Bűnlátás...

A mai nap imádsága:
Szereteted fénye járja át életemet, Uram! Ámen



Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1 Jn 1,9

Bűn az, ami elválaszt az Istentől, azaz a Legfőbb, legfontosabb valóságtól... Legyen az vétek vagy mulasztás, ha nem látjuk be annak elhatároló erejét, magunkat csapjuk be. Az ember készséges arra, hogy az igazságnak csak egy szeletét, számára kedvező variánsát prezentálja a másik felé, hogy szépítse a dolgokat, hogy "csúsztasson". A bűnök azonban csak gyűlnek életünk hátizsákjában, s egyszer továbbhordozhatatlan teherré válnak. Ilyenkor elég egy rossz élet-mozdulat, egy átgondolatlan lépés, s a súlyos teher gödörbe, sőt szakadékba ránthat. Nos ebben rejlik a bűn igazi gonoszsága! Szinte észrevétlenül ragad életünkhöz, s egyszercsak ránt egyet egész személyiségünkön, sőt át is veheti uralmat...

A világ mindig szépít és keresi az önigazolásokat: "Sajnos a körülmények!"... "Erre szocializálódott"... "Mi mást tehetett volna?"..."Szeretethiánya volt"... S ki tudja hány jól hangzó érvet lehetne még felsorolni, melyek tompítják a bűn, bűn voltát, minek következtében azt hiheti az ember, tulajdonképpen minden rendben, s közben egyre csak távolodik attól a Valóságtól, ami a létnek értelmet, tartalmat, s távlatot ad.

Aki megvallja bűneit, az beismeri saját határait. Az alázatos (nem alázatoskodó!) ember jól látja, hogy határtalanul nem lehet rugdalódzni a lélek isteni rendje ellen, s ha nem akarja, hogy elpattanjanak a belső értékeket tartó finom lélek-szálak, akkor bólintania kell az Isten igazságaira.

S mi az igazság? Az, hogy az isteni szeretet nélkül nincs feloldódás, kiegyenlítődés az életben, nincs igazi harmónia a világgal. Ha nincs meg az életünkben az Isten mindent bölcsen elrendező kegyelme, akkor nincs meg békességünk, s hajlamosak vagyunk idegesen ide-oda kapkodni, s azt sem csináljuk jól, amire képesek lennénk.

A legnagyobb gonoszsága bűnnek, hogy elhiteti velünk: tulajdonképpen minden rendben van, nincs "veszve" semmi. A hívő ember azonban tudja, hogy a legkisebb dolgok is életveszélyessé, sőt tragikussá válhatnak... Mint a mesében, ahol nemtörődöm kovács hitványul patkolta meg a király lovát, amely elbotlott a csatában, s végül nem csak a király, de a csata, sőt az egész ország odaveszett...

Cselekedeteink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy az vezéreljen utamon, ami épít és szépít, ami növel és emel, nem csak engem, de környezetemet is! Ámen


Az ÚR mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint,
1 Sám 26,23a

Régi megfigyelés: Mindenki megkapja a magáét... s ugyanígy ősrégi a hiedelem: ha többieknek nem is, nekem úgy is sikerül megúsznom! Hát nem. A bűnt mindig követi a büntetés, ahogyan a jó megcselekvését is a jutalom. Ha büntetés látszólag el is marad - a vétkes nem tudja, hogy Isten órája másképpen jár(!) -, a jót cselekvő rögtön megkapja jutalma nagy részét: békességben, megelégedettségben, hiszen jót tenni, jó érzés.

Az az igazság, hogy a hazugságok mindig nagyobbat ígérnek, mint ami egyáltalán lehetséges, s ezért különösen is tetszik a véges embernek, ha önnön lehetőségeit meghaladó dolgokról álmodozhat. Így hisszük el az élet nagy hazugságait: "Isten nélkül mégiscsak könnyebb az élet, parancsai csak terhek, magam is tudom, hogy mit kell tennem az életemmel, jobb, ha a 'magam ura' vagyok..." Aztán az idő bebizonyítja: a hitető hazugság hazugság maradt mindvégig, mert nem teljesültek az ígéretek. Ilyenkor jönnek a "ha, akkor és ott"-gondolatok! Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor már Istennel együtt, az Ő akarata szerint csinálnám ezt az "egészet" -, de az idő kerekét visszafordítani nem lehet, az élet éppen attól fájdalmasan értékes és szép, hogy egyirányú...

Egyszóval: amit megrendel(t)ünk, azért fizetünk! Királyok és nagyurak, ma élő hatalmasok és mindazok, akik majd a jövőben kényúri elődeik mottóját valósítják meg az egyre nagyobb hatalomra törekvéssel, fizetni(!) fognak cselekedeteikért. Ha itt nem, akkor odaát... Ha persze nincs 'odaát', akkor teljesen mindegy, hogy hiszünk-e az isteni igazságszolgáltatásban vagy sem, de ha... de, ha mégis van... akkor már a puszta gondolat is, hogy "a bűnöst a külső sötétségre vetik, ahol lészen sírás és fogaknak csikorgatása" beleremegésre indítja a véges embert. Nos, ne legyen illúziónk, a halál közeledtével, amikor megszűnik a világ, s egyre inkább beszűkül az ember, s már csak magunk vagyunk, no meg a JóIsten... akkor nem a haláltól, hanem a számonkéréstől való félelem elemi erővel veti fel a kérdést: mi van, ha mégis mindaz, amit tagadtam, az igaz?

December van, s karácsony közeledtével ajándékozási lázban ég a fél világ... a "nagyobb öröm adni, mint kapni"-igazsága legalább évente egyszer győzedelmeskedik - bár a reklámokban gyakran hallani ilyesmit: "Ajándékozza meg magát karácsonyra!"... Buta ember! Ha önmagadat "ajándékozod" meg, azt úgy hívják: önszeretet. Az ajándékozás pedig az, amikor másnak adsz, nem a máséból, hanem a sajátodból! Ha a magunkéból adunk magunknak, azt úgy hívják: (el)fogyasztás...

Isten az életünket illetően tapintatos, s nagyon "demokratikus", hiszen ki milyen utat választ magának, azon engedi őt járni. A rosszat lehet parancsra is tenni, de a jót kierőszakolni nem lehet, mert ha valaki kényszer hatására teszi a jót - ezt már a régiek is tudták -, abban bizony "nem lesz sok köszönet"! Karácsony vonzásában mindenkinek fel kellene tennie a kérdést: Mit adhatok, ami tartós, hasznos, s nem emészti meg a moly és a rozsda? S ha valaki jól átgondolja ezt a valójában nem anyagi jellegű, de egzisztenciális, azaz létünket, annak minőségét alapvetően meghatározó kérdést, akkor rádöbbenhet, az életben a legnagyobb ajándék az istenadta lehetőség, hogy ezerarcúan szerethetünk...

Életünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy megmaradjak Nálad! Ámen


Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél.
Zsolt 66,12

Lehet-e realistábban leírni az életet, mint az idézett zsoltárvers? Aligha... Életünk bővölködik drámai fordulatokkal, hol csúcsra jutunk, hol meg a völgyben vagy annak is egy mély kútjában találjuk magunkat. Olyan változásokat élünk meg magunk körül - s talán magunkban is -, melyekre illik a zsoltáros kifejezése: tűzön vízen át. S, ha mindez még nem lenne elég olykori elkeseredettségünk irodalmi kifejezésére, mai napi igénk bevezető szavai még erősítik is a megállapítást: Bizony bőségesen elég a nyomorúság - betegség, veszteség, halál - önmagában, de ha még elviselhetetlen embereket is kell mindezeken túl elviselni, az maga a pokol előszobája...

Szinte nincs nap, hogy ne látnánk, ne tapasztalnánk reménytelennek tűnő embersorsokat - s az esetek többségében még segíteni sincs módunk. Nyugtatgatjuk magunkat "Hát ilyen a világ!" -, de tényleg ilyen? Vagy csak ilyenné tettük mi emberek? Azt bizton állíthatjuk, hogy az az ember, aki nem tudja "beleálmodni" a hétköznapokba a Mindenható Istent, akinek nincs hite a Teremtő-Gondviselő Istenben - még úgy, a "maga módján" sem, annak tényleg rettenetesen nehéz az élet...

Ahogyan a jelen folyó klímakonferencián is mondogatják "Nincs B-bolygónk, csak ez az egy Földünk!" ugyanígy mondhatjuk életünk is csak egy van. Nincs újrakezdés, mint a társasjátékban, amikor rossz mezőre vet minket az kocka-véletlen, s visszaparancsolnak a startmezőre... Ha mindent-újrakezdés nincs is, azért a hívő embernek van egy csodálatos segítsége: Isten "B-terve". A sosrsunkraszabott mentőöves pillanatnyi, s megváltásos egész életünkre szóló... Isten mentő szeretetének valósága a Krisztus valósága; az akkor és ott az emberi testté lett, s az itt és mostban pedig a krisztusi önfeláldozó szeretetben megtapaszhalható...

Isten mindig kivezet a mélyből, nem hagy a sötétségben. Ez az evangélium. Nincs olyan krízis, amiből ne lenne megoldás Vele együtt, s nincs az a krízis, amiből még ne taszíthatna mélyebbre az Isten-nélküliség... Ezért fontos tekintetünket Istenre emelni akkor is, ha a körülmények/tények vagy egyes emberek gonoszsága esetleg a magunk makacssága a mélybe rántana...

Kegyelemért.

A mai nap imádsága:
Uram, irgalmazz nekem!Ámen



Mindnyájan egyetértettek Jézussal, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?".
Lk 4,22

Lassan harminc éve is már, hogy az öreg Sinka Pista bácsi azt mondta nekem. "Matyikám, egyet jól jegyezz meg! Soha nem az számít, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja..." Messze elkerültük egymást, bizonyára ő is megpihent már, mint minden földi halandó küzdelmei után, de a tőle tanult igazság sokszor fülembe cseng. Bizony, így van ez ma is. Mondhat bárki, bármilyen butaságot, ha hűséges talpnyalói kórusként visszhangozzák szavait, talán ő is elhiszi, "lám-lám, most is milyen bölcseket szóltam". Akkor nem is számít, hogy mit mondanak? De csakis a tartalom számít, mert az munkálja azt, aki szól - így van ez köztünk, emberek között.

Ritka pillanat. Jézussal egyet értenek. Nem tartják vallásos álmodozónak, farizeuspukkasztó különcnek, istenkáromló bitangnak. Nem, most azt mondják: "Egyetértünk veled Jézus, hiszen a kegyelem igéit hirdeted." Milyen jó hallani az igazságot... de milyen nehéz azt megcselekedni! Kibúvókat keresünk: Nem, nem én vagyok erre alkalmas! Az idő sem megfelelő! Minek keressem az ütközést a másikkal? - érv számtalan akad, hogy ne azt cselekedjük, amit a szívünk diktál. Az a testrészünk, amit legmagasabban hordunk, az van legtávolabb az Istentől. Hiába remegteti meg Isten a lábunkat a körülményeken keresztül, hiába halmoz el a szívünknek célzott élmény-üzenetei sokaságával - eszünk, a büszke ráció ellenáll... akár életünk végéig.

Mire várunk? MIért késlekedünk az igennnel és miért nem akarjuk felvállalni annak következményeit? Mert félünk. Félünk, hogy meg kell tagadnunk önmagunkat, hogy fel kell adnunk a szabadságunkat, hogy be kell tartani sok-sok parancsolatát az Istennek. Megannyi tévhit, hamis elképzelés az Országról, mely közöttünk és bennünk van. Csak fel kellene már fedezni, s végre félre kellene tenni minden mást, mely akadályozza, hogy megérintse lelkemet az Ő Szeretete. Az üzenet szól ma is, szavak nélkül is. Az ablakon legördülő vízcseppek csöndjében, de a minket körülvevő emberek zsongásában is. Egyszer már esélyt kellene adnunk a szívünknek is... vagy ma is azt mondod: De hiszen ezt csak az ács gyereke mondta...

Otthon...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj otthont mindenkinek, s add hogy mindenki érezhesse saját fészkében a Te szereteted melegét! Ámen


Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!
Zsolt 84,4

Azt régóta tudjuk, hogy az állatok bizonyos szempontból okosabbak az embernél... A majom memory-játékban simán megveri az embert, az elefántok akár harminc kilométeres távolságból is meghallják társaik vonulását - nem a fülükkel, hanem a talpukkal! Számtalan "csodát" lehetne emlegetni a teremtettségből - Isten túlcsordulóan telerakta a világot jeleivel, melyek értelmes vizsgálatából levonhatók a következmények: tiszteld az életet. Mi meg nem tiszteljük - mérgezzük a világot. Bűnösök elsősorban azok, akik mind a mai napig az alapvető élelmiszerekkel is tőzsdéznek, s így megfosztanak százmilliókat a munkától, megint máshol pedig a föld vegyszeres kizsákmányolására kényszerítik a gazdálkodókat. A mennyiség, s a látszat-minőség a döntő... mindennek persze ára van: pusztul a természet, még a túlélőbajnok verebeink is eltűnnek Európából.

Mindenkinek kell(ene) hogy legyen fészke, otthona. Sajnos sokan vannak, akik az otthon melegéből semmit nem éreznek, s nem azért, mert azt nem a távhő vagy a pontosan beállított termosztát ne biztosítaná. Az otthon melege ugyanis belülről fakad, a viszonyból. Amilyen a viszonyunk a környezetünkhöz, olyan az életminőségünk. A viszony milyenségét pedig az Abszolútummal való kapcsolatunk határozza meg mindig.

Az otthon melegén túl van még valami, ami nagyon fontos: helyem a világban. Érzem-e, hogy ahol most vagyok, az valóban az én helyem, ez az amit nekem rendelt a Teremtő. Ha erről nem vagyunk meggyőződve, akkor érdemes tovább keresni, nyitottnak lenni a lélek barangolásaira. Az Istenhez vezető ösvények - nekünk úgy tűnnek - össze-vissza kanyarognak az életben, azaz csak idő kérdése, hogy mikor találunk rá. Ha már rajta vagyunk, bármilyen rögös is és kacskaringós, jó úton, Isten szerinti egyenes úton járunk. Ilyenkor telik meg szívünk hálával, mert megértjük, hogy az igazi otthonunk ott van, ahol lelkünk békességet nyer, azaz Istennél.

Szeretet..

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy szeretsz! Add, hogy szeretetedet továbbadhassam! Ámen


Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.
Jel 2,3-4

Az egyik német szólás így mondja: "Az első szerelem fényeskedik a leginkább". Tény, hogy legszebb szerelem a felfedezés izgalmával átszőtt vonzódás. A Szentírásban gyakran találhatunk metaforát, példázatot vagy hasonlatot Isten és az ember misztikus kapcsolatára. Kifürkészhetetlen a szerelem, s méginkább titokzatos az Isten maga, de mindkettő megtapasztalható a szeretetben!

Számonkérni évtizedek után a hűséges társunktól: "De nincs meg benned az első szeretet!" - kissé ellentmondásos lenne... Azért, mert nem röpködnek pillangók a lelkemben, elsősorban nem a társam a hibás, hanem én magam. Így aztán nehezen érthető, mi is akar lenni ez a jelenések-könyvbéli panaszos számonkérés? (Persze van sok más mélységesen emberi elképzelés a Jelenések Könyvében, ill. nemcsak ott, de ez az a bizonyos csipkés pólya - a Biblia emberi része, ahogyan Luther mondja -, ami az isteni üzenetet »Krisztust«, mint gyermeket hordozza.)

Az első szeretet tulajdonképpen egy metafizikai találkozás. Az emberi létezés rendjében ez a pillanatos kontaktus alapvető jelentőségű, az isteni valóság "tanulmányozását" enélkül nem lehet elképzelni. Ez az első találkozás ugyanis meghaladja eladdigi tapasztalatainkat, s felvillantja azokat a dolgokat, melyek az emberi értelmünk külső határain túl vannak. Ha ez nincs meg - nevezhetjük ezt megtérésnek, azaz Isten és ember egymásra-találásának -, akkor Isten megmarad emberi korlátok közé szorított gyatra elképzelésnek... Ennek egyik jeles példája, amikor a Krisztus-tan/krisztológia primitív, jobb esetben csak ultranaív jézuskázásba sorvad.

Van-e "joga" Istennek számonkérni ezt az élményt? Ami ember számára lehetetlen, az Istennek lehetséges, ami számunkra érthetetlen, az Isten számára "logikus". Isten nyilvánvalóan azért kéri számon ezt az élményt, mert ebben Ő maga - titokzatosan, de nyilvánvalóan - cselekedett. Elflejteni, hogy az Isten munkálkodott az életünkben, azt jelenti: elhajoltunk Attól, Aki alapja, garanciája annak, amik vagyunk, s amivé válhatunk...

Ahogyan társunknak évtizedek múltán is szinte naponta fülébe suttogjuk: "Szeretlek!" - ugyanúgy Istennek is illik megvallanunk: "Istenem, nem felejtettem el kegyelmedet!" Aki gyakorolja hitét, az tudja mit is jelent ez valójában és nemcsak tudja, de érzi is, s ez nem mindennapi, megújító erő birtokosává teszi...

„ÉPPEN ELÉG”

„…nem volt fölöslege annak, aki töbet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet…” (2Mózes 16:18)
A pusztában Isten mannát küldött népének, hogy táplálja őket. A manna minden reggel csodálatos módon ott volt: „…és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómérrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.” (2Mózes 16:17-18). Észrevetted már, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor Isten áldásai „rád szállnak”… és kísérnek téged” (5Mózes 28:2)? Imáidra választ kapsz, az orvosi leletek jók, a számlák ki vannak fizetve, a munkahelyeden minden jól megy, és végre gyerekeid is jó vágányon haladnak. Amikor így van, örvendezz, és adj hálát Istennek jóságáért! Aztán vannak olyan idők, amikor Isten ahhoz ad „éppen elég” világosságot, hogy a következő lépést megtedd. Ilyenkor arra tanít, hogy napról napra (sőt óráról órára) bízz benne; tedd próbára Igéjét, és meglásd, hogy „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22-23). A lényeg: Isten soha nem engedi, hogy a holnapra való mannát ma gyűjtsük be. A Biblia azt mondja: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel” (Filippi 4:19). Azt akarja, hogy bízd magad Őrá, az Adományozóra, és ne az adományra, hogy bízz Benne, hogy be fogja tölteni minden szükségedet; hogy számíts rá, hogy jó dolgokat fog kihozni rossz helyzetekből is. Nem akarja, hogy feszült és ideges legyél, hanem, hogy: „imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6). Azt akarja, hogy ne gyötrődj többé azon, hogy egyedül vagy, mert „maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled” (5Mózes 31:6).í hogy ismerd fel, hogy nem számít, mi mindent hoz az élet, sosem kell megkérdőjelezned az Ő szeretetét, mert az „…örökkévaló…” (Jeremiás 31:3 Károli).

LEGYŐZHETED AZ AGGODALMAT

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

A legtöbb dolog, ami miatt aggódunk, soha meg sem történik, vagy sokkal jobban alakul, mint amire számítottunk. Az aggodalom, éppúgy, mint a hit, szellemi erő. Olyan, mint egy mágnes, magához vonzza azokat a dolgokat, amitől félünk, elhomályosítja ítélőképességünket, és eltorzítja látásunkat. Isten soha nem akarta, hogy a holnap terhét is cipeljük a máéval együtt. Íme tehát három lépés, ami segíthet legyőzni aggodalmaidat: 1) Váltsd fel mással! Nem elég azt mondani valakinek, hogy ne aggódjon, ez nem működik. Az aggodalom olyan, mint egy érzelmi görcs, csak akkor oldódik, ha valami mással helyettesíted. „…ami kedves, ami jóhírű; ha valami nemes és dicséretes, ezekről gondolkodjatok!” (Filippi 4:8 NIV). Más szavakkal: válts csatornát! 2) Elemezd! „… a félelem gyötrelemmel jár…” (1János 4:18). Az aggodalom kínozza az embert; képzeleted ámokfutásba kezd, mindenféle rémisztő jelenetet idéz szemed elé. Ugyanakkor azonban logikátlan is; ha ésszerűen részekre bontva elemzed, elveszti az erejét fölötted, és nem tud többé leuralni. 3) Emelkedj fölé! Egy jól ismert lelkipásztor egyszer a Mississippi fölött repült, amikor az ég elsötétedett. „Nem látjuk, hová tartunk!” – kiáltotta fel. A pilóta nyugodtan válaszolt: „Csak feljebb kell emelkednünk, távolabb a talaj melegétől, porától és füstjétől”. Miután 300 méternyit emelkedtek, tiszta, gyönyörű világba érkeztek. Corrie Ten Boom a hitet így nevezte: „radar, amely áthatol a ködön”. Amikor az aggodalom köde megpróbál körülfogni, felülemelkedhetsz rajta, ha bízol az Úrban. „…akik az Úrban bíznak… szárnyra kelnek, mint a sasok…” (Ézsaiás 40:31).

Felélesztheted a lángot!

„Férfiak… szeressétek feleségeteket!” (Efézus 5:25)

Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.” Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok.” És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem”. De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.

LÉGY KEDVES!

„… legyetek egymás iránt gyengédek…” (Róma 12:10)

Néha az eredményességünkkel és a kemény munkával mentegetjük, ha a szeretet, szívesség, jóság, türelem, és a Lélek más gyümölcsei hiányoznak az életünkből. Ez azonban ellentmond Krisztus tanításának. Ő azt mondja: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” (Máté 7:12). Mikor segítettél valakin legutóbb úgy, hogy nem vártál semmilyen viszonzást? Teréz anya mondta: „Az a nap, amikor nem vagyunk szeretettel mások felé, nem éri meg, hogy megéljük”. A szeretetnek életmóddá kell válnia, egy rögzült magatartásformává, minden napra vonatkozó elkötelezettséggé. William Barclay mondta: „Sokkal több embert hozott be az egyházba a valódi krisztusi szeretet kedvessége, mint a világ összes teológiai érvelése; és sokkal több embert űzött el az egyházból a magukat keresztyéneknek nevezők keményszívűsége és utálatossága, mint a világ összes kételye.”

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy azokat az apró bosszúságokat, amik utadba akadnak nap mint nap, éppen Isten küldi, hogy alkalmad legyen Krisztushoz hasonlóbbá válni? Évekkel ezelőtt ezt írta Chuck Swindoll: „Mi tesz az Úr azért, hogy kiszélesítse látóhatáromat és segítsen meglátni, milyen önző is vagyok? Nagyon egyszerű: négy csintalan gyereket ad nekem, akik rálépnek a lábujjamra, összekoszolják a ruhájukat, kiöntik a tejet, összemaszatolják az autó ablakát, és ragacsos cukorkákat ejtenek a szőnyegre… önzetlennek lenni nagy csapás lényünk legbelső lényegére. Azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk lemondani saját kényelmünkről, előjogainkról, időbeosztásunkról, álmainkról valaki más javára. Ez az, ami visszavezet minket Krisztushoz.”

Ne csak imádkozz, hallgass is!

„… ahogy hallok, úgy ítélek…” (János 5:30 NKJV)

Gondolkodtál már valaha azon, hogy lehet az, hogy Jézus soha, egyetlenegyszer sem hibázott? Ő azt mondja: „a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz… Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:19-20,30).

Jézus gyakran egész éjszaka imádkozott, de kevés imádságát jegyezték fel. Miért? Mert ő nemcsak beszélt az Atyához, arra is időt szánt, hogy hallgassa Őt, és útmutatást kapjon. Jézus imádkozott hegytetőkön és kertekben, imádkozott kint az utcán is, az előtt a ház előtt, ahol az előző éjszakát töltötte. Nem kétséges, hogy ha lett volna autója, akkor imádkozott volna munkába menet vezetés közben is. Az imádság és az Atyára figyelés olyan természetes volt számára, mint a lélegzetvétel; ez volt az a lelki oxigén, ami szárnyakat adott neki. Amikor a Biblia azt mondja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thesszalonika 5:17), ez azt jelenti, hogy maradjunk mindig kapcsolatban Istennel, legyünk lelkileg érzékenyek, és legyünk ráhangolódva Lelkének halk hangjára a bensőnkben. Ehhez arra van szükség, hogy elménk és szívünk ne legyen tele mindenfélével.

Hála Istennek azért, hogy megérthetjük, kik vagyunk mi Krisztusban, és milyen hatalommal bírunk hívőkként. De az imádság több, mint „bátran járulni a trón elé” (ld. Zsidók 4:16). Az a fajta imádság általában arról szól, amit mi szeretnénk. Ez a fajta imádság pedig arról szól, amit Isten akar! Nos, mivel Isten készítette el az életedhez a tervet, nem gondolod, hogy bölcs dolog lenne elcsendesedni előtte, hogy beszélhessen róla?

Tedd, amit szeretsz, szeresd, amit csinálsz!

„Osztatlan szívet adok majd nekik…” (Ezékiel 11:19 NIV)

A sikeres emberek engedik, hogy az Istentől kapott tehetségük és vágyuk irányítsa az életüket. Egy dologra összpontosítanak, és osztatlan szívvel élnek. Isten nem azért adott neked tehetséget valamilyen területen, hogy majd azt kérje, valami másra add oda magad. Mindig van lehetőség a tehetségünk és a szenvedélyeink összehangolására, ha megvan a bátorságunk ahhoz, hogy megkeressük életünk célját, és vállaljuk a kockázatokat. Po Bronson, a What Should I Do With My Life? [Mihez kellene kezdenem az életemmel?] című könyv szerzője ezt írja: „Meg vagyok győződve róla, hogy a jövő üzleti sikere azzal a kérdéssel kezdődik: Mihez kellene kezdenem az életemmel? Igen, így van… az emberek nem azért érnek el sikereket, mert felkapott ágazatokba vándorolnak vagy felvesznek egy bizonyos karrier-építő sémát vagy jelmondatot. Boldogulásuk annak köszönhető, hogy arra a kérdésre összpontosítanak, kik ők valójában, és olyan munkát választanak, amit igazán szeretnek (és ezáltal olyan termékeny és alkotó erőket szabadítanak fel, amilyet soha nem is képzeltek volna).” Carly Fiorina mondta: „Szeresd, amit csinálsz, vagy ne csináld… Döntsd el, hogy azért csinálsz valamit, mert bele tudod adni a szívedet csakúgy, mint az elmédet. Azért dönts így, mert ez az egész valódat megragadja.”
Ne légy másvalaki álmainak a rabszolgája, mert ha magadévá teszel egy álmot, az fog birtokolni téged. Ha valaki más álmának rabszolgája vagy, az hamar rémálommá változik. Pál azt írja: „…ezek egymáshoz hasonlítgatják magukat… micsoda tudatlanság… Mi csak azzal dicsekszünk, ami az Istentől kapott munka határain belül történt…” (2Korinthus 10:12-13 NLT). Ha most össze vagy zavarodva, szem elől tévesztetted a célt, vagy csak körbe-körbe jársz, imádkozz így: „Uram, adj nekem tiszta látást, és osztatlan szívet!” Az ilyen imára Isten válaszol.

Elcsüggedtél? Ne add fel!

"És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvő bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: "Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid." Lk. 5:18-20



Ez a negyedik módja a hétből annak, hogyan tud egy kiscsoport embereket megnyerni Jézusnak karácsony idején:

A kiscsoportodnak felül kell kerekednie a nehézségeken.

Mikor a négy barát látta, hogy a Jézushoz vezető út el van zárva, minden okuk megvolt, hogy elcsüggedjenek, de nem adták fel. Kerestek egy másik utat, hogy Jézushoz vigyék a barátjukat.

Mindenki elcsügged olykor, még karácsonykor is - sőt néha leginkább ekkor. De azért, hogy megmutassuk Jézust az ismerőseinknek, ki kell tartanunk a nehéz időkben. Emlékszem a Saddleback gyülekezetben (itt lelkipásztor Rick Warren -ford. megj.) egy kiscsoportra, akik 2 évig imádkoztak egy elveszett emberért, mielőtt ő elkötelezte magát Istennek. Tudom, hogy ma örül annak, hogy a csoport nem adta fel másfél év után az imádkozást.

Jézus mondott egy példázatot a földre hullott magokról. Néhány mag sosem növesztett mély gyökereket, ezért továbbálltak az első problémánál. (Mt. 13:21) De Jézus azt akarja, hogy mélyítsük el a hitünket Őbenne, hogy gyümölcsöt teremjünk: "az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat." (Mt. 13:23b)

Engedelmeskedj Istennek az elméddel is

Amikor azonban (József) meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza, és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek... (Máté 2,22-23 )

Nagyon sok ember hiszi, hogy hitből való engedelmes életet élni azt jelenti, hogy az elmédet üresjáratba teszed és engeded Istennek, hogy vezessen, ahová csak akar, mintha csak egy robot lennél. Ez egyáltalán nem így van.

A Biblia azt mondja: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből." (Lukács 10,27). Össze kell kapcsolnod az elmédet, a gondolkodásodat Istennel, és azt az életet kell élned, amit ő ad számodra.

Ez az, amit József is tett, amikor engedelmeskedett Isten parancsának, hogy költözzön vissza Izráelbe. József hallotta, hogy Heródes fia uralkodik Júdeában, így félt oda menni. "Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza, és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek..." (Máté 2,23).

Názáret az a hely, amiről megprófétálták a Bibliában, hogy Jézus ott fog élni, így József pontosan Isten akaratának a középpontjában volt. És úgy került oda, hogy megnézte a helyzetet - a politikai helyzetet, azt, hogy Heródes fia uralkodik - majd rájött, hogy nem biztonságos ott letelepedni, és Isten gondolkodásával összhangba hozta saját gondolkodását, hogy a helyes döntést tudja meghozni.

De honnan kellene kapnunk Isten vezetését az életünkre nézve? Talán nincsenek angyalok, akik megjelennek, hogy irányt mutassanak, de rendelkezésünkre áll több száz oldal Isten Igéjéből. Ahhoz, hogy engedelmes életet tudjunk élni, meg kell ismernünk és tudnunk kell, hogy Isten mit mondott nekünk.

Jézus erről beszél a Máté 7,24-ben: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."

Isten Igéje rendelkezésünkre áll, hogy segítsen megélni Istennel való kapcsolatunkat. Ez nem egy száraz szöveg, parancsokkal. Ez Isten szerelmes levele hozzánk, az Atya útmutatásokkal teli levele arra nézve, hogy hogyan éljük azt az életet, amit ő akar adni a számunkra.

Beszéljünk róla:

* Milyen gyakran olvasod Isten Igéjét és aztán engedelmeskedsz neki kérdések nélkül?
* Ahogy Isten Igéjét olvasod ma, bátorítalak, hogy imádkozz együtt a zsoltárossal: "Adj nekem éles elmét, hogy azt tudjam tenni, amit mondasz nekem - hadd legyen az egész életem egy hosszú, engedelmes válasz." (Zsoltárok 119,34, MSG fordítás)

Istennek engedelmeskedsz, ha bízol benne

József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. Máté 1:24-25

Vannak, akik a hirtelen jött helyzetekben nagyon jól feltalálják magukat. Bárminek azonnal nekiállnak, a kitartás viszont egyáltalán nem jellemző rájuk. Mások pedig jók a kitartásban, de hosszú időbe telik mire sikert érnek el.

Ahhoz, hogy megélhesd azt az izgalmas hívő életet, amit Isten számodra tervezett, mind a sürgős dolgokban, mind a kitartásban jónak kell lenned. Mindkettő megkívánja, hogy a bizalmad ne szűnjön meg.

József nem értette, hogy Jézus életében mit jelent szűztől születni: nem értette, hogy Jézus Isten lesz emberi testben. Azt viszont tudta, hogy Isten mit mondott neki, hogy mit kell tennie és József bízott ebben. Friss házas volt, de mézeshetek nélkül, és a házassága egyáltalán nem úgy indult, ahogy tervezte volna, de ő továbbra is bízott.

Te mit teszel akkor, amikor az életed nem úgy alakul, ahogy tervezted, vagy, ahogy akartad?

Engem mindig bátorít az, amit Pál apostol a 2Korinthus 4:8-ban ír: „Mindenfelől bajok és nehézségek vesznek körül bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe!” (Egyszerű fordítás).

Nem tudom, miért állapítanak meg végső stádiumú rákot valakinél. Nem tudom, hogy egyes gyerekek miért lázadnak annyira hevesen a szüleik ellen. Nem tudom, miért történik sok olyan dolog, aminek semmi értelme. Így hát bátorító azt hallani, hogy a hit egyik nagy embere ekként beszél: „Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe!”

Jó tudni, hogy bízhatunk Istenben és ő tudja azokat a dolgokat, amiket mi nem. Megígérte, hogy egy napon mindent újjá tesz. Egy napon mindenkit, aki benne bízik, összegyűjt.

Addig a napig kétféle módon élheted az életedet: Élhetsz úgy, hogy folyton úgy érzed, Isten valamiféle magyarázattal tartozik neked, vagy élhetsz úgy, hogy felismered, Isten nagyszerű ajándékokat adott neked.

Ha úgy érzed, Isten magyarázattal tartozik, akkor az állandó keserűség fel fog emészteni, mert igazából Ő semmivel sem tartozik neked.

Viszont, ugyan semmivel sem tartozik neked, mindent odaadott: A saját Fiát adta érted, az örök élet ajándékát adta neked és ígéretet adott rá, hogy örökké vele lehetsz. Ezek azok a nagyszerű ajándékok!