Cél...

A mai nap imádsága:

URam! Adj haladást kegyelmed szerint, hogy hálát adhassunk! Ámen

Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment.
Mt 14,28-29

Ma reggeli igénk az egyházművészeti ábrázolások egyik legkedveltebb témáját hozza elénk: Péter a vízen jár... A Péter számára csodás pillanatok - képes járni a hullámzó "tengeren" (értsd: Genezáret tava) - kérdések sorát veti fel mindenkiben, aki szeretné jobban megérteni az egész "Jézus-jelenséget", a tanítványok sorsának alakulását, egyszóval szeretné helyére tenni a dolgokat Krisztus Egyházában. A sok közül most csak kettőt említsünk: Miért csak Péter merészkedik a vízre? Ezek a természeti törvények felett álló pillanatok miért nem voltak elegendőek Péter számára, hogy mindvégig kitartson Mestere mellett?

A vízen - szimbolikus értelemben: az élet tengerén - való járás bonyolultságát jelzi, hogy senki sem születik úgy, hogy tudna a vízen járni. Azaz: az életben való haladást tanulnunk kell, s erre való a közösség, kicsi és nagy egyaránt. Faluvá zsugorodott világunkat, egymásrautaltságunkat gyakran jellemezzük úgy: egy csónakban evezünk. S valóban, ha el akarunk érni a kikötőbe, akkor azt csak a csónak-közösségben tehetjük meg. Nem véletlenül használta az egyház önmagát megjelenítő szimbólumként a hajót, ahol az árbóc Krisztus keresztje, a vitorla a teológia, az előbbrevivő szél a Szentlélek, a kapitány az egyház feje, a matrózok a papok, s az utasok, akiket célba kell juttatni - természetesen a hívek.

Első üzenete a történetnek: ha egyedül vagyunk elsüllyedünk. Hiába minden egyéni elszánás, célba csak akkor juthatunk, ha segítséget kapunk. Rövid távú céljaink eléréséhez elegendő a csónak-közösség, de az igazi célhoz való eljutásunkban magának a Célnak, Istennek kell segíteni minket. Mi végesek ugyanis nem juthatunk el a Végtelenhez! Nincs Őhozzá vezető utunk, metódusunk (meta hodosz=hozzá vezető út) ez a teológia egyik alaptétele. Az evangélium: Isten hidat vert teremtménye és önmaga között a Krisztusban. Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Eljutni tehát Istenhez csakis igazságban és Benne kiteljesedő életben (szeretetben!) lehet.

Hullámok(nehézségek), kishitűség(rajtam már az Isten se tud segíteni!) kísérőjelenségei életünknek. Az (hit)élet nem mozgólépcső, amire csak rá kell állnunk, s célba juttat minket. A hit dinamikus valóság, életünk utolsó pillanatáig tartó küzdelem. Igenlések és kételkedések váltakozása, hogy minél inkább megértsük Isten mélységét és magasságát, szélességét és hosszúságát... nemkülönben a lét sorsunkba kódolt értelmét...

Hírek...

A mai nap imádsága:

Uram! Jönnek, s mennek a hírek, s olykor azt sem tudom, már kinek hihetek... Kérlek tisztítsd meg szívem, s lelkem, hogy megértsem igéd üzenetét, s aszerint éljem minden napomat! Ámen.



Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet..
1 Kor 13,9-13

Alig egy százalékát ismerjük a világnak! További négy százalékát szeretnénk megismerni, s 95 százalékáról még az sem tudjuk, hogy meg akarnánk ismerni... Tény: Olthatatlan a vágy bennünk az ismeretre. Tökéletlenségünk ellenére szeretnék megismerni a tökéletességet - eritis sicut Deus(!), igen, olyanok szeretnénk lenni, mint Isten.

Amit megmosolyogtunk, mert letűnt mozdulatlannak hitt világnak gondoltuk, ahol esténként árokparton játszadozó gyerekek koszorújában idősek ücsörögtek a kispadon, s nyelvükre vették a falu gondját-baját - mely "információcseréhez" néha egy-egy ráérős fiatalabb asszony is csatlakozott: Ugyanaz az ősi, soha be nem teljesülő újdonság utáni vágy fűtötte őket is, mint a ma emberét, akik személyes találkozások helyett naponkénti egérfül-kattintásaik milliárdjaival igyekeznek utolérni - hasztalan - tudást kereső önmagukat.

Töredékes az ismeretünk! Még az igazságot sem ismerjük igazán... bár egyesek vélik tudni: vino veritas, borban az igazság. A bor mértéktelen hörpingetése eljutatt oda, hogy már a vélt igazság is igazsággá válik - s ebből fakadnak a tragédiák! Pál kijelentése: Tükör által homályosan látunk" nemcsak az Isten dolgaira - sajnos - de e világ ügyeire is. Azokat sem látjuk teljes valójában - noha az igény megvan bennünk a teljességre...

Látásunkat - akár szemmel vagy szívvel nézünk - elhomályosítja a bűn, s a vétkeink, s mulasztásaink csendben mindent belepő pora... Ezért fontos, hogy hitünket erősítsük a közösségben való aktív részvétellel, hogy reménységeink alapját ne emberek ígéretére, hanem Isten szavára helyezzük. Az evangélium üzenete nyilvánvaló: minden, ami emberi, elmúlik, de Isten szeretetének fénye mindent átvilágít a mi életünkben, s megtisztult szívünk és lelkünk befogadja a valódi információt, ami nem rombol, hanem épít, s Istenhez magához emel minket, szeretetteinkkel együtt.

Kitartásért...

A mai nap imádsága:

Uram! Te jól látod erőtartalékaimat, akaratomat, s lehetőségeimet. Te tudod egyedül, s én érzem igazán, hogy Nélküled nem juthatok el a célba... Ezért kérlek, adj nekem Benned való erőt, kitartást a bennem lévő rossz naponkénti legyőzésére! Villantsd fel néha örömes pillanataimban a Nagy Célt, hogy meg ne lankadjam, s be tudjam végezni futásomat - akaratod szerint! Ámen



"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt felejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..."
Filippi 3,13-14a-d

Az egyháztörténet tanúsága szerint kevesen mondhatták el azt, amit Pál apostol is: "Jöjjetek, kövessetek engem!" Az apostol "jézus-karaktere" nem felszínes, kor-elvárt magatartásprofilokkal zsonglőrködő, hanem lélekemelően gazdag, minden társadalmi viszony között helytálló, "felülről kapott" örökértékű. Bármennyire is teljesértékű, nem a teljesség maga. Pál nem esik a perfekció-tudat kísértésébe, ismeri teljesítőképességének határait, embervoltának gyengeségeit, gyarlóságait. Manapság, amikor szívesen osztják a társadalmat erősek és gyengék táborára, gyakran elfelejtik: Az erőseknek is vannak gyengéik, s a gyengékben is szunnyad az erő. Ha nem így lenne, akkor ez azt jelentené, hogy az Isten nem szeret minden embert egyformán. Isten nem személyválogató...

Ahogyan a fazékon emelgeti a gőz a fedőt, ugyanúgy emelgetik múltbéli élményeink jelen életünk stabilnakhitt dolgait. S ahogyan a reggeli kávénkhoz-kakaónkhoz melegítjük a tejet - félig még az álomvilágban lebegve -, s egy óvatlan pillanatban már ki is futott a tej... úgyanígy mozgatják lelkünk láthatatlan "gőzerői" magatartásprofilunk ide-odamozgó, formálódó vékony, sérülékeny hártyáját...

Elfelejteni a múltat nem lehet, de aki a múltban él, az a jelen számára halott. Búslakodni a meg nem változtathatón nem más, mint a szeretetéhségből fakadó önsajnálat. Amennyire misztikus a kikutathatatlan jövő, olyannyira titokzatos a múlt is. De a növény sem bújik vissza a föld alá, hanem törekszik a Nap felé! Az emberlét örök kívánsága, hogy emelkedjen a Fény felé, s nem az hogy elrejtőzködjön előle... csak a megromlott természetünk (bűn) az, ami bújkálásra kényszerít minket. Ahogyan Ádám a bozótban hitte védelmét, ugyanúgy mi is fügefalevél-ideológiákkal takargatjuk magunkat... s ha jön egy-egy krízis, s megnyilvánul az igazság szele, nyilvánvalóvá válik mennyire mezítelenek vagyunk - az Isten szeretete nélkül.

Célegyenesnek nekifeszülni csak az tud, aki látja a célt, s szilárd talajt tud a lába alatt. A célt, amiért érdemes egész életünkön át küzdeni az Isten maga adja, a talajt mi magunk választjuk. Józan ítélőképességünk (vagy éppen annak hiánya) határozza meg haladásunkat a cél felé. Sokan hiszik, a hit útja, az menekülés a valóságtól. Valójában a tudatos lét legnehezebb, de legtöbb örömöt adó vállalkozása az Istennel való találkozásra.

Példaadás...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy életem példa lehessen enyéim, s mások számára is, s adj kitartást a Tőled kapott tálentumok kamatoztatására! Ámen

    

Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.

Tit 2,6-8

"Nem esik messze az alma a fájától" - s valóban. Normális családból - többségben normális gyermekek kerülnek ki. Azt, hogy mi a "normális", mindig az adott társadalmi rendszer normája, azaz jogrendszere dönti el. Az adott társadalom kultúrája pedig lenyomata az emberek emberségének... A keresztény ember - elméletben, azaz Jézus tanítása szerint - különleges embertípus. Nem úgy tesz, nem úgy reagál dolgokra, mint mások. A keresztény ember felvállalja a másságát, ha kiáll az embertelenség, az igazságtalanság, az elnyomás ellen, s akkor is ragaszkodik meggyőződéséhez, ha arról akarják meggyőzni, hogy ami abnormális - mert nem az Isten teremtettségi rendje alapján áll - az bizony normális. Sajnos sokszor nem látják a fától az erdőt, mikor egy-egy jelenségre - a mindent betakaró szeretet nevében (egyébként ilyennel csak Isten rendelkezik) - azt mondják a törvényhozók, hogy ez normális. Az élet persze mindig megadja a választ, mert idővel kiderül, hogy amit normálisnak deklaráltak, az nem az életet, hanem az élvezetet, nem a közösség jólétét, biztonságát, hanem egyesek hatalmát, vagyonát növeli.

Miért lett ilyen ez a világ, amilyen? - kérdezgetik öregeink, s panaszkodnak, s panaszkodnak... Többek között azért, mert ilyenné tették az előttünk lévő generációk! Tessék megnézni a "művészeteket" a trágárság, az alpáriság kiállítások fénypontjaivá váltak, s a hangos sznob kisebbség ovációjával azt hirdeti: ez a normális. Hát nem az.

Nem normális az, ami támadja azt, ami épít, szépít, s stabilitást segít, ahogyan nem normális az sem, amikor az egyértelműen közösségellenest normálisnak titulálják, s bizony abnormális az, amikor a csöndes többséget arra noszogatják, hogy hordozza el/tolerálja az ártó másságot.

Az élet telis-tele van asszimetriával, de a szépséget, a tartalmát a szimmetria, a harmónia adja. Észrevenni azt, hogy képes vagy Te is változtatni a világon, azt jelenti: közelebb kerültél Istenhez. Isten előtt nincs kisebb és nagyobb, fontos és kevésbé fontos projekt,, számára csak egy "projekt" létezik: a Teremtettség. Ennek rendjét tartja fenn, óvja, vigyázza. Amikor mi meg tudjuk tenni a legkisebbet, akkor cselekszünk nagy dolgokat: "pohár víz a szomjazónak" a vezetékes ivóvíz kultúránkban ez nehezen érthető, de ha azt mondjuk: mosolyogj a másikra, kiderül, hogy mekkora változtató hatalma van az Isten RENDjéből táplálkozó szeretetnek...

Beszélgess a gyermekeiddel!

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" (5Mózes 6:6-7)

Ha gondolkoztál már azon, milyen fontos, hogy megtanítsd a gyermekeidnek, hogyan kommunikálnak, figyelj oda legközelebb, amikor egy olyan gyorsétterembe mész, ahol tinédzserek dolgoznak. Hányszor figyeltél oda, és tűnődtél el azon, hogy vajon ki tanította meg őket így beszélni? Sajnos a szüleik.

Az az igazság, hogy a gyermekeidnek szükségük van kommunikációs készségekre. Ha nem tanulják meg, hogyan kommunikáljanak, nehezen boldogulnak majd munkahelyükön és kapcsolataikban.

És Anya, Apa, ti vagytok a legjobb tanáraik. A gyerekek felnőttekkel való beszélgetések által sajátítják el a kommunikációs készségeiket.

Isten egy olyan helynek teremtette meg a családot, ahol a szülők Istent követik, és ugyanerre nevelik gyermekeiket is azáltal, hogy bibliai igazságokról beszélgetnek velük.
A Biblia ezt mondja: "Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt..." (5Mózes6:6-7a)

Beszélgess folyamatosan a gyermekeiddel! Határozz meg időpontokat, hogy beszélgess velük. És amikor beszélnek, hallgasd meg őket, figyelj rájuk!

Isten a te oldaladon áll: a győztes oldalon

"Erőtlenek vagyunk a ránktörő hatalmas hadsereggel szemben. Nem tudjuk mit tegyünk, de Tőled várjuk a segítséget." (2Krón 20:12 GNT fordítás)

Amikor úgy érzed, hogy már átcsaptak a fejed felett a hullámok akkor fontos, hogy imádkozz Istenhez és megvalld neki a tehetetlenségedet és alkalmatlanságodat. Őszintének kell lenned ha félsz és el kell mondd Istennek, hogy mit érzel. 2Krónika 20:12-ben Jósafát azt mondja Istennek imában, hogy "Erőtlenek vagyunk a ránktörő hatalmas hadsereggel szemben. Nem tudjuk mit tegyünk, de Tőled várjuk a segítséget." (GNT fordítás) Éreztél már így? Érezted már, hogy valami gond van a házasságoddal, a kariereddel vagy valami más dologgal az életedben ami miatt azt érezted, hogy átcsaptak a fejed felett a hullámok? A hét elején még úgy érzed, hogy bírni fogod, de Szerdára már elfogy az erőd.

Talán te is érezted már úgy, mint ennek a versnek a szerzője:

"A világ kezdete tele volt reménnyel
De az ember elrontotta a bűnnel
Reméljük, hogy a történet
Isten kegyelmével ér véget
De addig úgy érezzük, hogy az ellenség áll nyerésre."

Érezted már te is így? Beleolvasol az újságba, és úgy tűnik, hogy a rossz emberek győznek. Az iskoláinkban gyerekek ölnek meg gyerekeket. A társadalmunk erkölcsi és lelki helyzete kataszrófális. Úgy tűnik, hogy a gonoszok tényleg győzelemre állnak.

Mit lehet ilyenkor tenni? Mondd azt, hogy "Istenem, mi erőtlenek vagyunk, és nem tudjuk, hogy mit tegyünk." Mondd el Istennek, hogy mit érzel!

Érdekes összehasonlítani a 12. verset, ahol azt mondja, hogy "erőtlenek vagyunk" a 6. verssel, ahol Jósafát azt mondja, hogy "Istenem, te vagy a legerősebb a világon." Lényegtelen, hogy mennyire vagy gyenge, ha Isten erős. Ha benne bízol, Ő vigyáz rád.
Nem kell, hogy erős legyek. Te sem kell, hogy az legyél. És még csak úgy sem kell tenned, mintha az lennél. Csak annyit kell tegyél, hogy bízol Istenben akinek mindenre van ereje.

Beszéljetek róla:

* Amikor fiatal voltál, neked mit mondtak arról, hogy hogyan kezeld az erőtlenséget?
* Szerinted miért olyan nehéz kifejezni a tehetetlenségünket bárkinek is, főleg Istennek?

Két olyan dolog van, ami önmagadban való kételkedéshez vezethet:

1. Mikor a képességeidet másokéhoz hasonlítgatod, akkor kételkedni kezdesz bennük. Ahelyett, hogy Istenre tekintenél, állandóan a körülötted élőkkel foglalkozol. Azt gondolod, nekik több tehetségük van, jobbak a képességeik, iskolázottabbak, tapasztaltabbak. Abban a pillanatban, hogy elkezded magad másokhoz hasonlítani, a szíved meg fog telni kételkedéssel.

A Biblia azt mondja, hogy butaság másokhoz mérni magunkat (2Korinthus 10,12.) Isten nem akarja, hogy bárkihez hasonlítsd magadat. Arra vágyik, hogy egyedi legyél. Azt szeretné, hogy önmagad légy.

2. A múltbeli bukásaidon való gondolkodás szintén ahhoz vezet, hogy kételkedni kezdj magadban. Amikor a régi bukásaidra emlékezel, az olyan, mintha elindítanál egy filmet az agyadban, ami kizárólag a hibáidról szól, és ezt a filmet újra meg újra lejátszanád. Halálra kínoz, és te is utálod csinálni.

Isten nem akarja, hogy a múltadra koncentrálj. Ha a múltbeli hibáid vannak a középpontban, akkor nem boldogulsz a jeleneddel, Isten pedig nem fog tudni használni a jövődben. Isten azt kéri, hogy felejtsd el a múltat.

Ne hagyd, hogy a múltad miatti kétségek vagy bűntudat visszatartson Isten szolgálatától, hiszen ő azt mondja neked: Nem érdekel a múltad. Használni akarlak!


Beszéljünk róla!


* Naponta hányszor hasonlítod magad másokhoz abban, hogy mid van, mit értél vagy nem értél el, vagy hogy nézel ki?
* Mire szeretnéd, ha Isten használná mindezt az elvesztegetett időt?

Mit gondolsz, mennyit érsz?

Az Úr Jézus az „Élő Kő”, akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz! (1Pt 2:4 EFO)

Mit gondolsz, mi a te értéked? Nem a vagyonban kifejezhető értékről beszélek, hanem önmagad értékéről. Sosem szabad az értéktárgyaidat összekeverni az értékeddel, mint ember. Lehetsz gazdag, lehetsz szegény, de ennek semmi köze nincs a személyes értékességedhez.

Az életben két dolog van, ami értékmeghatározó: Valaminek az értékét megmutatja, mennyit hajlandó valaki kifizetni érte. Az értéket az is befolyásolja, hogy ki birtokolta a múltban azt a bizonyos dolgot.

E két szempont alapján te mennyit érsz? Kérdezd meg magadtól: “Kié vagyok?” és “Mi lett értem kifizetve?”! A Biblia azt írja: “Drága váltságdíjat fizetett értetek Isten “ (1Kor. 7:23a EFO)

Istenhez tartozol, és Jézus az életével fizetett érted! A kereszt bizonyítja az értékességedet.

Soha senki sem fizetett nagyobb váltságdíjat, mint Isten tette érted! Értékes és elfogadásra méltó vagy.

Péter egy építkezés párhuzamát használja, hogy megmutassa mennyit érünk. Isten építi ezt az épületet, ami az egyházat, Isten családját jelképezi, és te egy vagy ezek közül az építőkövek közül. “Az Úr Jézus az „Élő Kő”, akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz!” (1Pt 2:4 EFO)

Jézus az élő kő. Hibátlan volt, de mégis sokan elutasították. Talán azt gondolod: “Ha nem lennének hibáim, elfogadnának az emberek.” Nem! Jézus hibátlan volt, mégsem volt mindenki által elfogadott. De Ő “Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki”.

Isten építi az ő élő egyházát, de azt nem templomokban vagy imaházakban lehet megtalálni. Isten az emberek szívében él, és te vagy a lelki temploma. Péter azt írja, élő kő vagy. Ha Krisztusnak átadod az életedet, építőkővé válsz Isten nagyszerű tervében.

Beszéljetek róla:

• Ha megérted a keresztények értékét Isten szemében, mennyiben  kellene megváltoznia a bánásmódodnak magaddal és más hívőkkel szemben?
• Mit jelent ez neked: Sose keverd össze az értéktárgyaidat az emberi értékeddel.

Isten nem felejti, mit ígért neked

„…megemlékezem az én szövetségemről…” (1Mózes 9:15 Károli)
Amikor Nóé az esőről prédikált, az az ítélet szimbóluma volt. De az özönvíz után Isten azt mondta: „…nem lesz többé…” (1Mózes 9:15). Isten azt mondta Nóénak: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.” (1Mózes 9:13-15). Attól a pillanattól kezdve az egész Szentírásban az eső az áldás jelképévé lett. „…megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Malakiás 3:10). Attól félsz, hogy a múlt szívfájdalma újra visszatér? Ne félj! Csak járj továbbra is Istennel, aki azt ígérte: „soha többé”!
Amikor Isten olyan dolgot használ a fejlesztésedre, aminek egyébként el kellett volna pusztítania, visszatekintve így tudsz szólni: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71). Nehéz idők nélkül nem fedeztél volna fel bizonyos dolgokat; például, hogy a feszültség hatására szenvedélyesen keresed Istent egyre jobban és jobban, míg más dolgok háttérbe szorulnak; az imáid erejét; hogy mit tud Isten véghez vinni a nehézségek ellenére is; hogy amikor meghallotta síró kiáltásodat, könnyeid olyan drágák voltak számára, hogy összegyűjtötte őket tömlőjébe (ld. Zsoltárok 56:9); hogy az Úr angyala védett meg, amikor az ellenség el akart pusztítani (Zsoltárok 34:8); hogy Istennek nincs szüksége a barátaid támogatására ahhoz, hogy meg tudjon áldani; és hogy átvitt mindezen, mert látta a szivárványt, és visszaemlékezett ígéretére.

Kinek akarsz kedvében járni?

„Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram…” (Zsoltárok 19:15)

Félsz megszólalni, mert attól tartasz, mások talán helytelenítik mondandódat? A Biblia azt mondja: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt…” (Példabeszédek 29:25). A félelem nagyon elterjedt jelenség azok között, akik az embereknek akarnak tetszeni. Egy író szerint: „Az elismerést kereső gyermek az, aki bárhány éves is legyen, még mindig a szülei kedvében akar járni. A bizonyítványaitól a nevelési stílusáig… döntéseit azoknak a véleménye befolyásolja, akik őt felnevelték. De ne feledd, mit mondott Pál: »Amikor gyermek voltam… úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat« (1Korinthus 13:11). Az elismerést kereső barát az, aki nem tud nemet mondani. Lehet, hogy felgyülemlik benne a neheztelés, mégis mindig megjelenik és elrendezi a dolgokat. Amit szeretetnek és hűségnek gondol, azt mások gyakran kihasználják támaszt, gondoskodást várva és kölcsönös függőséget teremtve. Az elismerést kereső alkalmazott folyton túlórákat vállal, még ha nem is kap érte külön díjazást vagy méltatást, fedezi munkatársait, akik nem vállalják a munka terhét, és inkább leharapja a nyelvét, de nem szól semmit, ha főnöke vagy kollégái viszik el a dicsőséget az ő munkájáért. Az elismerést kereső feleség mindig tökéletes szeretne lenni… így egészen mássá lesz, mint az a nő, akibe annak idején a férje beleszeretett. Az elismerést kereső anya retteg attól, hogy elveszíti gyermekei szeretetét. Nem mer határokat felállítani még akkor sem, ha azok megteremtenék a biztonságérzet és tisztelet légkörét. A fegyelmezést egyenlőnek tekinti a veszekedéssel, és ezzel megfosztja gyermekeit a szabályoktól, így végül nem élheti meg azt, hogy később felnőtt gyermekeinek barátja lehet – ami a jó szülők számára desszert az élet végén.”

Egyetlen dologban kellene arra törekedned, hogy valakinek kedvében járj: abban, hogy szavaid és gondolataid Isten tetszésére legyenek. Végül is egyedül az ő elismerése számít.

Milyen talaj vagy?

„Kiment a magvető vetni…” (Lukács 8:5)
Isten Igéjének vetőmagja mindig termékeny. Az egyetlen változó tényező a szívünk talaja. A magvető példázatában Jézus négyféle talajról beszél.
1) Kemény talaj. A bibliai időkben a földek mentén keményre kitaposott ösvények vezettek. Ha egy mag ide esett, kiszáradt és elpusztult. Vigyázz, ha megtapostak és csalódás ért, kérgessé válik a szíved, kifejlesztesz egy kemény, áthatolhatatlan pajzsot, amely megkönnyíti a Sátánnak, hogy eljöjjön és ellopkodja Isten Igéjének magvait, mielőtt még esélyük lett volna arra, hogy meggyökerezzenek. Az imádság megakadályozza, hogy ez történjen, tehát: „…Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat…” (Hóseás 10:12). 2) Felszínes talaj. Jézus idejében a földek nagy részén csak 10-20 centiméternyi termékeny talaj volt, alatta kemény sziklák, amelyekbe nem tudtak behatolni a gyökerek. Egy bibliamagyarázó ezt írja: „A felszínesség korunk átka. Sekélyes kapcsolatok, felszínes beszélgetések és elsietett imádságok világában élünk. Egyik spirituális tevékenységből a másikba ugrunk, mindenféle igazi gyökérzet nélkül.” 3) Gazos talaj. Ezen a talajon teljesen elszaporodtak a gyomok. Nem is maradt hely semmi másnak. A zsúfoltság olyan könnyen jön, és veszélyes, mert annyira kifinomult módszerei vannak. Megfigyelted már, hogy milyen gyakran bombáznak mindenfélével, állítva, sőt garantálva, hogy az anyagi dolgok biztosan boldogságot hoznak? Mint az az autógyár, mely így reklámozza termékét: „Nem vásárolhatsz boldogságot, de vezetheted!” Ismerd fel a való igazságot! Végezz talajelemzést, és gyomlálj ki mindent, ami akadályozza lelki növekedésedet! Ha a szíved porhanyós, az odaadásod mély, és az életedben nincs helye a gyomoknak, akkor jó talaj leszel, amely termést hoz Istennek.

Ne feledkezz el a gyermekedről!

„…Szülei azonban ezt nem vették észre.” (Lukács 2:43)

Jézus szülei annyira el voltak foglalva más dolgokkal, hogy nem vették észre, hogy elvesztették őt: „A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van…” (Lukács 2:43-44). Szerencséjükre újra megtalálták őt. De ez nem mindig van így. Egy keresztény vezető találkozott egy emberrel egy konferencián. Ennek az embernek a lánya második osztályos volt, és a tanítónője megkérte, hogy rajzoljon egy képet a családjukról. Aznap este a kislány büszkén hozta haza a művét, és megmutatta szüleinek. Amikor az apa ránézett a képre, azt kérdezte: „Mit ábrázol ez a kép?”. A lánya így felelt: „Mi vagyunk rajta és a házunk. A tanító néni megkért, hogy rajzoljak egy képet a családunkról.” A férfi alaposabban megnézte a képet, és látta, hogy mindenki rajta van, őt kivéve. „Édesem” – kérdezte – „rajta vagyok én a képen?” „Nem” – felelte a kislány. „Miért nem?” – kérdezte az apa. „Mert a képen az otthonunk van, és te sohasem vagy itthon.” Mintha egy tonnányi kő omlott volna a férfira. A kislány minden rosszindulat nélkül megállapított egy egyszerű tényt. Ez jó ébresztő volt a rendszeresen távol lévő apának. Aznap eldöntötte, hogy megfordul, és visszatér a családjához. A zsoltáros azt mondta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül” (Zsoltárok 101:2). Televízió, internet, a kortársak hatása – hogy van a gyermeked? Ha a siker elérésének útján jársz, de elhanyagolod a családod, és nem viszed magaddal őket, akkor fordulj meg azonnal! Menj vissza, és vedd fel azokat az embereket, akik a leginkább számítanak! Csak olyan útra szánd rá magad, amelyen ők is veled vannak!

Bizonyságtevés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy akaratod szerint tudjak élni és örömel szolgálni Neked! Ámen

    

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
Lk 12,8-9

Nem tudom, mennyire elvárás még a Jehova Tanúinál a "házalás" - bár ők ezt kikérik maguknak, mert ők nem eladni akarnak, hanem ajándékozni -, de az tény, hogy az ún. Biblia-alapú bizonyságtevés csak bizonyos embercsoportokban működik. Manapság, ha valaki azzal érvel(ne), hogy "De a Bibliában meg írva, hogy..." - egyszerűen kinevetnék. Joggal. Nemcsak azért, mert faluvá zsugorodott glóbuszunkon más szent iratok is fellelhetőek, sokkal inkább azért, mert amikor Jézus-Mester a vallástételre buzdít, akkor még nem hogy Újszövetség nem volt, de mai értelemben vett Ószövetség sem, hiszen az zsidó iratok kanonizációja Jaminában történt Kr. u 80-100 között.

Ha manapság azt a szót hallja egy nem egyházhoz tartozó személy, hogy "vallástétel" vagy "bizonyságtétel" - akkor bizony csak rázza a fejét, mert nem tud mit kezdeni ezzekkel az archaikusan csengő fogalmakkal. Az egyházat belülről ismerők pedig két táborra oszlanak. Az egyikhez tartózók szerint a misszió, a prédikálás az a pap feladata, a másik tábor szerint meg mindenkinek hirdetni kell az evangéliumot. Vannak is ilyen ún. laikus házi bibliakörök, ahol a teológiai, történelmi, vallástörténeti ismeretek hiányában sajnos elég sok sületlenség is elhangzik "tanítás" gyanánt...

Ha viszont egy kicsit elgondolkodunk Jézus URunk szavain, akkor kiderülhet számunkra, hogy a vallástétel az nem azt jelenti, hogy valaki észnélkül, a tolerancia minimumát sem birtokolva "kinyilatkoztatja" vélt igazságait. A vallástétel - mivel nem szavakban áll Isten országa, hanem erőben - nem a magyarázatokban kell hogy megnyilvánuljon, hanem az ÉLETVITELBEN. Valakinek az életvezetése nem szép szavakban nyilvánul meg, hanem abban, hogyan is él ebben a világban. Ehhez nem kell biblikus idézetekkel zsonglőrködve bármit is magyarázatokkal igazolni, "csak" egyszerűen élni kell az életet.

Élni - istenesen. Kimondani könnyű, megtenni szinte lehetetlen, hiszen ahogyan ma reggeli másik igénk is mondja: "Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének". Ami viszont egyedül nem megy, Istennel együtt lehetséges. Ez a hívő ember titka...

Életöröm...

A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm az életemet. Add hogy örömöm teljék benne minden nap, s ne menjek el közömbösen azok mellett, akik hiányt kénytelenk elhordozni! Ámen


Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele... Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.
Ézs 40,6c-7a és 8

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet... (1Móz 1,27-28) Isten alkotása: isteni. Isten ugyanis csak olyat "tud" csinálni, ami REND-ben van, EGÉSZ-ben van, vagyis az Ő teremtése TELJES. Isten nem csinál fércmunkát, nem gányol, ami Tőle jön nem tákolmány...

Az ember is - a többi teremtménnyel együtt(!) - úgy ahogy van, maga az isteni tökéletesség(!) lenyomata - időben és térben. Nem kell javítani rajta, nem kell tökéletesíteni, ha mégis megpróbáljuk - abból csak baj lesz... lásd génmanipulált vetőmagok, de annak sem lesz jó vége, ha belepiszkálunk az emberi genomba! De lehetne megemlíteni az atomenergiát is! Annyi mindenből nyerhetünk/nyerhetnénk energiát, s szinte már-már tragikomikus, hogy a mégis a legveszélyesebbel próbálkozunk, nem törődve azzal, hogy a Földet csak kölcsönbe kaptuk az unokáinktól. Persze idővel az atomhulladék sugárzása is megszűnik, ahogyan a virág is elszárad, csak míg a mezők liliomának megszáradása emberléptékű - sőt a tavaszi megújulása is -, eladdig a sugárzó anyag veszélytelenné válására néhány tízezer évet biztosan, de akár százezer éveket is kell várni... Ez Istennek csak "néhány nap", de nekünk egy "örökkévalóság"!

Rövidke életünk csoda, amiért minden nap örömtáncot kellene járnia az emberiségnek, de ehelyett békétlenség és gonoszság hullámzik körbe-körbe a Földön. Sok keresztény ember az élet alkotó öröme helyett küszködik azzal, hogy "tökéletesítse magát" kegyes elgondolásaival, aminek a vége mindig csak kegyeskedés és/vagy képmutatás lesz. Az egyik a törvény betartásának mágikus gondolkodásának rabja, a másik minden - számára érthetetlen - dologban démont lát, s azokkal hadakozik, a harmadik üdvösségéért "harcol" vélt bűneivel, ahelyett hogy mindnyájan segítő kezet nyújtanának azoknak, akiknek tényleg komoly gondjaik vannak, mert veszteség, betegség, halál sújtotta őket.

Isten beszéde, vagyis az ő igazsága, az Ő REND-je örök... Ez nem változik, s ezen az ember sem tud változtatni soha! A bűnt követi büntetés, az elkövetett hibákat árnyékként követik a következmények. Ugyanígy következménye van természetesen a jónak is, még akkor is, ha nem látjuk közvetlenül az eredményt! Ha nem így lenne, akkor nem lenne generációkon átívelő kegyelem se... Sokan 'ápolják' a hervadás-kultuszt: háborúkkal, kizsákmányolással, erőszakoskodással vagy éppen a hatályos törvények kijátszásával. Isten az ember azonban nem erre teremtette, hanem hogy éljen, s istenes életével bizonyságot tegyen Teremtő URa szeretetéről...

Korlátaink és lehetőségeink meglátásáért...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Te látod életünk kusza dolgait, Te hallod siránkozásainkat, s Te tudod mi miért történik életünkben éppen úgy, ahogyan! Adj nekünk bölcs szívet, tiszta értelmet, hogy meglássuk: egyedül Rád van szükségünk, hogy átérezzük, egyedül Általad és Benned van életünk! Ámen



Az ÚR intését meg ne vesd, és dorgálását meg ne utáld!
Pél 3,11

"Más kárából tanul a bölcs, a bolond pedig a sajátjából sem okul." Bölcsességirodalomban gyakran előforduló, igen régi meglátással van dolgunk. Emberlétünk izgalmaihoz hozzátartozik, hogy dolgaink olykor-olykor nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk vagy ahogyan azt jól elterveztük, vártuk, esetleg megérdemelnénk. Ilyenkor "lázadunk", hiszen igazságérzetünk - ha rólunk van szó - bármikor kész harcba szállni... Cselekedeteink ok-okozati összefüggései nyilvánvalóak, ennek ellenére nem vonjuk le a tanulságot, s továbbra is következetlenek maradunk. Rendre nem oldjuk meg a házi feladatot, pedig nyilvánvaló, hogy másnap számonkérik rajtunk. S ha nem tudjuk a megoldást, "Élet tanúr, a pálca után nyúl...", ahogyan Zorán énekeli nekünk. "Lecke" mindennapra adatik...

Az élethossziglani tanulás nem a digitális forradalom nagy találmánya. A bölcs ember mindig is kutatta a világot, hiszen tudta, hogy telve van számtalan csodával, érdekességgel. Az igazán bölcs pedig - belátva végességének határait - mégis a végtelen Istent keresi, ma is. Isten világa - akárcsak a trópusok őserdeje - telve van egzotikummal, különleges bogarakkal és ámulatbaejtő virágokkal. Uralkodik benne a rend, az Isten rendje. Vezetés nélkül könnyen eltéved benne az ember, de gyakorlott vezetés mellet is, a fárasztó menetelés közben megtörténhet, hogy arcunkba csap egy-egy ág, sőt nemcsak szúnyogok kellemetlenkednek rajtunk, de még balesetet is szenvedhetünk: vízbeesés, bokaficam vagy éppen kígyómarás. Mindez nem személyünk elleni megtorló csapása Sorsnak, hanem "dzsungel" törvénye.

A bölcs jól tudja, hogy az erdőben tisztások is akadnak, ahol fürödni lehet a napfényben, de a csillogás veszélyt is rejt magában. Nemcsak erényeink, de hibáink is láthatóvá válnak, sőt az is kiviláglik, mennyire védtelenek vagyunk... Nem kellene, hogy így legyen, mégis hamarabb válunk egymásnak "farkasaivá", mint az állatok. Hacsak a nagyobb koncért marakodunk, az még érthető is, de amikor saját fajtánkat pusztítjuk esztelenül (világméretű háborúk, gazdasági igazságtalanság, ideológiai üldözések stb.), arra nincs mentségünk. A "dzsungel törvényére" nem hivatkozhatunk, nincs jogunk hozzá, mert másról van szó!

A bölcs nem síránkozik, mert elesett vagy ügyetlenkedése, hibás életvezetése miatt néhány "botütést" kap. Nem "mártírkodik", s nem akar maga és mások szenvedéséből jogtalan előnyöket kovácsolni. Inkább elhordozza, mintsem berzenkedik az őt ért igazságtalanságok ellen. Bölcsességét az élet nem jutalmazza meg sikerekkel, de helyes döntésének eredményét rögvest tapasztalja: lelkének nyugalmat talál. A "viharmentes" élet nem elhanyagolható hozadéka, hogy "szélcsendben" Isten szeretet-tüzének lángmelege jobban átjárja bűntől megdermedt testünket...

Múlt - jelen - jövő

A mai nap imádsága:
Uram! Áld meg jelenemet, hogy a holnapom ne fájjon a tegnapom miatt! Ámen

   

Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el.
Jer 8,21

Nehéz feladat a prófétaság - Isten igazságát szólni úgy, hogy azt közben érdektelenség övezi. Mi is az igazság Istennel, világgal, emberrel kapcsolatban? A kérdés többnyire azokat foglalkoztatja, akiket megérintett a a halál lélekdermesztő hidege. Azok azonban, akik (még) aktívak, azaz "élik az életüket", akikben jó lenne, ha felébredne (vagy ki se aludna!) a szociális érzékenység - nem sok érdeklődést mutatnak az istenrendelte közösség értékei után. Nehéz őket bevonni bármibe is, persze a célok őket is vonzzák, csak nem a közösek, hanem az egyéniek... Érdekes módon, mindig az ilyen emberek felháborodása a legnagyobb, számonkérik az Istenenen: "Hát ezt meg miért engedte meg Isten?" Ők csodálkoznak a legjobban, amikor utolérik őket saját nemtörődömségük, bűneik, életvezetési oktalanságuk következményei.

Jézus a tanítványoknak azt tanácsolja, hogy még port is verjék le sarujukról - bizonyságul ellenük -, ahol úgymond az "Adjon Isten!"-re nem visszhangzik a "Fogadj Isten!". Aki nem közömbös mások sorsa iránt, aki nyitott szemmel jár-kel Isten csodálatosnak teremtett világában, az megtapasztalja, hogy vannak emberek, akik nem változnak. Eltelik 20-30 esztendő, s lelkük frissessége, mosolyuk ugyanolyan, mint korábban. Elszomorító, hogy persze bőven akadnak olyanok is, akikben évtizedek múltán sem lankad a gonoszság tüze. Ugyanúgy gyűlölnek, gonosszkodnak - hacsak nem jobban -, mint korábban. Milyen fájdalom kötözheti meg ezeknek az embereknek a lelkét? Milyen önzés uralhatja a szívüket?

Jeremiás látja, s mélységeiben át is éli népének oktalanságát, mert elfordultak Teremtőjüktől, s a múlandó emberit dicsőítették az Örökkévaló Isten helyett. Nemcsak bánat, gyász is szorongatja a próféta lelkét, s ráadásul még a rémület is rabul ejti: Mi lesz a jövővel, ha ez így megy tovább?

Negatív jövőkép felvázolására ma is lenne elég okunk! Önzés, gonoszság, hatalom és bírvágy taszítja a pusztulás szélére Isten szépnek megteremtett világát... Kiváltságos kevesek profit-vadászata öli az egyetemes életet, s csak a pénzben, a számban kifejezhető (a 666!) az érték, amely kiváltságosan irányítja az életet. Egyszer persze megszűnik minden... és hatalmas csend veszi majd körül a leggazdagabbat is... Ha hiszünk Jézus Urunk példázatának (A gazdag és Lázár), akkor az Istennélküliség, s a közösségből kizártság örökös lelkiismereti lángjai mardossák egykoron az ilyen emberek lelkét, s bizony változtatásra már nincs lehetőség, hiszen áthitalhatatlan nagy szakadék van az Isten világa és az istentelenség világa között. Bizony, hidat verni nem odaát kell elképzelhetetlen világok között, hanem még itt kell(ene) készíteni ember és ember között...

Önvizsgálat...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy cselekedni tudjam életem kiteljesedését is hozó akaratodat! Ámen

   

Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
Jak 1,23-24

Nagy találmánya volt az embernek a tükör, végre nézegethette önmagát. Furcsán hangzik, de életünk folyamán átlagosan egy teljes(!) évet töltünk el tükör előtt. Bizonnyal nem magunkat csodáljuk - bár akadnak ilyenek bőven, férfiban és nőben egyaránt -, a tükör előtt állás sokkal inkább az önmagunkkal foglalkozás, az álmodozás, a nagyívű tervek szövögetésének kiváló alkalma. 18-45 év közötti nők között felmérést készítettek az önmagukkal való külső megelégedettséget illetően, s kiderült - amit sejtettek -, hogy a megkérdezettek alig 15%-a érezte jól magát a bőrében, s csak 5%-ban vélték úgy, hogy tkp. semmit nem változtatnának külsejükön még akkor se, ha erre plasztikai sebész vagy a jó tündér lehetőséget adna... Életünk bizonyos szakaszaiban különösen fontosnak tartjuk a külsőnket, aztán szép lassan rájövünk, hogy a szépség csak a mi fejünkben létező valóság, az élet értékét lelki tulajdonságaink és (relatív)egészségünk adják. Aki pedig nem tudja elfogadni a múlandóság isteni törvényét, az tragédiának éli meg erejének fogyatkozását, ráncainak mélyülését - s hálaadás helyett inkább perlekedik.

Nemcsak a gyermek, mi felnőttek is szeretünk meséket hallgatni. Míg gyermekeink sárkányt legyőző hősnek, boldogságot meglelő királyfinak álmodják magukat, mi felnőttek a fenntartható fejlődésben, a tudomány majd-mindenhatóságában akarunk hinni/reménykedni. Amennyire távol állnak gyermekeink álmai a valóságtól, olyannyira messze állunk mi is az egész földre kiterjedő békétől, szociális igazságtól, a mindenki számára megtalálható boldogságtól. Jelszavakat kergetünk, szlogenekkel ámítjuk egymást és magunkat, s banális féligazságokkal próbáljuk megmagyarázni kudarcainkat.

Álmainkkal átszőtt hétköznapi küzdelmeinkben Jakab apostol - az ÚR testvére -, most megoldást ajánl. Nem elméletekkel, szépívű ígéretekkel, teológiai magyarázatokkal, hanem gyakorlati tanácsokkal, iránymutatással segít; azaz ÉLJÉTEK az ÉLETET az ÚR akarata szerint - felelősséggel szolgálva egymásnak. A sikeres életvezetéshez ugyanis nem elméletek kellenek, az ideológia ugyanis még sosem vitte előre a világot, legfeljebb konzerválta az adott állapotot! Ami nemcsak elő(bb)re visz, de fölfelé is, az nem más, mint a cselekvésben megnyilvánuló "technológia", vagyis: az istenes élet... Hogyan? Az ÚR követésében.

Szeretet...

A mai nap imádsága:
Istenem! Szeress, hogy azt tehessem, amit mindig is tenni akartam: önzésmentesen szeretni! Ámen.


A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
1 Kor 13,4-7

A szeretet "varázsszava" így hangzik: együtt. Amilyen nyilvánvaló, hogy jó olyan közösségben lenni, ahol elfogadnak, respektálnak, odafigyelnek a szavamra, segítenek - egyszóval: szeretnek - olyan nyilvánvaló az is, hogy megtalálni, létrehozni, kialakítani egy ilyen közösséget a legnehezebb feladat. Sokan le is mondanak erről, hátat fordítanak a közösségnek. Büszke "magányos farkasként" élnek - de ennek a büszkeségnek igen nagy az ára. A magány legelső oka a félelem. Félelem, hogy nem tudok olyan lenni, amilyennek magam is lenni szeretnék, nem tudom azt sugározni mások felé, amit én is elvárok másoktól.

Az adás és kapás harmóniáját a családból hozzuk, gyermekként tanuljuk az önfeláldozás és önzés mértékét. Manapság, amikor nemcsak gyakran kijelentik, de folyamatosan tényekkel is bizonyítják, hogy a klasszikus család-modell nem működik, könnyen belátható: ha ez így megy tovább, akkor a társadalom abszolút alapját képező kisközösségek felmorzsolódásával olyan szociális krízishelyzet állhat elő, aminek megoldására már csak egy megoldás kínálkozik: az evangélium. Azt pedig, hogy Isten mennyire lesz kegyelmes és könyörületes - nem az ember hatáskörébe tartozó feladat lefektetni...

Mai élmény-társadalmunk az önzésre alapul: "csak neked"... "mert megérdemled". Mindaz, ami az együttmunkálkodást támadja ebből az önzésből táplálkozik. Az önző "Én" pimasz előretolakodásával lehetetlenné teszi a kooperációt, az egymás kiegészítését. Pál apostol híres "szeretet-himnuszából" vett ma reggeli idézetünk olyan szeretetről beszél, amilyen nincs is az emberek között - hiszen az ilyen tökéletes szeretet nem is emberi, hanem isteni szeretet. Aki "tükör által homályosan" mégis ezt a szeretetet vetíti mások felé, csak azért tudja tenni, mert az "Istenben van, s Ő is őbenne" - ahogyan János írja. Elfedezni a bűnöket/mulasztásokat egyedül az Isten képes, s mi is csak akkor vagyunk képesek tűrni - ha Isten által, mellénk rendelet embereken keresztül mi magunk is szeretve vagyunk.