A Biblia mindent túl fog élni

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." Máté 24:35

A Biblia a legmegvetettebb, legkigúnyoltabb, legelutasítottabb, legvitatottabb és legboncolgatottabb könyv az egész történelem folyamán. Ez a Biblia évszázadok óta a támadások kereszttüzében áll, annyiféle indokkal és ürüggyel, hogy azt el sem tudnánk képzelni.
Mégis, még mindig a Biblia a legolvasottabb, legtöbbet kiadott és a legtöbb nyelvre lefordított könyv a világon. És ami a legfontosabb, ma is változást hoz mindazok életébe, akik alkalmazzák a tanítását.
Az egyik oka annak, hogy ma is hiszem, hogy a Biblia Isten beszéde, az az, hogy túlélte mindazokat a támadásokat, amelyek érték a történelem során.
A támadások ellenére ma a Biblia a legnagyszerűbb forrása a kultúrának. A legnagyszerűbb forrása a zenének, művészetnek és az építészetnek. Ha kivennéd a Bibliát a kultúrából, elpusztulnának az elmúlt 2000 év legmeghatározóbb zenei, művészeti és építészeti alkotásai. Még az angol nyelv jelentős része is a King James Bibliából ered.
A Biblia az elmúlt 2000 esztendőben kapott támadások ellenére virágzik.
Jézus mondta a Máté 24:35-ben „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." Az egyetlen dolog ezen a földön, ami megmarad, az Isten Szava. Minden más teljesen el fog égni, mert csak az igazság örökkévaló.
Voltaire, a híres francia filozófus briliáns ateista volt. Számos értekezést írt, amiben támadta és gúnyolta a Bibliát. Egyszer egy igen merész kijelentést tett: „Száz év múlva a Biblia elfeledett könyv lesz."
Mára már mindenki elfeledte ezt az idézetet – de nem felejtették el a Bibliát. Voltaire tanyáját - halála után közel száz évvel - a Francia Biblia Társaság használta könyvlerakatként. Bibliákat árultak a házában. Ma a ház múzeumként üzemel és az emberek elfelejtették, ki is az a Voltaire.

Senki nem felejti el a Bibliát.

Nem számít, milyen támadások érik a Bibliát, túléli azokat. És mindig túl is fogja élni azokat. Bízhatsz benne.


Beszéljünk róla:

* Az életszemléleted visszatükrözi azt, hogy ez a föld egy nap el fog tűnni? Hogyan fog megváltozni az életed, ha arra az egy dologra irányítod a figyelmedet, ami soha nem múlik el?
* Kérj Istentől bátorságot, hogy szembeszállj azokkal, akik szembe állítják Isten szavát a kegyelemmel,kedvességgel és a bölcsességgel.

Engedd, hogy Isten üdvözítése megszabadítson a félelemtől

"Az Úr az én világosságom és üdvösségem: Kitől féljek?" (Zsoltárok 27:1, Károli)

Szeretem azt, ahogy a feleségem, Kay horrorfilmeket néz. Ha A nyolcadik utas: a Halál-hoz hasonló filmek mennek a tévében, fölkapcsolja az összes lámpát a szobában, és még maga elé is vesz valamit, amivel eltakarhatja a szemét. Horrorfilmet nézni sötétben? Szóba se jöhet. Sokan közületek ugyanígy gondolják, méghozzá azért, mert fényben tisztábban látják a dolgokat.

Dávid a 27. zsoltárban ezt mondja: "Az Úr az én világosságom és üdvösségem: Kitől féljek?" Kétféle módon írja le Istent: világosságként és üdvösségként.


Mégis, rengeteg keresztény éli az életét az elutasítástól való félelemben, elfelejtve azt a tényt, hogy ha Isten az üdvösségünk, akkor nincs félnivalónk – még attól sem, hogy elveszítjük a körülöttünk élők jóindulatát. Azért élni, hogy mások elfogadjanak, nyomorúságos, megbénított élet.


De Isten a te világosságod és üdvösséged!


A fény három funkciót tölt be: megvilágít dolgokat, segít tisztán látni; megvéd és biztonságérzetet ad; végül pedig erőt ad.


A Zsoltárok 27-ben Dávid azt állítja, hogy az Istennel való kapcsolata ugyanezt a három hatást váltja ki belőle, ezért nem fél. Neked ilyen a kapcsolatod Istennel? Ha nem, akkor valószínűleg hajlamos vagy félni az elutasítástól.


Ahhoz, hogy ezen a félelmen felülkerekedj, meg kell értened, hogy neked Isten a világosságod és a megváltásod, senki más. Ne mástól várd, hogy felderítse a napodat! Ne mástól várd a megváltást! Az Úr a te világosságod és üdvösséged. Ne félj!


Miből váltott meg Isten? A Zsoltárok 119:39-42 ezt írja: "Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok… vágyódom utasításaidra… Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod, hogy választ tudjak adni gyalázóimnak." (Károli)


Fontos, hogy megértsd: A szeretetben nincs félelem. Ha megérted, hogy Isten mennyire mélyen szeret, az életed egyszerűbbé fog válni. Ez megvilágít majd dolgokat, megvéd és erőt ad. Sütkérezz Isten szeretetének a fényében, mert ez meg fog óvni egy életen át tartó félelemtől.



Beszéljünk róla!

Ha elhinnéd, hogy az üdvösséged meg tud szabadítani minden félelemtől, hogyan nézne ez ki az életedben?

Amikor a héten döntéseket hozol, tedd fel magadnak a kérdést: Ezt most félelemből teszem, vagy a Jézusba vetett bizalmam motivál a döntésben?

Hogyan ismerhetjük fel Isten hangját?

Első ismérv

"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." (1János 4:1)

Ha megfogan egy gondolat a fejemben, honnan tudom, hogy Istentől jött-e? Honnan tudom, hogy nem a saját vágyam, vagy a Sátán hazugsága-e? A válasz világosan meg van írva a 1 Ján 4:1-ben: meg kell vizsgálnom, hogy kiderítsem.

Ezen a héten 7 biblikus módot szeretnék megosztani veletek, melyekkel egy gondolat megvizsgálható, és kideríthető, hogy Istentől van-e, vagy sem. Ez a hét vizsgálati mód egy szűrőt alkot. Meg kell győződnöd róla, hogy a próbák közül mind a hetet kiállja az ötlet.
Ha ez így történik, teljes bizonyosságod lehet afelől, hogy Istentől van.

Az első vizsgálat az, hogy megkérdezd: "Összhangban áll a Bibliával?"

Isten sosem fog ellent mondani írott szavának. A Lukács 21:33 azt mondja: "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."
Isten igazsága állandó. Nem fog egy dolgot mondani a Bibliában, és valami mást egy gondolat vagy vélemény által.

És ahogy a Példabeszédek 12:19 mondja: "Az igazmondó ajak megáll mind örökké..." (Károli ford.) Ez milyen szűrőnek tűnik?
Például, mikor azt olvassuk a Bibliában, hogy "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré" (Mt 22:21) azt mondja, fizessünk adót. Így ha úgy érzed, Isten azt mondja, ne fizess idén adót, akkor ez a gondolat nem Istentől van. Ellentmondás lenne saját szavával.

A Példabeszédekben is sok igeverset találunk, amelyek azt mondják, Isten megáldja a vállalkozásodat, ha tisztességes vagy, és becsülettel jársz el minden üzleti ügyedben. Így ha egy olyan gondolat fogan meg benned, hogy több pénzt kereshetnél, vagy növelhetnéd a bevételt tisztességtelen módon, akkor ez az ötlet nem Istentől van.

Isten életedre vonatkozó akaratának nagy része olvasható az Igéjében. Szóval ha bármikor odamegy hozzád valaki, aki azt mondja, hogy a Biblián kívül szükséged van egy másik könyvre is, hogy megtaláld az igazságot, akkor téved. A Galata 1:8 ezt mondja: "...egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!"

Ez lehet, hogy keménynek hangzik, de Isten igazsága nem változik. Ha ismerni akarod Isten hangját, akkor az egyetlen könyv, amelyet olvasnod kell, az a Biblia. Szükséges, hogy megjegyezd, tanulmányozd és elmélkedj rajta.

Ha ismered Isten Igéjét, akkor nem vernek át a hazugságok. De mindig bajba fogsz kerülni, ha kételkedsz a Bibliában.

Második ismérv

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt." (Filippi 2.5.)

Isten első számú célja veled, hogy olyanná tegyen, amilyen Jézus. Ő legyen a minta számodra abban, ahogy gondolkozol, ahogy cselekszel, ahogy érzékelsz eseményeket és ahogy beszélsz. Ezért a kettes számú próba arra vonatkozóan, hogy megtudd, hogy egy érzés vagy benyomás Istentől származik-e vagy sem, az a következő: tedd fel ezt a kérdést magadnak: "Ezáltal jobban fogok Krisztushoz hasonlítani?"

Isten sosem mond olyat a gondolataidon keresztül, amitől aztán olyat tennél, amit Krisztus sosem tenne meg. Ha nem krisztusi az, amit a gondolataidban hallani vélsz, biztos lehetsz benne, hogy nem Istentől származik az ötlet.


Milyen az, amikor valami Jézusra vall? Jakab 3:14-17 leír néhány jellegzetes kritériumot, ami jó mércét ad ahhoz, hogy megvizsgálj egy-egy gondolatot: "Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben ... ez a bölcsesség ördögi...A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató."

Ez az igerész először is két fontos dolgot emel ki, hogy milyen NEM Isten bölcsessége: Semmiképpen sem vezérli keserű irigység vagy önző becsvágy.

Ehelyett az igerész hét dolgot említ, amivel megvizsgálhatjuk, hogy a fejünkben lévő gondolat vajon Istentől származik-e:

a gondolat...


tiszta? ha egy gondolat bármilyen módon is tisztátalan, akkor az semmiképp sem jöhet Istentől.
békeszerető? Ha Istentől származik egy gondolat, akkor az harmóniához és megbékéléshez vezet, és nem viszályhoz.
tapintatos? Bármilyen gondolat, ami fájdalmat okoz, vagy megbánt másokat, (még akkor is, ha neked előnyöd származna is belőle) nem Istentől való. Ő ugyanis azzal is törődik, hogy az események milyen hatással vannak ránk, emberekre.
alázatos? Ha Istentől kapsz egy gondolatot, akkor nyitottnak kell lenned arra, hogy mások is megvizsgálhassák azt. Kérdezz meg másokat, ők hogyan látják az adott dolgot. Ha vonakodsz és nem szívesen kérsz meg másokat, hogy ők is vizsgálják meg, hogy az adott gondolat vajon Istentől való-e, akkor ugyancsak biztos lehetsz, hogy az NEM Istentől származik. Hiszen nem arra vezet, hogy alázatossá és engedelmessé válj mások visszajelzésével szemben.
irgalmas? Egy Istentől jövő benyomás még inkább irgalmassá és megbocsátóvá tesz, nem pedig ítélkezővé vagy kritizálóvá.
részrehajlás nélküli és őszinte? Amikor Istentől kapsz egy ötletet, biztos, hogy nem arra fogod használni, hogy másokat manipulálj vele, azért hogy elérd a saját célodat.


Ha egy gondolat a fenti hét említett jellemvonást erősíti benned, akkor azzal a gondolattal Isten Krisztushoz hasonlóvá akar változtatni téged.

Harmadik ismérv

"...hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége." Ef 3,10



Isten senki számára nem tervezte azt, hogy egyedül kelljen átmennie az életen. Ő arra hívott el, hogy kapcsolatban éljünk más emberekkel. Tehát, amikor meghallod Isten hangját, figyelned kell a körülötted élő emberekre. Szükséged van egy gyülekezeti családra valamint egy kisebb csoportra, hogy amikor Isten indít, hogy megtégy valamit, megerősíthessék, hogy igaz-e vagy hamis az indítatásod. Ez a harmadik kérdés: Vannak-e olyan emberek körülöttem, akik meg tudnak erősíteni abban, amit hiszek, hogy Isten mondott nekem?

Ha Isten valóban szólt hozzád, meg fog erősíteni más érett hívőkön keresztül. Az, hogy mindent magadnak kell megtenned, egy emberi elképzelés és nem Istentől jövő. Ő azt szeretné, ha megosztanád másokkal az ötleteidet, hogy megerősíthessék azokat és te is meghallgasd visszajelzéseiket.

Azonban, ha ellenállást érzel magadban még a puszta gondolatra is, hogy megkérdezz valakit az ötleteddel kapcsolatosan, akkor lebegjen előtted hatalmas piros zászlóként, hogy az ötlet biztos, hogy nem Istentől jön.

Az az oka annak, hogy Isten azt kéri tőlünk, hogy kérjünk tanácsot, hogy meg akar védeni minket. Amint a Péld 11,9-ben olvassuk: "az igazak tudásuk által megmenekülnek."

A többi, érett hívőtől kért tanács időt spórolhat meg számodra, amit talán egy helytelen dologra vesztegetnél. Megóvhat téged például a pénz pazarlástól, megmentheti a becsületedet, vagy megóvhat a tévedésektől.

Az egyik leggyakoribb ok amiért emberek összekuszálják az életüket az, hogy nincsenek Istenben hívő barátaik, akik visszajelezhetnek nekik. Ezért annyira fontos, hogy legyél együtt egy kisebb csoportban más hívőkkel, akik számon kérhetnek, és tanácsot adhatnak neked.

A Biblia azt mondja:"segítséget jelent, ha sok a tanácsadó" (Péld 11,14b). Ha te nem tartozol egy kisebb csoporthoz, olyan vagy mint egy műkorcsolyázó, aki soha nem tudja mikor fog elesni.

Negyedik ismérv

„Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Efézus 2:10


A negyedik ismérv, aminek a segítségével megbizonyosodhatsz Isten szava felől, hogy megkérdezed magadtól:

„Ez beleillik abba a tervbe, ahogyan Isten formált engem?”


A Saddleback Gyülekezetben mi használjuk a „SHAPE" (magyarul forma) mozaik szót, melynek segítségével próbáljuk megfogalmazni az emberek lelki ajándékát (Spiritual gifts), lelkületét (Heart), képességeit (Abilities), egyéniségét (Personality), tapasztalatait (Experiences). Ez az öt terület mutat rá arra, hogy te egyedi vagy ezen a földön. Ugyanakkor rávilágítanak életed tervére.


Sok ember figyelmen kívül hagyja az ő „FORMÁ” - ját, (aki ő valójában) és elveszteget sok millió forintot vágyálmokra, és olyan vállalkozásokba kezd és terveket kovácsol, amiket Isten nem neki tervezett.

Isten sohasem vezet téged azon az úton, ami összeegyeztethetetlen a te személyre szabott küldetéseddel. Ha zenei területen vagy tehetséges, akkor használd! Ha viszont rossz a hallásod és nem találod el a hangokat, ne akarj „Megasztár” lenni.


„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is.” Róma 12:6


Kérdezd meg magadtól, „Mit szeretnék csinálni, amiben tehetséges is vagyok?” Figyeld meg, nem csak azt kérdeztem, hogy „Mihez van kedved?”
Mielőtt pásztor lettem, a dicsőítés - vezetés volt a feladatom. Gitáron játszottam és élveztem az éneklést, de senki nem szeretett hallgatni engem. Egész hamar felismertem, hogy annak ellenére, hogy szenvedélyesen szeretek zenélni, nincs tehetségem hozzá. Szerettem, de nem voltam jó benne.
Istennek sokféle ránk vonatkozó terve kikutatható egyszerűen csak azáltal, hogy figyeljük, hogy miben vagyunk jók.

Ha van egy benyomásod, amiről nem tudod, hogy Istentől van-e vagy sem, de totálisan ellentétes irányba vezet téged, mint ami a rád szabott „FORMA”, akkor tudhatod, hogy ez nem Istentől van. Felismerheted ezt a tényekből.

Isten nem kér tőled olyasmit, amihez Ő nem adott neked ajándékot.


Úgy szeretnél hozzáállni az elkövetkező tíz évhez, ahogyan az elmúlt tíz évet töltötted, vagy szeretnéd az Isten áldásának egy új szintjét megtapasztalni az életedben?

Ötödik ismérv

Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. (…) Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Róma 14:10b, 12


Hogyha valami nem a te felelősséged, Isten miért beszélne arról neked? Nem közvetlenül csak ahhoz szólna, akit érint? Az ötödik próbája annak, hogy megítélhesd, hogy az ötleted vagy megérzésed Istentől jön-e: „Ez a te felelősséged?”

A János 21-ben Jézus felfedte Péter előtt, hogy mártírként fog meghalni. Erre Péter rögtön a mellette álló Jánosra pillantott, és megkérdezte, „Uram, hát vele mi lesz?” (Jn 21:21) Péternek nem volt elég, hogy Isten üzent neki a saját élete alakulásáról, hanem János jövőjét is ismerni akarta. Jézus erre ekként válaszolt: „Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!" (Jn 21:22)

„Mi közöd hozzá?” A feleségem alapelvként tartja számon ezt a mondatot. Hiszen olyan gyakran keveredünk bajba, amikor másokkal kezdjük magunkat összehasonlítgatni. Amikor így teszünk, Isten csak annyit mond, „Mi közöd hozzá?”. Azt várja tőlünk, hogy a figyelmünk az ő követésére irányuljon, ne pedig a másokért való aggódásra.
Volt már, hogy valaki azzal szólított meg, „Istentől kaptam, hogy mondjam el neked…”? Nekem ilyenkor az a válaszom, „Biztos, hogy így van?”. Minden hívő közvetlenül érheti el Istent. Így Istennek nincs szüksége valaki másra ahhoz, hogy mondjon neked valamit. Közvetlenül meg tud téged szólítani.

Szóval akkor, egyáltalán nem szokott Isten másokon keresztül beszélni hozzánk? De, természetesen szokott. Azonban 3 alapelvet észben kell tartanod olyankor, amikor úgy érzed, Isten arra használ téged, hogy másokhoz szóljon.

Imádkozz és légy türelmes! Adj Istennek lehetőséget arra, hogy közvetlenül szólítsa meg azt az embert.
Nagyon gyakran Isten arra használ téged, hogy megerősítsd a másik életében, amit ő már kijelentett neki. Tehát, amikor megosztod az üzenetedet a másikkal, hogyha az Istentől van, már egyáltalán nem lesz számára meglepő.
Sokszor úgy használ téged Isten, hogy egyáltalán nem vagy tudatában. Amikor Isten rajtad keresztül akar másoknak üzenni, ezt úgy teszi, hogy gyakran észre sem veszed, hogy Isten szólt általad. Viszont akinek szól, az fel fogja ismerni benne az igazságot.

A hatodik ismérv

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1.)

Amikor támad egy gondolatod és azon tanakodsz, hogy ez vajon Istentől származik-e, a hatodik kérdés, amit fel kell tenned magadnak: „Ez a gondolat megítél vagy kárhoztat engem?” Ha megítél, akkor Istentől van, ha kárhoztat, akkor a Sátántól.

Nagyon sok keresztény él vádlás alatt, vagy állandó bűntudatban, és azt hiszik, hogy ez Istentől van. Pedig nem. A kárhoztatás a Sátántól jön, míg a megítélés Istentől.

A kettő közötti különbség: a megítélés célja, hogy egy adott területen helyreállítson téged azért, hogy változást hozzon az életedben. Ezt Isten szeretete motiválja. Mivel Isten szeret téged, ezért amikor egy olyan területet lát az életedben, ahol változásra van szükség – legyen ez egy kapcsolat, egy hobbi vagy a hozzáállásod – akkor oldalba fog bökni és azt mondja: „Dolgoznod kell ezen a dolgon, mert ez az, ami nem működik jól az életedben. ”

A kárhoztatás célja viszont az, hogy kritizáljon és bűnösnek érezd magad, méghozzá valamilyen bizonytalan módon. Ha valaha érezted magad bűnösnek úgy, hogy mégsem tudtál rámutatni egy konkrét dologra, vagy ha valaha értéktelennek érezted magad, akkor az vádolás volt a Sátán részéről.

De a Róma 8:1 azt mondja: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.” Isten sosem fog ellened fordulni; sosem fogja azt mondani, hogy értéktelen és szerethetetlen vagy. A Jelenések 3:19 alapján Isten így szól: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!”
Ahogyan elkezded megvallani a bűneidet és a változás útjára lépsz, nem fogsz többé kárhoztatást érezni. Ez azonnal működik.

A kárhoztatás a Sátán módszere arra, hogy folyamatosan egyre rosszabbul érezd magad. És ez nem múlik el akkor sem, ha megvallod a bűneidet. Olyan ez, mint az amerikai igazságszolgáltatási rendszer. Először ítéletet hoznak egy bűncselekmény miatt , majd következik a büntetés, amely évekig tartó börtön is lehet.

De Isten nem így működik. Isten igazságszolgáltatási rendszerében a Szent Szellem megítéli, hogy mi a rossz az életünkben, mi pedig ezt beismerjük. Jézus pedig megfizeti a büntetést. Ő magára vette a bűneink büntetését az Ö halálán keresztül a kereszten. Így élhetünk mi olyan szabad módon, amire Isten eredetileg teremtett minket. Ez az Isteni kegyelem.

A hetedik ismérv

Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Filippi 4:7)

A végső próba Isten hangjának felismerésében, hogy megkérdezed magadtól: „Érzem Isten békességét ezzel kapcsolatban?” Ha azt gondolod, hogy Istentől hallottál valamit, ami összhangban áll az Ő Igéjével, kaptál felőle tanácsot, megerősítést más emberektől, és átment az előző teszteken is, de még mindig zavart és nyugtalan vagy - akkor ez gondolat elbukott a hetedik próbán.

Miért? „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.” (1.Korintus 14:33) Szóval várj és maradj türelmes, amíg nem érzékeled Isten békességét.

Isten tökéletes Atya. A szülők nem akarják, hogy a gyermekeik félelmet, vagy kényszert érezzenek, amikor megkérik őket, hogy tegyenek meg valamit. Nem! Azt akarják, hogy a gyermekeik bátorítást érezzenek. Ugyanezt szeretné Isten veled kapcsolatban is. Nem akarja, hogy zavart, nyugtalan légy bármi miatt, amit ő kér tőled, hogy tedd meg.

Az egyetlen alkalom, amikor a kényszer érzésének létjogosultsága van, ha folyamatosan abban az állapotban vagy, hogy Istennek nemet mondasz. Ez egy kapcsolati nyomás, ami abból ered, hogy Isten elérhető közelségében tart.

A Sátán erőszakosan akar hajtani minket, hogy megtegyünk dolgokat, de Isten nem ilyen módszerrel dolgozik. Isten könyörületesen akar vezetni. Ő a jó pásztor, aki vezetni akarja a bárányait. Nem hajt, hanem vezet minket. Nekünk pedig, mint juhoknak, hallgatnunk kell az ő hangjára.

A Filippi 4:6-7 leírja azt a beállítottságot, ahogyan figyelnünk kellene Isten hangjára. „Ne aggódjatok semmiért, helyette inkább imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek, mire van szükségetek, és köszönjetek meg neki mindent, amit tett. Ha ezt teszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, ez sokkal csodálatosabb annál, mint amit emberi elme megérthet. Az Ő békessége meg fogja őrizni szíveteket és elméteket, amint Krisztus Jézusban éltek.” (NLT – fordítás)

Azonban nem csak Isten hangjának meghallása a kérdés, hanem az arra adott válaszunk is. A hallás nem elég, cselekedni is kell.

A Biblia azt mondja, hogy Isten azokhoz az emberekhez beszél, akik három dolgot megtesznek. „Figyelj erre a bölcs tanácsra, kövesd pontosan, mert az javadra válik, és légy kész továbbadni másoknak is.” (Példabeszédek 22:17-18 LB – fordítás)

Isten azt mondja: ne várj az álmaidra!

"Ha tökéletes körülményekre vársz, sosem fogsz semmit sem véghez vinni." (Prédikátorok 11,4 - LB fordítás)

A mai nap a legalkalmasabb nap arra, hogy elindulj az álmaid felé vezető úton - nem az a nap, amikor minden problémádat megoldottad, vagy ha már jó sok pénzt sikerült félretenned a bankba. Ezek a napok valahogy sosem jönnek el.

A Biblia ezt mondja: "Ha tökéletes körülményekre vársz, sosem fogsz semmit sem véghez vinni." (Prédikátorok 11,4 - LB fordítás).

Az állandó tökéletességre való törekvés sokszor halogatáshoz vezet, ez pedig megakadályoz minket céljaink elérésében.

Ha tökéletes körülményekre vársz ahhoz, hogy elkezdd az elhívásodat, sosem fogsz elindulni! A dolgok nem fognak maguktól megoldódni! Várhatsz ugyan a tized odaszánásával, amíg kikecmeregsz az adósságból, de így sosem fogsz a saját lábadra állni anyagilag.

A te álmaid is hasonlóak. Ha addig vársz vele, hogy valóra váltsd az Isten által neked szánt álmokat, amíg a gyermekeid kirepültek a fészekből, vagy amíg elég pénzed lesz a bankban, akkor valószínűleg sosem fogsz célhoz érni.

Az életünket - álmaink megélésének küldetését - a legkevésbé sem tökéletes körülmények között kell élnünk. Egy kezünkön meg tudjuk majd számolni, hányszor alakult minden ideálisan az életünkben.

Úgyhogy indulj el ma! Mindegy, hogy milyen élethelyzetben vagy: kezdd el ma megélni az álmaidat! Lehet, hogy már nem lesz több nap...

Beszéljetek róla:

* Miért olyan nagy a kísértés, hogy halogassuk az álmaink valóra váltását?
* Milyen kifogásaid voltak, melyek visszatartottak az álmaid követésében?
* Milyen gyakorlati lépést tehetsz holnap az álmaid felé, hogy felvedd a harcot a halogatás ellen?

A Mester kezének érintése

„Jézus… megérintette…” (Márk 1:41)
Viharvert volt, karcolásokkal tele. Az árverés kikiáltója azt gondolta, nem érdemes sok időt pazarolni erre az öreg hegedűre, ezért kissé szánakozó mosollyal emelte fel. „Mennyit ajánlanak ezért az öreg hegedűért? Ki kezdi? Egy font? Egy font, ki adna érte kettőt? Két font, esetleg három? Három font először, három font másodszor, valaki háromért?” Egy ősz hajú ember felállt a terem végében… Talán ő elviszi háromért? Előreballagott, felvette a vonót, leporolta az öreg hegedűt, behangolta a húrokat, és elkezdett játszani egy gyönyörű, tiszta dallamot, olyan édes csengésűt, amilyen az angyalok éneke. Amikor a zene elhallgatott, a kikiáltó halkan megkérdezte: „Mennyit ajánlanak az öreg hegedűért?” Felemelte a vonóval együtt, és így folytatta: „Ezer font, ki ad érte kétezret? Kétezer font, ajánl valaki háromezret? Háromezer először, háromezer másodszor…” és így tovább, és így tovább. Az emberek éljeneztek, de nem mindenki értette, mi történt. „Mi változtatott az értékén?” – kérdezte valaki. A válasz így hangzott: „A mester kezének érintése.” Sok olyan ember van, akinek az élete lehangolt, viharvertek, karcolásokkal teli, és a nemtörődöm tömeg haszontalan ócska vacaknak tartja őket, csakúgy, mint az öreg hegedűt. Eladják magukat fillérekért, egy tál lencséért, egy pohár borért, egy újabb körért… és így tovább, és így tovább, míg vége nem lesz. De ha a Mester jön, és megérinti őt, megtörténik a változás, mert előbukkan, amit a figyelmetlen tömeg sosem értett meg igazán: hogy milyen értékes egy ember lelke; de most a Mester keze érintése nyomán láthatóvá lesz finom művű kidolgozottsága.

Isten kegyelmével képes leszel rá!

„…felerősödtek…” (Zsidók 11:34 Károli)
A Biblia beszél „…Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről… akik hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, gyengeségeikből felerősödtek…” (Zsidók 11:32-34 NKJV). Kik voltak ezek az emberek? Jefte a társadalom kivetettje volt, leányanya szülötte. Sámuel nagy próféta volt, de nem túl nagyszerű szülő. Dávid írta a Zsoltárokat, de házasságtörést követett el. „…gyengeségeikből felerősödtek…” Figyeld meg, nem erősen kezdték, erőssé váltak. Márpedig, ha nekik sikerült, neked is fog! Isten nem magyarázza meg, miért, de úgy döntött, hogy munkáját rajtunk, embereken keresztül végzi el. Nehéz helyzetekbe enged minket, majd „beindítja” hitünket, együttérzésünket és kreativitásunkat. Amikor nem tudjuk, merre tovább, összehoz minket olyanokkal, akik meg tudják nyitni a megfelelő ajtót a megfelelő pillanatban. Azt jelenti ez, hogy nem fogunk félelmet érezni? Nem, a fejlődést mindig olyan emberek hozták el, akik szembenéztek félelmeikkel, és felülemelkedtek rajtuk. Tudták, hogy a kínálkozó lehetőség és a biztonságérzet egymás ellentétei. Valójában, ha a kihívás, amivel szembenézel, nem kívánja meg a hitedet, akkor abban nincs benne Isten, és az a dolog nincs is a tetszésére. Phillips Brooks mondta: „Ne imádkozz könnyű életért; imádkozz azért, hogy erősebb legyél!
Ne kérd, hogy a feladataid az erődnek megfelelők legyenek, kérj olyan erőt, amely elegendő feladataidhoz! Akkor nem az lesz a csoda, ahogy a munkádat végzed, hanem te magad leszel a csoda. Minden nap eltűnődhetsz magadon és az életnek csodálatos gazdagságán, amit Isten kegyelméből kaptál.”

KRISZTUS – NINCS HOZZÁ HASONLÓ!

„Jézus… így szólt: »Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.«” (Máté 28:18)
Billy Graham mondja: „A Biblia csupán mellékesen beszél Izráel történelméről vagy etikai rendszerről. Fő mondanivalója a megváltás Jézus Krisztus által. Ha a Szentírást olvasod, de nem veszed észre benne az üdvtörténetet, éppen a lényeges üzenetet, a valódi jelentést hagytad ki. Voltak, akik végigmentek az egész Biblián, és nyomon követték Jézus történetét: a Teremtés könyvében (1Mózes) ő az asszony magva. A Kivonulás könyvében (2Mózes) a páskabárány. A Le viták könyvében (3Mózes) a bűnért való áldozat. A Számok könyvében (4Mózes) a kőszikla, melyből víz fakad. A Második Törvénykönyvben (5Mózes) a legnagyobb próféta. Józsué könyvében az Úr seregének vezére. A Bírák könyvében a szabadító. A Királyok könyvében a megígért király. Nehémiásnál a nemzet helyreállítója. Eszternél a közbenjáró. Jóbnál az én megváltóm. A Zsoltárokban az én pásztorom. A Példabeszédek könyvében ő a minta. A Prédikátor könyvében a cél. Az Énekek énekében ő az, aki megelégít. A prófétáknál az eljövendő békefejedelem. Az evangéliumokban ő az, aki eljött, hogy megkeressen és megmentsen. Az Apostolok cselekedeteiben ő a feltámadott Úr. A levelekben képviselőnk az Atya jobbján. A Jelenésekben visszatérő Urunk.” A népszerű pszichológia és az összemosott teológia korában hitünk alapköve még mindig Krisztus szűztől születése, bűntelen élete, megváltó halála, győzelmes feltámadása, közbenjáró munkája és Királyok Királyaként való visszatérése. Krisztus – nincs hozzá hasonló!

Alázat és gőg...

Istenem! Te ismered érzéseinket, s Te látod lelkünk küzdelmeit. Add nekünk Szentlelked világosságát, hogy ne csak tetszésedre éljünk, de boldogulhassunk itt a földön, s mindenért hálát tudjunk adni Neked! Ámen

...egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

1 Pt 5,5b-c

Az élet legnagyobb kihívása, hogy úgy szeressünk, ahogyan szeretnénk, hogy minket is szeressenek... A legkisebb közösség, a család, az az élettér, amiben a legtöbbet - jobb esetben - eltöltjük, s az élet fricskája, hogy azokat bántjuk meg a legtöbbször, akiket szeretünk, s akik szeretnek minket; s ebben még az sem vigasztalhat minket, hogy akiktől szeretet várnánk, azoktól nemcsak azt kapjuk, amit elvárunk/elvárnánk.

Ezért aztán jól jön az apostoli biztatás, egyébként is az evidenciákat időről időre újra el kell mondoni, s újra át kell gondolni. Nem elég egyszer felismerni, s tudni, hogy a jó az jó, életünk végéig, minden napon tanulnunk is kell, hogyan tudunk jók vagy még jobbak lenni! Ettől lesz/lenne jobb a világ... Sajnos a ma jóléti embere többnyire nem ismétli az evidenciákat, s nem gondolja át helyzetét, s életét, s mivel Istent kizárta életéből, ezért élete távlatok nélkülivé vált. Így süppedt bele az anyagvilágba a modern ember, s vergődik a materialista kínokban: birtoklásban, hatalomban, extra-élményekben. Érdekes módon mégsem elégíti meg/ki az embert egyik se, s de még együtt a három se! Így jutunk el abba az abszurd helyzetbe, hogy a gondolatok szabadságának mítoszát hangoztatva, az individuumot bálványozva, napról-napra szűkül a nemcsak a vélemény-szabadságunk, de a financiális, az egzisztenciális is... S most ne gondoljon senki aktuálpolitikára, a folyamat már jó régen elkezdődött! Lassan annyi jogszabályunk lesz, hogy egyszer valaki feláll és azt mondja: egyszerűsítsünk, mert ami így sem működik, az egyszerűen nem működik!

Isten a maga törvénye szerint megalkotta a mikro-, és makro-kozmoszt, a látható és nem látható világo(ka)t, s ugyanígy az embernek is törvényt adott, hogy aszerint éljen. Nem azért van törvény, hogy Teremtőnk kényére-kedvére (olyan szánalmas, emberi elgondolás ez!) büntethessen - különben is olykor a büntetés elmarad,s ez is a kegyelem egyik formája -, hanem azért, hogy felismerjük: rend nélkül nincs harmónia. Ahogyan egy nagy zenekarban sem lehet össze-vissza játszani a hangszereken, mert akkor az egész egy nagy hangzavar lesz csupán, de ha mindenki szép rendben, tisztán, hamis hangok nélkül a maga szólamát játsza, akkor megtörténik az akusztikus csoda és összeáll a harmónia, mely békességet teremt a lélekben...

Isten teremtettségbeli rendje, hogy szankcionál: bünteti a bűnt - bűn az, ami rombol, s bűn az is, ha nem épít, pedig építhetne(!) -, s jutalmazza a jót: már itt a földi életünkben! Aki alázatos, s mer Krisztus tanítása szerint élni, s van bátorsága ahhoz, hogy ne "magát tolja előre" - ahogyan manapság mondogatják -, hanem másodikként a szolgálatra kötelezi el magát, az kegyelmet nyer... aki azonban gőgös, azt képzeli, hogy ő különb/felsőbbrendű a többinél, annak Isten ellenáll, attól megvonja áldását. Az ilyen ember hajszolhatja ugyan a sikert, de lelkének megnyugvást sosem talál...

Az egymást hordozó közösségekért.

A mai nap imádsága:

Uram! A bűn valósága szétszakítja azokat a kapcsolatainkat, melyeket boldogságunkra és életünk kiteljesedésére alkottál. Kérünk Téged, légy közöttünk, hogy meggyógyuljunk önzésünkből, s a Te utadon járhassunk! Ámen

Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Mt 28,20b

Nem jó az embernek egyedül... ha valakinek mégis a magányosság keresztjét kell hordania, annak élete nemcsak nagyon nehéz, de a szomorúságon túl gyakran félelmet keltő is. Közösségbe teremtett lények vagyunk. Korunk népbetegsége a depresszió is azt mutatja, hogy az emberek félnek. De mitől? Legelőször is a holnaptól. Attól, ami biztosan eljön, s ahogyan a mában nem voltak urai a jelennek úgy a lesz ez a holnapban is. Félelmet keltő az ismeretlen is, pedig annak nekivágni, a dolgok végére járni a legizgalmasabb, legnagyobb kaland az életben. De rossz érzéseket kelt a tartalmatlan lét, az anyagvilág behatároltsága, a távlatnélküliség is. Ezen félelmek mind az általános Isten-tagadás következményei.

Milyen megnyugtató, ha vizsga előtt a vizsgázóra gondol a barát a barátnő és milyen sok erőt ad, ha sorstársak egymást hordozzák! Sőt, az a párkapcsolat, ahol egyik lélek nincs a másikkal, az alapvetően kudarcra van ítélve. Ha ennyire fontos nekünk, hogy a másik ember ránk gondol, akkor mennyivel fontosabb, hogy az Isten nemcsak számon tart minket, de meg is ígéri: "Veletek vagyok!" Nem csak "leszek" - esetleg akkor, amikor bajban vagy - hanem vagyok! Folyamatosan, szünet nélkül, mindig - egészen a világ végezetéig... Ennél nagyobb biztatást nem kaphatunk: "Emmanuel", azaz "velünk az Isten".

Isten biztatásáról nem elég csak tudni, azt meg is kell hallani, sőt be is kell fogadni. Ahogyan a másik ember bátorítására, gondolataira válaszolunk, ugyanígy van ez Istennél is. Párbeszéd nélkül igazán nyomorúságos az élet. Azok, akik eltávolodtak Istentől és az emberektől, s végül csak maguk maradtak, a legmagányosabbak. Ha valaki mostanában Budapesten sétál, bizony jól körül kell néznie hová lép... Mindenütt a felelőtlen kutyatartás "következményeit" látja és kénytelen kerülgetni! Az önmagukkal és már csak a kutyájukkal társalgó ember annyira el van foglalva magával, hogy embertársának már nem jut hely... Ha gondolna a gyermekekre és felebarátjára, akkor eltakarítaná kedvencének városképet csúfító piszkát... Mégsem teszi. Így aztán ott marad, kritikaként, nonverbális üzenetként: "Ennyire érdekel engem a világ, s a másik ember!"

Aki Istent szereti, az embertársait is. Aki embertársait gyűlöli, az Istent is. S bizony, aki szelet vet, az vihart arat, s aki bűnben él, az kárhozatra jut. Nincs más út, csakis az Isten útja. Aki ezt észreveszi, s megérti, az rádöbben hogy mi a dolga ebben a világban... aki nem - s csak magának él -, az is elnyeri méltó jutalmát.

Céljaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy arra tekintsek, ami fontos! Ámen


...mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2 Kor 4,18

"Habemus papam!"(?)

"Van pápánk!" - járta körbe a világot - most a másodperc törtrésze alatt, köszönhetően a híradástechnika modern csodáinak - immáron 266-dik alkalommal. Rómának ugyanis tegnaptól új püspöke van, a világ katolikusságának pedig egy új vezetője: Ferenc pápa. A híradások természetesen nagy media-visszhanggal közlik a tényt: Krisztus "hivatalos" földi helytartójának (Vicarius Christi) a 115 bíborosból álló misztikus pápaválasztó testület, a konklávé Jorge Mario Bergoglio-t választotta.

Ő az új Szentatya... A szó eredeti értelmében Papája a kereszténység kicsivel több mint felének, mintegy 1,1-1,2 milliárd hívőnek. Jelen pillanatban azonban két "apukája" van a katolikus Egyháznak -, ami ugyan már megtörtént az egyháztörténelemben korábban is, csak akkor az nyíltan hatalmai harc eredmény volt -, most azonban gyaníthatóan a józanság játszott nagyobb szerepet abban, hogy XVI. Benedek pápa nyugállományba vonult. Fontos megjegyezni, hogy a kereszténység másik felének - ortodoxok és protestánsok közel egymilliós táborának a pápa nem Krisztus földi helytartója, csak Vatikán-állam, a "Szentszék" első embere...

Jóllehet a pápa magát szívesen nevezi az emberiség nagykövetének, s a krisztusi etika kizárólagos közvetítőjének - a valóságban azonban nem így van! A pápa is "csak" ember . Nem több, s nem is kevesebb... Neveztetheti magát "pontifex maximus"-nak (azaz legfőbb hídverőnek), az igazság azonban az, hogy ember és Isten között nem szükségeltetik "közvetítő", hídverő, mivel Isten "direkt" bennünk van, s mi Őbenne, ha úgy élünk, ahogyan azt szeretetével beleégette a szívünkbe...

A hívő ember nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra. Nem arra tekint, hogy most aktuálisan ki vindikálja magának a jogot, arra hogy ő az "első az egyenlők között - primus inter pares", hanem Arra a Hatalomra irányítja figyelmét, Aki volt, Aki van, Aki lesz, Aki az ÖRÖK LÉTEZŐ. Ez ad neki tartást és kitartást, erőt és szeretetet, hogy istenképű emberként megfuthassa életpályáját itt a Földön...

Kitartás...

A mai nap imádsága:

Uram! Nem bírom tovább! Erőm elhagyott, reménységem elszállt, próbálkozásaim kudarcba fulladtak... Hozzád menekülök, könyörülj rajtam! Hordozz, hogy szeretetben új erőt kaphassak Tőled, s be tudjam végezni azt a feladatot, amit nekem rendeltél! Ámen


   

"Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.".
Mk 14,38

"Ha akkor..." - Sokan kezdik így önigazulásukat, amikor a mulasztás lelkiismereti terhe egyre kellemetlenebbül nyomaszt. Szomorú, de elszalajtott lehetőségek valóságos tárházával dicsekedhet minden ember. Szülők, akik rádöbbennek, hogy öntudatra ébredő fiacskájuk vagy kislányuk fölött az élet természetes rendje szerint kezdik elveszíteni nevelő hatalmukat, végső érvként bizony el-elhangzik: "Meglásd, megbánod te ezt még!" S tényleg. A tinédzsernek egy-kettőre "benő a feje-lágya", s Élet-tanár úr csípős pálcája néhány esztendő múlva neki is eszébe juttatja, mit kellett volna akkor és ott megtanulni... Banalitásokkal vígasztaljuk magunkat és másokat is: "Fiatalság bolondság!" vagy "Másnál sem volt ez másképp!" esetleg féligazságok mögé bújunk. Tesszük mindezt azért, mert olykor nagyon tud fájni, hogy az idő eljárt, hogy a nagy lehetőséggel nem éltünk. Jézus Urunk igazsága a mi életünkben is körvonalazódik: a lélek ugyan kész (volt), de a test erőtlen (maradt).

Aki nem járta ki az alázat elemi iskoláját, azaz nem kapta még meg a kijózanító pofonjait, az még hisz az elölről kezdés huncutságában. Pedig már az ókor egyik nagy bölcselője, Hérakleitosz is rájött: "Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba..." - s ez a folyó ugye az életünk. Azt, hogy igyekeznünk kell erőnket beosztani, s meg kell(ene) tanulnunk - ha nem is bármilyen áron - a "végsőkig kitartani" szép lassan be-belátjuk, a nagy kérdés azonban mindig így hangzik: "De hogyan? A küzdésben végsőkig elfáradva sokan egyetlen alternatívát látnak: feladni... Be kell ismerni - mondják -, hogy nem vagyunk hősök, hogy mi is csak emberek vagyunk, hogy ami nem megy, az nem szabad erőltetni.

Más dolog feladni és megint más dolog elengedni valamit. A hitetlen embernek nincs más alternatívája csakis önmaga lehetőségei, s ha azok elfogytak, akkor marad a kétségbeesés vagy az apátia. A hívő ember nem ilyen. Ő is ember, de tudja, hogy nincs egyedül. Isten nemcsak utolsó előtti lehetőségként ajánlja az imádságot, de ha minden kötél szakad, s zuhanásba kezdene életünk, gondviselő keze mindig utánunk nyúl. A gondviselés - s ez a teremtettség lényege - általában nem a messzi vidékről, ismeretlenül érkezik hozzánk, Isten nem véletlenül állít mellénk embereket - akik nekünk nagyon fontosak -, elsősorban rajtuk keresztül ajánlja fel segítségét. Így a legkisebb hordozó közösség, Isten meghosszabbított keze, az Isten törvényeire figyelő szerető család. A közösséget az áldozathozatal készsége tartja össze, ami a gyakorlatban az egymásnak való szolgálatot jelenti. Ebben megmaradni - kiégés veszélye nélkül - csak akkor lehet, ha virrasztunk (törekszünk) és imádkozunk.

Testünk/lelkünk...

Imádkozzunk!
Istenem! Köszönöm Neked a testemet! Bocsásd meg, hogy oly sokszor nem úgy használtam, ahogyan azt Te bölcs rendelésed szerint elhatároztad... Adj nekem bölcsességet, hogy ne akaratod ellenében, hanem akaratod szerint tudjak élni: testem egészségére, s lelkem üdvösségére! Ámen



Ti az ÚRnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdaljátok hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok le a hajatokat.
5 Móz 14,1

Vallási jelentőségét már rég elveszítette a test maradandó csonkítása - bocsánat(!) - "díszítése", ettől függetlenül óriási a tábora azoknak, akik a "testszépítés" ezen egészségügyi kockázatot jócskán magában hordozó - a mintegy kéttucat kedvelt tetováló szer közül kettő, azaz kettő(!) ténylegesen természetes alapú, a többi szintetikus vegyületeket tartalmaz - kérdéses módját választják. No, de a divat az olyan "őrület", ami a vallási extremitással határos: blokkolja a józan ítélőképességet. Tény, hogy nyugati országok 35 év alatti fiataljainak közel háromnegyede visel magán valamilyen szövetromboló tetoválást és/vagy testékszert, s a lakosság mintegy egyötöde(!) hódol ennek a "divatnak".

Az, aki nincs tisztában azzal, hogy az ő teste Isten csodálatos ajándéka - Pál apostol még azt is hozzáteszi, hogy a "test a Szentlélek temploma" -, az nehezen fogadja el, hogy Isten, amit adott, azt az Ő azért adta, mert abban kedvét lelte... A lelkünk kelyhére, erre a fantasztikus szerkezetre, múlandóságra ítéltségében is káprázatos isteni alkotásra, a testünkre, tehát nagyon kell(ene!) vigyáznunk! A nyugati, a fehér-kultúra, azaz a jóléti keresztény kultúra - sajnos - ezt gyalázatosan elhanyagolja... Túlsúly, elzsírosodás, s az ún. civilizációs betegségek rohamos terjedése jellemzi világunkat.

S ha a lélek nem találja belül az egyensúlyt, akkor kívül keres. Ha nincs készség a láthatatlan belső érzékelésére, akkor a látható külső lesz a fontosabb! Kevesen tudják, hogy az ortodox zsidók nem temetik el azon honfitársaikat, akik maradandóan "szépítették/roncsolták" testüket... Ti. milyen dolog az, hogy a véges ember felülbírálja a Végtelen Isten teremtő akaratát? Kétségbe vonja a véges a Végtelen bölcsességét? Ez már istenkáromlás... Magam is olykor-olykor borzongva vagyok kénytelen nézni fiatalságuk természetes szépségét eltorzító "pírszingelt" orrokat, füleket... Bizonnyal kikérnék maguknak ezek a fiatalok, hogy sajnáljam őket, de őszintén, tényleg, csak sajnálni tudom őket, hiszen lelkük (valamilyen fájó) hiányának nonverbális jelét hordják magukon, sugározzák akaratlanul is a külvilág felé.

Az ige arra tanít minket, hogy Isten gyermekei vagyunk, azaz hordozzuk magunk mennyei Atyánk képét... Hordozzuk-e valójában? A kérdések kérdése végső soron ez: mennyire csillan meg rajtam a Teremtő Atya szeretete? Tudok-e élni azzal a méltósággal, amit Őtőle kaptam? Van-e bennem egyenes tartás akkor is, amikor mindenki más a korszellem erejének engedve meghajlik? A választ mindenkinek magának kell megadnia... Azt azonban jól gondoljuk meg, mire voksolunk: az elmúlóra vagy az örökre? Mert nincs két testünk csak egy, nincs két életünk csak egy, aminek "minősített" folytatása a mi választásunktól függ!

Tragédiák...

A mai nap imádsága:

URam! Ne kísérts minket erőnkön felül, s ne büntess minket annyira, amennyire megérdemelnénk! Ámen



Ekkor így szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!
Mt 11,29

Útmutatónk mai igéje különösen is aktuális... A mai napon - az értelmetlen szenvedések ötödik napján -, amikor a Francia Nukleár-biztonsági Hivatal a fukushimai tragikus eseményeket az eddigi történések alapján a 6-os súlyossági fokozatba sorolta (a skála legsúlyosabbja a 7-es, ilyen volt a csernobili katasztrófa!); amikor külföldi újságírók pánikszerűen igyekeznek elhagyni Tokiót, mert most ütköztek a valósággal, hogy életveszélyes sugár-dózist magába foglaló felhőket sodor a szél a 35 millió lakosú város felé; amikor kétségbeesetten igyekeznek az emberek (még kapható!) élelmiszereket beraktározni néhány napra, most amikor egyre inkább kiderül, az atom-lobbysták számára is, hogy 100%-os nukleáris biztonság nem létezik, szembesülnünk kell azzal a ténnyel is, hogy ami az embernél a bűn, az az anyagban a hiba... Minden anyag elfáradt, eltörik, megkopik, mert csak a népbutító "tudományos" filmek propagálják, hogy az életben minden "csak úgy" magától a bonyolultabb felé fejlődik - ezt a mesét hívják evolúciónak -, a tény ezzel szemben az, hogy a fazékban a víz magától nem forr fel soha, s bizony plusz energia nélkül egyhamar kihűl...

Jób története - még ha bölcseletkritikai irodalmi figura is - jól példázza az emberi sorsot: hirtelen, váratlanul szakad ránk a szenvedés, a veszteség fájdalma. Mit tehetünk ilyenkor? Az ószövetségi bölcseleti tanmese azt mondja: Jób, még ekkor sem vétkezett, áldotta az ÚR nevét! A következő fejezetben ezt olvashatjuk: A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz! A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! (Jób 2,4-9)

Jób még ebben a helyzetben sem vétkezett szájával... Hát emberből van ez a Jób? Az élet hétköznapos tapasztalata ugyanis az, hogy minél nagyobb a fájdalmunk, a keserűségünk, annál inkább perlekedünk a JóIstennel, s bizony olykor átkozódik is az ember... Mi a titka ennek a "szentembernek"?

Bizonnyal az - s ezt akarja Jób könyve is átadni az utókornak -, hogy az Isten mindig Isten marad, még akkor is, ha átkozódunk, mert elviselhetetlen a fájdalmunk, s perzsel minket a tehetetlenség dühe. Isten Isten marad akkor is, ha mi, a magunk-fabrikálta "istent-imitáló maskarában" (ez a tudományos-technikai világ ígérete) táncikálunk a 21. század elején! Tologathatjuk az atomokat ide oda, belebabrálhatunk a saját genetikánkba, meghosszabbíthatjuk az ember életét néhány évtizeddel vagy évszázaddal (Metúsálech=Matuzsálem 969 évig élt... lehet, hogy még rajta is túl teszünk egyszer - ki tudja?) - Isten Isten marad akkor is.

Menni pedig egyszer kell... Mindannyian szeretnénk úgy kimenni ebből a világból - amelybe mezítelenül jöttünk bele -, hogy istenképűségünkben, amennyire tőlünk telt, kiteljesedtünk. Ennek alapfeltétele a kooperáció, a tisztesség, azaz a másokat is segítő istenes élet..

Isten lassan alakít minket

"De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az ÚR. Nem semmisítheted meg mindjárt őket..." 5 Móz. 7:22

Habár Isten pillanatok alatt átformálhatna minket, mégis úgy döntött, hogy lassan teszi.

Miért telik olyan sok időbe változni és növekedni? Több oka is van:

Lassan tanulunk. Gyakran kell megismételnünk 14-15-ször egy-egy leckét, hogy igazán megértsük. A problémák ismétlődnek, és mi azt gondoljuk, "Nehogy már mégegyszer! Ezt már megtanultam!" - de Isten jobban tudja. Különböző megvilágításokra és ismétlésre van szükségünk.

Sok mindent nem tanulunk meg. Sok ember megy tanácsadóhoz személyes- vagy kapcsolati problémákkal, amelyek évek alatt alakultak ki és azt mondják, "Hozza nekem helyre. Van egy órám, hogy segítsen". Mivel a legtöbb problémánk - és minden rossz szokásunk - nem egyik napról a másikra alakulnak ki, irreális dolog azt várni, hogy csettintésre eltűnjenek.

A növekedés gyakran fájdalmas és ijesztő, de, ha azt akarod, hogy a következő 10 év legyen életed legjobb 10 éve, az, amit most teszel érte, igenis megéri.

Nincs növekedés változás nélkül; nincs változás félelem vagy veszteség nélkül; és nincs veszteség fájdalom nélkül. Még, ha a régi utaink saját érdekeink ellen is vannak, kísértve vagyunk, hogy visszatérjünk rájuk, mert, mint egy elnyűtt cipő, kényelmesek és ismerősek.

El kell engedned a régi szokásaidat, hogy megtapasztald az újat, de az, amit Isten tervezett neked, az messze több, mint, amit el tudsz képzelni. Légy kész rá, emlékezve, hogy "lassan, lépésről lépésre" Isten készíti az utat neked a növekedéshez és változáshoz.

Jézus megbízott a Bibliában - neked is ezt kellene tenned

Igazán mondom nektek: amíg az Ég és a Föld létezik, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét, amíg mind be nem teljesedik. (Mt. 5:18, EFO)


Lehet, hogy valaki mondta ezt neked: "Hiszek Jézusban, de nem hiszek a többiekben, akik a Bibliát írták." Van egy kis gond ezzel a logikával.

Jézus hitt a Bibliában - minden egyes szavában! Azt tanította, hogy a Biblia egy különleges könyv, minden könyv fölött áll.

Mt. 5:18-ban ezt mondja: Igazán mondom nektek: amíg az Ég és a Föld létezik, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét, amíg mind be nem teljesedik (Mt. 5:18, EFO).

Jézus azt mondja, hogy a Biblia az idők végezetéig létezni fog. Megvalósítja azt, amit Isten meg akar valósítani itt, ebben a világban. János 10:35-ben Jézus ezt mondja: "Tudjuk, hogy az Írás mindig igaz" (NIRV fordítás). Jézus kihírdette a Biblia igazságát. Amikor pedig Jézus a Biblia igaz mivoltáról beszél, oda kell erre figyelnünk.

Amikor Jézus a Bibliáról beszélt az embereknek, a Biblia igazságával kapcsolatos vitáikat gyakran a Biblia egyetlen mondatára, vagy egyetlen szavára alapozzák. Ő az Írás minden mondatát, minden szavát elfogadta. Ha Jézus így tett, akkor mi miért ne bíznánk benne?

Amikor Jézus a Bibliáról beszél, Ő nem költészetként, vagy történelemként tekint rá. Ő úgy látja a Bibliát, mint ami életeket tud megváltoztatni. Lukács 11:28.ban ezt mondja Jézus: „Sokkal áldottabbak, akik hallják Isten beszédét, és engedelmeskednek neki!” (EFO). Jézus nem csak azt akarja, hogy olvassuk a Bibliát. Ezt szoktuk csinálni a verseskötetekkel, vagy a történelemkönyvekkel - csak elolvassuk őket. Jézus azt akarja, hogy engedelmeskedjünk a Bibliának. Ezt kell tennünk mindazzal, amit a világ Teremtője leír.

Amikor Jézus a Bibliáról beszél, úgy beszél róla, mintha az emberek és az események valóságosak lennének. Úgy beszél a prófétákról, mint akik valóságosak. Dánielről úgy beszél, mint aki valóban létezett. Jézus hitt Nóéban és mindenben, ami történt az özönvíz során. Hitt Ádámban és Évában. Jézus hitt Szodoma és Gomora tragédiájában. Hitt Jónásban, hitte, hogy egy nagy hal elfogta őt.

Jézus hitt a Biblia legvitatottabb történeteiben, különösen Nóé, Ádám és Éva, Szodoma és Gomora és Jónás történeteiben. Azok az emberek, akik azt gondolják, hogy a Biblia többnyire jó történetekből áll, amelyek nem is történtek meg valójában, általában ezt a négy történetet szokták emlegetni.

Ha Jézus elhitte, hogy Jónás létezett, akkor nekem is el kell hinnem. Nem tudom, hogy Isten hogyan teremtett olyan halat, ami el tud nyelni egy férfit, de megtette.

Megbízok a Bibliában, mert Jézus is megbízott benne.



Beszéljetek róla:

* Vannak olyan részei a Bibliának, amelyeket nehezen tudsz elfogadni? Miért?
* Mit gondolsz, mit akar Isten megvalósítani az életedben az ő Szaván keresztül?

Sosem késő elkezdened azt, amire elhívásod van!

"Most itt vagyok nyolcvanöt évesen. Még mindig olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött engem, és éppúgy készen állok harcolni, mint akkor. Most hát add nekem azt a hegyvidéket, amit hosszú idővel ezelőtt nekem ígért az Úr." (Józsué 14:10b-12a, NCV fordítás)


Ha követed Isten elhívását az életedre, akkor hinned kell, hogy soha, de soha nincs késő...!

Amikor Mózes elküldte a tizenkét kémet az Ígéret Földjére, azok visszatérve azt mondták, hogy az a föld túl nehezen szerezhető meg Isten népe számára. Hitetlenségük miatt az egész nemzetnek a sivatagban kellett vándorolnia 40 éven keresztül, és egy egész generációnak kellett kihalnia, mert nem hittek Isten ígéretében. De Káleb és Józsué hittek és ezért megláthatták a Kánaánt.

Amikor az izraeliták visszatértek az Ígéret Földjére 40 év múlva, Káleb már 85 éves volt, de újra kész volt síkra szállni a földért. Azt mondja: "Most itt vagyok nyolcvanöt évesen. Még mindig olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött engem, és éppúgy készen állok harcolni, mint akkor. Most hát add nekem azt a hegyvidéket, amit hosszú idővel ezelőtt nekem ígért az Úr." (Józsué 14:10b-12a)

"Add ide nekem azt a hegyvidéket!" Nagyon tetszik, amit Káleb mond! A föld, amelyet magának követel, tele van óriásokkal és falakkal védett városokkal. "Add nekem a legnehezebb feladatot! Add nekem a legnehezebb várost! Add nekem a legnagyobb óriásokat! Add nekem a hegyvidéket! Nem szeretnék holmi könnyen megszerezhető földet. Tudom, hogy 85 éves vagyok, de még érzem magamban az erőt, hogy nagyszerű dolgokat cselekedjek érted."

Amikor nemrég egy bevásárlóközpontban jártam, hogy képeslapot vegyek az unokám születésnapjára, meglepő dologra bukkantam. Már van teljes sorozat a 80, 85, 90, 95 sőt a 100 évesek köszöntésére is! Régebben sosem láttam ilyeneket, de ma már átlagosan tovább élnek az emberek. Amikor apám született, Amerikában az átlagos várható élettartam 76 év volt. Csupán az ő élete alatt 12 évvel nőtt ez az érték.

Talán néhányan úgy érzitek, hogy itt az ideje feladni a küzdelmet, a szögre akasztani a kardot. Én azt mondom: itt az ideje elővenni és leporolni! Gondolod, hogy azért engedi Isten, hogy még akár 30 évig élj, hogy golfozgass?

Van egy szó, ami nem szerepel a Bibliában: nyugdíj. Lehet, hogy abbahagyod a munkát, de attól még tovább szolgálod Istent! Most már nagyobb a bölcsességed és tapasztalatod, és Isten nem hagyja ezt kárba veszni!

Káleb 85 éves volt, amikor élete legnagyobb küldetését kapta. Mózes 80 éves volt, amikor Isten elhívta népének kiszabadítására. Ábrahám 79 éves volt, amikor megkapta Isten elhívását.

Ha Káleb-korabeli vagy, akkor hinned kell, hogy sosem késő elkezdeni, amire az életed el lett hívva! A java még csak ezután jön!

Beszéljünk róla:

* Ha körülbelül annyi idős vagy, mint Káleb, hogyan szeretnéd majd felhasználni "nyugdíjas" éveidet? Mennyit szeretnéd, hogy érjenek ezek az éveid Isten Királyságában? Hogyan szeretnéd megélni az elkövetkező 10, 20, 30 évet?
* Hogyan mutatja Isten iránti elköteleződésedet az, hogy hogyan készülsz a nyugdíjra?
* Mi lesz az a tevékenység, ami mellett majd mindig kitartasz, bármennyi idős is leszel, mert hiszed, hogy erre hívott el Isten?