2011. január 28., péntek

Január 25.

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Ímé! Mondom néktek: emeljétek föl szemeteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra!
János 4,35

Uram! Tanítványaid emberek voltak, mint én és társaim. Velükegyütt mi is hisszük evangéliumod diadalát, de valahola messze jövendőben. "Négy hónap" - vagy négy évszázadmúlva. Álomvilágban élünk, és mellettünk elepedhetházastársunk vagy a gyermekünk. Országos ébredésért könyörgünk, de a saját gyülekezetünket elhanyagoljuk. A mulandóság fia, legszívesebben a "majd"-ra esküszik. Milyen más vagy Te! Te vagy az igaz ember! Tisztán láttad Isten szeretetének végső diadalát. De észrevetted az előtted álló szegény asszony lelki szomjúságát is. A világ misszionálására készítetted elő tanítványaidat, de ebben a pillanatban is kész vagy megszólaltatni az előtted levő pogány faluban a szabadulás örömhírét. Te a jövő korlátlan hatalmú Ura, a "most"-ban éltél.

Uram! Én nem kívánok olyan maradni, amilyen vagyok. Szeretnék nagyon hozzád hasonlítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése