2011. február 19., szombat

2011. február 18. A év, évközi idő, 6. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Szíven kell üssön időnként a bűnbánati imában, hogy mulasztással is vétkezhetünk. Kérdezzük meg ma magunktól, hogy mindent megtettünk-e önmagunk és mások boldogulásáért, az Isten ügyében való előrehaladásért.


    Ter 11, 1-9
    Az egység, az egy akarat sok mindent megold.
    Jak 2,14-26
    Mk 8, 34-9,1
    Aki követni akar, vegye fel keresztjét minden nap.

    Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosaknak kegyelmet ad. Ha az ember istenné akar lenni, biztos, hogy saját pusztulásának útjára lépett. De aki alázatosan Krisztus nyomába szegődik, az eljut az örök életre.

    Hívek könyörgése:


        Jézusunk! Erősíts meg a hűségben és a hitvalló életben, ne kelljen minket nagyon szégyellned mennyei Atyánk előtt! Hallgass meg, Urunk!
        Hogy keresztünket hordozva se tévesszük szem elől a jócselekedetek fontosságát! Hallgass meg, Urunk!
        Igazi szegénységünk igazolhassa a világ előtt, hogy az egyház nem a gazdagok világának magasságából mond szépeket a szegényeknek, hanem küldetése sürgeti a velük való szolidaritásra! Hallgass meg, Urunk!
        Őrizz meg minket a Veled versenyre kelő gőgös nagyravágyástól, legnagyobb ellenségünktől! Csak a te akaratod szerinti egységre törekedjünk mindig! Hallgass meg, Urunk!
        Hogy egyre mélyebben átérezzük a Jézus tetteivel és áldozatával igazolt tanítást a kereszthordozás és az evangéliumért elveszített élet értékéről, elkerülhetetlenségéről! Hallgass meg, Urunk!
        Adj örök nyugodalmat az elhunytaknak, engedd, hogy eljussanak a beteljesedett élet örökké tartó, teljes boldogságába! Hallgass meg, Urunk!
           
Ter 11,1-9

A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt. Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: ,,Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!'' Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak, és azt mondták: ,,Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!'' Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, és azt mondta az Úr: ,,Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!'' Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
Mk 8,34 - 9,1

Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: ,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.'' Ezután így folytatta: ,,Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.''

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése