2011. január 28., péntek

Január 27.

Én annak aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok. Mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
János 4,38

Uram! Tanítványaid tekintete elé nem egy aratásra váró tábla búzát állítottál, amikor ezt mondtad nekik. Hasonlatoddal legalább egy város népére utaltál. De leginkább világtávlatokhoz igyekeztél őket szoktatni.

Uram! Emelj ki ma egyéni életem szokásos szűk szemléletéből, és segíts a messzibe néznem. Visszafelé is. Közel kétezer esztendős keresztyén múltnak és ezer esztendős magyar keresztyén múltnak vagyok az örököse. Kik mit dolgoztak ebben a múltban és minden egyes lépésemen munkájuk milyen eredményét élvezem, azt legföljebb csak sejti a lelkem. Az bizonyos: adósa vagyok a múltnak. Hálám érzését az ilyen emlékezéssel erősítsd meg bennem. Előrefelé is segíts néznem. Nem vagyok a nemzedéksor utolsó láncszeme. A keresztyénség áldására az utánam jövő késő utódoknak is szükségük van. Az én kezemen ne sikkadjon el az evangélium áldása. Az aratás mellett azért tedd kötelességemmé a folytatólagos vetés munkáját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése