérzet egymás ellentétei. Valójában, ha a kihívás, amivel szembenézel, nem kívánja meg a hitedet, akkor abban nincs benne Isten, és az a dolog nincs is a tetszésére. Phillips Brooks mondta: „Ne imádkozz könnyű életért; imádkozz azért, hogy erősebb legyél!
Ne kérd, hogy a feladataid az erődnek megfelelők legyenek, kérj olyan erőt, amely elegendő feladataidhoz! Akkor nem az lesz a csoda, ahogy a munkádat végzed, hanem te magad leszel a csoda. Minden nap eltűnődhetsz magadon és az életnek csodálatos gazdagságán, amit Isten kegyelméből kaptál.”
KRISZTUS – NINCS HOZZÁ HASONLÓ!
„Jézus… így szólt: »Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.«” (Máté 28:18)
Billy Graham mondja: „A Biblia csupán mellékesen beszél Izráel történelméről vagy etikai rendszerről. Fő mondanivalója a megváltás Jézus Krisztus által. Ha a Szentírást olvasod, de nem veszed észre benne az üdvtörténetet, éppen a lényeges üzenetet, a valódi jelentést hagytad ki. Voltak, akik végigmentek az egész Biblián, és nyomon követték Jézus történetét: a Teremtés könyvében (1Mózes) ő az asszony magva. A Kivonulás könyvében (2Mózes) a páskabárány. A Le viták könyvében (3Mózes) a bűnért való áldozat. A Számok könyvében (4Mózes) a kőszikla, melyből víz fakad. A Második Törvénykönyvben (5Mózes) a legnagyobb próféta. Józsué könyvében az Úr seregének vezére. A Bírák könyvében a szabadító. A Királyok könyvében a megígért király. Nehémiásnál a nemzet helyreállítója. Eszternél a közbenjáró. Jóbnál az én megváltóm. A Zsoltárokban az én pásztorom. A Példabeszédek könyvében ő a minta. A Prédikátor könyvében a cél. Az Énekek énekében ő az, aki megelégít. A prófétáknál az eljövendő békefejedelem. Az evangéliumokban ő az, aki eljött, hogy megkeressen és megmentsen. Az Apostolok cselekedeteiben ő a feltámadott Úr. A levelekben képviselőnk az Atya jobbján. A Jelenésekben visszatérő Urunk.” A népszerű pszichológia és az összemosott teológia korában hitünk alapköve még mindig Krisztus szűztől születése, bűntelen élete, megváltó halála, győzelmes feltámadása, közbenjáró munkája és Királyok Királyaként való visszatérése. Krisztus – nincs hozzá hasonló!
Billy Graham mondja: „A Biblia csupán mellékesen beszél Izráel történelméről vagy etikai rendszerről. Fő mondanivalója a megváltás Jézus Krisztus által. Ha a Szentírást olvasod, de nem veszed észre benne az üdvtörténetet, éppen a lényeges üzenetet, a valódi jelentést hagytad ki. Voltak, akik végigmentek az egész Biblián, és nyomon követték Jézus történetét: a Teremtés könyvében (1Mózes) ő az asszony magva. A Kivonulás könyvében (2Mózes) a páskabárány. A Le viták könyvében (3Mózes) a bűnért való áldozat. A Számok könyvében (4Mózes) a kőszikla, melyből víz fakad. A Második Törvénykönyvben (5Mózes) a legnagyobb próféta. Józsué könyvében az Úr seregének vezére. A Bírák könyvében a szabadító. A Királyok könyvében a megígért király. Nehémiásnál a nemzet helyreállítója. Eszternél a közbenjáró. Jóbnál az én megváltóm. A Zsoltárokban az én pásztorom. A Példabeszédek könyvében ő a minta. A Prédikátor könyvében a cél. Az Énekek énekében ő az, aki megelégít. A prófétáknál az eljövendő békefejedelem. Az evangéliumokban ő az, aki eljött, hogy megkeressen és megmentsen. Az Apostolok cselekedeteiben ő a feltámadott Úr. A levelekben képviselőnk az Atya jobbján. A Jelenésekben visszatérő Urunk.” A népszerű pszichológia és az összemosott teológia korában hitünk alapköve még mindig Krisztus szűztől születése, bűntelen élete, megváltó halála, győzelmes feltámadása, közbenjáró munkája és Királyok Királyaként való visszatérése. Krisztus – nincs hozzá hasonló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése