2011. március 1., kedd

Március 1.

Valahol csak prédikálják ezt az evangéliomot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
Márk 14,9

Uram! Egészen hihetetlennek látszott ez a kijelentésed, amikor a kis betániai otthonban kimondottad. Az egész világ ugyan miért emlékeznék meg ennek a szegény falusi asszonynak a cselekedetéről? És mégis így történt. Nem csoda, hiszen Te ígérted így. Ha egyáltalában lehetséges volna az egész világból számbavenni mindazt a szeretet-áldozatot, amelyhez az idők folyamán az indítást ez a kis történet adta, akkor tágulna igazán nagyra a szemünk. Amióta egyházad itt él a földön, azóta az önfeledt szeretetet képviselő emberek sora sohasem szakadt meg. A sor élén áll ez az asszony.

Uram! Mindez azért történt így, mert Te Mária ajándékát elfogadtad. Látom: a döntő sohasem az, amit én teszek. A kérdés ez: Te elfogadod-e? Nem az a fontos, amit én véghezviszek, hanem a fontos mindig az, amit az én fölhasználásommal Te akarsz véghezvinni. Ilyen módonmind a mai napig is megtörténhet, ami akkor történt:egy kis hétköznapi ember életéből áldás fakadhat. Hadd legyek ilyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése