Egy hatalmas terv!
EGYÉNISÉG
?Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek, mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.?
(I.Pt. 5:5)
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: Ő neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. — 1Mózes 3,15.
Az ember elbukott. Istennek azonban volt egy terve — egy hatalmas terve — a megváltás! Isten felelősséget vállalt az ember törvényszegéseiért és megváltotta őt a sátán hatalmából. Istennek volt egy terve arra, hogy visszaadhassa az életet az embernek. Isten terve lehetővé tette, hogy az ember természete — visszaváltozván — harmóniába kerüljön Isten természetével.
Isten nem hagyta figyelmen kívül az ember törvényszegéseit. Az igazságosság megkövetelte, hogy a bűnéért járó büntetés ki legyen fizetve — de az ember maga nem volt képes ezt kifizetni. Így, mivel az ember nem tudta önmagát megváltani, Istennek gondoskodnia kellett egy megváltóról.
Épphogy elbukott az ember, ellensége, a sátán hatalma alá kerülvén, Isten máris kezdte előre szólni az Ő tervét arról, aki Eljövendő. Ez az Eljövendő, az asszony magva (mert prófécia adatott, hogy egy asszony gyermeket fog szülni a természetes nemzés rendjétől függetlenül) fogja megtörni a sátán uralmát az ember felett! Ez az Eljövendő fogja megszabadítani az embert! Ez az Eljövendő fog a kígyó fejére taposni.
A keleti nyelvekben a „valakinek fejére taposni”-kifejezés azt jelenti: megtörni valakinek az uralmát. Amikor Isten ezeket a szavakat mondta az 1Mózes 3,15-ben, a sátán épphogy csak szert tett arra a hatalomra, amelyet Isten az embernek szánt. Isten azonban előre megmondta, hogy az asszony ezen csodálatos magva el fog jönni, hogy megtörje a sátán uralmát.
Az ember elbukott. Istennek azonban volt egy terve — egy hatalmas terve — a megváltás! Isten felelősséget vállalt az ember törvényszegéseiért és megváltotta őt a sátán hatalmából. Istennek volt egy terve arra, hogy visszaadhassa az életet az embernek. Isten terve lehetővé tette, hogy az ember természete — visszaváltozván — harmóniába kerüljön Isten természetével.
Isten nem hagyta figyelmen kívül az ember törvényszegéseit. Az igazságosság megkövetelte, hogy a bűnéért járó büntetés ki legyen fizetve — de az ember maga nem volt képes ezt kifizetni. Így, mivel az ember nem tudta önmagát megváltani, Istennek gondoskodnia kellett egy megváltóról.
Épphogy elbukott az ember, ellensége, a sátán hatalma alá kerülvén, Isten máris kezdte előre szólni az Ő tervét arról, aki Eljövendő. Ez az Eljövendő, az asszony magva (mert prófécia adatott, hogy egy asszony gyermeket fog szülni a természetes nemzés rendjétől függetlenül) fogja megtörni a sátán uralmát az ember felett! Ez az Eljövendő fogja megszabadítani az embert! Ez az Eljövendő fog a kígyó fejére taposni.
A keleti nyelvekben a „valakinek fejére taposni”-kifejezés azt jelenti: megtörni valakinek az uralmát. Amikor Isten ezeket a szavakat mondta az 1Mózes 3,15-ben, a sátán épphogy csak szert tett arra a hatalomra, amelyet Isten az embernek szánt. Isten azonban előre megmondta, hogy az asszony ezen csodálatos magva el fog jönni, hogy megtörje a sátán uralmát.
EGYÉNISÉG
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24).
Az egyéniség beburkolja a személyes életet. Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel. A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk. Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére. El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson. Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek. Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt.
Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése. Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket. Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged. Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni. Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged. A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24): Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged! Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat. "...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.
Az egyéniség beburkolja a személyes életet. Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel. A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk. Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére. El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson. Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek. Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt.
Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése. Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket. Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged. Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni. Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged. A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24): Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged! Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat. "...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.
?Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek, mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.?
?Ritkán rendelkezik egyetlen prédikátor mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a gyülekezet tökéletesítéséhez szükségesek. Isten tehát sokszor újabb prédikátorokat küld, akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyet a többiek nélkülöztek. A gyülekezetnek olyan hálásan kell fogadnia Isten szolgáit, mintha a Mestert fogadná... Az az ember, aki állandóan csak a saját akaratát akarja keresztülvinni és nem hajlandó másokkal együttműködni, akik pedig gazdag tapasztalatokat szereztek Isten művében, elvakult az önbizalomtól és képtelen megkülönböztetni a tévelygést az igazságtól.
Az ilyen embereket nem tanácsos vezető tisztségre választani a gyülekezetben, mivel testvéreik ítéletét mellőzve, saját akaratuk és tervük szerint járnának el. Könnyű azután az ellenségnek az ilyen embereken keresztül tevékenykedni, akik annak ellenére, hogy nem tanultak szelídlelkűséget Krisztustól, mégis lelkek vezetésére vállalkoznak a saját erejükből... Az ellenség gyakran ringatja az embereket abban a tévhitben, hogy Isten vezetése alatt állnak, holott a valóságban pusztán emberi érzéseiket követik. Ha éberen figyelünk és tanácskozunk hittestvéreinkkel, akkor az Úr közli velünk akaratát, ígérete így szól: ťIgazságban járatja az alázatosakat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosakatŤ (Zsolt. 25:9).?
Az ilyen embereket nem tanácsos vezető tisztségre választani a gyülekezetben, mivel testvéreik ítéletét mellőzve, saját akaratuk és tervük szerint járnának el. Könnyű azután az ellenségnek az ilyen embereken keresztül tevékenykedni, akik annak ellenére, hogy nem tanultak szelídlelkűséget Krisztustól, mégis lelkek vezetésére vállalkoznak a saját erejükből... Az ellenség gyakran ringatja az embereket abban a tévhitben, hogy Isten vezetése alatt állnak, holott a valóságban pusztán emberi érzéseiket követik. Ha éberen figyelünk és tanácskozunk hittestvéreinkkel, akkor az Úr közli velünk akaratát, ígérete így szól: ťIgazságban járatja az alázatosakat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosakatŤ (Zsolt. 25:9).?
(Apostolok története, Apollós Korinthusban c. fejezetből)
Igyekezetünk végcélja
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba
(Zsid 4, 11)
Isten nyugodalma vagy szombatja nem tétlen, rest nyugvás. Nem minden tevékenység nélkül való, de szabad a kapkodástól, rohanástól, a gondteli sürgés-forgástól és hajszától. A földi ember sok hiábavaló nyugtalanságot szerez magának. Kapzsiság és becsvágy forr állandóan benne és nem hagyja nyugodni. Az ilyen ember nem mehet be Isten nyugodalmába; oda csupán a belsőleg megcsendesült lelkek illenek. Igyekezzünk tehát úrrá lenni nyughatatlan testünkön és minden felinduláson, ami bűnös természetünkből tör elő!
Bizonyos fajta nyugtalanságon természetesen át kell mennünk, ha be akarunk jutni Isten nyugodalmába: ez a felébredt lelkiismeret nyugtalansága. Aki ezt a nyugtalanságot elkerüli, sohasem talál igazi nyugalmat, nem jut el a lelkiismeret boldog békességére, amit már itt megkapunk, mint a menny előízét. Vessük alá magunkat Isten Lelke megítélésének, és soha ne adjuk át magunkat a hamis biztonságérzetnek, amire rettenes felébredés következik. Az is igaz, hogy Isten nyugodalmába csak azok mennek be, akik elvégezték a rájuk bízott mindennapi munkát. A rest szolga, aki semmit sem tett Uráért, nem mehet be annak örömébe. Ne sodorjon el a földi hajsza és nyüzsgés, hanem végezzük földi dolgainkat is istentiszteletként (Ef 2, 10.) Aki fáradtra dolgozta magát, elemésztődött Ura szolgálatában, azt boldog nyugalom várja. Ott is folytatódik persze a szolgálat és tevékenység, de tövis és bogáncs nélkül, amelyek most gátolják és hiábavalóvá teszik munkánkat. Ott nem lesz fáradtság, kimerültség, gyengeség és erőtelenség, amik itt megnehezítik vagy lehetetlenné teszik munkánkat. Örökre fiatalok és frissek maradunk, és éjjel-nappal tevékenykedhetünk majd, fenséges nyugalomban. Nyugalom a munkában és munkálkodás a nyugalomban: ez Isten szombatja.
Isten népének nyugodalma győzelmes megpihenés a harc és tusák után. Mindenki harcol a földi létért, de kevesen veszik fel a harcot a belső ellenséggel szemben; változatlanul megkötözöttségeikben és bűneikben élnek. Vannak, akik nem szabályszerűen küzdenek és nem jutnak el a győzelemig. Hiányzik náluk a komolyság és a hit, ami egyedül biztosítja a győzelmet. Ne a magunk erejéből harcoljunk, hanem tartsunk ki hitben az Úrral, aki végül is győzelemre vezet minket.
Isten népének nyugodalma győzelmes megpihenés a harc és tusák után. Mindenki harcol a földi létért, de kevesen veszik fel a harcot a belső ellenséggel szemben; változatlanul megkötözöttségeikben és bűneikben élnek. Vannak, akik nem szabályszerűen küzdenek és nem jutnak el a győzelemig. Hiányzik náluk a komolyság és a hit, ami egyedül biztosítja a győzelmet. Ne a magunk erejéből harcoljunk, hanem tartsunk ki hitben az Úrral, aki végül is győzelemre vezet minket.
Vidd el az embereknek Isten békességét karácsonykor
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és jó akarat az emberekhez!
– Lukács 2:13-14
A karácsony az év rendkívül fontos időszaka. Ilyenkor az egész világ Jézus születésének hírét hallja. Az emberek szelídek… tökéletes alkalom arra, hogy elültesd a szeretet magjait az életükben.
Ezek a magok megnyilvánulhatnak néhány kedves szó formájában a sietős vásárlás közepette. Máskor alkalmad nyílik imádkozni és szolgálni valaki felé. Bármi legyen is a helyzet, keresd a legkisebb alkalmat is, amikor mások szolgálatára lehetsz.
Többször volt nagyszerű élményben részem, amikor néhány dollárt adtam olyanoknak, akik szükségben voltak. Amikor elvették a pénzt, azt mondtam nekik: „Ez a pénz az Úr Jézus Krisztustól származik. Ő mondta nekem, hogy segítsek.”
Döbbenetes, milyen sokan készek meghallgatni a mondandódat, ha szeretetben szólsz. Éhesek arra, hogy valaki igazán törődjön velük. Legyél te is ilyen karácsonykor. Vidd hírül a Jézusban található békesség Igéjét. Vidd hírül az Ő jóakaratát az emberek iránt.
Ki tudja, mennyi kis mag gyökerezik meg egy napon, és visz be még egy drága embert Isten dicsőséges királyságába?
Igei olvasmány: Lukács 2:1-20
– Lukács 2:13-14
A karácsony az év rendkívül fontos időszaka. Ilyenkor az egész világ Jézus születésének hírét hallja. Az emberek szelídek… tökéletes alkalom arra, hogy elültesd a szeretet magjait az életükben.
Ezek a magok megnyilvánulhatnak néhány kedves szó formájában a sietős vásárlás közepette. Máskor alkalmad nyílik imádkozni és szolgálni valaki felé. Bármi legyen is a helyzet, keresd a legkisebb alkalmat is, amikor mások szolgálatára lehetsz.
Többször volt nagyszerű élményben részem, amikor néhány dollárt adtam olyanoknak, akik szükségben voltak. Amikor elvették a pénzt, azt mondtam nekik: „Ez a pénz az Úr Jézus Krisztustól származik. Ő mondta nekem, hogy segítsek.”
Döbbenetes, milyen sokan készek meghallgatni a mondandódat, ha szeretetben szólsz. Éhesek arra, hogy valaki igazán törődjön velük. Legyél te is ilyen karácsonykor. Vidd hírül a Jézusban található békesség Igéjét. Vidd hírül az Ő jóakaratát az emberek iránt.
Ki tudja, mennyi kis mag gyökerezik meg egy napon, és visz be még egy drága embert Isten dicsőséges királyságába?
Igei olvasmány: Lukács 2:1-20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése