2011. január 25. kedd

Amikor a bűn belépett az ember életébe, akkor az egész emberi természet, a szellemet, a lelket és a testet is megfertőzte. Az ember teljesen romlottá lett. Az ember szelleme, amely az Urral volt, sötétségbe borult, mert Isten bűn gyűlölő és nem tart kapcsolatot bűnös emberekkel.

Az ember lelke (szelleme) az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét.
Példabeszédek 20:27,

Az ember lelke, az értelem, az érzelem és az akarat képességei szintén megfertőződtek. Az értelem önközpontú lett.
Az érzelmek kontrollálhatatlanok.
Az akarat pedig elfordult  Isten akaratától.

Minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Róma 8:7-8,

A bűn nem fizikai valóság, hanem egy szellemi törvény, bár fizikailag jelenik meg. A bűn minden embernek tovább adatott.

Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.
Róma 5:12,

Sajnos nyomon követhetjük ezt az egész történelem során. Amíg két ember lesz, a földön addig tudunk vétkezni. A kis baba legyen talán 1 éves, senki sem tanítja, hogy irigy legyen. Mégis benne van a bűnös természet. A másik kicsi ha elveszi tőle a játékát, rögtön kupán vágja, pedig nem tanította neki senki.

Ebből a bűnös testből csak Krisztus váltsága szabadít meg minden embert.

Január 25.

Hazugságot prófétálnak

"14De az ÚR ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló varázsigéket és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik." (Jeremiás 14,14)

Jeremiás korában nehéz idők jártak. A nép egyre jobban elsüllyedt a bűnben, Isten büntetése egyre közeledett. A próféta mindent megtett azért, hogy a népet figyelmeztesse a helyzet komolyságára. Jeruzsálem lakói nem sokat adtak a jó szóra. Hogy is hallgassanak egy olyan emberre, aki éveken keresztül hirdeti az ő tanait, de követője nem akad, népszerűsége nulla? Eközben tízen, vagy talán százan is hirdetnek sokkal szebb, pozitívabb üzenetet. Jeremiás háborúról, nyomorúságról, fogságról prófétál. Ellenfelei jólétről, békességről (13. v.). Hol van itt az igazság? Nap mint nap feltehetjük ezt a kérdést. A hazugság, a félrevezetés jól bejáratott módszer lett manapság a politikában, a médiában, az emberi kapcsolatokban. Aki nem elég figyelmes, az ráfizet. A legnagyobb ráfizetés azonban az, amikor az ember nem hallgat Istenre, hanem inkább a hazugság atyjára. A hazugságok kellemesnek látszanak, mint Jeremiás idejében is: jó vagy te, nincs szükséged megtérésre, nem számít, ha vétkeztél, senki sem tökéletes, kisebb bűnökkel még be lehet menni a mennybe. Határozd el, hogy minden gondolatot, információt és megnyilvánulást az ige mérlegén fogsz megmérni, mert az ige és a szilárd hit segít felismerni és elkerülni a félrevezetések csapdáját! /FGy/

Szedd össze magad, és szállj magadba! "1Szedd össze magad, szállj magadba te szemérmetlen nép, 2mielőtt bekövetkezik az ítélet, mielőtt rátok tör az ÚR izzó haragja, mielőtt rátok tör az ÚR haragjának napja! Mert oly gyorsan jön az a nap, ahogyan a polyva száll! 3Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az ÚR haragjának napján!" (Zofóniás 2,1-3) Zofóniás alapos leírást ad az Isten haragjának napjáról. Eljön ez a pogány népekre, de Jeruzsálem sem menekül el előle. Semmi sem kínosabb, mint az Úr izzó haragját megtapasztalni az ő ítélettételének napján. Az ítélet fekete fellegei között azonban rést talál és utat tör magának a kegyelem napsugara. Habár elviselhetetlen Isten számára a szemérmetlen nép - más fordításban nemkívánatos nép - állapota, mégis megadja a sok lehetőség után talán az utolsó alkalmat a változásra: szedd össze magad, szállj magadba! Sokan látják a változás, a megtérés szükségességét, de nem tudják összeszedni magukat a közömbösség, a halogatás miatt. Komolyabban rá kellene lépni a megszentelődés útjára, kivenni a részt a szolgálatból, letenni a botránkozásokat, de azt mondja egy gonosz hang, hogy van még elegendő idő erre. Ezen a földön az időnk szűkre van szabva, és az a kevés is úgy tűnik tova, "mintha repülnénk". Nincs időnk felettébb ellazulni, és a lelkünk sorsát érintő kérdésekben a döntést hanyagolni. Szedd össze magad, vizsgáld meg, miben kell változni, formálódni, "mielőtt bekövetkezik az ítélet"! /FGy/

Január 25.

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Ímé! Mondom néktek: emeljétek föl szemeteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra!
János 4,35

Uram! Tanítványaid emberek voltak, mint én és társaim. Velükegyütt mi is hisszük evangéliumod diadalát, de valahola messze jövendőben. "Négy hónap" - vagy négy évszázadmúlva. Álomvilágban élünk, és mellettünk elepedhetházastársunk vagy a gyermekünk. Országos ébredésért könyörgünk, de a saját gyülekezetünket elhanyagoljuk. A mulandóság fia, legszívesebben a "majd"-ra esküszik. Milyen más vagy Te! Te vagy az igaz ember! Tisztán láttad Isten szeretetének végső diadalát. De észrevetted az előtted álló szegény asszony lelki szomjúságát is. A világ misszionálására készítetted elő tanítványaidat, de ebben a pillanatban is kész vagy megszólaltatni az előtted levő pogány faluban a szabadulás örömhírét. Te a jövő korlátlan hatalmú Ura, a "most"-ban éltél.

Uram! Én nem kívánok olyan maradni, amilyen vagyok. Szeretnék nagyon hozzád hasonlítani.

Január 24.

Mint a világosság gyermekei

"8Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei." (Efézus 5,8)

Hasznos dolog néha visszatekinteni eltelt éveinkre, és megvizsgálni, hogyan alakult életünk. Szánjunk rá néhány percet! Az első állomás: "egykor sötétség voltatok". "Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők" (Tit 3,3). Ilyen volt az életünk addig, amíg nem találkoztunk Jézussal, a világ világosságával. Itt is álljunk meg egy percre! Milyen szép volt az első találkozás! Szabadulás, öröm, odaszánás, ígéretek jellemezték. Megváltozott az életünk, most már nem sötétség, hanem világosság vagyunk az Úrban. Fiak vagyunk és örökösök, munkatársai Istennek, és az igazság koronájának várományosai. Az ige egy hirtelen, nagy horderejű felszólítással áll elénk ezek után: éljetek úgy! Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy néha óriási szakadék van életünkben az elmélet és a gyakorlat között. Ismerjük az igét, és tudjuk, hogyan kellene élni, de a gyakorlati megvalósítás óriási energiát igényel. Ezzel szembesülve készek vagyunk kompromisszumokat kötni. Megelégszünk az elméleti ismeretekkel, azt mondva, hogy úgyis a szív, a belső ember a fontos. Gondolkodjunk el rajta, hogy tudna ma a gyakorlati életünkben is megjelenni az a világosság, ami a szívünkben van? Ne feledjük, a szilárd hit a cselekedetekben is változást hoz! /FGy/ Akik nem vették komolyan a figyelmeztetést "12Akkor ezt kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! 13Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. 14Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál. 15Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! 16És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. 17Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! 18De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! 19Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. 20Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! 21Ebben a dologban is engedek neked - felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. 22De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. - Ezért hívják azt a várost Cóarnak. 23A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. 24Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. 25Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. 26Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett." (1Mózes 19,12-26) Sajnos nem mindenki rendelkezik Noé lelkületével, hogy azonnal megszívlelje, és engedelmeskedjék annak, amit Isten mond. Úgy látszik, hogy Lót és a családja megszerették Sodomát. Amikor azt a hírt kapták, hogy elpusztul a város, akkor különféle lelkülettel fogadták. Lót vői tréfának vették a dolgot. Egy jót kacagtak rajta, és megegyeztek, hogy ez lesz az év vicce. Ma is vannak olyan emberek, akik tréfának veszik a Bibliát, a megtérést, riogatásnak vélik az örök kárhozat létezését. Saját ítéletüket írják alá ezzel a magatartással, mert nem tudják, hogy Isten teljes komolysággal kezeli a helyzetünket. Lót maga határozatlan volt. Továbbadta az angyalok üzenetét, de ő maga sem indult el. Nem akart elveszni, de elmenni sem, ha nem feltétlenül szükséges. Lehet, hogy szerette volna először valami jelét látni a tüzes esőnek. A határozatlanság végzetes lehet. Légy kész az engedelmességre, amikor Isten szólít a megtérésre! Lót feleségének a helyzete nagyon szomorú. Megszabadult Sodomából, majdnem célba is ért, de nem tudott végig engedelmes lenni. Hátranézett, hogy lássa, mi lett a szeretett várossal. Az ige mondja, "aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Mt 24,13). /FGy/