2011. január 28., péntek

2011. január 25. kedd Pál napja 1287.

A mai nap meditációs fogalma:
Evangélium...

A mai nap imádsága:
URam! Evangéliumod titkát ismertesd meg velem, hogy Általad tudjam örömmel szolgálni embertársaimat! Ámen



Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az,
minden hívőnek üdvösségére,
Róma 1,16a

Az evangéliumon tényleg nincs mit szégyenleni, az azt hirdető keresztények miatt azonban van pironkodnivalónk bőven! Saul-Pál "missziója" - s újtestámentumi munkásságának "túlsúlya", hiszen a 27 irat közel felét ő írta - adta meg azt az alaphangot, mely evangélium-értelmezés Jézus Krisztus istenemberi szeretetére tette a hangsúlyt, hanem az ún. "váltságáldozatra". Az apostol hellén területen végzett missziójában egészen másként érvel, mint ahogyan teszi azt szűkebb hazájában - teológiailag egyébként teljesen korrekten -, hiszen azt mondja: "Isten megbékéltetett titeket a Krisztus által". Ezzel maga Pál is beismeri, hogy a váltságteória elsősorban zsidókból lett keresztények számára érthető, de az egyetemes látásmódban gyakorlatilag teljességgel érthetetlen az érvelés, hogy az Isten - Aki egyébként EGY -, Az "megöli egyszülött Fiát"... csupa szeretetből(?). Ez nemcsak érthetetlen, de elfogadhatatlan is a józan ész számára. Az effajta keresztény missziót éppen ezért meg is kellett támogatni katonai erővel, mely hatásos segítségért az Egyház mindig igen hálás volt. Hogy ennek az az erőszakkal megtámogatott "missziónak" milyen következményei - a kulturális veszteséget most ne is említsük(!) - lettek, azt nyomon lehet követni a világtörténelem alakulásában! Az meg nem vigasztalhat senkit, hogy más missziónáló vallás sem volt különb a katonai erő felhasználását illetően...

Az evangélium lényegmagva tehát nem az, hogy bármekkora latrok is vagyunk - Isten majd úgyis megbocsájt nekünk. Fentiek értelmében hitványságunk nagysága abban is megmutatkozik, hogy egyedül csak az Isten-Fiú vére képes lemosni rólunk istenteleségeink gyalázatát... Bármennyire is szép ez a kép, s allegorizálva hozza a maga lélekgyógyító gondolatait, az Isten istenképűségének megélése alapvetően más látásmódot igényel... Azzal is tisztában kell lennünk, hogy fenti gondolatokat a tradicionális kereszténységben felnőtt ember nehezen érti meg, de legyünk józanok: 2011-ben, a "modern", keresztény-kulturális gyökereit az utolsó ötven esztendőben szinte teljesen elveszejtő nyugati világban van egyáltalán még értelme, létjogosultsága tradicionális kereszténységről beszélni? Ma Európában katolikus és protestáns egyházaknak is azzal kell megküzdeniük, hogy az ún. keresztény életfilozófia visszaszorul néhány száz teológus könyvtárpolcoknak írt könyvébe-tanulmányába, s a keresztény életvezetés utáni igény rohamosan csökken, ami a gyülekezetek zsugorodásában jól tettenérhető, s ezzel párhuzamosan megszűnnek az eddig természetesnek vett indokok is arra, hogy társadalmi tényezőként tekintsenek a keresztény egyházakra.

Krisztus megszaporította a kenyeret, s megelégítette az éhezőket. A kereszténység feladata, küldetése, missziója pontosan ez lenne: enyhíteni az éhséget - testit és a lelkit is! Az eszközök meg is lennének rá. Ehelyett azonban az ún. "keresztény" államok kivétel nélkül hűtlenek lettek eredeti elhivatásukhoz, s vezetőik csúfosan cserbenhagyták a rájuk bízottakat. Kár is lenne szépíteni a dolgot, pontosan az ellenkezője történik annak - kicsiben és nagyban is -, mint ami az Isten akarata! Amit a zsidó-keresztény európai többség felelőtlenül a világra piszkít, azt egy lelkes kisebbség igyekszik eltakarítani... Az evangélium diadala azonban nem ez, ez sokkal inkább a tudatlanság triumfálása. A tudatos Krisztus-követés abban áll, hogy az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelke által vezérelve úgy alakítja a keresztény világ a gazdasági, kulturális, szociális törvényeit, azaz a hétköznapok életét, hogy ne rohanhassanak tömegek a kárhozat szakadékába, hanem megtapasztalhassák a szeretet erejét, a közösség gondoskodását, s a szellemi előbbrejutás lehetőségét a saját életükben. Amíg azonban a keresztény világ fegyverekkel, könnygázzal, tisztességtelen piaci magatartással és totális kontrollal igyekszik bizonyságot tenni vezető szerepéről a világban, eladdig nem az Istenéről, s az Ő mentő szeretetéről tanúskodik, hanem kizárólagos igényéről a hatalomra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése