Két család egyesítése

„Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.” (Zsoltárok 101:2)
Ha férjként vagy feleségként egyesíteni próbálod (előző házasságból hozott) gyermekeiteket egy nagy boldog családdá, a házassági tanácsadó ad néhány hasznos tanácsot, amit jól teszel, ha megfogadsz. Amit mi romantikus boldogságnak nevezünk, gyermekeink az otthonuk feldúlásának látják. Ezért értsd meg, meg kell dolgoznod azért, hogy megoldhasd a problémákat, és bensőséges légkört alakíthass ki. Olvasd gyakran az első korinthusi levél 13. Részét, mert az erős családhoz a kulcs a szeretet! Gyakorolnod kell miden nap. Gyermekeid hangulatukat a tiedről mintázzák, ezért megterhelő és feszültséggel teli időszakokban is őrizd meg a szeretetteljes magatartást! Ne feledd, neked volt választásod, a gyerekeidnek nem. Ők nem kérték, hogy belekerüljenek ebbe a helyzetbe, ezért légy megértő, és erősítsd bennük a biztonságérzetet ebben a változásokkal teli időszakban. Ne várj azonnali megoldást! Légy realista azokat a kihívásokat illetően, melyek a két család egyesítésével járnak. Nincs olyan, hogy azonnali családias összetartozás és egyetértés. Időt vesz igénybe, míg az erős kötelék kialakul, és összetartja a családot, szóval: „Csak türelem!” Adj időt a múlt veszteségeinek meggyászolására! Jézus azt mondja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4). Szüleik második házasságának idejére gyermekeik már a harmadik családban élnek: saját biológiai családjukban, egyszülős családban, és most az egyesített családban.
Továbbá, ha a te saját gyermekeid nem élnek veled, te magad is veszteséget és hiányt élsz meg. Ha ezt nem vagy hajlandó tudomásul venni, az haragot és elidegenedést szül, ezért rendezd le a múltat, mielőtt a jövőt kezdenéd építeni!



Napjainkban a kétszülős háztartások csaknem fele egyesített család. Ha te is ilyen családban élsz, van néhány dolog, amit fontolóra kell venned. Először is, miden gyermek egyedi. A kisgyermekek könnyebben elfogadják a mostoha szülőt, mint a tizenévesek. A tekintély egy kamasznál már nem bír akkora súllyal. Hozzájuk bölcsen és nagylelkűen kell közeledni, míg egy totyogónak elsősorban táplálékra, gondoskodásra és biztonságérzetre van szüksége. Másodszor: alakíts ki új családi rendet! Minden családnak megvan a maga szokása: „a mi házunkban az a szokás, hogy…”. Ettől érzik a családtagok úgy, hogy egy bizalmi csoport részei. Az olyan dolgok, mint a gyülekezetbe járás, közös étkezések, közös játékok, vagy jóízű nevetések segítenek megalapozni a kötődés és összetartozás fontos érzését. Harmadszor: ne tiltsd meg a gyerekeidnek, hogy kapcsolatot ápoljanak biológiai szüleikkel!
A Biblia azt mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek…” (Máté 5:9). Ezért ne szóld le volt házastársadat a gyerekek előtt, és ne használd a gyerekeket üzengetésre! A kutatások megerősítik, hogy azok a gyerekek, akik mindkét szülőjükkel töltenek időt, könnyebben beilleszkednek. Ez annak a lehetőségét is csökkenti, hogy kereszttűzbe kerülnek, és megsérülnek. Végül: mindig munkálkodj a gyermekek javán! Mindig lesznek olyan ünnepek és események, amikor találkoznod vagy beszélned kell volt házastársaddal, szokj hozzá ehhez, a gyermekeid érdekében!
Szükségük van szeretetedre és megértésedre, különösen akkor, amikor az érzelmek felkavarodnak, és mindenki alkalmazkodni próbál. Légy tekintettel arra, ami korábban történt! Ne akard ráerőltetni senkire az idealizált elképzelésedet arról, milyennek kellene lennie egy családnak! Akár biológiailag, akár házasság által lettél szülő, ez érettséget kíván – nem is keveset. Utóirat: Ha eddig még nem imádkoztál, itt az ideje elkezdeni!

MEGVÁLTÁS

„Amire ugyanis képtelen volt a törvény… azt tette meg Isten, amikor… tulajdon Fiát küldte el…” (Róma 8:3)
A Biblia azt mondja: „Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« …Jézus …így szólt hozzá: »…add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.« Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt” (Lukács 18:18-23). Ez az ember már elérte a siker három nagy fokozatát: hatalom, gazdagság és tekintély. Rögtön a lényegre tért: „Mit kell még tennem?” Ahogy felteszi a kérdést, arra utal, hogy azt gondolta, az örök életet is elérheti úgy, ahogy eddig minden mást: saját erőfeszítéséből. Tévesen azt feltételezte, hogy a menny valamilyen fizetség, pedig nem az. Csak egy hidegszívű isten adná a megváltást csupán azoknak, akik meg tudják fizetni. Ezt ugyan nehéz felfognunk, mivel általában azért kapunk jutalmat, amit a teljesítményünkkel elértünk. Csakhogy éppúgy, ahogy nem tudnád lenyűgözni Picassót a zsírkréta-rajzoddal, éppúgy nem jogosítanak fel jellemed és jótetteid a mennyországra. Az örök élet több kerül, mint amennyit meg tudsz fizetni. Nem jó önéletrajzra, hanem megváltóra van szükséged! Ennél az embernél nem a pénz volt az igazi probléma, hanem az önelégültség. Nem a vagyona tartotta távol Isten országától, hanem az egója. Nem csupán a gazdagok tudnak eljutni erre; éppígy nehéz az iskolázottaknak, az erőseknek, a jó külsővel rendelkezőknek, a népszerűeknek, sőt a vallásosoknak. Ahhoz, hogy a megváltást el tudd fogadni, először el kell ismerned, hogy lelkileg csődbe jutottál, üresek a polcaid és hírneved semmit sem ér. Nem közelíthetsz Istenhez igazságot követelve, csak irgalomért könyörögve. Ha megteszed már ma, meg is kapod azt!

Mi a te kifogásod?

„De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lukács 14:18)

Annyiféle kifogást tudunk felhozni. Mintha könyvből olvasnánk őket! Lukács evangéliumának 14. részében Jézus három emberről beszél, akik meghívást kaptak egy menyegzőre. A bibliai időkben az első meghívást általában hónapokkal az esemény előtt elküldték, aztán később még küldtek egy emlékeztetőt is. Egy esküvő sokba került, ezért nagy megtiszteltetésnek számított, ha meghívtak rá valakit, a meghívás elutasítása pedig sértés volt. Hozzánk hasonlóan a történetben szereplők is elfoglalt emberek voltak. Ám tény az, hogy egyszer már elfogadták a meghívást. Aztán az utolsó percben az egyikük ezt mondta: „…épp most vettem földet, ki kell mennem, hogy megnézzem…” (18. vers NLT). Abban az időben a birtokvásárlás összetett, időigényes ügylet volt, és a vásárlónak jellemzően bőséges lehetősége volt megtekinteni a birtokot az adásvétel véglegesítése előtt. Ez az ember hagyta, hogy vagyona visszatartsa. A következő ezt mondta: „…Öt iga ökröt vettem, és ki akarom próbálni őket…” (19. vers NLT). Ez az ember bérszántásból élt, így kipróbálatlan ökröket venni olyan volt számára, mintha mi autót vennénk anélkül, hogy elvinnénk egy tesztkörre. Ő engedte, hogy a karrierje visszatartsa. A harmadik ezt mondta: „…Most nősültem, azért nem mehetek” (20. vers); más szavakkal: „Megházasodtam, megállapodtam... részemről ennyi a történet!” Ezt az embert a személyes kapcsolatai tartották vissza. Jézus itt a farizeusokhoz beszélt, és mondandójának lényege ez volt: „Ti Istentől személyre szóló meghívót kaptatok, és semmibe vettétek!”
Ez nem azt jelenti, mintha vádolnánk a karriert, a vagyont vagy a kapcsolatokat – a lényeg, hogy a jó ne tegyen minket vakká arra, ami a legjobb! Összegzésül: „Mind mentegetőzni kezdtek”, de mindegyiküknél kiderült, hogy milyen dolgok vagy vonzalmak voltak a kifogások valódi okai. Ezért mondja Isten: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kolossé 3:2)



Amikor Isten megkérdezte Ádámtól: „Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?”, ő így felelt: „Az asszony, akit mellém adtál…” (1Mózes 3:11-12). Ádám kapásból áthárította a felelősséget – és mi is pontosan így teszünk. Marybeth Whalen írja: „A futásról azt mondtam magamnak, hogy képtelen lennék rá. Egy egész listányi indokom volt. Ha lenne egy pár jó futócipőm! Ha úgy tudnék elmenni futni, hogy nem jönnek utánam a gyerekek! Ha lenne egy jó mp3 lejátszóm, hogy közben zenét hallgathassak! … mindezek az „érvek” csupán rosszul álcázott kifogások voltak… egyszerűen nem akartam kilépni a biztonsági zónámból… nem akartam megdolgoztatni minden izmomat… vagy időt szakítani elfoglalt napjaimból. Szerettem beszélni a futásról, de igazából nem akartam csinálni is. Lehet, hogy a kifogásaid miatt van az… hogy nem tudsz szabadulni egy rossz szokástól, nem tudsz megbocsátani valakinek, vagy, hogy továbbra is vétkezel. Isten megítél téged… de te hagyod, hogy a kifogásaid védőgátként szolgáljanak… ma válassz ki egyet, és kezdd el lerombolni! Bonts le egy téglát a falból! Később egyszerre többet is választhatsz, amíg… már nem áll semmi közted és aközött az ijesztőnek tűnő dolog között, amiről tudod, hogy meg kell tenned… Megtanultam, hogy mind futásra születtünk, ha fogjuk Atyánk kezét, és nem hagyjuk, hogy a kifogások visszatartsanak attól, hogy megtegyük az első lépést.” Az a helyzet, amiben éppen vagy, valaki más felelőssége vagy a tiéd? Amíg őszintén nem válaszolsz erre a kérdésre, addig nem fogsz tudni semennyit sem fejlődni.
Pál azt mondja: „…[Isten] örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük” (Róma 1:20). Légy őszinte! Mondd Istennek: „Velem van a gond. Javíts meg!”

Tedd a dolgod és érdemelj ki előléptetést!

„Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut…” (Példabeszédek 28:19)

Bár ma nagy a munkanélküliség és sok az elbocsátás, még most is igaz, hogy jó munkaerőt nehéz találni. Ezért ha a munkáltatók találnak ilyet, akkor mindent megtesznek azért, hogy megtartsák. Még a gazdasági válság idején is érvényesek azok a gyakorlati szabályok, amik növelik annak esélyét, hogy meg tudd tartani állásodat, sőt akár előléptetést szerezz.  

Ezek a szabályok összhangban vannak azzal, amit Isten Igéje tanít: 1) Értsd meg, hogy a kemény munka áldás. Isten megteremtette az Édent, aztán megteremtett minket. Aztán munkát bízott az emberre ezt mondva: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret” (1Mózes 3:19). Isten megjutalmazza a „verejtékes munkát” (ld. Példabeszédek 28:19). Ha minden tőled telhetőt beleadsz a munkádba, még ha az alantas munka is, az tetszik Istennek. Végső soron pedig ő az, és nem a főnököd, aki kezében tartja jövődet. 2) Fogadd el a valóságot! Ha azt kívánod, bárcsak tűnnének el a mostani körülmények, mert úgy érzed, neked ennél többre van jogod, attól csak még rosszabbul fogod érezni magad, és sehová sem jutsz. A mi Istenünk áldásra tudja fordítani az átkot (ld. 5Mózes 23:5). Ő a „hamu helyett ékességet” ad (ld. Ézsaiás 61:3 Károli). A nehéz időkben Isten felemeli az embereket új ötleteket adva nekik, amelyekkel a jövőt jobbá tehetik, mint amilyen a múlt volt – nem csupán a maguk, de mások számára is. Te is lehetsz ilyen emberré.3) Legyen Isten a forrásod! „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17). Legyen Isten az életvezetési tanácsadód! Végezd el a kemény munkát, add meg a főnöködnek, amit megérdemel, de egyedül Istenben bízz, aki megígérte, hogy: „… be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel” (Filippi 4:19).

„Szerezz bölcsességet… szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7)

Dr. Daniel Goleman pszichológus Érzelmi Intelligencia című könyvében arról beszél, hogy a siker elérésében az IQ csupán 20%-ban számít. Ahhoz, hogy meg tudd tartani az állásodat és előléptetést érdemelj ki, többre van szükség az intelligenciánál. Goleman több dolgot ajánl, ami segíthet sikeresnek lenni munkádban:
1) Önbizalom. A magabiztos dolgozók bíznak Istentől kapott képességeikben. Honnan szerezhetsz ilyen biztonságérzetet? Istentől! „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni” (Zsoltárok 118:8 Károli). Az Istenbe vetett bizalom megadja azt a bizonyosságot, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
2) Kíváncsiság. „Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7). A kíváncsiság az ellenállhatatlan tudásvágy, mely mind több dolgot szeretne megtanulni és megérteni. A kíváncsi dolgozókat érdekli az, ami nem nyilvánvaló. A többiek feltételezik, hogy a megoldás nem létezik vagy túl nehéz, ezért feladják azon a ponton, ahol elkezdeniük kellene. Ám amikor mások azt mondják: „Ez messze meghaladja az én képességeimet”, a kíváncsi dolgozó azt mondja: „Létezik válasz. Van jobb módszer. Csak még rá kell jönnünk valamire.” Minden főnök ilyen kíváncsi alkalmazottakat szeretne.
3) Döntésképesség. „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). A félelem egy „lélek”, egy olyan hozzáállás, ami visszatart, lefagyaszt, rávesz, hogy feladd. Ez a lélek nem Istentől származik, tehát állj neki ellen! Ne félj kockázatot vállalni! Ha imádságban választ kaptál a kérdésre, merd elfogadni a következményekkel járó felelősséget!



„Öltsetek tehát magatokra… könyörületes szívet, jóságot, szelídséget, türelmet.” (Kolossé 3:12)

A munkahelyi sikerhez a következők kellenek: 1) Empátia. Mindig vedd tekintetbe mások helyzetét, szükségeit, érzéseit és meglátásait. Próbáld megérteni, milyen lehet az ő cipőjében járni. Ezzel növeled motiváltságukat, javítod a munkahelyi környezetet, és emeld a termelékenységet. „Öltsetek tehát magatokra… könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.” Minden nap ilyen munkaruhát kellene viselned. 2) Rugalmasság. Az alkalmazkodási képesség egyben előrejutási képesség is. A gazdasági nehézségekkel küzdő környezetben általában a rugalmatlan és haladásellenes alkalmazottak válnak először fölöslegessé, vagyis őket bocsátják el először. Tanulj meg alkalmazkodni! Pál is így tett. „… én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:11-13). Amikor a változás szelei fújnak, a rugalmas emberek meghajolnak, de nem törnek ki. Újra felállnak, és csak még erősebbek lesznek. 3) Humor. Kezdj el magadra és a körülötted lévő világra örömmel nézni. Ne vedd magad túl komolyan! Keresd a rejtett humort az élet komoly pillanataiban is, és megtalálod! Azok az emberek, akik nyomorúságukat adják tovább, mindenkit lehúznak. Isten Igéje ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság…” (Példabeszédek 17:22). A jó humorérzék javít a dolgokon, és a munkahelyet mindenki számára jobbá teszi.




„… ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat.” (Kolossé 3:22)

Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani állásunkat, sőt akár előléptetése is kiérdemeljünk, több dolog kell: 1) Kezdeményezőkészség. Próbálj a dobozon kívül gondolkozni! Még jobb, ha eldobod a régi dobozt, és újat kérsz Istentől. Az intelligencia több a puszta IQ-nál. Az átlagos alkalmazott, ha jó kezdeményező, mindig felül fog emelkedni a jobban képzetteknél, ha belőlük hiányzik a kezdeményezőkészség. Ha nem hiszed el, nézd meg a történelmet! A műveltség önmagában nem tesz eredményessé, de Isten Lelke és Isten Igéje igen. Pál azt írja: „Engedjétek, hogy a Lélek megújítsa gondolataitokat és hozzáállásotokat” (Efezus 4:23 NLT). Péternél ezt olvassuk: „… szeretteim… hozzátok írok… ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat” (2Péter 3:1). Engedd, hogy Isten serkentse gondolataidat olyan ötletekkel, melyek nélkülözhetetlen munkatárssá tesznek. 2) Állhatatosság. Mi ez? Az eredmény eléréséhez kellő energia és akarat. Motiváció, eltökéltség, elkötelezettség, hűség, türelem, rugalmasság a nehézségekkel szemben és a kemény munka felvállalása. Azok, akik kerülik a sokat követelő utakat, és a könnyebbik utat választják, sokba kerülnek munkáltatóiknak, rontják a munkamorált, gyengítik a minőséget, és csökkentik a vállalat termelékenységet. Pál arra szólítja olvasóit, hogy tartsanak ki megbízatásukban. „Tanácsot is adok ebben az ügyben… a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van!” (2Korinthus 8:10-11). 3) Tisztelet. Mindig vedd tekintetbe mások jogait és szükségeit! Bánj velük tapintatosan, kedvesen, udvariasan, betartva a törvény, lelkiismereted és a Szentírás határait! „… engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat.” (Kolossé 3:22). Ha ilyen dolgozó leszel, Isten garantálja anyagi biztonságodat és szakmai sikeredet.

Amikor tapsot kapsz, válaszd a reményt

„Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2 Timóteus 4:8.)


Ha a dicséretnek élsz, akkor valami olyannak élsz, ami nem tart örökké. A Biblia azt mondja: „Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora.” (Zsoltárok 49:18-19.)

Arra kellene figyelnünk, hogy mi marad majd meg; a reményünk Krisztusban.

Amikor megdicsérnek, köszönd meg Istennek. Ez segít, hogy ne a dicséret lebegjen a szemed előtt. Végül úgyis minden dicséret Istené lesz.

Vannak, akik amikor fogadják a dicséretet, azt mondják: „Oh, ezt nem én tettem, Isten volt.” Ez igazából eléggé zavar engem két okból kifolyólag:

Először is miből gondolják, hogy ezt az ajándékot Isten adta nekik. Ha Isten tesz valamit velük, akkor valamiféle csodának kell történnie, mert Isten tervei sokkal nagyobbak, mint amit mi véghez tudnánk vinni.
Másodszor pedig, ezt mondva megsérthetjük azt, aki a dicséretet adta. Tudom, hogy az emberek nem így értik, de lényegében mégis csak azt mondják, hogy „Oh, nem kéne megdicsérned.”


Tudom, hogy sokan nem valami jók a dicséret fogadásában. Azt hiszik, hogy ez büszkévé teheti őket, de ha megdicsérnek, akkor fogadjuk azt el és köszönjük meg Istennek. Amikor ezt teszed, reménykedsz. Az örökkévalóság felé tekintesz, emlékezve arra, miért is dolgozol ebben az életben valójában.

A Biblia azt mondja: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1. Korinthus 9:25.)

Az igaz tanítvány megmarad Isten igéjének olvasása mellett

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" János 8:31


Nagyon fontos lépés, amikor eldöntöd, hogy minden nap olvasod a Bibliát egy rövid ideig, mondjuk néhány hétig. Ez egy nagyon jó kezdés, de nem szabad ennyiben hagyni. Jézus azt mondta "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (János 8:31) A hosszútávú elköteleződés a Jézustól való tanuláshoz és az ő igéjéhez az, ami tanítvánnyá tesz bennünket.

Hogyan maradsz Isten igéjében, és maradsz kapcsolatban Jézussal a Biblián keresztül hosszútávon?

1. Döntsd el, hogy így teszel. Az egész az elhatározással kezdődik. Ne várj egy jobb alkalomra, hogy Isten igéje rendszeresen része legyen az életednek. Határozd el magad ma.

2. Lépj nyíltan. Mondd el másoknak, hogy mire készülsz. Légy számonkérhető. Ha az Istenhez való elköteleződésedet titokban tartod, sokkal könnyebb elbukni.

3. Határozd el magad. Ne hagyd hogy bármi eltérítsen a célodtól. Légy teljesen határozott abban, hogy tartós szokásoddá váljon az igeolvasás, főleg az első hónapokban. Ha elkezdesz egy-egy napot kihagyni, sokkal nehezebb lesz Isten igéjéhez ragaszkodnod.

4. Oszd meg valakivel. Legyen egy lelki társad, aki melletted lesz, hogy támogasson és bátorítson. Ez egy olyan valaki, akivel meg tudod osztani mindazt, amit a csendességed alatt tanultál. Lehet egy tag a házi csoportodból, egy barátod vagy egy családtagod. A Biblia azt mondja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van." (Prédikátor 4:9)

Az Isten igéjével való időtöltés egy életre szóló szokás kell hogy legyen, nem pedig egy múló szeszély. Kutatások azt mutatják, hogy 6 hétig kell csinálnod valamit ahhoz, hogy a szokásoddá váljon. Legyen Isten igéje életed része, mostantól az életed végéig.

Beszéljetek róla:

* Milyen elhatározást hozol ma, hogy Isten igéjének olvasása szokássá váljon az életedben?
* Kivel fogod megosztani ezt az elhatározást, ki fog "számonkérni"?
* Gondold végig, hogy mik lesznek azok a dolgok, amik leginkább akadályozni fognak abban, hogy megtartsd ezt a szokásodat. Miken tudsz változtatni az életedben, hogy ezek az akadályok ne kapjanak teret?

Határozd el magadban, hogy kezeled a haragodat

"(a Szeretet) ... nem gerjed haragra..." (1Kor13.5 MBT)

A Biblia azt állítja, a "szeretet nem gerjed haragra könnyen". Nem azt mondja, hogy "soha nem gerjed haragra". Néha éppen az a szeretet dolga, hogy mérges legyen. Jézus is dühös lett a templomban, látva, hogy az Atyja háza piactérként üzemel.

Egyszerre szerethetünk valakit és ugyanakkor mérgesek is lehetünk ugyanarra a személyre. A harag lehet jogos, de válhat önzővé is, mégis igen valószínű, hogy azok az emberek, akiket a legjobban szeretünk dühíthetnek fel a leginkább. Isten helyezte el a haragra való képességet, amikor a biológiai eszköztárunkat megtöltötte. A harag önmagában nem bűn. Bűnös cselekedetté akkor válik, ha hagyjuk, hogy ártalmas viselkedésbe taszítson bennünket. Mégis, maga az érzés nem bűn!

A Biblia azt írja, még Isten maga is érzett ilyet. A haragodat nem tudod elkerülni vagy kitérni előle, de megtanulhatod, hogyan tartsd ellenőrzés alatt. Dönthetsz úgy, hogy kezeled, és így előnyt kovácsolhatsz a hátrányodból. Ez azt jelenti, hogy felhagysz a kifogások keresésével és feloldozod a haragodat: "Ez vagyok én. Feldühödtem, bepipultam. Nem vagyok képes kontrollálni". A haragot lehet kontrollálni. Jártál már úgy, hogy keményen összeszólalkoztál valakivel és a helyzet kezdett elmérgesedni, majd megcsörrent a telefonod? Emlékezz vissza rá, milyen gyorsan lecsillapodtál és kezelted a dühödet! Sokkal inkább kézben tarthatjuk a haragunkat, mint gondolnánk. Határozd el, hogy kezelni fogod. És valld meg: "Csak Isten segítségével tudok győzni a dühöm felett!"


Beszéljünk róla!

* Jézus haragra lobbant a templomban, mikor látta, hogy Atyja háza piacként üzemel, mégsem gondoltad róla, hogy Ő egy haragos ember. Mit mond ez nekünk erről az érvelésről: " Ez vagyok én. Feldühödtem, bepipultam. Nem vagyok képes kontrollálni."
* Mikor vesztetetted el a türelmedet legutoljára? Képes lennél ma már másként kezelni az adott szituációt?

Légy türelmes Istennel és magaddal

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."(Préd 3,1)


Hidd el, Isten munkálkodik az életedben akkor is, ha nem érzed. A lelki növekedés néha fárasztó munka, egyszerre csak egy lépés megtételét jelenti. Fokozatos fejlődésre számíts. A Biblia azt mondja „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)


Különböző időszakai vannak a te lelki növekedésednek is. Néha rövid, erőteljes, robbanásszerű növekedést tapasztalsz (tavasz) amit majd egy stabilizáló és próbára tevő időszak követ (ősz és tél).


Mi a helyzet azokkal a problémákkal, szokásokkal és sérelmekkel, melyeket szeretnéd, ha csodálatos módon eltűnnének? Rendjén van csodáért imádkozni, de ne csüggedj el, ha a válasz fokozatos változás által érkezik. Idővel egy lassú, állhatatos vízerecske elmossa a legkeményebb sziklát is, és hatalmas sziklatömböket piciny kavicsokká tesz. Az idő folyamán egy piciny sarj feltornyosulhat akár egy több mint 100 méter magas vörösfenyővé.


Legyen jegyzetfüzeted vagy naplód melyben nyomon követed a megtanult leckéket. Ez nem egy eseménynapló, hanem a tanult dolgok feljegyzése. Írd le a benyomásaidat és azokat az életről szóló leckéket, amiket Isten tanít neked magáról, magadról, az életről, kapcsolatokról vagy bármi egyébről. Jegyezd le ezeket, hogy tudd felidézni, emlékezni rájuk és majd tudd továbbadni a következő generációnak. (Zsolt 102,18; 2Tim 3,14)


Az ok amiért újra kell tanulnunk leckéket az, hogy elfelejtjük azokat. A lelki naplód rendszeres átnézése rengeteg szükségtelen fájdalomtól és bosszúságtól megóv. A Biblia azt mondja, „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.(Zsid 2,1)


Nekünk gyakran akkor sietős, amikor Istennek nem. Életünk egyik legnagyobb frusztrációja, hogy Isten menetrendje ritkán egyezik a miénkkel. Mi sokszor sietünk, amikor Isten nem. Talán a túl lassúnak tűnő fejlődésed okoz csalódást. Emlékezz, Isten soha nem siet és mindig időben érkezik. Teljes életidődet arra használja fel, hogy felkészítsen téged az örökkévalóságban kapott szerepedre.

Lelki növekedés

„…változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Valamilyen személyes problémával küzdesz, azt gondolva, ha ezen túl leszel, minden rendbe jön? Nos, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Isten kegyelméből le tudod győzni a problémát. A rossz hír az, hogy mire túl leszel az adott gondon, egy másik már alig várja majd, hogy a helyébe lépjen. Valamin mindig dolgoznod kell. A lelki növekedés folyamatos munka. Ám nem hozza meg emberi erőfeszítés, önmagad kárhoztatása, vagy foggal-körömmel való küszködés. Az imával töltött idő eredményeként érkezik, úgy, ha engeded, hogy Isten Igéje minden nap megújítson. Amint egyetértesz Istennel, és elhiszed, hogy amit mond, az igaz, a változás automatikusan megtörténik. Elkezdesz másként gondolkodni, másként beszélni, másként cselekedni. Légy türelmes magadhoz, ez a változás fokozatosan megy végbe. Gondolnál arra, hogy valami nincs rendben a gyermekeddel, ha még nem tud tökéletesen járni rögtön az első próbálkozás alkalmával? Nem, sőt el vagy ragadtatva, ha csak egy lépést is tesz. Ha elesik, felveszed. Ha összepiszkolja közben a ruháját, tisztát adsz rá, és bátorítod, hogy próbálkozzon újra. Soha nem hagyod abba, hogy együtt dolgozz velük. Isten ugyanezt teszi velünk. Nem haragszik azért, mert még nem érkeztél meg; örül annak, hogy haladsz, és igyekszel az ösvényen maradni. Isten dolga arról gondoskodni, hogy a Szentlélek kormányozza életedet. Ha egyedül is képes lennél erre, nem lenne szükséged Rá. Így ahelyett, hogy folyton ostoroznád és hajszolnád magad, kezdj egyre jobban Istenre támaszkodni, és „erőről erőre” jutsz (Zsoltárok 84:8 Károli).

Megtörettetés

„Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod…” (Máté 6:10)
A megtörettetéssel Istennek nem az a szándéka, hogy lerombolja a te akaratodat, hanem az, hogy új irányt adjon neki, nem akar megfosztani az önértékelésedtől, csak megláttatja veled, hogy Ő az értéked forrása. Gedeon háromszáz harcosának össze kellett törnie a cserépfazekakat, így sebezhetőkké váltak, de ezután láthatóvá vált az edényekben lévő fény, és az ellenség megfutamodott (ld. Bírák 7. rész). Elizeusnak össze kellett törnie az ökrök jármát, amely pedig megélhetését jelentette, mielőtt alkalmassá vált volna arra, hogy megkapja a kétszeres részt Isten Lelkéből (1Királyok 19:19-21). Máriának fel kellett törnie az alabástrom tartót, amely hozományát jelképezte és a házasságra vonatkozó reményeit, azért, hogy elnyerje Krisztus legnagyobb elismerését (Márk 14:3-9).
A megtörettetésnek ára van, fokozatosan történik. 1. lépcsőfok: Bűnbánat. A Betsabéval történt ügy után Dávid így imádkozott: „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat…” (Zsoltárok 51:19). 2. lépcsőfok: Fegyelem. „…megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9:27). 3. lépcsőfok: Intimitás. Szeretsz imádkozni és szereted Isten Igéjét, mert ezek által vagy Istennel kapcsolatban. De harcolnod kell a figyelemelterelések ellen, hogy egy bensőséges helyet találj, és harcolnod kell a benned lévő testiesség ellen, akkor is, amikor a „belső szobádban” tartózkodsz. A megtörettetés igazi lényege, hogy alárendeled magad Isten irányításának. Dick Rasanen írja: „Kedves Isten, olyan könnyen próbálkozom azzal, hogy én legyek a főnök. Túl fájdalmas azonban rájönnöm arra, hogy nem én irányítok mindent. Segíts, hogy amikor azt mondom: "én csak itt dolgozom", tudjam, hogy ez a hitvallásom, nem pedig a felelősségem elhárítása.

Mi a legjobb a gyermekednek?

„Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg.” (Példabeszédek 24:3)

Azt mondod: „Minden gyermekemet egyformán neveltem, hogy lehet, hogy ez az egy mégis ilyen problémás lett?” 1) Gratulálok, hogy a többieknél sikered volt! Most fordulat előtt állsz. Jó családi szabály a következő: imádkozz a hiányosságokért, fókuszálj a sikerekre! Ne gyötörd agyon azt az egy gyereket, ezzel a többieket fosztod meg idődtől és figyelmedtől. Bár ez nem tűnik természetesnek, csökkentsd a problémás gyerekre irányuló figyelem intenzitását! Hagyj fel azzal, hogy megpróbálod „megjavítani” őt, élvezd a gyerekeiddel való együttlétet és figyeld, ahogy a dolgok maguktól változnak! 2) A gyerekek egymástól eltérő mértékben és eltérő módon fejlődnek. Sok problémás gyerek, egyszerűen csak később érő; add meg nekik a szükséges időt! 3) A legtöbb családban van „fekete bárány”. Ők kényelmetlenné teszik az életünket azáltal, hogy nem úgy élnek, mint a többiek. Fogadd el, amit nem szeretsz bennük, amíg Isten vagy megváltoztatja őket, vagy megtanítja a családot a szeretet egy érettebb, feltétel nélküli és nem leuraló formájára általuk. 4) Tedd meg, ami tőled telik tökéletlen, de szerető szülőként, aztán majd a gyermekeid – nem te! – meghozzák a saját döntéseiket. Sámuel próféta fiai „…nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.” (1Sámuel 8:3). Igen, ez kínos és kiábrándító! De mégsem éri Sámuelt annak vádja, hogy kudarcot vallott volna lelkiekben vagy szülőként. Kevés olyan istenfélő ember élt, mint ő, aki meg is élte, amit prédikált. De az adott helyzetről fiainak megvolt a saját véleményük, és úgy döntöttek, hogy nem fogják az ő példáját követni. Bármennyire úgy érzed is, hogy gyermeked „hibás működésű”, Isten szerint legnagyobb érték számára az a szülő, akinek a reakcióit a hit és nem a megjavítási kényszer, az imádság és nem az okvetetlenkedés irányítja, és aki félreáll Isten útjából és hagyja, hogy Ő munkálkodjon.



„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6)

Azt mondod: „A kislányom olyan engedelmes gyermek, de a bátyja minden szabályt megszeg!” Vagy: „A nagyobbik gyermekünk olyan rendezett, de a kisebb olyan, mint egy katasztrófa sújtotta övezet!” A gyermekek egyéniségnek lettek teremtve. Ezzel a ténnyel megbirkózni igazi kihívás a szülők számára. Figyeld meg Isten útmutatásait a Példabeszédek 22:6-ban! 1) „Neveld a gyermeket!” Figyelmes, szeretetteljes, eredményes, boldog gyerekek nem csak úgy lesznek – nevelik őket! A kulcsos gyerekek generációja bizonyította: „a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját” (Példabeszédek 29:15 Károli). A bölcs szülők irányt választanak gyermekeiknek, aztán támogatják őket pozitív megerősítéssel és következetes fegyelmezéssel. Gyermekeik személyiségét és magatartását Isten Igéjével összhangban formálják. Salamon fogalmazása ebben a szentírási szakaszban egy tizenévesnél fiatalabb gyermeket jelez, aki még formálható. Ha elszalasztod ezeket a korai éveket a nevelésben, akkor nehéz dolgod lesz, de Isten segítségével nem lehetetlen. 2) „…a neki megfelelő módon”. Hallottál már valaha a „keresztbe nevelésről”? Azt jelenti, hogy megpróbálod valamire rávenni a gyermekedet, pedig nem arra lett szánva. Ha szögletes peckeket kerek lyukba próbálsz belekényszeríteni, ez lázadásra szólítja fel a lelkes gyerekeket, az engedékenyeket pedig kreativitásukat leromboló alkalmazkodásra. Az egyik angol bibliafordítás [The Amplified Bible] ebben az igeversben azt tanácsolja: neveld a gyermeket „egyéni adottságainak és hajlamainak megfelelő módon”. Tanulmányozd gyermekeid képességeit, és azoknak megfelelően irányítsd őket. Ha szögletes peckeket szögletes lyukakba helyezel, ez csökkenti az ellenállást, együttműködésre hív és segít felismerni, hogy mi gyermeked Istentől kapott rendeltetése. Ez az ő útjuk, nem a tiéd, ők fogják végigjárni. 3) „még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. Ha azon a helyen vannak, ahová Isten rendelte őket, akkor nincs szükségük arra, hogy bárki is manipulálja, irányítsa, vagy megfélemlítse őket. Akkor el vannak látva minden szükségessel, kreatívak, szembenéznek a kihívásokkal, feladataikat véghez viszik, és boldogan nőnek bele abba a környezetbe, amit Isten jelölt ki számukra!

NE TEDD!

„Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra…” (Zsoltárok 101:3)

A fáraó félt attól, hogy az izraeliták nagyon elszaporodnak, ezért azt mondta a héber bábáknak: „Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!” (2Mózes 1:16). Ha a sátán el tud pusztítani, amikor még épp csak megszülettél, mikor életed épp csak elkezdett kibontakozni, akkor elérte célját. Ma az egyik stratégiája a férfiak és a fiúk elpusztítására a pornográfia. Dávid viszonya Betsabéval így kezdődött: „… meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt. Dávid elküldött [érte]” (2Sámuel 11:2-3 NIV). Visszatekintve életének erre a fájdalmas fejezetére, Dávid azt írta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra.” (Zsoltárok 101:2-3). A Chicago Tribune beszámol egy Joe nevű ember esetéről, aki az Illinois állambeli Rockfordban élt és egy internetes szex oldalt működtetett, melynek a címe Video Fantasy volt. Joe-nak volt egy tízéves fia. Az otthoni számítógépére Joe egy szűrőprogramot telepített, hogy korlátozza fia internethasználatát. Joe így magyarázta el: „Nem azért, mintha üvegbúra alatt akarnám tartani, de a feleségem és én komoly figyelmet fordítunk arra, hogy a fiunk mit olvas, milyen tévéműsort néz, és mit csinál a számítógépen, mert felelősek vagyunk érte, hogy a tőlünk telhető legjobb szülők legyünk.” Micsoda képmutatás! A pornográfia éppúgy függőséget okoz, mint bármelyik kábítószer. Olyan képeket hoz eléd, amik átformálják gondolatvilágodat, és amelyeket az ördög újra és újra eléd tud vetíteni, és arra használja, hogy rabszolgájává tegyen. Szóval ne tedd!

A lélek megújulásáért...

A mai nap imádsága:

Uram! Elfordultunk Tőled, s most kétségbe estünk! Segíts, hogy visszataláljunk Hozzád, s áltlad megpróbáljuk jóvátenni azt, amit makacsságunk miatt elrontottunk! Ámen

   

Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
Zsolt 25,10

A mobilitás évszázada van mögöttünk - mégsem jutottunk el sehová... "Különutas" megoldásokat találtunk ki- és fel, hátha megkerülhetjük a nagy törvényt: mindennek ára van. Mára kiderült, s hamarosan érezni fogjuk már a mindennapjainkban is: megterhelt, kifosztott bolygón élünk. Nemcsak Istenhez lett hűtlen az ember, de egymáshoz és önmagához is. Csoda-e, ha olyan a korunk, amilyen? Rohanó és felületes, az élet minden területén bosszantóan idegesítő és/vagy kiúttalan. Az ok mindenütt ugyanaz: emberi mulasztás, vétkek és bűnök sokasága. Nemcsak az "anyagot" spórolja ki az ember a produktumából, de sajnos a lelkét is! Lélektelenül végzett munka végeredménye is csak lelketlen lehet... Ezért ennyi a szemét Földünkön! Milyen használat az, amit a következő pillanatban már el is dobok? "Teremhet-e a bojtorján fügét?" Jézus Urunk igazsága nyilvánvaló: "A jó fa nem hozhat rossz gyümölcsöt, s a rossz sem jót."

Egyetlen eldobott cigarettavég 30cm-es körzetben mikroorganizmusok milliárdjait pusztítja el. Az oktalan ember vigasztal másokat így: "De mi ez a többi környezetkárosító hatáshoz képest?". A felszíni vizek tisztaságáért közvetlen környezetünkben talán még tudnánk valamit tenni, de ezért sem teszünk semmit. Virágoznak a kiskertészetek, ezertonnaszám ömlik a talajba a méreg - és persze közvetetten belénk is... Nincs, aki megálljt parancsolna! Senki nem meri kimondani: "Emberek, az allergiátok oka nem a virágpor, hanem a megmérgezett környezetetek!" Ha az alapvető élelmiszerből (pl. kenyér) csak a liszt hiányzik, hogyan lehetséges akkor az egészséges kifejlődése a következő generációnak? "Hembürgeren és csipszen" növekedett ifjúság nemcsak elhízottá, de terhelhetetlenné vált... Hacsak az immunrendszerrel lenne baj! A lélek vált beteggé... Ennek igazságát azonban többnyire csak egy-egy betegség hozza felszínre...

Aki szövetségesül választja az Istent, annak az intelmek megtartása nem keserű muszáj, hanem életvidámító lehetőség. Nem kényszer, hanem a szabadság kiteljesedése. A törvény már önmagában jutalom, hiszen véd, életet ment, de mindezen túl szeretetet és hűséget munkál. Egyetlen szóval is össze lehet foglalni az Istenre figyelő életet: áldásos. Áldott önmagának és környezetének. Mire lenne még szükségünk?

Bűneset...

A mai nap imádsága:

URam! Sokszor szeretnék elbújni előled, s a világ elől, de nem tudok. Add, hogy felfedezhessem nap mint nap gondviselő jóságod jeleit, s félelmek nélkül élve, szüntelen áldjam Nevedet! Ámen

     

De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.

1 Móz 3,9-10

Nem tudom, milyen okból kifolyólag, de hernnhuti testvéreink kiadásában megjelenő Losung (Útmutató) ma reggelre kiírt németnyelvű igéjéből is hiányzik egy jelentős szó, mely Ádám (a név jelentése: föld porából való, ember) ijedtségének a magyarázatát az eredeti bibliai szövegben 'adja': "mert mezítelen vagyok"... (A mezítelenség természetesen nem az eredeti ok volt, csak egy következmény, hiszen a valódi oka a félelemnek az volt, hogy az ember semmibe vette az Isten törvényét.)

Az Isten törvénye mindig az életet, s ezért az embert is védi. Isten törvényének áthágása egyben az Élet elleni támadás is, aminek természetesen mindig következménye van. Ezt ugyan sokan büntetésnek veszik, pedig csak egyszerű élet-törvényről van szó: az Élet ugyanis nem engedi meg a következmény-nélküliséget, mert az egész Teremtettség ok-okozati összefüggésből áll, ami Isten jó rendje.

A mezítelenség tehát nem oka az elrejtőzésnek, de jelenléte ebben a történetben messze túlmutató: 1) az embert a bűn félelembe kergeti; 2) a bűnbeesett ember mindennel "takaródzik" -, mert "fázik"... nem a teste, a lelke(!); 3) a bűn fogságában az ember kétségbesetten vergődik, s ezért soha nem az igazságot szólja, hanem annak egy számára kedvező változatát. Nem utolsó sorban a mezítelenség ebben a csodálatos őscivilizációs történetben azt is jelzi, hogy a bűn nem csak kopasszá tesz, de meg is kopaszít, azaz nincstelenné tesz, ezért védtelenné. S valóban, az Istentől távol álló, Előle elrejtőzködő embernek semmilye nincs... Az Isten-nélküliség mélységes fájdalmát éppen az adja, hogy a bűnös ember nagyon is jól tudja: mindennek az oka, egyedül ő maga.

Manapság a meztelenséget - márcsak a marketing-szerepe miatt is - egészen másképpen ítélik meg. Nem is olyan rég a meztelenséget, s egyáltalán a testet a bűn forrásaként jelölte meg hivatalos egyházi tanítás. Jóllehet az Egyház nemiséghez való viszonya változott, de a régi sztereotípiák még működnek, így sokan vannak, akik a testiség minden megnyilvánulását elítélik, a szexualitást pedig magával az ördöggel azonosítják.

Elítélni az szexualitást azt jelenti: megvetni, azt, amit azért adott az Isten, hogy működjön. (Az egy másik kérdés, hogy az ember ezzel az isteni adománnyal nem él, hanem visszaél vele.) Ugyanakkor érdemes elgondolkodni egy kicsit azon, hogy nem (csak) azért viselünk ruhát, mert fázunk, hanem mert meztelenségünk olyan szinten idegenné vált, hogy már saját testünktől is idegenkedünk... A meztelenség természetességét a kisgyermekek még "megélik", a felnőtt ember ezt a legtermészetesebb állapotot - hiszen mezítelenül jöttünk erre a világra - már szégyenteljesnek éli meg. Valójában nem mezítelenség generálja a szégyenérzetet, hanem az Isten hiánya, éppen ezért a megoldást is az Isten adja...

Megbocsátás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add a Te bocsánatodat, hogy élhessünk általa! Ámen.

   

Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
Mt 5,14

A Mester azt mondta magáról: "Én vagyok a világ világossága!"... de a tanítványok is? A Mester az valóban világosság volt tanításával, halálig menő szeretetetével, de a tanítványok késői - s különösen mai utódai - többnyire nem a szeretetben, az odaadásban való elkötelezettségükkel hívták/hívják fel magukra a figyelmet. Miben lehetnének a tanítványok olyanok, mint a Mester? A kérdés nem elméleti teológiai-vallási, hanem gyakorlati. A világosság ugyan más mint a sötétség, de önmaga a másságért még nem érdemel kiemelést, dícséretet. A világosságnak a sötétséggel való viszonyában nem a másság a fontos, hanem a különbség. A világosság ugyanis különb, mint a sötétség, mert a sötétség takar és rejt, a világosság pedig felfed, s utat mutat.

Miben különbek tehát a tanítványok? Egy valamiben: a megbocsátásban. Nem a bűnök elengedésében, mert azt egyedül Isten teheti meg. Amennyire nyilvánvaló a világosság, olyannyira a hegyen épült város is. Sem egyik, sem másik nem rejthető el. A világosság azért van, hogy mindenki lásson, s a látásából profitáljon, a várost pedig azért építik a hegyre, hogy azt véletlenül senki se kerülhesse ki.

Jézus szavainak néhányan engedelmeskedtek, sokan azonban nem. A jézusi tanítás, az abból fakadó etika sajnos mindig kisebbségben volt, s abban is marad. Ez az etika ugyanis nem az erőszakon, a kikényszeríthetőségen alapul, hanem a szereteten, az abból fakadó önkéntességen. Amikor a krisztuskövetést a hatalom eszközeivel próbálták "elősegíteni" az mindig az egyház mélypontja vagy a szakadékba-zuhanás első méterei voltak...

Van-e érvényessége a mai "adok-kapok-világban" a megbocsájtó, elfedező szeretetről beszélni? Nem lenne célravezetőbb a jog kölcsönösségen alapuló rendszerére építeni? Ha az emberek alapvetően jók lennének, akkor a jog szabálya minden kérdést megoldana. Az ember azonban alapvetően önző, a a Biblia és a teológia megfogalmazása szerint: bűnös. A bűn pedig mindig elválaszt az Istentől, azaz a Szeretet forrásától. Ezért, aki megbocsájt, az közelebb engedi embertársát az Istenhez, s ezzel nemcsak betölti az Isten akaratát, de érdekes módon megtalálja a maga békességét is.

Párbeszéd...

A mai nap imádsága:
Szólj Uram! Én hallgatok... Ámen

Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.
Jób 40,3-4

Manapság, amikor hihetetlenül bonyolult módon "összedrótozott" világban élünk, s az információáramlás nagyságrendekkel növekvő mértékéről tudósít a média, amikor egyre nehezebb kihalászni a negatív információ tengeréből az építő pozitívakat, amikor terjed a kommunikációs analfabétizmus, s erősödik - egyelőre még csak a verbális - intolerencia, akkor különösen nehéz bármit is mondani a vertikális, azaz az Isten és ember közötti kommunikációról. Amit azonban az ember nagyon bonyolultnak tart, Isten számára végtelenül egyszerű, ezért Nála a lehetetlen is lehetséges....

A szenvedő Jób Istennel "beszélgetett". Fontos többször átmosni lelkünket a régi tapasztalással: Isten nemcsak szavakban üzen, de színekben, formákban, érzésekben, lelkünk mélyébe belekódolt ős-szimbólumokon keresztül is. Aki vissza-talált/tért Teremtőjéhez, azt nem terheli többé a bűn aroganciájából fakadó folyamatosan jelenlevő, iszonyatosan nagy dekódolási hibaszázalék, az egyszerű szavakban is, az újrafelfedezett Istenre-utaltság paradicsomi ősmintájára ráhangolódva érti, tudja mit akar az ő Teremtője: semmi mást, csak azt, hogy szeressen. (Szeress, és tégy amit akarsz! - Augustinus) Szeresse az ember felebarátját, Istenét, s természetesen önmagát is, mert aki nem tudja szeretni önmagát, az gátjává válik Isten kiteljesedő akaratának önmagában.

Ennek az akaratnak a felismerése a csendben történik. Amikor már nem perlekedik a lélek az Istennel, amikor nem szórja a miérteket tűzhányóként a Magasságos Ég felé, hanem megnyugodva a bizonyosság által - hogy élete szünet nélkül az Isten tenyerében van -, az Örökkévaló kiteljesítő csöndjére csönddel válaszol...

Szabadság...

Imádkozzunk!
URam! Tégy szabaddá a szeretetre! Ámen

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Gal 5,13

Véget ért ez a tanév is... a gyerekek már nagyon várták a nyári szünidőt, hiszen a vakáció azt jelenti, hogy azt csinálnak, amit akarnak... vagy mégse? Sok szülőnek komoly gondot jelent ilyenkor, hol is helyezze el gyermekét, s mivel töltse ki a gyerekek idejét, hiszen értékes tíz hét ez, akárhogyan nézzük is, az esztendőnek ez a 20%-a(!), s bizony 'nagyon nem mindegy', mivel töltik, milyen hatások érik őket. Az igazi szabadság nem az, hogy bármit csinálhatok. Aki bármit csinálhat, az a szabadosságot tűzi zászlajára - tehát libertinista -, aki szabadság-elvű - tehát liberális (de ne a szó mai, kifordított, lejáratott politikai értelmére gondoljunk, hanem az eredeti jelentéstartartalmára!) - az a szabadság építő határtalanságában él: vagyis szeret...

Az ilyen embernek a szabadság nem alkalom a korlátok áthágására, hanem lehetőség az erők jó irányba állítására. A folyók is mederben folynak, sokszor gátak között, és ha gátszakadás van, akkor árvíz pusztít és rombol. A vérünk is nagyon szűk erecskékben folydogál, ráadásul szabályos lüktetés adja meg a ritmusát az egész vérkeringésnek. Ha kilép a vér ebből a rendszerből, elvérzik az illető, meghal az ember. Nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok, hiszen bármit teszek, a következményekkel számolnom kell.

Mit jelent akkor a szabadság a Biblia szerint? Azt jelenti, hogy a lényünktől idegen erőktől függetlenné válik az ember. A Szentírás azt tanítja, hogy Isten az embert az önmagával való közösségre teremtette. Az ember mindenestől teremtő Istenétől függött, így megvolt mindene, így életnek volt nevezhető a léte. Egyetlen szóval kifejezve: boldog volt. Aztán egy idő után azt mondta az ember: "Isten, ne szólj bele a dolgaimba, majd én egyedül eldöntöm, mi a jó nekem!"

Amikor azonban az ember Istentől függetlenítette magát, rabjává vált az addig
számára ismeretlen erőknek. Azóta pusztítjuk magunkat és egymást, személyes életünkben is, világviszonylatban is, és ráadásul nem is tudjuk abbahagyni. Az ú. n. szabad akarat: mese. Ha lenne ilyen, akkor nem lennének szenvedélybetegek, és nem esnének vissza olyan sokan különböző elvonókúrák után is, ha lenne szabad akarat, akkor nem szítana háborút egyetlen kormány - ahogyan most is teszik -, akkor mentes lehetne az ember a pénz, a hatalom megkötözöttségétől.

Mivel azonban az ember fellázadt Isten ellen, a bűne lett a büntetése. Azóta csak lázadni képes. Képtelen Istennel egyetérteni és az Ő akaratát cselekedni. Augustinus egyházatya így fogalmaz: Nem tud nem-vétkezni. Mondhatnánk egyszerűbben: csak vétkezni tud... "Aki bűnt cselekszik, az rabszolgája a bűnnek." Kénytelen azt cselekedni. De "akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad..."

Hányan szeretnének szabadulni valamilyen félelmüktől, személyiségüket torzító szenvedélytől, de nem megy... Újra és újra beleesnek ugyanabba a gödörbe. A krisztusi ember "tudása", hogy megvallja nap, mint nap: egyedül nem megy, de Istennel együtt minden lehetséges, mert "mindenre van erőm a Krisztusban"... Ez a felismerés feloldoz a félelemtől, megszabadít minden fóbiától, szorongástól. Szabad nem-félni! Ez az igazi szabadság, s nem az, hogy azt teszek, amit akarok, hanem az, ha azzá válhatok, akivé sorsomban, Isten bölcs akarata szerint, "küldetésemben" lennem kell. Aki tulajdonképpen a lényem szerint vagyok is, aki lennék is tulajdonképpen, de még megkötöznek a lényemtől idegen erők...

Hogy telik el gyerekeinknek ez a vakációja? Mivel töltjük meg az idejüket? Szeptember elején, már látjuk, s akkor mérlegelhetünk. A nagyobb kérdés az, hogyan telik el ez a néhány évtized, amit Istentől kapunk itt ezen a földön? Vajon láthatják-e rajtunk mások is, megtapasztalhatják netalán az otthoniak, a gyermekeink is, hogy Isten gyermekei vagyunk?

Tanítás...

A mai nap imádsága:

URam! Taníts utaidra, hogy tudjalak követni Téged életem minden napján! Ámen

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.
Kol 3,16

"Krisztus beszéde"... Ez bizony: a TANÍTÁS! Az a tan, amit nem csak ismerni kell, de cselekedni is illik: lásd Hegyi Beszéd végét(!), hiszen az a bölcs/okos ember, aki nem csak hallgatja, de meg is cselekszi a "tanítást". De mi is ez a tan?

Az oktatásban eltöltött hosszú évek elvégre azért szükségeltetnek, hogy minden ember a társadalom hasznos tagjává váljék, s önmaga boldogságát is megtalálja eközben. Ennek eredményesebb elérésére időnként különféle reformokat vezetnek be az oktatásügyben - csupa jószándékú javítani-akarásból -, de be kell vallani, nem mindig koronázza ezeket a próbálkozásokat a várt siker, sokszor inkább csak az amúgy is meglévő hibákat láttatja meg - esetleg jobban, mint az azt megelőző reform...

Istennek is van egy "tanterve", de ő ezt nem változtatgatja a kor ízlésének megfelelően, mint ahogyan mi emberek ezt tesszük! Amit Ő egyszer elrendelt, az az idők kezdete óta úgy van, az Ő teremtettségbeli REND-je kifogástalan, mert ha nem így lenne, akkor nem működne a makro-, és mikrokozmosz egymással kifogástalan harmóniában.

A "Krisztus beszéde", az Ő tantételei tehát - ma ezt így mondhatjuk kor-szerűen -, életminőségre nevelnek minket. Az élet eme minőségi szintjét azonban elérni csak a "keskeny ösvényen" haladva lehetséges. Sokan mégis a "széles utat" választják, mert úgy vélik, ha a többség azon jár, akkor végül is az a jobb, az biztosítja inkább a kiteljesedést. Hát nem! A demokrácia örök igazsága, hogy a többségi igazságot mindig egy kisebbség irányítja... Még az 'etalon' athéni demokráciában is - bár a cserépszavazás nagyon demokratikusnak tűnt - érdekes módon mégis, a vezetők mindig ugyanazokból a fűlé-kből (nagycsaládokból) kerültek ki! Azért, mert a többség azt csinálja, amit csinál, attól még nem biztos, hogy az a jó, a megtartó, s az előbbrevivő! Krisztus beszéde, tehát folyamatos tanulás... Az élethossziglani tanulás ugyanis nem modern korunk találmánya, hanem a hívő ember ősrégi sajátja: ahogyan a vallásos zsidó is élete végéig tanulmányozza a Tórát, ugyanúgy a keresztény ember is élete végig kutatja a Megismerhetetlent. Ez a "megismerni-akarás" adja az erőt a mindennapokhoz, ez a bölcsülés folyamatának ember-oldali garanciája.

Zsoltárok, dicséretek, lelki énekek és naponkénti hálaadás azért szükségesek, mert ezek tudatosítják, megfoghatóvá teszik számunkra a viszonyt, a kapcsolatot Teremtőnkkel. Aki nem tud hálát adni, az amiatt van, mert nem elégedett az életével, a világgal, s végső soron az Istennel magával sem! Aki "hálaadást énekel a szívében", az elfogadta Isten adományaként az életet, s megbékélve önnön sorsával - emelődik. A szép az ilyen istenes életben, hogy ezáltal másokat is emel... s így Isten eszközévé válik az Ő teremtettségének megőrzésében/gondozásában...